Végtelen durva ordítás, színesre festett magány. Kínoktól fekete jajdulás. Rajzok az életem falán. Indák fonják be a létet, nyitja szemét az ébredés. Zöldre mázolt szürke rétek, fölött vak madár repülés. Ködbe vesző kézfogások. Meglesett őz szökkenés. Szögesdrótból szőtt karámok, rabnak készült kerítés. Menekülő szemrebbenés, megrezdülő kicsi kezek. Reménytelen szembenézés. Értelmetlen emlékezet. Kanyargós út, bizonytalan, fénylő … Olvass tovább
Horváth M. Zsuzsanna Búcsúzom Fehér virágkoszorú hullt levélre, ágra. Barátom hamvait szél hintette az Alpesi tájra. Különös búcsú volt, a kilátó alatt, fájó könnycsepp, emlék, nekem csak ez maradt. A múltat feledni nem tudom, felidézem arcod a mosolyod. Búcsú nélkül mentél el, hiányod most is fáj nagyon. Szirt alatt, forrás mellett, béke honolt és nyugalom. … Olvass tovább
Rímelő soraid kedvesek szívemnek. Meseszép képeid kétséggel gyötörnek: igaz-e, vagy álom, nem tudom – sajnálom, bár tudom, megbánom. Valós örömökben oly jó lenne hinni! Nem rideg valóra reggel felébredni. Aj, de örömeim múlt ködébe hullnak, szárnyatlan álmaim szárnyszegetten múlnak. Valós volt-e minden, vagy talán álmodom: jaj, már nem is tudom!
Dante, híres olasz költő halhatatlan alkotása a halál utáni élet képzelt leírása. Isteni Színjáték a mű címe, az alvilág a lelkek színpada. A holtak a játék szereplői, a rendező Vergilius, a költő, Dante vezetője lett ő. Három felvonásból áll a darab, nincsenek nézők, nem tapsolnak. Pokolba jutnak a gonoszok, v árnak rájuk örökös kínok. Akik … Olvass tovább
Ebéd után lefektettek, Pocakomat pihentessem, Finom volt a leves, zöldség, Sült husika, krumplipüré. Kiságyamba beletettek, Kék pokrócba betekertek, Ne fázzam a hűs szobában, Legyen pihentető álmom. Próbáltam is elaludni, Eszembe jutott valami, És olyan izgatott lettem, Forgolódtam, nem pihentem. Pokrócomat én lerúgtam, Mert elaludni nem tudtam, Azon nyomban föl is álltam, A rácsos kis ágyikómban. … Olvass tovább
Pöttyös bögre tán örökre ott maradsz a kis szívemben kettő voltál egy maradtam csend a hajnal szó pörög be hímes rímek csendes ízek kék a szív és kék a lélek néma ének veszekednek velem még mérges ének szó a porban angyaloktól loptam te is ezt tudod jól minden hangnak anya álom s szívemben a báj … Olvass tovább
Mi végre jöttem én a világra? Azért a mosolyért, azért a szempárért. Mi végre jöttem én a világra? Azért a percért, óráért, másodpercért, amit akkor e nap megadott. Életet lehelt alvó lelkedre. Lépteket adott életedbe. Sodrást mi el hozott hozzám. Álmodom e napját az évnek s kérlek még vagy százszor éld meg. Mi végre jöttem … Olvass tovább
Fényed illúziója már régen elillant, A visszapillantó tükörben még egy régi emlék bevillan Beléptél az életembe,engem utolért a révület Tudtam, nincs már olyan, hogy élet nélküled De telt az idő, túl sok lett az önzés Tudhattam volna, nem leszel jó döntés Az ajtó még nyitva,hol egykor beléptél S most lábnyomod kiáltja,örökre leléptél Egy lépés előre, … Olvass tovább
Mint a reszkető falevél ami olykor csak csendben áll, hogy a szellő elérjen hozzá, hiszen várja hogy felkérje végre egy táncra. Nekem te vagy a szellő, aki olykor gyötrelmes lassúsággal, akár napokig vár mert nem tudja neki mi jár. S bár fent vannak a csillagok, hiába csak pár órát, ők is tudják milyen az a … Olvass tovább
Nem tudhatnám, ha torzszülöttként élek, Ha: az egyik lábam hosszabb, A derakam bárhogy foroghat, S kattog hányingertkeltően, hangosan Ujjaim satnyák; mellkasom beesett, A bal vállam bokámnál hever, Két gerincem van, mely tán egy se Arcomon szám keresztbe csonkolt, Fülem süket; hajam ritka és foltos, Bőröm beteg: hogyléte kóros A szemem sárga, szögletesen hornyolt, Az agyam … Olvass tovább
Váratlanul kereket oldott a nyár, Az ősz meg itt az úton poroszkál már. Kezdődik a színkavalkád – kedvelem, A szépsége lelkemnek csodás kellem. Reggel a hidegtől kezem dörzsölöm, Köd gomolyog, várom, a Nap feljöjjön. Hullnak a már rozsdaszínű levelek, Avarszőnyegből készülnek menhelyek. Lugasban a színes fürtök megértek, Lesz édes must, ízes újbor temérdek. Gyorsan elmúlik … Olvass tovább
Hűvös az éjszaka, bújj ide hozzám, megmelegítlek a paplan alatt, csillagodat tenyeredbe lehoznám, még mielőtt ragyogása apad. Vágyaidat remegőn teleszórnám Hold sugarával, amíg lep az éj, tűzbe borulva e mámoros órán, addig ölellek, amíg jön a kéj. És ha a reggel az ablakon átlát, nézi időtlen, amint zakatol szívem a hajnali Nap sugaránál, fellegeken dobol … Olvass tovább
Gyere, mondd el mi bánt! Hajtsd vállamra fejed, engedd, hogy átöleljelek. Hagyd, hogy könnyeid mossák arcodat, napról napra enyhítsék bánatodat. Ne gondold, hogy ablakodba többé nem süt be a nap, hogy ezentúl már minden csakis így marad. Gyere, mondd el mi nyomja lelkedet! Ki az, ki mély sebeket ejtett benned? Tegnap még szárnyalni láttalak, ma … Olvass tovább
Az ősz varázslata Hideg szél fütyül, levelek szállnak, Puha ágyat vetnek az álmodó világnak. Levél forogva a szél szárnyán szunnyad, Aranyló levelek vidáman táncolnak. Levelek közé hullt tócsa tükrébe, Néz sok üres, kies faág. Fákon pislogó őszi napsugár, Most lelkem és szívem járja át. Virágok szirmain harmatcseppkönnyek, Szárnyat ad a szél a lehulló levélnek. Szürke … Olvass tovább
Azon a decemberen, nem esett a hó, Csak kora reggeli köd szitált, Délelőttig szórta könnyeit az ég. Emlékszem, azon a napon Mosolyt csalt elő a nap a köd felett, Feledtetve, magába zár a sír, eltemet. Túl sokan voltak, mégis túl kevesen Jöttek el, de eljött az, aki számított. Velünk volt a békesség örök lángja, Eljött … Olvass tovább
Úgy még nem volt, hogy ne lett volna sehogy Én nem szoktam feladni soha, á.. dehogy Persze sosem ment elsőre amit elterveztem De újra próbáltam s nem ellenkeztem Ha kellet az egészet újra építettem Magamat a kudarccal nem szédítettem Egyre nagyobb akadályok jöttek felém Mentem az utamon és nem adtam fel, nem én! Csak mentem … Olvass tovább
Futnak a házak, Futnak a kertek. Kattog a kerék. Tűnnek a berkek. Orrom előtt maszk. Szél fúj arcomba. Ágak súrlódnak. Jegyem markomba`. Csapódik ajtó. Ablakok nyitva. Üres a vagon. Nézek az útra. Érkezni soha, Sohasem fogok. Futnak a tájak, Futnak a korok. Tolulnak bennem Vágyak, emlékek. Istentől hitet És megváltást kérek. Futnak állások, Képek, szerepek. … Olvass tovább
Az éj takaróján Áttört a hold fénye, Alvó gyermekem Körülfonja félve. Orcájára csókot Méla csendben lehel, Szempilláin játszva Altatót énekel; S midőn ezer csillag Egyszerre lép az égre, Lányom mesés álmát Adják kézről kézre.
Büszkeségből hátat fordítottunk egymásnak Miközben lelkeink egymásért kiáltanak Egyszer a mi gyufánk is úgy ontotta fényét Mint szeretetünk támogatta a másik személyét De túl sokáig égett tenyeremen nyomot hagyva El kellett hát fújjam a füstnek széles utat szabva Végül szép lassan homály fedett minden érzést el Újra idegenek lettünk közös emlékekkel Elbúcsúzni, mint meghalni társunk … Olvass tovább
Vay Ábel: Milyen kedves e föld nekem Milyen kedves e föld nekem! Itt élek és itt születtem, ez az én kedves hazám. Család s barátokat ad nekem, az én kedves szülőföldem. Oh, gyere haza, ha elmentél! Mire vársz? Tudom, hogy itt lennél, hogy ide vágysz! De a szívünk együtt dobban. Mondd a régi tűz most … Olvass tovább