Valahol a végtelenben, Meseország közepében, annak is a legmélyében, a rengeteg erdejében, odalenn a hárs tövében éldegélt egy fura vén pók, kinek neve Pók Palmer volt. Fura pók volt, az bizonyos, lábaiból épp kilenc volt. Szorgoskodott éjjel-nappal, pókfonalát szőtte-fonta: egyet simán, fordítottan, egymás mellé csavarintva. Kettőt egybe, hármat simán, láncszemébe bogyómintát. Hálószemet szaporított, vagy ha … Olvass tovább
Hosszú az út völgyön, hegyen, hogy a posta pontos legyen. Kengurunak sok a dolga, de nincs szárnya, se motorja. Ugrik egyet, kettőt, hármat, így elérve minden házat. Erszényéből a levelek, postaládákba röppennek. Legyen csomag, avagy levél, címzettekhez mind odaér. Ha jól dolgozik, reggelig, az összes láda megtelik. Hosszú út visz völgyön, hegyen, a postás, hogy … Olvass tovább
Erdős Sándor A lábfájós kígyó Felriadt az apró kígyó a legmélyebb álmából, mert nagy fájdalom sugárzott sohasem volt lábából. – Hogy lehet ez? – kérdezgette – Lábam nőtt az éjszaka? – Végsősorban beteljesült a jós kígyó jóslata? Néhány napja erdő mélyén jósoltatott magának. Azt jósolták, hogy lába nő. Ne nézzék őt madárnak! Nem hitt ő … Olvass tovább
A Pipacs és az Őrház utca határán egy idős kutya fekszik az egyik ház tornácán. Drágakő szeme melaszbarnája lágyan tekint a kerítés túloldalára Bundáját a mézharmat Nap lágyan melegíti platinaszín tálban a víz szomját oltja, testét hűsíti. S ha mégsem így lenne, mert túl nagy meleg lenne, bent várja a hűtött, meghitt otthon kényelme Fejét … Olvass tovább
Mici cica fürgén szedi lábát, közben magasra szegi az állát. Pedig vétkes lopásban, kaja elorozásban, mégis játssza a szende-szűz dámát. Aztán pedig jól ráfázik, mivel ételét eltüntette sebtivel… Most lóg a bajsza sután, és néz rám kukán-bután, óriásra tárt őz szemeivel.
Erdős Sándor A zsiráf nyaka Magasan van a falevél. Zsiráf feje oda felér. Ám, most jött a tragédia, begörcsölt a zsiráf nyaka. Nem volt éppen feldobódva, nincsen neki görcsoldója. Most mit tehet? Csak kiabál: – Édesanyám, most sirassál! Ám egy arra járó róka azt gondolta ez jó móka. Lassan oda lopakodott. A zsiráfon szórakozott. – … Olvass tovább
zizeg a lomb eső susog dúdol a szél dúdolgatok fütyül a nád suttog a tó elrengető elringató zümmög a drót dünnyög az ég párát lehel könnyű a lég cuppog a sár odaragaszt foszlányokban egy falragaszt vizes tető ázik a ház csorog le lé fakul a máz vidul az út mossa porát árokmeder tömi hasát árva … Olvass tovább
A templom menti Arany János utca elején, sárgarigó fütyörészik a fenyő tetején. Törzsén a mókusok fel-le szaladgálnak, ágai egy kiskutyának árnyékként szolgálnak No de mégis mi lelhette ezt az ebet? Hőségben otthagy egy fa fedte hűs helyet? Mintha csak lenne egy külön érzékszerve, ami jelez, hogy szeretetre vágyó ember délkeletre. Vajon véletlen, hogy épp kutyacsontos … Olvass tovább
Volt egyszer egy kedves süni, levél alatt éldegélt. Orra piros, szeme barna, tüskéi meg szerteszét. Ott lakott az erdő mélyén, kicsit félős volt szegény, egyet zizzent a falevél, már nem is volt nagylegény. Napközben a tüskék alá bújdogálva féldegélt, éjjel indult eledelért s 5 perc múlva visszatért. Nem jó ez így! – gondolta, mert unom … Olvass tovább
Esti tünemény Messzi, távol valahol, még a hegyeken is túl, döngicsélték a méhek, ciripelték a tücskök, még a szú is sercegte, hogy a tölgyfaerdőben, annak is a szélében tündéri fénysugarak táncolnak a sötétben. Zöldes-aranysárgában apró pontok mókáznak. Víz tükrére ráülnek, csillagokkal beszélnek. Körbe fonják a hegyet aranyfonál fényükkel. Megfésülik a mezőt, fényszálakkal vonják be. Madárfészek … Olvass tovább
A zöldséges mentén, hol cinkék zengenek, egy ház udvarában egy kis eb szendereg. Békésen hever a szilvafa tövébe’, melynek virágáról lepke száll orra hegyére A játékos eb azt kergetni kezdi, ám figyelmét valaki másfelé tereli. Farkcsóválva, vidáman vakkantva az égbe szaladni kezd, majd felugrik a ház kerítésére Egy egyemista sétál épp arrafele, burgertől és ebbundától … Olvass tovább
Kicsi Tas Gyere haza, utas Tas! Esik a hó, havas Tas. A kutyát ne ugattasd! Ne légy nyakas, gyere Tas! Egy kicsikét elhallgass! Ne feleselj, meghallgass! Üres a has, éhes Tas? Itt az étel, jól lakhass, Itt az ital, ihass Tas! Mesét mondok, meghallgass! Álmodd azt, hogy lovad van, Te leszel a lovas Tas! Biztatnak, … Olvass tovább
Megkóstolom a karfiolt mondd, mi bajom lehet?! Olyan, mint egy bárányfelhő – hát most felhőt eszek! Megkóstolom a brokkolit, kibírja-e a gyomrom… Olyan, mint egy szép zöld bokor, jó íze van, mondom! Megkóstolom a cukorborsót, ha tényleg olyan édes, ahogy a neve mutatja, úgy nem is lehet rémes. Megkóstolom a répát is, valahol azt hallottam, … Olvass tovább
látóhatár felett a nap teli képpel alant szalad mosolyogva keni vajjal a holdkiflit kakaóval eszegeti vacsorára felhőfoltos a szoknyája meg is szidja édesanyja ruháját megint moshatja megfürdeti törölgeti ágyba dugja lefekteti altatódalt dúdol neki éjpuszit ad megöleli alszik már az égi gyermek kezecskéi elernyednek szempillái lecsukódnak játékai várják holnap addig pedig napkirálylány utazik az álmok … Olvass tovább
Egy nap a ló legelészett, de szájába bogáncs ragadt. Sírt és rít, nagy fájdalmában, segítségért messze szaladt. Túl a mezőn, árkon-bokron, a sok állat mind kerülte, gúnyolódva sértegette, kinevette, messze küldte… Bár terjed a híre gyorsan, a fáradt ló lassan dőlt el hűs erdőben, lombok alatt, fájdalomtól szenvedősen. A Király épp arra tévedt, kinyitotta a … Olvass tovább
Sáros Miklósné: Cirip kedves Csendes éjszaka, alszom, Álmomban ciripelést hallok, Egyre hangosabb és közelebb, Felébredek keresem hol lehet. A zenélő ciripszó irányát követem, A fürdőkádban rátalálok, kérdezem. Hát te, hogy kerülsz ide? S rám néz nagy szemével, figyel. Farkas szemet nézünk, mi legyen, Hogyan tovább, ki lesz a győztes? Gondolkodom, ki kell vinni őt. Végül … Olvass tovább
“Kék ég alatt zöld a fű,” fehér cérnát varr a tű, szivárványos ég alatt, repülnek a madarak. Varjú tolla fekete, zöld a fűzfa levele, sötétlila padlizsán, nem terem a kősziklán. Barna medve brummogva, kukucskál a bokorba, piros málnát keresgél, nagyon fürge, nem henyél. A katica hétpettyes, sárga nárcisz oly kedves, sapkát köt a kötőtű, “Látod, … Olvass tovább
SZARVASBOGÁR SZEBASZTIÁN Faluszéli kiserdőben annak is a legmélyében, azt zizegték a levelek, Szarvasbogár Szebasztián odaveszett a tengerbe. Bogárnépség nem értette, Szebaszitán, hogy tűnhet el? Ismerte a Nap járását, tengervíznek morajlását, viharoknak pusztítását. Sírta-rítak a bogarak, aztán komoly döntést hoztak. Hadsereget toboroztak. Nyomkövető bogarakkal indultak a hosszú útra. Nagy meleg volt, megszomjaztak, faluvégi tó vizéből bogárkortyot … Olvass tovább