A múlt kövei

A múlt kövei Úgy suhantak az évek, olyan észrevétlenül, hogy megrezzenni se volt időm. Azt hittem, lassul az idő árja, de robogott fékezhetetlenül. Szomorú szemű hajdani lány a múltba merengve visszanéz, megtört lelkének zúzott darabjait mint aranyrögöket, szórta szét. Titkon a szerencsevadászt várta, ki majd rátalál látatlanul, s a fénylő gömböket újra összerakja eltéphetetlenül. A … Olvass tovább

Nyárhavi kóricálás

Szokol Milán Nyárhavi kóricálás Esztergom felé lomhán folyik a Garam már, arra fele jártamkor déli pihenőt tartott a táj. A víz fölött elsuhant néha egy-két madár. Higgadtan sétáltam a parton, hisz nem hajtott a tatár. Friss aratás végett illatozott a határ. Messze valahol kutya csaholt, hozzám közelebb két fickó piciny telken házikót vakolt. Mindezen idillt … Olvass tovább

Szeretem vers

Szeretem vers Szeretem, ha rám gondolva nézel szeretem, ha szemeddel igézel szeretem, ha nevem halkan mondod s ha tudom, én vagyok legfőbb gondod szeretem, ha kissé gyűrött vagyok s te a ráncaimat vasal- gatod szeretem, ha együtt fogy az étel házasságban ez fontos kitétel szeretem, ha az élet csak játék egy Istentől kapott szép ajándék … Olvass tovább

Látomás

A vad fölszimatol, odakozmált levegőben égett szőr szaga terjeng. Dobbannak is már a paták, agancsok gabalyodnak össze a fák csontváz karjaival, rémült árnyakat merevít ki a hold a beomlott házfalakon. Szertegurult téglák közt kormos csontok után kaparászgat az ember. Ötlábú kutyák sóváran figyelik, szemükben szentjánosbogarak égnek.

Gróf K. Leona

Gróf K***** Leona A legszebbek, mind bánatban fogannak, Hősi hév, erő és tett, ó ezek elmúlnak, A tegnapból csak emlékek maradnak, Ők ketten, valaha kéz a kézben harcoltak. I. Lugosról Dévára menet, Kossovában egy vendéglő helyen, Találkozott a két bajtárs, Akik együtt ölték a szerezsánt . Jenő az erősebb, férfiasabb, Vilmos a hamvasabb, csinosabb, Ki … Olvass tovább

Édeni hang

Torka szakadt ma az édeni hangnak és a világ belesajdul a kínba, ördögeink nem a fűbe haraptak, új hadat űznek az égre mutatva. Lám a pokol kapuját kifeszítve bújnak elő feketén, sokasodva, rávicsorognak a balga reményre, léptük alatt a hidak rogyadoznak. Lángol a táj, ahová menetelnek, tombol a gyűlölet, árad a barbár, mennek előre berúgva … Olvass tovább

Takarítunk

Egy nagy házban sok a dolog, Mosás, főzés, takarítás, S hogy ha már oly sokan vagyunk, Apránként mindent tanulunk. Hogy néha ne unatkozzunk, És ne mindig csak játszódjunk, Szombatonként takarítás, Sepregetés és porolás, Na, meg egy kis portörülés, Végül a virágöntözés, Utána meg kis pihenés, Közben jó nagy szellőztetés, De hogy néha könnyen menjen, És … Olvass tovább

Csönded választ ad

Számoltam a perceket De a chat megrekedt Mond mire jó ez neked? Szívemet a kezedbe helyeztem Az üres szobában ülve Hallgattam a csendet A fájdalom, mint ezernyi apró tűszúrás Szívembe mart hirtelen Talán nem is te voltál az Kit szívem annyira akart Hanem egy más valaki Kitől a szívem őrülten vert Megérdemeltem volna Legalább egy … Olvass tovább

Napraforgó

Sárga feje, barna szeme, Egyszerű, derűs jelleme. Arcával a fényt követi, Fejét mindig magasba emeli. Mint amikor a nap bearanyozza az eget, Lényéből vidámságot úgy ereget. Ahogy a Napraforgó áll a réteken, Élhetnénk mi is oly elégedetten. A múltba gyakran visszanyúlunk, De máris jövőt akarunk. S a jelent tartjuk holdfogyatkozásba, Csak a jövő fényes napját … Olvass tovább

Az utolsó levél

Üres a ház, a hangod keresem, lebben a függöny, apró fénysugár hull be az ablakon a szőnyegre, por kavarog,mint száz csillagpilács, illatod foszlik, nem őrzik a párnák, még nem teljes a hiány, a tiéd, a ruhák a szekrényedben, egy könyv a kanapén feledve, a bögréd a csapnál, a posta nevedre jön, olyan, mintha itt lennél, … Olvass tovább

Közeli lejárat

A szemedben nézem, ahogy Végighúzod arcomon a kezed, És nem tudom, hogy mozogjak Egyszerre, de ellentétesen veled. Nem maradt időnk szóközökre. Nekünk kettő jutott: Hétből öt; évekből egy se, És lettél idegenből megszokott. De leszel még idegen, Mert hiába tartod a tejet hidegen, Lejár. Mert mindennek vége egyszer, Csak rajtunk ott a dátum is, És … Olvass tovább

Névadó köszöntő

Keresztelő köszöntő! Kicsi élet szívből köszöntelek, nagyon vártunk már téged. Édesanyád óvott védett, 9 hónapig a méhében hordott téged. Nem volt könnyű hidd el, főleg mikor tornázni kezdtél el. Nyújtózkodtál, cseperedtél, s hamar meg is érkeztél. Szüleidnek szeme fénye, testvéreidnek büszkesége. Téged ünnepel ma a család apraja-nagyja. Hisz ma az ÚR reád áldását adja. Mi … Olvass tovább

Látom a Semmit

Látom a Semmit az arcokra írva, szemekben égő kín ragyog, menetelek a sorok közt, némán, lelkem oly mélyről sajog. Semmit látok, mégis keze-lába, hova mehetnek üresfejűék, utánuk indulok a távoli homályba, a mélyből némán lüktet a kép. Miért kell, mért, velük együtt menni? Nem akarok a homályba veszni, üresfejű keze-lába lenni, a semmibe némán menetelni! … Olvass tovább

Csilingelő ABC…

A lmafa álldogál a kertben, Á gain bőven terem a finom gyümölcs. B éka brekeg a tóparton C eruza koppan az iskolapadon, Cs ilingelnek az aprócska betűk. D iáksereg vidáman kezdi a tanévet E lőre őrülnek egymásnak a pajtások É nekszótól cseng-bong az iskola F alevelek fürgén szállnak, G omba Gusztáv növöget. Gy öngyvirág is … Olvass tovább

Csend és vihar

Szürke égbolton úszó, sötét fellegek, cikázó villámok, haragos zörejek. Bólogató szirmok, ázott fejecskéje, halkuló cseppvarázs ütemes zenéje. Tépett fák lombjai a földig hajolnak, őszlevelek rozsdavörös avarba hullanak. Könyörtelen vihar, ágat, gallyat tördel, madárfészket messze fúj haragos széllel. Csendesülj vihar, a természet élni vágy, erdő fái közt, csend, örök körforgás vár. Lombkoronák könnye, esőcseppel üzen, fényglória … Olvass tovább

Ima

A levegőben nyár ciripel, árnyékban rózsaillat szusszan, itt béke leng a lombok között, de máshol a szív összeroppan. Karcsú testén játszik a fáknak a szellő szelíd, szép dallamot, napfény szirma hullik az égből, épp úgy itt is, mint ahogyan ott, de amott könnycseppben gördül le fénye, majd sűrű sárrá dagad, hiába szól Isten igéje, vérből … Olvass tovább

A nyár halála

Megvénült a nyár, botra támaszkodva sántikálva jár. Hűvös esők mossák, lombtalan fejét, elcsúszik a sárban, érzi: itt a vége… Avar betakarja, puhán elfedi, érlelő munkáját, most kipiheni. Gyümölcsöket nevelt, kenyérgabonát, rétjein ellátta állatok hadát. Nap melege, fénye, színek, illatok emlékét megőrzik képek, albumok. Ne sirasd a nyarat, főnixmadár az, esztendő múltával tüze fellobog.

Nyáresti mámor

vérvörös égalj alkony pírjában úszik nyáresti mámor narancsos fények szirmokon táncot járnak nyáresti mámor álmos nap pírja tükröződik tó vizén nyáresti mámor alkonynak vége csillagfények kigyúlnak nyáresti mámor tó tükrén kúsznak ezüstös holdsugarak nyáresti mámor bárcsak lehetnénk mi még egyszer egymásnak nyáresti mámor Szabadka, 2022. július 17. -Jurisin Szőke Margit