Egy születendő gyermek panasza

Egy születendő gyermek panasza Szeretnék már a világra jönni, anya, apa mért nem hívtok? Biztos megtettetek értem mindent, a hívó szót mégsem hallom. Meddig kell még türelmesen várnom, az idő halad sebesen. Lassan idős korba léptek ti is, s nagymamám elveszíthetem. Te, apa, tizennyolc éves voltál, amikor a dédi hetven. Az én nagyimnak még egy … Olvass tovább

Majális

Erdő mélyén egyszer jártam, Csodák csodáját találtam, Varázslatos fákat láttam, Gyönyörű virágok vártak. Velem volt a szerelmem is, Szerelmemnek testvére is, Barátnője meg barátja, Édi, Laci, Tádék, Zsuzsa. Sétálgattunk, beszélgettünk, És magunkat jól éreztük, Fényképeztünk, tüzet raktunk, Sütöttünk, ettünk és ittunk. Játszódtunk, virágot szedtünk, Csókolóztunk, nevetgéltünk, Csodálatos a majális, Varázslatos, szenzuális. Dávid László, Marosszentgyörgy, 2015. … Olvass tovább

Harci bódulat

Mi lesz velünk, ha véget ér az álom, ijesztve lelkeinkre háború kél, s a füstgomoly felett a békevágyon felülkerül megint a jéghideg tél? Mi lesz, ha szétfolyik torán az elme, a bódulatba szédülőn alél el, a verseinkbe sírt jajunk remegve keverg el ím, a széledő reménnyel? Mi lesz velünk, midőn elér az óra, s utódainkra … Olvass tovább

Nem múlik, mi örökre nyugszik

Öreg bácsi szomorkodik, Ifjú lélek bontakozik. Fehér rózsa, hullik mélybe, A százszorszép szépségébe. Fakad könnycsepp, nevet öröm, Számban szavam száraz s vörös. Ezer éves kő, kavics mellett pihen, Száraz kenyérért szegény sem fizet. Gyermek kacaj, ráncos könnyek, Élet minket, kacagva könnybe temet. Történetek múltba vesznek falba, Kinek fontos, örökre mosolyt varrva. Hol sírból ág erősen … Olvass tovább

Örök, időtlen érzés

Szerelem… vajon mi? Örök és időtlen érzés a szívekbe`, Poéták fonják rímekbe. Vég nélküli e téma, Mert bárki szívét Ámor nyila eltalálhatja. Van, ki életét érte adja. Ő uralja teljes lényed, Lehetsz végtelenül boldog, avagy csalódott szerelmes, Szerelem, bánat… nem mindég kegyes. Szabadka, 2018. október 29. -Jurisin Szőke Margit A farkasfog versformát Kustra Ferenc alkotta. … Olvass tovább

Ahova nem ér el a fény

Ahova nem ér el a fény, aludni térnek az őzek. Ahova nem fordul a Föld, árva emlékek rejtőznek. Ahol nem nyílnak ablakok, odakint marad a harmat. Ahol nem nyitnak a karok, hajtás bólint az avarnak. Ahonnan senki se jött még, meglehet, ott van a vége. Ahonnan csak hideg szél fúj, nincs a létnek menedéke. Ahogyan … Olvass tovább

A tiszta giliszta

Élt egy kukac Ödömérke, föld alatt lakott szegényke. Ödömérke eső után, kikúszott a földből sután. Lubickolt a pocsolyában, mint zokni a mosodában. Sosem volt még ilyen tiszta, Ödömér a kis giliszta. Arra futott a kis rigó, csőrében egy sáros dió. Anyja hangja most felharsant, hogy ne egyen ő mosatlant. Elejtette hát a diót, jól nevelték … Olvass tovább

Ígéret

Egy kés az élet, maroknyi töpörtyű, A tavak és hegyek meddő szűzanyák. Testvérem (lett) az egyszerű s nagyszerű, A szemem már nem, csak szívem amit lát. Talpam alatt a lépésem görbéje, A csillagok helyett vad holdak szállnak. Megállok, pedig jól tudom nem kéne, Vizet iszom, és meghajlok a fáknak. Az élet töpörtyű – sehol a … Olvass tovább

Védtelen

Őszintén? Mit érzek? Nem tudom..Haldoklik a lelkem , mégis kezedbe adom. Sorsát döntsd el te , hogy menjen vagy maradjon. Ha megtartod ne várj tőle sokat . Ne várd sötétben ragyogjon. lehet néha felvillan a fénye , Akkor örülj , mert él még reménye. Megtépte az élet… Tartsd hát kezedben , érezd ahogy küzd , … Olvass tovább

Hazamegyek

Ma máshogyan szép a szürke. Kúszik a Körút kanyaros füstje Fel, egészen a szívemig. Kattogása ma túl szelíd, Egészen addig ez, míg Meg nem követem önmagam, Míg meg nem érkezem Haza. Tömeg vonzza a tömeget, Gyermekkorom földereng Néhány képpel, amiket Szétszórva a minket Ölelő Idő hint szanaszéjjel. Ma már hazamegyek; Szólhatnék úgy erre Hogy: “kicsiny … Olvass tovább

Fölém hajolnak a fák

Fölém hajolnak a fák édes rüggyel teli ágai, zümmög és dong a sok szirom, s mint illat-vízesés lezuhog lábam elé a nektáros tavasz, a harmat üveggolyóiban fosszilis fénysugár pihen, míg szilaj folyókat csiklandoz a langyos szellő és a nád zöld levelén rigófütty birizgál. Bársonyos zsöllye a rét, benne moha a puha párna, rajta száz virágból … Olvass tovább

Joó Brigitta – haiku

Joó Brigitta haiku Virágszál Csillagvirágnak, korai virágoknak, tavasz hírnöke. Varázslat Erdőt járják, ébrednek az állatok, téli álmukból. Sáfrány Hótakaróból, előbújik a sáfrány, díszeleg sárgán. Dzsem Érik az eper, a nagymama szüretel, elteszi télre. Madárdal A csend megszűnik, a madárcsicsergéssel, hajnal idején. Barka Bolyhos virágot, kémlelünk az út mentén, díszes a barka. Az élet Újjászületés, az … Olvass tovább

Fohász

Csöndben pihen a lelkem, De szememben vérvörös a bánat, Uram, ha ezt odafönn látod, Miért nem hallgatod imámat? Bennem patakzó szomorúság, Rút Hulláma vadul elterít, Uram, nyisdd meg pilláid előttem, Segíts felállnom, mielőtt beborít… Népem most neked szól, Hol a béke Uram? Atyám, ki odafönn vigyázol ránk, Zsibongó szirénák hangja közt, Feléd szökik sok ezer … Olvass tovább

Hiányzol

Acél cipőben járnak a percek, lépteik szívemre bilincset szögelnek Minden egyes lüktető ütem nyomán rablánc feszül lelkem sajgó zugán. Süket világba kiáltok hangtalan, nézlek a semmiben, csendesen, zajtalan. Folt vagy az elmémbe festett kép közepén, kerete a por, emléked benne a szín.

Csupán három szó: hit, remény, szeretet….

Hit, remény, szeretet… Csupán három szó, de mégis mindent hisz, még a lehetetlenség kemény kőfalait is megostromolja. Hit, remény, szeretet… Csupán három szó, de mégis mindenben reménykedik még a szemnek láthatatlan dolgokat is valóságnak látja. Hit, remény, szeretet… Csupán három szó, de mégis mindenkit szeret még azokat is akik ezt nem kérik vagy meg sem … Olvass tovább

¿Hazám?

Elegem van, egy rövid két szavas mondat, mégis többet mond annál mit vezetőink szólnak. Elegem van, miért is kellene több, ha ez a jele annak, hogy az ember hiába küzd. Vége van, egy ezeredév lezárult, elbuktak a jók s előre tört a gonosz. Vége van, mi mindent megtettük mégis a hülyeség az mi uralkodik felettünk. … Olvass tovább

Családfa

Büdös bérlakások ablakai közt szüntelen neszez a magány. Arcomon csorduló könny, kérdi, ugye gondoltok reám? Ölelő karotokban találom életem legerősebb várát. Áldást osztó szép anyánkon melegedni örökkévalóság. Mondjátok meg nekem, csak akkor jutok eszetekbe, amikor vissza-vissza járok, én, apró virág a családi fánkon?