Hová gurulsz oly sebesen, te óvatlan kis pöttyöske? Látom észre sem vetted, hogy ott a fű rejtekében, reggel óta észrevételen, harcra készen leskelődik, egy igen hegyes kis tüske. Lesi, mikor gurul arra épp, egy butácska labda végre. Figyelj te csak a lábad elé, hm…miket beszélek itten? Hisz még a vak is láthatja, neked nincsenek is … Olvass tovább
Messzi, távol valahol, még a hegyeken is túl, döngicsélték a méhek, ciripelték a tücskök, még a szú is sercegte, hogy a tölgyfaerdőben, annak is a szélében tündéri fénysugarak táncolnak a sötétben. Zöldes-aranysárgában apró pontok mókáznak. Víz tükrére ráülnek, csillagokkal beszélnek. Körbe fonják a hegyet aranyfonál fényükkel. Megfésülik a mezőt, fényszálakkal vonják be. Madárfészek aljában fiókákra … Olvass tovább
A dombháti kicsi völgyben boszorkányok éldegélnek. Két jó boszi: Anna, Panna, völgylakóknak jó szomszédja. Már többszáz évesek voltak, nem tetszettek így maguknak. Újra fiatalok akarnak lenni, minden vágyuk csupán ennyi! Olvassák a Varázskönyvet, kotyvasztgatják a főzeteket, varázsigéket motyognak, fura elegyeket kóstolnak. Kezdenék a Varázslatot, Annaboszi tüsszent nagyot, Pannaboszi felsikoltott, rémülten csak ennyit mondott: Eltüsszentetted a … Olvass tovább
A SÁRGA CITROMLEPKE MESÉJE Sárga citromlepke repül a kis kertbe, szárnya, mint az arany, narancspötty van rajta. Zöld fűszálra röppen boldog a kis lepke, örül a melegnek, fényes kikeletnek. Virág kelyhet keres, nektárcseppre szomjas, boglárka virágról kortyol jó nagyokat. Fekete katica libben oda mellé, együtt szállnak messze, napsugárba veszve. Bokor ágra ülnek, gondjaik eltűnnek, esti … Olvass tovább
A ZÖLD SZITAKÖTŐ MESÉJE Kis patak partjánál, sűrű sás szálánál, boldogan repkedett a zöld szitakötő. Szárnyai áttetszők, testszíne almazöld, szemei mintája feketén díszített. Úgy úszott a réten, mint egy bárányfelhő, csakhogy a zöld színe, jókedvét elvette. Észre sem vesz senki, ebben a nagy zöldben, a zöldellő fűben, zöld sás levelekben! Bár lennék kék virág, csodálna … Olvass tovább
Telihold úszik fenn az égen, boszi száguld nagy merészen, seprűnyélen ülve vágtat, közben kerüli a felhőgátat. Lila ruhája csak úgy lebben, széllel versenyt fut sebesen, haja kusza, mint a szalma, ám mosolytól ragyog arca. Társa egy fekete macska, kinek igen éles a karma, morgolódik: – Drága gazdám, ez a seprű nem luxusjárgány! Nincs rajta ülés, … Olvass tovább
Régen nyáron minden este kimentünk a határba. Sétáltunk a poros úton, apa vitt a nyakában. Lemenőben volt a nap már, narancssárgán fent az égen, Nyári szellő cirógatott, így mentünk a faluszélen. Beszélgettünk sokat akkor, míg ő lépett nagyokat, Így tudtam meg egymás után nekem fontos dolgokat. Hallottuk a fácánkakast, láttunk kicsi őzeket, Vadnyulak és pocok … Olvass tovább
Pár tanács. Kérlek figyelj most rám, elmesélem neked mi az, amit ne felejts el soha kérlek. Régen voltam mindig tenni vágyó ember, megváltoztatott az idő és az élet. Csupán azt szeretném gyermeki énedet soha ne dobd félre felnőtt érdekekből! Tudnod kell, otthonunk csak ez a Föld lehet, szinte naponta tesz bizonyságot erről. Talán felnőtt fejjel … Olvass tovább
Erdős Sándor Nyusz Palkó a húsvéti nyúl Nyusz Palkó a húsvéti nyúl megkezdte a munkáját. Hímes tojásokat gyártott festék lepi bundáját. Festett tojást mindenfélét, kéket, zöldet kockásat. Örül neki lesz százféle, egyre jobb a kínálat. Jött egy csibe megkérdezte: – Olyan nincs min búza van? – Azt szeretem, ha nézhetem attól érzem jól magam. Nagyokat … Olvass tovább
Vén telo Vén tárcsázós pihent, kis szoba sarkában. Porcicákat vonzott ében sötét fénye. Oly régóta vágyott egy fontos hívásra, szomorú volt, hiszen elfeledték régen. Kezdetektől helyhez volt ő bizony kötve, telepítve oda ahol egykor várták. Nem hívják, pedig ő boldogan csörögne, senki nem ismeri rég elavult számát. Igaz, néhány éve így szilveszter táján, nem győzte … Olvass tovább
Nagyobb gyerekeknek Mi, akik múlt század közepén születtünk, nagyon jól tudtunk még magunkra vigyázni! Digitális világ, nem döntött helyettünk. Nem szorított falhoz öv, a biztonsági. Mertünk vizet inni vad víz forrásából, nyomós kút is akadt szinte minden sarkon. Nem voltunk felmentve a fáramászásból, s elég volt egy rendőr aki rendet tartson. Sisak, vagy térdvédő sem … Olvass tovább
A kis kukac lassan haladt. „De jól esne már egy falat!” Akkorát kordult a gyomra, mint a templom harangtornya. Szétnézett hát, mit ehetne, majd kiszáradt puha teste. Alig vonszolta már magát, mikor meglátott egy almát. „Piros gyümölcs, nagy és kerek, soha többé nem éhezek!” Lyukat fúrt, majd nekilátott, a csutkáig le is ásott. Fáradtan, ám … Olvass tovább
Egy talán ismert történet, rímekbe szedve. Volt egy öreg tanár, égben lakik lelke. Esélyt nem vett volna el a diákjától. Ő tanítványait ekképpen nevelte: Rég kihalt ez érzés a mai világból. Egyszer egy tanuló (bár én is lehettem) mit meg nem kaphatott padtársánál látta. Óvatosan saját táskájába tette, ne lássa meg senki, izzadva, vigyázva. Kiderült … Olvass tovább
Földünk az a szép zöld, unatkozott nagyon, mivel is üsse az unalmát agyon? Először arra gondolt, hogy játszik a csillagokkal és a Holddal, meg a Fiastyúkkal. De aztán erről hamar letett, mert egy űrbéli könyv,vele szembejött s nyitott volt mindenre! Egy könyv?- nohát,mondta a szép zöld tengerekkel teli Föld, s elhesegette a felhőket a lapok … Olvass tovább
Már megint megjelent ez a „törpemetró”! Ami volt virágom azóta csak „retro”. Nemrég tanácsoltam szomszédom kertjébe, az áskálódását, hagyja nálam félbe. Dőlnek palántáim hol jobbra, hol balra, kiskutyám ugatta. (Talán kikaparja?) Félek jobban tart ő emelkedő földtől. mert ahogy megmozdult elszelelt a kertből. Tovább tette dolgát ez a kis garázda. Sufnihoz szaladtam hangosan anyázva, megfogtam … Olvass tovább
Egér ország,egér földjén, ezer virág az erdők mélyén. Egér asszony a virágos paplanon, egérkéit öleli az esti hajnalon. Mesélj mama,már rajtunk a pizsama, egér lámpás világít, az egér mama nagyot ásít! Aztán olvas, mesél s hajtják a lapot, két kis egere már nagyon álmos. Harangvirág csilingel, az egér ország egér földjén alszik lassan két kis … Olvass tovább
Lombos erdő közepében, áll nagyanyó kicsiny háza. Rátalálhat aki éppen, véletlenül arra jár ma. Rémtörténet, régi mese. Ezen ma már csak nevetnek. Farkasnak, Péter a neve, s példája a szeretetnek Piroska és Farkas Péter, nagyon régen jó barátok. Többé egymástól nem félnek, másként látják a világot. Farkasunkat, öreg vadász, tanította olvasásra, Nagyanyóra sem jön a … Olvass tovább
Őszi bálra készül a tölgy, ám ruhája még csupa zöld. Hiába szólt fagynak, szélnek, halvány napnak, hűs esőnek, öltöztessék fel a bálra, illőn, színpompás ruhába. Mégsem mehet el ily zölden, őszi bálba, nyári színben. Majd, amikor épp nem várta, foltos lett a zöld ruhája, vörös, narancs, sárga, barna, szebb, mint amit maga varrna. Így a … Olvass tovább
Mond bácsi az ember tud az űrben járni? Kérdezte a téren egy aprócska ember. És vajon, hogy képes odáig felszállni? Válaszoltam volna, de ő már is elment. Másnap azt kérdezte, hány ház van a Marson és a Földnek kitől lett ő a testvére? Tudom jól, hogy választ kellett volna adnom, de már tamburinon ugrált a … Olvass tovább
Adhatok neked egy puszit, kérdezte Marci nyúl a Panka nyulat. Egy erdei padon ültek,a Valentin napot ünnepelték. Panka nyúl,szégyenlősen össze tette a kezét,gondolkodott, aztán meg engedte Marci nyúlnak , hogy puszit adjon az arcára. Aztán Marci nyúl,még piros szívet is adott Panka nyúlnak, barátságuk jeléül,a szívecske persze, csoki volt, aminek nagyon örült Panka. Tudod Panka,mondta … Olvass tovább