Végtelen durva ordítás

Végtelen durva ordítás, színesre festett magány. Kínoktól fekete jajdulás. Rajzok az életem falán. Indák fonják be a létet, nyitja szemét az ébredés. Zöldre mázolt szürke rétek, fölött vak madár repülés. Ködbe vesző kézfogások. Meglesett őz szökkenés. Szögesdrótból szőtt karámok, rabnak készült kerítés. Menekülő szemrebbenés, megrezdülő kicsi kezek. Reménytelen szembenézés. Értelmetlen emlékezet. Kanyargós út, bizonytalan, fénylő … Olvass tovább

Búcsúzom

Horváth M. Zsuzsanna Búcsúzom Fehér virágkoszorú hullt levélre, ágra. Barátom hamvait szél hintette az Alpesi tájra. Különös búcsú volt, a kilátó alatt, fájó könnycsepp, emlék, nekem csak ez maradt. A múltat feledni nem tudom, felidézem arcod a mosolyod. Búcsú nélkül mentél el, hiányod most is fáj nagyon. Szirt alatt, forrás mellett, béke honolt és nyugalom. … Olvass tovább

Verset írtál nekem

Rímelő soraid kedvesek szívemnek. Meseszép képeid kétséggel gyötörnek: igaz-e, vagy álom, nem tudom – sajnálom, bár tudom, megbánom. Valós örömökben oly jó lenne hinni! Nem rideg valóra reggel felébredni. Aj, de örömeim múlt ködébe hullnak, szárnyatlan álmaim szárnyszegetten múlnak. Valós volt-e minden, vagy talán álmodom: jaj, már nem is tudom!

Isteni Színjáték a halál

Dante, híres olasz költő halhatatlan alkotása a halál utáni élet képzelt leírása. Isteni Színjáték a mű címe, az alvilág a lelkek színpada. A holtak a játék szereplői, a rendező Vergilius, a költő, Dante vezetője lett ő. Három felvonásból áll a darab, nincsenek nézők, nem tapsolnak. Pokolba jutnak a gonoszok, v árnak rájuk örökös kínok. Akik … Olvass tovább

De én alszom, nagytata!

Ebéd után lefektettek, Pocakomat pihentessem, Finom volt a leves, zöldség, Sült husika, krumplipüré. Kiságyamba beletettek, Kék pokrócba betekertek, Ne fázzam a hűs szobában, Legyen pihentető álmom. Próbáltam is elaludni, Eszembe jutott valami, És olyan izgatott lettem, Forgolódtam, nem pihentem. Pokrócomat én lerúgtam, Mert elaludni nem tudtam, Azon nyomban föl is álltam, A rácsos kis ágyikómban. … Olvass tovább

Boldog Születésnapot

Mi végre jöttem én a világra? Azért a mosolyért, azért a szempárért. Mi végre jöttem én a világra? Azért a percért, óráért, másodpercért, amit akkor e nap megadott. Életet lehelt alvó lelkedre. Lépteket adott életedbe. Sodrást mi el hozott hozzám. Álmodom e napját az évnek s kérlek még vagy százszor éld meg. Mi végre jöttem … Olvass tovább

Vészfék

Fényed illúziója már régen elillant, A visszapillantó tükörben még egy régi emlék bevillan Beléptél az életembe,engem utolért a révület Tudtam, nincs már olyan, hogy élet nélküled De telt az idő, túl sok lett az önzés Tudhattam volna, nem leszel jó döntés Az ajtó még nyitva,hol egykor beléptél S most lábnyomod kiáltja,örökre leléptél Egy lépés előre, … Olvass tovább

~3-1~

Nem tudhatnám, ha torzszülöttként élek, Ha: az egyik lábam hosszabb, A derakam bárhogy foroghat, S kattog hányingertkeltően, hangosan Ujjaim satnyák; mellkasom beesett, A bal vállam bokámnál hever, Két gerincem van, mely tán egy se Arcomon szám keresztbe csonkolt, Fülem süket; hajam ritka és foltos, Bőröm beteg: hogyléte kóros A szemem sárga, szögletesen hornyolt, Az agyam … Olvass tovább

Kereket oldott a nyár

Váratlanul kereket oldott a nyár, Az ősz meg itt az úton poroszkál már. Kezdődik a színkavalkád – kedvelem, A szépsége lelkemnek csodás kellem. Reggel a hidegtől kezem dörzsölöm, Köd gomolyog, várom, a Nap feljöjjön. Hullnak a már rozsdaszínű levelek, Avarszőnyegből készülnek menhelyek. Lugasban a színes fürtök megértek, Lesz édes must, ízes újbor temérdek. Gyorsan elmúlik … Olvass tovább

Hajnali dobszó

Hűvös az éjszaka, bújj ide hozzám, megmelegítlek a paplan alatt, csillagodat tenyeredbe lehoznám, még mielőtt ragyogása apad. Vágyaidat remegőn teleszórnám Hold sugarával, amíg lep az éj, tűzbe borulva e mámoros órán, addig ölellek, amíg jön a kéj. És ha a reggel az ablakon átlát, nézi időtlen, amint zakatol szívem a hajnali Nap sugaránál, fellegeken dobol … Olvass tovább

Mondd el!

Gyere, mondd el mi bánt! Hajtsd vállamra fejed, engedd, hogy átöleljelek. Hagyd, hogy könnyeid mossák arcodat, napról napra enyhítsék bánatodat. Ne gondold, hogy ablakodba többé nem süt be a nap, hogy ezentúl már minden csakis így marad. Gyere, mondd el mi nyomja lelkedet! Ki az, ki mély sebeket ejtett benned? Tegnap még szárnyalni láttalak, ma … Olvass tovább

Az ősz varázslata

Az ősz varázslata Hideg szél fütyül, levelek szállnak, Puha ágyat vetnek az álmodó világnak. Levél forogva a szél szárnyán szunnyad, Aranyló levelek vidáman táncolnak. Levelek közé hullt tócsa tükrébe, Néz sok üres, kies faág. Fákon pislogó őszi napsugár, Most lelkem és szívem járja át. Virágok szirmain harmatcseppkönnyek, Szárnyat ad a szél a lehulló levélnek. Szürke … Olvass tovább

NEM CSAK A JÓ MÚLIK EL

Azon a decemberen, nem esett a hó, Csak kora reggeli köd szitált, Délelőttig szórta könnyeit az ég. Emlékszem, azon a napon Mosolyt csalt elő a nap a köd felett, Feledtetve, magába zár a sír, eltemet. Túl sokan voltak, mégis túl kevesen Jöttek el, de eljött az, aki számított. Velünk volt a békesség örök lángja, Eljött … Olvass tovább

Előre nézz

Úgy még nem volt, hogy ne lett volna sehogy Én nem szoktam feladni soha, á.. dehogy Persze sosem ment elsőre amit elterveztem De újra próbáltam s nem ellenkeztem Ha kellet az egészet újra építettem Magamat a kudarccal nem szédítettem Egyre nagyobb akadályok jöttek felém Mentem az utamon és nem adtam fel, nem én! Csak mentem … Olvass tovább

Utazás

Futnak a házak, Futnak a kertek. Kattog a kerék. Tűnnek a berkek. Orrom előtt maszk. Szél fúj arcomba. Ágak súrlódnak. Jegyem markomba`. Csapódik ajtó. Ablakok nyitva. Üres a vagon. Nézek az útra. Érkezni soha, Sohasem fogok. Futnak a tájak, Futnak a korok. Tolulnak bennem Vágyak, emlékek. Istentől hitet És megváltást kérek. Futnak állások, Képek, szerepek. … Olvass tovább

Idegenek

Büszkeségből hátat fordítottunk egymásnak Miközben lelkeink egymásért kiáltanak Egyszer a mi gyufánk is úgy ontotta fényét Mint szeretetünk támogatta a másik személyét De túl sokáig égett tenyeremen nyomot hagyva El kellett hát fújjam a füstnek széles utat szabva Végül szép lassan homály fedett minden érzést el Újra idegenek lettünk közös emlékekkel Elbúcsúzni, mint meghalni társunk … Olvass tovább