Fejünk felett a Hold
Elült a nyári tűz, a parti fák szomorgva bólogatnak egyre, a szél a kerteken bolondoz át, csodás virágaik letörve. Csupán a sóhajok lebegnek át a fellegek között az égig, alant a bánat ontja illatát, a szív beléremegve vérzik. Hiába minden, elrepült a nyár szerelmeink tovább cipelve, szilaj lován ügetve messze jár, az éjszakák nyomát seperte. … Olvass tovább