Szédeleg a tollam

Szédeleg a tollam a hullámok ölének körútján, a testem szétfolyik az ágyon. Billegő fejjel az átmenet kiútjában elbarikádozom a viharos nyugalmat. Simogat a beszívott levegő, és arcom tántorog a matracperemem. A forrásban sárbuborékot szül gyomrom mocsara, hogy bágyadt szájízemmel együtt bizonytalanul ölelésbe burkoljanak. Holnap majd sarokba szoríthat a mérték, most nem tépem szét arcomat a … Olvass tovább

A városon túl

Csukd be a ház összes ajtaját, és mondd ki: zárva van! Formázz sűrű rácsot az ablakra, és suttogd: már nincs ki és be. Két lépést teszek hátra az ajtótól, kulcsom a márványpultra helyezem. A vacsora illata fodros tornaszerként Kanyarog érzékeimben, hogy lépteimet újra szökkenésre buzdítsa. Ahogy porzik borom a kávéscsészében, sziluetted élesebben karol át. Kitérek … Olvass tovább

Rohanás

A Margit híd teraszán súgja füstének melegét. A Hold bírálón tekint fel a Dunáról, összehúzott szemöldöke nyikorog az üvegek hajtövén. A megdöntött arcot kalap siklórepülése követi. Mesteri irónia, még ma este a hídon. Hátulról tuszkolja a Parlament sürgető ágyúgolyókkal. Statisztikai pontosság: bemérve a horzsolások fakó hegei. Elmereng a hévek poros, kattogó ablakán – mennyi mindenről … Olvass tovább

Valahol mégis Itáliában maradtam

Van valami kis állandó csoda abban, Ahogy az emberszív olasz földhöz tapad. Szelve át a szőlőföldet dobog egyre Fel a részlet, mely – ha Itáliára lépek Ölel csak szorosan át – Bennem egész lagúnák Vesznek el, és érzem, Valahogy kötődnékem Kell az anyaghoz, Örökké álló Ókorhoz! Narancsvörös téglák szegte Úton kering valami részeg szeretet Mely … Olvass tovább

Valahogy

Álmodó két karodba szuszogva hull a Pillanat, Talpunk alatt a hűvös betonba simul a Hallgatag. Valahogy kerítjük és zárjuk a percet egyre magukba, Valahogy értelmét kanyarítja a “holnap látlak” részmondat. Valahogy, ahol ütközik a kezünk, összeér a város, Valahogy virul fel a május, lelkemben lángra kapok, Valahogy már nekem csak a valahogy maradt. Valahogy horgony-pont … Olvass tovább

Csendes ellenkezés

Elfoglalom magam A sárkány koponyájának Ormótlan peremén, Belélegzem a sós vízzel felkúszó Savas ellenérveket. Ha léptem felsérti a pikkely-sörétet, Fájdalmas ordítás hallik, Cseppen-csurran a folyékony részvét Az üres szemgödör mélyén, S pálma alakú tűzvirágok gyúlnak Szanaszét az éj egén. 2019.11.23.

Mi amikor

Amikor azon bukik az eredmény, hogy rosszul írom be a számológépbe, Amikor kb. 12 évesen indultam a válogatottal, Amikor megnézte az iskolavezetőség, Amikor betöltöm a 18-at, Amikor a felnőtt életünkben kell majd helytállnunk, Amikor a tanár átvált wikipédia üzemmódba, Amikor hazaérve a búcsúzkodásnál csak annyit mondott, Amikor elkezdett hozzátok beszélni, Amikor mi voltunk nyolcadikosok, Amikor … Olvass tovább

Titok

Titokban mondom ki a neved, Titokban fogom meg a kezed, Titokban járom veled a világom, Titokban hagyom csókomat a szádon. Titokban létezem, Titokban az életed része leszek, Titokban majd látlak, Titokban elviszlek majd Budára Titokban felszállunk a Dunára, Titokban rád nézek és csodállak, Titokban elhagyom majd titkom, Titokban tovább őrzöd majd titkod. Titokban ejtek könnyet … Olvass tovább

Szólítalak

Szólítalak, hívlak, halld hát hangom, hozzád vágyom, az égbe kiáltom neved. Tárd ki szárnyad, Repülj hozzám, Szoríts erősen, karolj át. Itt vagy végre? El ne eressz, kapaszkodj, Én is foglak, ne félj, Kezemben tartom puha selymes arcod, Karjaim közt nyugovóra térsz. De miért nem alszol már? Szemednek világa álmos, Nyugodj meg én őrzőm majd az … Olvass tovább

Háború előtt

Indulnom kell, de nem mozdul a lábam, Sikolyoktól festett, vörös mezőkre kell mennem huszárnak. Oly sok mindent kéne még mondanom, mit tettem-vettem, titkon-titkom, búm, bajom, bánatom. Szerelmes szívem szárnyakon száll a széllel szemben s száguld szíved felé, mert el kell hogy mondjam mielőtt végleg elmegyek, hogy én a tiéd, s te az enyém. De nem … Olvass tovább

Pipacs

Egyszer el jön majd a nap amitől rettegek. Hogy fel kelek, s te már nem leszel itt velem. Hogy csak az illatodat hagyod magad után, kóbor ebként keresem lábaidnak nyomát. Közel vagy, s még is oly távol. Kezem nem éri el tiédet. Lihegve futok utánad, De utol soha nem érlek. Kopár szívem mezein kinyílott egy … Olvass tovább

Az igazi

Te vagy az igazi, mindig is te voltál. Én meg vak voltam, s te eltávolodtál. Nem láttam a szememtől szépséged, Bár csak észre vettem volna jelenléted. Mikor kiáltott az ég, s szóltam fáj a szívem, de nem is fájt az, csak hiányolt téged, de akkor még ezt nem tudta. Véres torkomból nem jön már hang, … Olvass tovább

Egyszer

Csak egyszer tehet bolondnak egy barát, Csak egyszer lehet idegen az ismerős rokonság, Csak egyszer rúghatnak a földön fekvőbe, Csak egyszer ès nincs tovább! Nincs több naívság, megalázkodás , Mely tarthat oly sok éven át, Nincs több èrzelem,vagy ha van is,hát titok, Mert nincs többè bizalom.

Kinyit

Akarom, hogy a pillanat tartson Hiányoznak a keddek a parton Most is szúrnak a bágyatag fények Öklendeznek, de csókokat kérnek Csendben szenved egy éjjeli lepke Betakarja a csillagok leple Heves álmokat tép az enyészet A pokolban is van tehenészet Tudod, én nem értem Másnak hogy mehet rosszul az élet? Te annyira máshogyan élted

Soha többé

Messzi köddé fakul az örökké ártatlan öröm. Szilánkjaira töröm a rügyező pálcát. Mivel varázsoljak összetéveszthetetlen álcát? A szádba tömök egy aranyalmát. A tudásunk rothadó hatalmát ízleled. Már máshogyan beszélek veled, az újdonság vágyakkal etet. Átölel az egészségtelen szeretet. Belémtörik az idő tejfoga, de néha talán még el-elfog a lusta érzés. Elállíthatatlan vérzés az élet. Végtelen … Olvass tovább

Gólya

Tegnap egy gólyát láttam, Kiöltözött rendesen, Hosszú piros lábain, Keres getett szüntelen. Tegnap egy gólyát láttam, Kecsesen ballagott, Nézett jobbra, nézett balra, Majd tovább vánszorgott. Tegnap egy gólyát láttam, A szomszéd tetőn élnek rég, Merthogy, párja is van neki, Szorgalmas egy szépség. Tegnap egy gólyát láttam, De kettő lett belőle, Uralta A szelet szépen, Tova … Olvass tovább

Napszítta

Szertefoszlanak a vasemlékezet arcai Fakulva törnek rózsakvarcai Rozsdazöld ujjaid játszanak billentyűimen Lebomló holdfényben tűnsz el innen Fekélyek fakadnak, az igaz oldal a másik Fémpusztulás-álmom valóra válik Napszítta hullámzásra, csak arra emlékezem Talán csak az ringat át az életen