Finom a fehérbor itt a Duna-parton! Szemében kincs fénylik. Számat száj érint. Ó, kegyelmezz rajtam! Hogyan bírjam ezt ki, mi az életem feszíti? Veled akarom mind ezt, de a múltam húz engem. Jelenem se jobb ennél. És a földön bomlok szét, ha már nem maradt remény
Ülök a buszon. De minek? Van egyáltalán bárminek is értelme? Annak a fának vagy oszlopnak az útszélén? Miért pont ott van? Legyen bármelyik is az. Vajon ő akarta? Vagy csak odarakták, mint társát? De minek gondolkodom ilyenen, ha már olyan mély a lelkem, hogy nem tudom megmondani egy fa és egy oszlop közti különbséget? Ha … Olvass tovább
Se békém, se szeretőm, Se világom, se szemfedőm, Hallgatom az imákat felőled, Hallgatom a hangokat tőled. Ha álmodok, téged látlak, Felkelve kereslek az ágyban, Lidércálmom megfogott, Lidércálmom elhagyott. Ha már itt vagyok, Vigyél haza magaddal, S titokban rejts el az ágyadban, Ha elalszol, ott legyek az álmodban. Engem nem szerettek soha, Nem volt jó hozzám … Olvass tovább
Nyitva az ablak s zakatol be a zaj A folt varrások alatt kattog a busz Araszol a fal Mintha szűkülne a szoba Tűkön ül egy légy a falon Talán holnap agyoncsapom Strázsál be a napfény A villannyal vetekszik A természetes szépségébe Bele-belebetegszik Fekszik a por Nyugodt. Tudja, hogy ma is nyert a lustaság Időnként alakít … Olvass tovább
A korcsmák gőze vadul hajt, E forró nyári délutánon A Piac presszó megfelel Már azt sem tudom, miért utálom A csapos még jön nekem egy körrel -Vegyest kérek, langyos sörrel Megvetendő nyomort láttok Borba fojtott elveket Gondozatlan kerteket A pultnál egy csapzott fickó A szabad jogról ordibál Mellette két futball ultra Horthy Miklóst kornyikál Én … Olvass tovább
A testem templom Komplexus-komplexum Fekve hányó verses est Egy elhagyatott orfeum Könyvel jár mindenhova, Hadd lássák, hogy mit olvas… Szépen megírt ponyva vagy Én meg egy tag, aki majd kiolvas Te egoból írsz Én az egom hiányából Békát csinálok A kibebaszott királylányból Megfulladok egy nagy fröccsben Gázolok a vodka gőzben Jobbra-balra dülöngél Körbevesznek ösztönlények Üvöltök … Olvass tovább
Ha Isten lenne nem kéne kitalálni. Mondtam magamban Mikor az elmém legsötétebb bugyrából Próbáltam kitalálni Útközben eszembe jutott pár Vidéki anekdota Meg, hogy a ketyegőmből kinek, mekkora Darabokat adtam oda Felserkent néhány kellemetlen pillanat Miket újra játszok ezerszer De most örülök mert mindegyik Jól alakult ez egyszer Van pár elképzelt életem melyeket Árván hagyok újakért … Olvass tovább
Nézlek. Ott a vászon előtted, egyik kezedben az ecset, másikban a paletta: tele van színekkel. Vajon ezt mind használni fogod? – tanakodom magamban. Egyszer jobbra húzod a vonalat, aztán balra, olyan egyszerűnek tűnik, miközben ez az egész bonyolult, nem kicsit. Most fent is egy vonal, majd a lent következik, várom a végeredményt, nem sietek. Ennyi … Olvass tovább
A tett ide már kevés, a szavak mélyén él a remény. Érintésed perzselő tüze, testem örök éltetője. Pillantásod égő lángja, lámpást gyújt az éjszakában. Ha tekintetünk összeakad, égek érted éjjel s nappal. Nincs menekvés, nincs már határ, szívem csak utánad kiált. Őrült szenvedéllyel lüktetsz bennem, elveszek, ha nem vagy velem. Mint méreg, úgy futsz ereimben, … Olvass tovább
Egy rőt rózsaszál, szebben mesél, mint egy szerelmes, verses regény Csókod, egy tépett szál szívem ormán Gyorsan hervad, kínoz vágy a mámora után Ez a szál virág csupán, mit adni tudok kopott koromban Neked adom, ha még egyszer szerelmet írunk a homokba Neked adom, szárnyaszegett galambom, csak nyisd ki szemedet, beteg ágyadon Macskakövek városszerte elhalkultak … Olvass tovább
Sorsom kovácsa nem más, mint az élet, lidércként kísérti álmaimat éjjel. Hiába teszek ellene bármit, amint a sötét leszáll, ő rám vadászik. A csend lassan körém fonja láncát, elmém felnyitja démonjaim zárját. Nincs már zaj, mi elnyomhatná hangom, az éj mélyén újra én vagyok a célpont. Démonjaim mellém ülnek az ágyra, mindegyik egy eltemetett emlék … Olvass tovább
Szívem sötétjét elűzte már a fényed, Zenéje lett napomnak minden egyes lépted. Erőm, ha fogy, belőled újra éled, Rád találni volt talán az élet legszebb része. Emlékként őrzök minden közös percet, Te lettél a gyógyír minden sebhelyemre. Lángod melegít, ha reszketek, ha fázom, Együtt írt történetünket már teljesnek látom. Kérlek maradj, míg élünk kéz a … Olvass tovább
Ne hallgasd mások rólam mit regélnek. Olyan vagyok mint egy hamis ének. Egy helyen tőlem félnek… Még máshol kibeszélnek… Barangolok az ember alkotta útvesztőben. Utam ismeretlen, megszállok egy temetőben. Én sem tudom merre megyek. Isten fia mellett elmegyek. Akár merre járok történetek születnek. Leteszem pecsétem majd elmegyek. Bárt tudom ha tovább állok, nem keresnek. Történetem … Olvass tovább
Minden percben kereslek, Hisz még egyszer utoljára szeretném mondani, mennyire szeretlek. Viszont ezt már többé sajnos nem lehet, mivel már csak az angyalok közt nevethetsz. Annak örülök, hogy nem szenvedsz, viszont most is látom a két szép kék szemed, és érzem, ahogy gyengén megfogod a kezem. Majd eszembe jut, milyen szépen mondtad, hogy szeretlek. Hiányod … Olvass tovább
Páli Nauszika: Az ősz arca A nyár elszelelt, mint egy szemvillanás .., S követte az ősz bronzos köpenyében Harmatcseppek hullottak rá aranyló mezőre. Imádságba borultak a fák hulló levelei…., S halkan susogják el mindazt, amit a nyár nem tudott hallani. A szél futkos a lombok között, végig csak fújja… Egy halk dallam hallatszódik, mint egy … Olvass tovább
Komoran kopogtat ajtómon ballagásom S még mindig nem csendes vágyott hallgatásom Belülről feszít szét minden mi itt maradt Belőled s sebekből újra friss vér fakadt Tündérmese már kettőnkről ez az egész De elmesélni mit miért annyira nehéz Van valami fura lánc szívemtől szívedig Mi kibír sok zord időt napoktól évekig Lánccal vagyok kötve hozzád, mint … Olvass tovább
Szobámban a csend halk zaja dereng, szemem kétségbeesetten a falra mereng. Szeretnek, szeretnek, szeretnek, kusza gondolatok a mélyben remegnek. A mélyben remegnek, s újra rám találtak, bolond vagyok, cirkuszunknak lírájában. Esetlenül egyensúlyozok a nagyvilági téren, gátlások sorai a szépen megmunkált kötélen. Cérnavékony szakadások „Lásd, már a sírod ásod!” Nem tudtad a hibád, látod? Nekünk maradt … Olvass tovább
Vannak álmok, amik megmaradnak annak, csendes vágyként a szívünkben maradnak. Nem lesz belőlük valóra vált csoda, mégis elkísérnek újra meg újra. Van, hogy a holnap másfelé vezet, és átírja a régen őrzött terveket. Amit tegnap még biztosnak hittünk, ma már csak távoli fényként őrizzük. Ilyenkor fáj egy kicsit a lélek, amikor messzire sodródnak a remények. … Olvass tovább
hozzáérinteném égő sebeim. vártalak – mondta – eltaposta égett arcomat, nyomában jöttek a vadak. hiszen ezek nem is innen valók. mind arcomra vetette magát. nem szóltam én. tudtam, hogyha szólok, megesznek a vadak. hallgattam. hová meneküljek, ha jólétem forrása arcomon lépked. vártam. milyen mesébe illő ez. vadak arcomban lépkednek, ő nevet, kínjában, haldoklok. felemelem kezeimet, … Olvass tovább
Van egy ajtó, még múlt évezredi Régi fából, régi vas pántokkal De jól zárható, nem szelel sehol Ablaka kicsi, az is rácsokkal Bejutni lehet, nem kell hozzá más Csak kulcs: pont a zárba beleillő Volt akinek volt már birtokában De ahogy bánt vele, nem volt illő Játszott vele és vissza nem adta Kellett egy új … Olvass tovább