Volt idő

Volt idő Gödröcskéid az idő múlásával váltak egyre halványabbá. Volt, hogy még nem tudtam, egyszer az emléked Tesz majd téged halhatatlanná. Záporfelhők alatt állok, onnan nézem árnyékod. Volt, hogy még nem tudtam, nem értettem a játékod. Sok szép szó és érintés halkan csordogál le rólam, De ha egyszer mégis megkérdeznéd, én csak magamat óvtam.

Talán csak érzem

A ma reggel hajnallá szelídült. Könnyen szívja ki az életet belőled Nehezen ereszt, nehezen ereszt közelebb A köd lassan a tüdődben reked. A város igazán meg sem ébredt, De van, aminek ideje végtelen Nem számít, mikor kezded Nem számít az új kezdet. Van, ami csak halványan rémlett Túl sok az elmosódott részlet Keresem, ami számít … Olvass tovább

Lépcsőházban majonéz

Lépcsőházban majonéz Felfele topogok a lépcsőn, Gondolván, fenn vár; De belém nyilall valami kérdőn – Fordul… Tényleg ott vár a legtetején? Szeret még engem? Ugyanúgy, mint a legelején? – Fordul… Már évek óta együtt járunk, Egy boldog párként; Mit is képzelek, fent lesz nálunk – Fordul… Ám sírt, panaszkodott ma reggel. Mert elzárkózom, Pedig ő … Olvass tovább

Ismételten

Körmöm ismét a tenyeremben. Fogam ismét a nyelvemben. A düh ismét elönt, De csak fuldoklom a szavak között. Ismételten. Némán hallgatok minden szidást (Amely sokszor inkább hibás… Mégsem szólok). Csak a szavak között fuldoklom. Észrevétlen.

Rossznak lenni

Rossznak lenni Rossznak lenni túl könnyű, Fitogtatni erődet. Ha azt hiszed, ennyi a világ, Elég is volt belőled! Ne gyere a játékkal, Elbuktál már benne! A benned bújó árnyékkal Eggyé vált a lelked. Szánalomra méltó vagy, Nem ismersz üdvösséget. Büszkeséged irtó nagy, Hárítja a felelősséget. Saját mérgedet iszod, Ebbe halsz majd bele. Tükörben csak magad … Olvass tovább

Remény

Remény Szürke Istenek uralta otthon, Omladozó romantikus álomkép. Leszáradt ajkukról a dal, Mi szerelem éneke volt nemrég. Színtelenné lett szivárvány, Fáklya lobogó zászló helyén! Az itt élő ember már nem hall. Kattogó óra a Temze mélyén! Érzed? szívem még él!

Hasonlóság

Hasonlóság Libabőrödzök a hasonlóságunktól, Mert minden, mi neked van, Arra én képes vagyok És minden, mi nekem van, Arra te is képes vagy. Hogy hasonló álmokat dédelgetünk, De egy ponton mégis mindkettőnk feladta. Hogy magamat kell gyógyítanom ahhoz, hogy te rendben legyél, Hogy mi rendben legyünk. Azt mondják, beszélhetek hozzád a szívemen keresztül. Azt mondják, … Olvass tovább

Minden voltam

Minden voltam Múzeum voltam, de te eltakartad a szemed. Zene voltam, de te befogtad a füled. Eső voltam, de te esőkabátot vettél. Erdő voltam, de te inkább a városban maradtál. Rózsa voltam, de te befogtad az orrod. Ízek százai voltam, de te csukva tartottad a szád. Szellő voltam, de te becsuktad az ablakot. Versek ezrei … Olvass tovább

Ébredés a halál után

Ébredés a halál után Vége van. A lelked véglegesen elhagyta a sebzett testedet, és ott hagyta a föld poraiban. De előtted állnak emberek. Várják, hogy mesélj. Milyen volt az életed? Mit tanultál? Kit szerettél, kit nem? Mit adtál, és mit kaptál ebben az életben? Ott állsz, és elgondolkozol. – Nem volt nagy szám. – ennyi … Olvass tovább

Honvágy

Honvágy Ismertem valakit, aki mindig azt mondta, hogy honvágya van, de mégsem ért haza soha. Úgy élt, mint akit elszakítottak egy részétől, ami hazavinné. Nem egy emberre gondolt. Ő maga sem tudta, hogy hova vágyik. Egy táskában cipelte az életet, ahogy az érzéseit is. Nagyokat álmodott, gyönyörűeket. Csak úgy szikráztak a gondolatai. Imádtam ezt benne. … Olvass tovább

Nincs kedven írni

Nincs kedvem írni Ki vagyok én? Ki vagyok én a meggondolatlan szavakon, falakon és mérhetetlen nevetésen túl? Ki vagyok én a belőlem áradó melegség, szeretet és bizonytalanságon túl? Ki vagyok én a megkérdőjelezhető hajszínemen, testemen és vágyaimon túl? Ki vagyok én a válaszra váró kérdéseimen, céljaimon és értelmetlen döntéseimen túl? Ki vagyok én a függőségemen, … Olvass tovább

Ismét gyermek

Ismét gyermek Megjelent szemében a gyermek, mikor hangtól, érintéstől, fájdalomtól megremegett. Megjelent — láttam — ott volt a gyermek, mikor már önmagán sem segített. Megérkezett a gyermek, mikor a fehér szobába bekísértük, ágyára gyöngéden feltettük, ajtaját becsuktuk, tolószékét eltettük. Megszeppent benne a gyermek, mikor nem tudta, mit teszünk. Nem értette: vajon ártunk vagy segítünk? Elszégyellte … Olvass tovább

Nem elég, kell még!

Nem elég kemény még a kezem, Húznom kell, húznom tovább a kötelem. Kar hiába fárad, izmom feszítem – Még nem elég kemény a tenyerem. Nem fogja a szelet a vitorla, Hajónkat a gyermek ár sodorja. Ilyen úton víz lesz mindünk sírja – Ha vitorla a szelet nem fogja. Nem vagyok elég én egyedül, De előbb-utóbb … Olvass tovább

Ram Tzu után szabadon

Ram Tzu után szabadon: Kit a tükörben látni vélsz, Az volnál magadnak. Mondok én neked valamit, Ha van időd gondolkodj utána. A náluk gyengébbeket, késsel aligha döfködik. Míg te ostorral csapkodod sérült belső gyermeked, elleneid álmatlanul forgolódnak, tanácstalanul, nem értik mi olyan különleges benned, hogy nincs tér, amit ne ragyognál be. A kérdésem hozzád: Mikor … Olvass tovább

Téli fény

Téli fény Az utcák már elcsendesedtek, csak a hó beszél a lépések alatt, apró hangok, amik emlékeztetnek rá, hogy még itt vagyunk ebben a hidegben. A lámpák fénye puhán esik a földre, mintha takarót terítene a városra, és minden ház ablaka mögött egy külön történet alszik éppen. A levegő csíp, mégis jó belélegezni, mintha kitisztítaná … Olvass tovább

Hajóroncs

Nincs ami e óceánon fenn tart! Nem bírok már evezni-S lebegni sose tudtam. Lesüllyedek a fenekére.. Ott kaparom tovább a földet. Fent kiabálnak, mit várnak tőlem? Sose tudtam úszni,fulladáskor sem megy! Testem a hajóroncsokkal lesz egy.

Mindenki-senki

Mindenki hazudik Teljesen igaz. Valaki szeret, Szeret hazudni Teljesen igaz. Valaki utál, Utál hazudni Teljesen igaz. Valaki rejteget, Rejteget sok titkot Teljesen igaz. Valaki ott él Valaki amott él Teljesen igaz. Hazudni bűn Elhallgatni kell Teljesen igaz. Hazudtál Teljesen igaz. Hazudtam Teljesen igaz.

Messze vagyon

Össze vagyok zavarodva Nem értem, nem értek semmit Remélek, újra csak remélek De arra jutok, nem értem az egészet. Tudom, ésszel felfogom A szívem mégis kattog Dübörög erősen Kérdi újra, miért nem értem? Belesüppedek, élek és vagyok Ebben a célokért küzdő világban Aztán felrémlik, magam teszek érte A cél mégis messze vagyon.

Mi lesz elég nekem?

Elég lesz, ha hamarabb jön Mindennek a siker titka? Elég lesz, ha könnyebb úton Haladna a vén poros csizma? Elég lesz, ha hatnál több Félét terítek fel az asztalra? Elég lesz, ha másnál jobb És csengőbben szól a hangom? Elég lesz, ha nem csak a színekhez, De még a formákhoz is értek? Elég lesz, ha … Olvass tovább