Szabad szárnyak Kalitka – rácson koppan bennem sok elnémított, régi dal, bezárva él a szívem csendben, s a lelkem egyre szárnyra kap… Mint párás égben fehér galamb, köröznék fenn a fény felett, kaland hív minden messzi tájban, hol új nap csókol új eget… Megfullad bennem a mozdulatlan napok nehéz, szürke pora, engedd, hogy egyszer szélbe … Olvass tovább
S végül csak szerelembe fordult az ég. Vadul lüktetett, S viharosan fújt a szél. De a tomboló forgatag, Időnként bárányok bőrébe bújva, Egyre csak hallgatag. S hogy mi is a szerelem? Tomboló, nyugodt csend.
Levegő, mi beszorul, ketrec, miből nem szabadulsz. Traumák, mik örökre maradnak, elfogadod, vagy sírsz a falnak. Madarak mennek a fagy elől, de én hová menjek, ha valami megöl? Négy fal és egy tető, de odabent minden összedől. Valaki ül a mellkasomon, faragjak még egyet a ceruzámon? Levegőt kapkodom, de egyre kevesebb, itthon a hangulat egyre … Olvass tovább
Rohan az üldözött, kezén bilincs, Bűnös volt ő, Kainnak utódja, úgy fut, mint akinek már semmije sincs. a fájdalmas történet minden tudója. Nincs oly értékes dolga a világon, Igazságot hozott bűnös ember ellen, nincs semmi, amire vigyázzon. hogy egy ártatlan embert mentsen. Megpihen egy cseppet, de hiába, Bevallotta bűnös ember mivoltját, jön a hajdú szaladva … Olvass tovább
Tél küszöbén, különös hideg uralkodik Öregapó, ki gyermekére haragudik Hó takarja be, tekintet látóhatárát Föld fáradtan bújja, húzza váltókabátját Doromból a világ, ázott bakancsom alatt Vígasztalóan suttog s a lelkemben matat Míly módon, bújt éjbe, fagyba vándorutam? Sors váltá, bíborrá orrom s vizzé borkutam Fel-alá jár a szél, rongy ruhám foltjaiban Mint holtak árnya, búsult … Olvass tovább
Ismerős, mégis járatlan út elé értem, Hosszú utat tettem meg, amíg ideértem. Lábaim már rég elfáradtak, pihennének, És legszívesebben lényemmel henyélnének. A táj arany színekben sóhajtott fáradtan, Míg a csípős szellők simogattak bágyadtan. A Nap is dacosan forrongott fejem felett, Várt-várt csupán, és figyelmesen dédelgetett Mígnem egy elröppenő légynek zizzenése Föl nem ébresztett, annak nem … Olvass tovább
Lassan sétáltál a virágok közt, Kerested melyik lesz a legszebb. Nézted a színeket, a szirmokat. Némelyiket meg is érintetted, De le egyiket sem tépted. Ahogy haladtál előre, Megláttál egyet, melynek szirmai kissé erőtlenek. Fénye sem ragyog már úgy, Mégis felé nyúltál. Lassú, lágy mozdulattal téptél le, S fogtál kezedbe. Ekkor már tudtad, Nem a legszebb, … Olvass tovább
Ha most megelevenednek gondolataim, meglehet, Hogy ezt a sűrű látképet tétova, tüskékkel teli Gyökerek és indák fonják körbe. A képen gyönyörű táj van, és süt a Nap. Én magam az ég alatt állok, és éppen felnézek: Fent Te állsz, egy magas dombtetőn, és lefelé nézel. Mosolyogsz, kacagsz… s hagyod, hogy a mélybe rántsanak. Én kinyújtom … Olvass tovább
Egy perccel tovább Egyszer újra gyermek lehetnék, Eggyel több lepkét keresnék. Kicsivel többet játszanék veled, Egy perccel tovább fognám a kezed. Ölelnélek, csak még egy percig, Szorítanálak magamhoz, a néma csendig. Egy kicsit nehezebben vennék tőled búcsút, Hiszen tudnám, messze van az odaút. Tudnám, hogy többet már nem látnálak, Ezért egy perccel több ideig várnálak. … Olvass tovább
Bárcsak Bárcsak itt lennél mindig velem. Egy tündöklő éjszakán átkarolnálak, Válladra hajtanám gyöngén a fejem. Karjaid közt mindig boldogságom lelem. Legszebb fénye vagy a sötét éjszakának, Bárcsak itt lennél mindig velem. Nem mindig találom biztosan a helyem, De a sötétben újra megtalálnálak, Válladra hajtanám gyöngén a fejem. Látod ezt? Téged keres mindig a szemem, De … Olvass tovább
A Hű Fa Volt egyszer egy pár, kik ültettek egy fát, Mi szerelmüket tükrözi, egy egész életen át. Eljött a tavasz, s a fa, rügyekbe borult, Eltelt 10 év, az idő felgyorsult. Sok éve egészítették ki egymás életét, Megtalálták lényük egyetlen értelmét. Majd jött a nyár, a fa, zöld leveleket hozott, A férfi alá térdelt, … Olvass tovább
Próbáltam készíteni egy képet. Egyszerűt, ékeset, szépet Próbáltam megtalálni a helyemet. Stabilan, okosan, értelmesen. Próbáltam figyelni a kompozícióra, Egységesen, összetetten fonódva. Mert próbálkozni szabad. Habár maga Yoda nem ezt mondta: Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld. De ha senki nem tudja a módját? Szóval… Próbáltam készíteni egy képet. Jól fókuszált, könnyű, rétet. Próbáltam elkapni … Olvass tovább
Harag zárta ólom dió; kemény árpa rágós rigó; Folyós patak lelkem oda; tojásból lett iker csoda. Anyám hangja megremeghet; szíve talán megrepedhet; De míg én költő s versíró vagyok; Hangodat végleg soha el nem hagyod. S félre míg élek soha se nézek; átélem mit adnak s hajítnak néked; De míg te szíved sír s az … Olvass tovább
Erdő mélyén őz gida; s lelkem talán ősz liba; Mely eddig mily bátor és kecses; most oly sok hibából kiutat keres.
Sok hosszú éjjel őriztem az álmot, Hittem, hogy egyszer elérem a világot. Volt, hogy féltem, és megtörtem nagyon, De a remény mégis ott égett bennem vakon. A kudarc néha visszahúzni próbált, De minden bukás bennem erőt formált. Lépésről lépésre mentem tovább, Mert tudtam, egyszer valóra válik az álmom már. Nem adtam fel, bár nehéz volt … Olvass tovább
Boldogságom mint a hajnal, Napnak sugara a tavasszal, Fénye színem felé árad, S életet ad a mának, Ragyogó égitest e bolygó, S én talán veszett bolyongó, Ki keresi mit ér a holnap, s neki áll a hosszú útnak, Boldogságom mint egy erdő, Fogja magát s egyre megnő, Áttöri az esőt szelet, Meg talán a fellegeket, … Olvass tovább
Csupasz mezőn tengődve, Fák között az erdőbe, Szakadó eső követte a nyarat, s egy vénebb asszony ki az uton maradt, sötét fátylát szél lengette s a hangját mélyen eltemette, hideg testre fedte arcát, kezén pedig vágás szerte , szidta magát milyen gyenge, s gyermekét elvesztette, szegény anya ki oly bátor, hogy kimászik minden mocsokból sárból, … Olvass tovább
Túlélő bálvány, élvezet és ármány, óhajtott lelkedet a pokolba zárván, szedet vedett hazugság mi lelkedet nyomja, s olcsó viháncoló mosolyba folytja, vándorló lélek ki néha ide betéved, tukmálva kását mit fözött hogy egyél meg, pöffeszkedő testtel s ormótlan kedvvel, ássa veti sírját amiben majd felkel, csordultig a bosszús ártatlan lélek ki föld alá tenné el … Olvass tovább
Szép határon szól a móka, Minden szava vers, vagy nóta Mondatait nemfeledik, Vén habjait eltemetik. S miképp az idő is eljő, Napunk felvirrad vagy feljő, Kertünkben zöldellik a kikelet, S a távolban fénylenek a szigetek
Fényednek rejtélye homályban bújkál, s hold mögé lopakszik téged eltarolván, lencséken áthatol s megleli az árnyat, mit oly sokan rejtenek és vakon nemtalálnak, Bújdósó rémálom mit úgyhívnak élet, ki kiálttva ordítán sohasem téved, gyere és szállj reám támadj és dacolj, Véreknek kardjával hasíts és rabolj, Ostoba tettedért megfizetsz lásd csak, Hiába bánod mit elvettél másnak, … Olvass tovább