Verseny lesz az erdő mélyén, gyertek mind a nagy rétre! Ki a legerősebb köztünk, kiderül a végére. Mókus, süni, nyúl és pocok mind-mind odasereglett. Harkály, bagoly, héja, rigó a magasból figyeltek. Hiúzok és szelíd őzek a mező szélén sétáltak, farkas, tigris, vörös róka ezalatt vadásztak. A versenyzők bevonultak, elöl medve cammogott, követte szarvas, oroszlán, vadkan … Olvass tovább
Tüdős Judit : Ha én lennék Ha én lennék a Föld anyja, megfürödnék hűs patakban, vigyáznám az erdők csendjét, hallgatnám a tenger neszét. Figyelném a felhők szárnyát, madaraknak szálló útját, széllel járnám be a tájat, ringatnám a lombos fákat. Minden embert gyógyítanék, boldogsággal vigasztalnék. Ha a Földet én vigyáznám, tiszta hajnal várna reám.
Tüdős Judit: Őszi suttogás Nyár szele zümmög, megül egy ágon. Halkan suttogja: csak az őszt várom. Vágyom a csendre, hűs pihenésre, hajnali fagyra és a felhő mesére. S ha majd köd takarja az erdő mélyét, őrzöm a nyárnak utolsó fényét.
Tüdős Judit: Itt az ősz Őszi erdő, habos felhő, napraforgó, virágernyő. Kiszáradt a kicsi patak, nem ontja már hűs habokat. Arany tenger lett a mező, minden fűszál földre eső. Vége van a meleg nyárnak, reggelente szelek járnak.
Tüdős Judit: Bús diófa Bús diófa, kérge reped, minden ága égre mered. Vágyik már az esőcseppre, hűsítő, friss nedvességre. Száraz ága sóhajtozik, egész teste megszomjazik. Hiába int fellegeknek, kevés eső hull a kertnek. Zöld levele lassan sárgul, fényessége elhalványul. Bús diófa sírva kérdi: „Mikor esik eső néki?” Ha az égbolt könnyet hullat, minden ága megújulhat. … Olvass tovább
Tüdős Judit: Őszanyóka Erdő szélén, kertek alatt Őszanyóka bekopogtat. Szoknyáján a sok szín fodra, szellő hátán messze hordja. Kosarában mézes szilva, cukros dió, aranyalma. Felhőt őriz kontya alatt, esős napra fényt tartogat. Két kezében varázsecset, befest minden falevelet. Amerre jár, nyomában őszi napfény lesz a tájban.
Hűvös szelek járnak, fák levelet hullajtanak, sárga, barna, vörös színben búcsút intenek a nyárnak. Gyerek, felnőtt örömére érnek már az ősz gyümölcsei, piros alma, lila szőlő, édes körte mosolyog nekünk. A föld illata őszről mesél, reggelente hűvösebb a szél. Köd bújik a fák közé, harmat csillan a fű hegyén. Falevélből nagy kupac nő, beleugrani milyen … Olvass tovább
A kis Mókus éhes gyomra korgott, morgott szüntelen. Bekukkantott kamrájába, nem volt biz ott semmi sem. „De jól jönne egy pár dió, az lenne ám jó falat!” Kisurrant hát odújából, majd egy fára felszaladt. „Szép termések zöld burokban, ha ebből sokat leszedek, burkából kiveszem mindet, s többé már nem éhezek.” Egyesével szedte, vitte, ide-oda cikázva, … Olvass tovább
Én vagyok az Ősztündér, bebocsájtásért jövök én, bekopogok az ablakon, útjára bocsájtom az augusztust. – Szervusz, Augusztus, itt az idő, lassan indulj, már vár az ősz! – Integetek, ő elballag, én pedig festeni kezdek hamar. Ruhám sárga, vörös levelekből áll, a szélben libben, suhogva száll. Kosaramban sok gyümölcs van, érett mind, amit csak hoztam. Szőlő, … Olvass tovább
Ősztündér 2 Én vagyok az Ősztündér, bebocsájtásért jövök én. Bekopogok az ablakon, útjára bocsájtom az augusztust. Ruhám sárga. vörös levelekből áll, kosaramban sok gyümölcs van. Szőlő, körte, szilva, mindent éretten szedtem össze. Leveket festegetek, sárágát, barnát ,vöröset Hűvös szeleket fújdogálok, köddel borítom be a világot. Állatoknak eleséget gyűjtögetni segítek, Mókusoknak makkot,mogyorót, madaraknak télire csipegetni valót. … Olvass tovább
Szobám falán tegnap este, pók táncolt a lámpafényben. Ugrópók volt, rögtön tudtam, hipp-hopp pattant ide-oda. Felszökkent a zongorára, tücsöknótát játszott rajta. Átugrott a kispárnámra, találkozott társaival. A nagycsalád másik faja, törpe pók volt a mihaszna. Huncut, kópé, apró állat, meg is lepett, aprósága. Azt hittem, hogy rosszul látok, pók integet takarómon. Karoló pók közeledett, a … Olvass tovább
Jancsi, ahogy ébredt, szemét felnyitotta, ám olyan volt minden, mint mikor lehunyta. Nem látta a macit, sem a kis bohócot, a mesekönyv, kisvasút, mind sötétben kuporgott. Egyedül, ijedten, ült fel a kis ágyon, könnye folyt, szeméből tovaszállt az álom. Egyszer csak, hirtelen, kinyílt a nagy ajtó, majd kattanás a falon, és fényes lett a padló. … Olvass tovább
Van nekünk egy maci cicánk, szürke, dundi, igazi mókás. Pocakja nagy, bajusza kunkor, ha leesik, csak néz: “Ez most komoly?” Ha lépeget, ring a hasa, olyan, mint egy kis plüss panda. Próbál ugrani? Hát az móka! Kb. két centi magasra… aztán, puff a padlóra! Á, ez bizony nem neki való, inkább gurul, az sokkal hatásosabb … Olvass tovább
Volt egyszer egy kicsi kutya, Szemében csillogott huncutsága, Mert a konyhában kolbász lógott, S ő már régóta arról álmodott. Lopakodott, mint egy nindzsa, Puha, csendes a pici mancsa, Orrát vezette a füstös illat, “Ez lesz napom nagy zsákmánya!” Aztán egy hirtelen mozdulat, Kolbász eltűnt, mint a varázslat. Gazdi kérdi: “Hol a vacsora?” Nézett a kutya: … Olvass tovább
Aznap este hideg volt. Sapkát húzott a Vén Hold. Kesztyűt meg a kezére, le ne fagyjon reggelre. Sálat tekert nyakára, így ült ki az égboltra. Körülnézett sebtében, van-e dolga estére? Csillagtalan volt az ég, arra gondolt, alszik még. Lehunyta a szemeit, szendergett egy kevéskét. Csillag hullott vállára, ébresztgette nótával: Hold úrfi, te vén csibész, ragyog … Olvass tovább
Hatalmas nád a tó partján, benne él a Brekusz család. Barnabás a család feje, Boglárka a felesége, Két fiuk van: Bedő, Benő, messze földön híresek ők: Hasukat napon süttető, lusta naplopó mindkettő. Addig-addig elmélkedtek, míg egy napon útra keltek, Világot akartak látni, szerencséjük megtalálni. Hajnaloktól késő estig a Nap járását követték. Béka-kisasszonyok tavánál szusszantak egy … Olvass tovább
Itt is volt, ott is volt, fent is volt, lent is volt, erre sétált, arra szaladt, felnőtteket mulattatta, gyerekekkel mókázott, rakoncátlan kópé volt. Bolyongott a réten, kószált erdőszélen, felkutyagolt a hegyekbe, hogy a medvét ott meglesse. Nagyon vidám fickó volt Kószáló, a szélfiú. Épp hullott már a hó, a medve rég aludt. Besurrant a barlangjába, … Olvass tovább
Hová gurulsz oly sebesen, te óvatlan kis pöttyöske? Látom észre sem vetted, hogy ott a fű rejtekében, reggel óta észrevételen, harcra készen leskelődik, egy igen hegyes kis tüske. Lesi, mikor gurul arra épp, egy butácska labda végre. Figyelj te csak a lábad elé, hm…miket beszélek itten? Hisz még a vak is láthatja, neked nincsenek is … Olvass tovább
Messzi, távol valahol, még a hegyeken is túl, döngicsélték a méhek, ciripelték a tücskök, még a szú is sercegte, hogy a tölgyfaerdőben, annak is a szélében tündéri fénysugarak táncolnak a sötétben. Zöldes-aranysárgában apró pontok mókáznak. Víz tükrére ráülnek, csillagokkal beszélnek. Körbe fonják a hegyet aranyfonál fényükkel. Megfésülik a mezőt, fényszálakkal vonják be. Madárfészek aljában fiókákra … Olvass tovább
A dombháti kicsi völgyben boszorkányok éldegélnek. Két jó boszi: Anna, Panna, völgylakóknak jó szomszédja. Már többszáz évesek voltak, nem tetszettek így maguknak. Újra fiatalok akarnak lenni, minden vágyuk csupán ennyi! Olvassák a Varázskönyvet, kotyvasztgatják a főzeteket, varázsigéket motyognak, fura elegyeket kóstolnak. Kezdenék a Varázslatot, Annaboszi tüsszent nagyot, Pannaboszi felsikoltott, rémülten csak ennyit mondott: Eltüsszentetted a … Olvass tovább