minden úgy kezdődött, mint a filmekben, és minden úgy végződött, mint az életben harmatcseppek gördülnek le a tegnapokról, el kellett felejtsek mindent, ami szép volt, mindent, ami csak jó volt, emlékeim ismeretlen helyre lettek eltemetve szükségem van a testedre, súgta egy lélek a fülembe, mert át kell, hogy lépjem a létezésem szűkös korlátait, addig te … Olvass tovább
Nyári szellő incselkedik csikland kéje pimaszul, bájosan csak settenkedik arca közben kipirul. Érzi meleg zsigerében közeledik már a hév, csillan csíra magszemében mosolyog rá föld és ég. Véget ért a rügyfakadás színesebb lett kint a rét, tavak vize hűs nedvet ád forráscseppje kincset ért. Beköszönt vad forrósággal a szembe tűző napsugár, pipacsmezőt esőtánccal lepte meg … Olvass tovább
Valami No nézd csak nézd. Amott szalad valami. Ejnye, mi az a valami? Eh, honnan is tudhatnám, hisz el sem látok odáig. No no, most már látom. De hiába látom, amit látok, még sem tudom, mit látok. Kutya zaj Valavala valahol, egy csahos eb, hajnal óta egyre vakkantgatott. Mindenki unta már kutyáúl. De ő csak … Olvass tovább
Jött a nyári nagy szűnidő, Szabadság és sok pihenő, De a bácsikám nem hagyott, Azt mondta, hogy kiránduljunk. Bucsecsben és Fogarasban, Sulleren, Nagykőhavason, Királykőn, Feketehalmon, Hargitán és Retyezáton. Néhanapján korán keltünk, És vettük a hátizsákunk, Meleg ruhánk és bakancsunk, És nagyokat gyalogoltunk. Busszal vagy éppen vonattal Hegy közelébe utaztunk, Aztán gyalog nekivágtunk, Ösvényeken bandukoltunk. Erdőt, … Olvass tovább
Zuhanni lábujjhegyre Akár a tűlevelek Zuhanni mindegyhogyhova A Herceg elindul S eltéved a lova Ülj le Latinovits itt a lóca Légy a Mindenség Martalóca Mozdítsd a mozdíthatót Szíved félrevert harang Szavad tűzet turbékol Önmagát emészti A gondolat már nem gyermek S még nem férfi Játszik játszadozik és politizál… A szó a szív kanóca Ülj le … Olvass tovább
Egy tű pihen a kezemben, néz rám hideg fénye, mielőtt dönteni kéne. Szálat fűzök bele, átöltök tegnap szövetén. Színek kötnek emléket s neveket, megáll a kezem minden öltésnél, vajon ez hogy lehet? Nem mindet húzom feszesre, van, mit lazán hagyok az időnek. Javítást nem minden szakadás kér, nem mindegyik tárja fel fájdalmát. Van, amelyik csak … Olvass tovább
Rózsaszínben ég ébred, szellő hozza a tavaszt. Langyos fuvalom ébreszt, rezdül már a pillanat. A napsugár hunyorog, fénye simogat – enyhe. Ébredő táj mocorog, nyílik a világ csendben. Napkorongja feldereng, harmat gyöngye csillanón elringat langymeleggel, fényben úszó dombokon. Száll az illat, friss, üde, szippantsd be s élvezheted. Nézd, most pattan ág rügye, s lásd a … Olvass tovább
Nem kerül már a fejemre fátyol, érted lélegzetem hiába szakad, epekedhetek utánad mától, szívem egy darabja nálad marad. Megsárgul majd a hófehér csipke, felhasználatlan marad minden dísz, könnyeit nyeli csendesen, ki hitte, hogy örök boldogság jön, a sors nem mísz. Elfelejtődik ki sem tűzött dátum, óra megadóan, monoton ketyeg, van, ki várja még szerelem csodáját. … Olvass tovább
Búsan-vidáman a kutya, az Enzó, Komoran maga elé a labdára néz. Szegénynek kicsit elege van, Hisz sokat élt már a vén, A kutya. Gazdájára tekint fel, Kinek sose volt kutyája efféle: Hűséges, jó, okos, S bátor, mikor felbolygatta a méhkast. A hideg fémasztalon ül a kutya, az Enzó most, S nem is akar ő már … Olvass tovább
Naplemente arany fénye ráhajol a kis vidékre, fák levele halkan rezdül, esti szellő szépen zendül. Lassan bújik le a Nap, égre fest sok szép aranyat, felhők szélén piros csík, csillag néz már onnan ki. Madár száll a fészek felé, csend borul a rét ölén, patak vize halkan csobban, esti álmon ringatózva. A fák között árnyék … Olvass tovább
Cukor helyett só került a sütibe, ki nem örült. Megszórták őt rendesen, sorsára várt csendesen. Nem lesz, aki megegye, hisz sóval készült elegye. Mi lesz vele, ha kisült? Szégyenében elterült. Irult-pirult sós süti, hisz nincs ki őt így szereti. Mindjárt itt a végzete, kukában lesz nyughelye. Cukor helyett só került a sütibe, ki nem örült. … Olvass tovább
Fény az idő kerekében Szél dübörög zárkózott falakon, Hangos a dühödt idő vasökle. Mocsár mélyébe nőtt nádas hajlik, Szutyokkal megtelt felszínt fog ölre. Sárban dús latyak tajtéka habzik, Porral behintett, kátyús utakon. Gyengül ereje, szelídül a szél, Nap nyitja szemét viharvert tájra, Sugarát nyújtja, földet érintve, Mosolyt szórva elfáradt világra. Fényt küld, szívekbe új hitet … Olvass tovább
Konokon hajszolja a boldogságot A balsors istene sem fékezi Megragadja az állhatatosságot S Magához azt pajzsként bilincseli. Fut, mint kit üldöz az ítélet De a kergetője nem más mint önmaga, Ostorozzák az álmok képei Véres már a talpa, izzik a homloka. Képtelen másfelé fordulni, Mert kitartását nem töri fájdalom Nem is érzi, hogy elkopik a … Olvass tovább
Lila fény, Ne játszadozz velem! Elfáradt önmagam mellém rakom. Tested, mint popikon egy poszteren, Átriszálod a szemhéjamon. Meg ne sértődj, nem érdekel, mi vagy, Csak azt tudnám, hogy belül vagy kívül Tekergetik a bádogvetítőt. Kattognak alkatrészek, majd kihűl. Beszivárog talán az ősi káosz, Vigyázzba állítva ösztönöm, Talán belül merülnek föl hiányok S festékem a világra … Olvass tovább
árnyas tölgyfák alatt moha közt megbújva pici kalapgombák párás rejtekében szem elől álcázva kis ösvény kanyarog elveszve távolabb régmúltnak ködében én sem jártam itt még álmaimban láttam hova vezet el az ismeretlen vén út élő ember ide nem teszi a lábát halott emlékek közt egy tisztásra kifut körbe kerítés van meddő sóhajokból összevissza dőlve már … Olvass tovább
Oly megfoghatatlan, mi iránt annyi ideje vágyakozom, szeretném, ha te lennél velem, mikor nincs egekbe a hangulatom. Mikor szívemet a fájdalom jégeső szerűen támadja és villámlóan hasít belém az, mi másnak talán csak egy rossz pillanata. Gondozgatom lelkem kertjében napról napra a rózsákat, még egy hirtelen nagy szél el nem töri a gyenge szárakat. Olykor … Olvass tovább
Menet közben tűnhet el a semmibe Szekrényszagú csend a férfi lélekben sötétedés után. Lámpát gyújtok. A hamutartóban csikktenger. Mellette hever egy majdnem üres cigarettásdoboz. A fakó-piros vágy is beporosodott. S mindenütt e félkomfortzónában koszolódott- barna hálókat hagytak maguk után a szerencsét ugyan nem hozó pókok. Várlak még. Inkább csak időszakosan. Itt, a harmadikon. A jobb … Olvass tovább
Két idegen, két szomorú árnyék. Férj és feleség. Két különálló világ. Csak ülnek szótlan, ugyanabban a szobában, egymástól néhány méternyi távolságban. Ülnek némán. Nem beszélnek. Hallgatnak. Köztük korlátok húzódnak. Magányosak. Mindegyikük önnön magába bezárva. Közöttük a csend ordít, kiált, s erre a dermedt csendben a falon, még az óra is félve jár. Valaha szebb napokat … Olvass tovább
A füzet fölött görnyedem, tollal a kezemben. A házi feladat csupán egy kérdés: Mi a vers? Mit is írhatnék? A vers memoriter. Kötelező tanulni való a diáknak, és akik nem készültek, egész nap a tanárral vitáznak. „De hát fel se adta!” Talán hagyaték. Petőfi, Arany, Kányádi, és vannak még ezren, kiket visszasír a nemzet, hogy … Olvass tovább
Csillagfény remeg hideg égen, mint egykor varrva a kabátszélen: imbolyogva, szótalan. Fent már csak kihunyt életek, lent kőbe vert botlatókövek — fényük idegen, hangtalan. Az éjszaka emlékezik, a félhomály torokba fúl. Valami mozdul odalent: elhamvadt évek pora száll, falak közé szorul. Megszakadt szavak egy letűnt korban, kórusban visszhangzanak. Egy kéz, félbemaradt mozdulat, egy száj, mely … Olvass tovább