Tacsi csontját elkaparta Érlelődni egypár napra, Milyen jó lesz-mondjuk keddre, Ha csemegézni támad kedve. Kemény fejű, makacs, s konok Nevetgélnek a rokonok. Nem láttak még ilyen kutyát, Ki elmenekül ha pórázt lát. Az utca ajtónál lecövegel, És egy tapodtat sem mozdul el. Durcaságán nem fog ki a jófalat, Ilyen erős kutyánknál az akarat. Nagy jellem … Olvass tovább
A kiskutyának nehéz az élete… olyan sok dolga van, mint a fene: gazdijával jönni-menni rajta lógni, úgy szeretni kezéből enni a csontot, hallgatni, hogy miket mondott de persze egész mást csinálni, ha elmegy, a cipőjét kirágni szétborítani a szemetes edényt – hát mért hagyta őt egyedül, szegényt?! ha megjön, a füléig ugorni fejet a szatyorba … Olvass tovább
Tökmagház Kinn a kicsi kertben található egy Kis tökmagház, ebben éldegél a Tökmagcsalád. Icipici tökmagapa, icipici tökmaganya és Az icipici tökmaglány. Így ültek ők hárman egy icipici asztalkánál, S várták, hogy végre esni kezdjen az eső. Mikor a várva várt eső megérkezett, Nyújtózkodni kezdett a család, s velük Együtt nőni kezdett a tökmagház. Míg egy … Olvass tovább
lábra kapott a seprűnyél a lapátot kergeti körülötte jó magasra a szürke port felveri eljárják a magyar csárdást mindenki csak bámulja csatlakozik a habverő csak úgy rezeg hátulja kék lábasra piros fedő nagy hirtelen rákattan veri rajta a tamtamot még a máz is lepattan dínomdánom a konyhában egekig fel hallatszik nevettében a nagy kanna csőréből … Olvass tovább
Egy réten élt az éticsiga, Úgy hívták hogy Csiga Csaba. Nem járt sose óvodába, De reggel megy már iskolába. Elég korán szól a vekker, Ébresztgeti-keljél már fel. Eljött végre az a nagy nap, Mikor gyermek okosodhat. Siet gyorsan csiga Csaba El ne késsen az iskolába. Egy levél alatt Csilla várja, Ő is csiga mint barátja. … Olvass tovább
Erdős Sándor Csodaegér – Helló apó! Zsuzsi vagyok. Iszákodban kutathatok? – Dehogy drága, mit gondolsz te? Én vigyázok ám a rendre! Párbeszédre felfigyeltem, miközben egy zsemlét ettem. Lent a csendes patak partján, e beszéden jót mulatván. Hát, kerestem az unokát ki zaklatja a nagypapát. Ám a szemem kerekedett, megláttam a kisegeret. Gombszemével néz egy táskát, … Olvass tovább
Őszi bakancslista🍁 Lassan hűvösbe hullanak a Nappalok, ezért hát előveszek Tollat, papírt, őszi bakancslistát Írok én Ha majd beköszönt az ősz, és A fák hullajtják a leveleiket,🍁 Jó nagy sétát teszek, fel – fel Dobom a leveleket, melyek Úgy hullanak majd rám, mint Az esőcseppek.💧 Szép őszbe borult erdőben Hatalmas sétát teszek. Ha majd eljön … Olvass tovább
Hideg a tél süvít a szél Reszketnek a verebek, Kék ujjakkal lyukat ásnak A didergő egerek. Mezei nyúl jól meglapul Szalma közé ha lehet, Így könnyebben átvészeli A vicsorgó zord telet. A csiga is házába bújt Alszik mint a medve, Süni koma a tüskéin Álmod hanyatt fekve. Egy kis üreg relytekében A mormota is horkol, … Olvass tovább
pizsamás póni pizsamás felhő pizsamás házak pizsamás delnő pizsamás erdő pizsamás bércek pizsamás úton pizsamás vének pizsamás nap kel pizsamás égre pizsamás fű nő pizsamás rétre pizsamás kertben pizsamás alma pizsamás méhek donganak rajta pizsamás lepke pizsamás rózsán pizsamás szép lány pizsamás lócán pizsamás gólya pizsamás kémény pizsamás cinke a tető szélén pizsamás versben pizsamás … Olvass tovább
Erdős Sándor A róka, mint polgármester Nagy nyüzsgés van az erdőben óriási felhajtás. Ma lesz az épp esedékes polgármester választás. Úgy tudta a ravasz róka ez egy jó zsíros állás. Nem kell más csak ígérgetni. Azt meg tud az nem vitás. Fel is állt egy nagy farönkre előadást tartani. Ígérte nem hagy a télen nyári … Olvass tovább
Éginek látszó földi tünemény, tekintetet vonzó csodálatos lény. A nyári naplemente narancsvörös fénye gyémántként ragyog gyönyörű szemébe’. Otthona szellőhintáztatta zöldellő gyepében, heverészik békében egy tölgyfa hűs tövében. Mellette egy csillogó ezüst tálka, mely szomjoltó, éltető hideg vízzel várja. Egyszer aztán míg épp kedvenc velőscsontját rágja, fejét felkapja majd farkát megcsóválja. Odamegy lassan a kerítés elé, … Olvass tovább
Volt egyszer egy kisegér, elindult a Marsra gondolta, hogy más bolygón kevesebb a macska. Minden egér gazdag ott, nem úgy, mint a Földön, hogyha jöhet a kaland, hát miért is ne jöjjön?! Megkérte a denevért, röpítse magasba, onnan csak tovább viszi egy kóbor űrrakéta. Elbúcsúzott szépen, ahogyan az illik, s széjjelszórt az utcájában néhány sajtoskiflit. … Olvass tovább
A szénaboglya baglya A szokásai foglya. Reggel mélyen alszik, Délben megmosakszik. Négykor megebédel – férgeket kenyérrel. Kifeni a csőrét, élesíti karmát, Várja ő az estét, A sötét birodalmát. Ha eljön az is végre, indulhat vadászni, Vezeti a füle és tud sötétben látni. Amikor már teli van a hasa tényleg, És a hold műszakja után újra … Olvass tovább
egy ujjacskát nyitok neked ez lesz öreg Télapó két ujjadon teli zsákja benne dió mogyoró három ujjnak hosszú körmén szaloncukor lóg és fánk negyedikre nagyot nézünk tele szemünk tele szánk öt ujjacska pici nyílik ez lesz ám a csínytevő hat ujj bátyó meg is feddi pad alól csak jer elő hetedik ujj nagyleány már maga … Olvass tovább
Valahol a végtelenben, Meseország közepében, annak is a legmélyében, a rengeteg erdejében, odalenn a hárs tövében éldegélt egy fura vén pók, kinek neve Pók Palmer volt. Fura pók volt, az bizonyos, lábaiból épp kilenc volt. Szorgoskodott éjjel-nappal, pókfonalát szőtte-fonta: egyet simán, fordítottan, egymás mellé csavarintva. Kettőt egybe, hármat simán, láncszemébe bogyómintát. Hálószemet szaporított, vagy ha … Olvass tovább
Erdős Sándor A lábfájós kígyó Felriadt az apró kígyó a legmélyebb álmából, mert nagy fájdalom sugárzott sohasem volt lábából. – Hogy lehet ez? – kérdezgette – Lábam nőtt az éjszaka? – Végsősorban beteljesült a jós kígyó jóslata? Néhány napja erdő mélyén jósoltatott magának. Azt jósolták, hogy lába nő. Ne nézzék őt madárnak! Nem hitt ő … Olvass tovább
A Pipacs és az Őrház utca határán egy idős kutya fekszik az egyik ház tornácán. Drágakő szeme melaszbarnája lágyan tekint a kerítés túloldalára Bundáját a mézharmat Nap lágyan melegíti platinaszín tálban a víz szomját oltja, testét hűsíti. S ha mégsem így lenne, mert túl nagy meleg lenne, bent várja a hűtött, meghitt otthon kényelme Fejét … Olvass tovább
Mici cica fürgén szedi lábát, közben magasra szegi az állát. Pedig vétkes lopásban, kaja elorozásban, mégis játssza a szende-szűz dámát. Aztán pedig jól ráfázik, mivel ételét eltüntette sebtivel… Most lóg a bajsza sután, és néz rám kukán-bután, óriásra tárt őz szemeivel.
Erdős Sándor A zsiráf nyaka Magasan van a falevél. Zsiráf feje oda felér. Ám, most jött a tragédia, begörcsölt a zsiráf nyaka. Nem volt éppen feldobódva, nincsen neki görcsoldója. Most mit tehet? Csak kiabál: – Édesanyám, most sirassál! Ám egy arra járó róka azt gondolta ez jó móka. Lassan oda lopakodott. A zsiráfon szórakozott. – … Olvass tovább
zizeg a lomb eső susog dúdol a szél dúdolgatok fütyül a nád suttog a tó elrengető elringató zümmög a drót dünnyög az ég párát lehel könnyű a lég cuppog a sár odaragaszt foszlányokban egy falragaszt vizes tető ázik a ház csorog le lé fakul a máz vidul az út mossa porát árokmeder tömi hasát árva … Olvass tovább