Bennem a grog csavarog hullanak a képek szédítőek szépek szalagként hasad elém ágyékod-hasad Új év első percek Szinte fájón Tombolnak a tercek kontrázódig a pillanat Üvölt a lant és én emlékezem emlékként érkezem Feléd – Nézd kezem – Agyamat fékezem a gondolat csikorog És őrülten tovább forog a FÖLD! Új év van emlékezem emlékként érkezem … Olvass tovább
vajon hová lesznek a kimondott, de le nem írt szavak? vajon valaha is otthonra találnak? lehet, hogy céltalanul, hangsebességgel távolódnak tőlünk, soha meg nem állva saját képére formált ez a város, most pedig már késő, hiába is próbálnék meg mindent lehámozni magamról, mintha csak hagymát hámoznék, rétegről-rétegre haladva emberi lelkeket nem, csak betont és acélt … Olvass tovább
Ebben az évben sem leltem kiadóra. Hiába születtek két fülem kö’zt versek. Rengeteget írtam, mint ki be van sózva, sokan megtisztelnek olvasnak, szeretnek. Négy-öt száz oldalt bár alkotott az elmém, nincs nyomtatva francos anyagiak végett. Félek, hogy az idő sodrásában elvész, és nem lesz gazdagabb vele a költészet. Ezernyi fontosabb kérésem lehetne az Öreg Istenhez, … Olvass tovább
Várakozás szó mindig reményt tápláló beteljesülés.
Nyikorgó hintaágy, kezemben Kosztolányi. Csak én -és a csillagok, nyári szellő arcomon. Hátam mögött rozsdás kapu nyikorog. Cseresznye íze még a számban, szinte már hajnal van. A Hold, tükörképként, mosolyog, a lelkem megpihen. … Csörög az ébresztő. Felver az álmomból. Mindez csak képzelet – egy hamis nyár született.
Arcodra süt, fénye meleg világnak Vendége, bájos leány ajkának Marasztal, hisz időtlen út várja Keresi azt, hol senki se látja Némán elköszön: még találkozunk S bájjal a sötétben imádkozunk Átszaladt a felhős kék ugaron Te félve szólsz s szívem jár, bú dalon Túlon az égen, nyolcan, ülnek vének S a fény kezet csókol, Helenének Szánja, … Olvass tovább
Kint az ég darabokra szakad, színes zaj hull az utcákra, az idő ünnepli önmagát. Kint a sötétben nevetés fakad, nyomában poharak koccanása méri az év utolsó pillanatát. Bent tombol a felfordulás, a falon táncoló árnyékok, lelkem elcsendesül. Az idő két világ között áll az egyik már megkopott, a másik vár névtelenül. Ekkor csendül meg lelkemben … Olvass tovább
Odakünn csendesen pihen a tél, puha hótakaró alatt nyugszik az éj. Téli álmot sző már a természet, Ily nyugalomnak behódol a szél is, e harmóniát nem tőr meg ő sem. Gondolatban bebarangolok rég látott helyeket, miket akkor, oly annyira szerettem. De zsákutcába jutott perceket, visszahozni, már nem lehet. Nyakunkon lóg már december hava. Régóta várt … Olvass tovább
Sir a szívem, édesanyám, mert terhekkel telt életed; sír magamért is a lelkem, mert nem kaptam szeretetet. Árnyék borult a gyermekkorra, oly sok minden ért melletted; minden terhem magam hordtam, mert nem védtél meg engemet. Sötétség ült a házunk falán, s te becsuktad a szemedet; minden gondot ránk hagytál, hát mi cipeltük a terheket. Kérdeztem: … Olvass tovább
A fény visszatér Harminc évig együtt lélegeztek, egy házban, ahol a gyermekek a szülők szívéből kapták a világot. Az asszony és férje úgy élték napjaikat, mint két csillag, amelyek egymás fényét tükrözik az égen. A férj elment, s vele együtt a karácsony fényei is kialudtak. Az első tél sötét volt, az ünnep helyén csak csend … Olvass tovább
Latinból én jeleskedtem, Minden akadályt jól vettem, Nemcsak a nyelvet kedveltem…, Tanárnő is volt kedvencem! Első órán úgy tanultam, Hogy a leckét már ott tudtam, A házit is mind leírtam, A legjobbnak bizonyultam. Második órán a végzet Mindent végképp elintézett. A tanárnő megkérdezte: Felelni ki jelentkezne? Lelkesen nyújtottam kezem, Egyedül én jelentkeztem, Fölszólított, föl is … Olvass tovább
Jégvilág Egy hideg téli napon egy lehelettel játszom, ilyenkor úgy érzem, már nem is fázom. Átölel a gondolat, mert eszembe jutottál, ahogy a jégen gyermekként futottál. Egy hideg téli napon a fákra nézek, ilyenkor úgy érzem, igazán élek. Megtisztulok így, a természetet látván, nem cipel terhet a testem, sem a vállam. Egy hideg téli napon … Olvass tovább
Szilveszter – Újév kedves Szilveszter ülj mellém – hallgasd meg a kívánságaim hozzon az újév mindenkinek ölelést bánatűzésre mosolyt a hulló könnycseppekre s új reményt a kudarcokra továbbá kérek a sok-sok fájdalomra erőt s enyhülést hozzon békét az egész világnak – többé fegyver ne zengjen ha ezt megtenné boldogság szigetévé válna a világ Szabadka, 2024. … Olvass tovább
Korhelylevesben kutató kanál csilingel tányér peremén trillát, kolbászkarikát káposztában talál, majd malacsültbe szúr a kéz villát. Szilveszterkor kezdődik a falás, Óévben esszük étel egy részét, közben konfettik közt kis kutatás után megtöltjük a kávéscsészét. Ital a pohárban nem színtelen, a pezsgő habja harsányan halad, ez éjen mindenki tölt szívesen, jó, ha étlen-szomjan senki sem marad. … Olvass tovább
kagyló tenger mélyén kőszén a bányában aranytelér érce kép a rámájában kavics patakmederben páracsepp a légben vér a véráramban fehér a feketében rab a rácsok mögött éjszaka a házban magrágcsáló egér pici odújában ékezetes betű szöveg szövetében pillanatnyi mély csend kórus énekében lámpa halvány fénye szoba sötétjében emlék mozaikja tompa feledésben göröngy a gyökéren élet … Olvass tovább
Amikor a lélek ruhát cserél ágyba vagy fotelbe süppedve, belesóhajtja magát a végtelenbe. A lét kapujában állva, utoljára, vissza nem nézve úszik az éjbe. Ott már nincs súlya a kimondatlannak, a csend nem nyomaszt, csak ölel, mint régi takaró gyermekkori ágyban, melyben a félelem is pihenni tér el. Az emlékek lassan eloldódnak, mint por a … Olvass tovább
Évezredek múltán találtam egy rózsaszálat, Reméltem, hogy a szerelem ezek után rám találhat. Egyedül bolyongtam sűrű erdők közepén, Majd bátran hajóztam ki, keresve azt a lányt az idő búskomor tengerén. Majdnem elcsattant az első szerelmes csók, De ez a végzet rosszat ígért csak, nem is igazán a jót. A szívem akkor is húzott ehhez a … Olvass tovább
Mikor hánykolódó egyetemi börtönökben, katedrák bitófája alatt senyvedtem öngyilkos-lélekkel fe-föl, mikor méltatlan árulások, gyehennás igéretek kínjait tűrni-viselni kényszerült kóbor-lelkem hogy nem a színművészeti lett elrendelt otthonom hét évre – émelyegve, mint totális hajótörött kétségek között léteig sajgott gyáva szégyenem. Mikor pokoli nyelvtörténeti szigorlatok mocsárszagú lepra-mocska ragadva szőrös bőröm pórusai között kivetkezett a tartós émelygés, undor, … Olvass tovább
Függőjátszma Ma öt perccel tovább alszik a nyomor az arcokon. A melós már rég beletörődött, hogy e napon is a száraz zsömlébe kénytelen harapni. Az éhezés szülte a leggazdaságosabb fogyókúrát. A megélhetés csak egy ámító gondolat a túlélés mezsgyéjén. De nem úgy lógnak a nagyurak a lámpavason, ahogy éppen kellene. A malacok soványodnak, és az … Olvass tovább
Ne keresd Ne keresd. Nincs örök boldogság. Csak percek, néha órák, ritkán évek, amik megcsillannak,aztán elenyésznek, mint a fény a hajnalban. Ezekből kell élned. Erőt venni belőlük, nem panaszkodni, nem kutatni azt, ami talán soha nem is volt. A boldogság nem tárgy, nem bankszámla, nem név a falon. Ott van benned – a szív mélyén, … Olvass tovább