Álmok szárnyán

Összes megtekintés: 62 

Összes megtekintés: 62  H.Gábor Erzsébet Álmok szárnyán Alszik a város, mélyek az álmok, szárnyakat bontva felfele szállok, ében az éjjel, messze a hajnal, csillagesőt szór fentről egy angyal. Többen is jönnek, megsimogatnak, sajgó sebemre enyhülést adnak. Lelkembe látnak – oly nagy a terhem! könnyű lepelbe burkolják testem. Elvisznek messze, s fények ölében, súlytalan ring az emberi … Olvass tovább

Utóhatás

Összes megtekintés: 42 

Összes megtekintés: 42  Hallgatok, nem szólok, te beszélsz, én figyelek, értelmezek, közben nagyokat nyelek. Értetlenül nézek, egyáltalán nem értelek. Azon tűnődöm, hogyan juthattunk el idáig. Hogyan lehet az, hogy a szív egyik napról a másikra hirtelen rideg kővé mered, hogy lehet, hogy mi egykor kedves volt, ma már távoli emlékként a homályba vész el? Megmérgezted tiszta … Olvass tovább

Csöndesen és váratlanul

Összes megtekintés: 34 

Összes megtekintés: 34  Régi éjeken, ha sírtam asztal fölött csöndesen tenyerembe nehezült fejem, s míg fehér gyertyaláng félszegen világlott elhagyta lelkem e zavaros világot. Messze szárnyaltam mégis közel jött az ég váratlanul lelkemről minden súly lehullt, s mi fájdalmasan vállam nyomta sok vétek elmerült a megtisztulás tengerében. Sötét éjeken megkopott asztal fölött csöndesen verset írok, és … Olvass tovább

Lét-kérdéseim

Összes megtekintés: 16 

Összes megtekintés: 16  Meghaltam már, vagy örökké élek? Években mérjük, vagy hitben a létet? Az élet csak álom, vagy minden határon átlép a lét? Csillagporból lettem, és csillaggá változom, vagy egy égi tervként repülök s álmodom? Űrhajóm a Föld, mellyel irdatlan sebességgel hatolok át az Univerzumon? Meghalok minden este? S e haláltól gyötörve álmok tengerén újjászületek, … Olvass tovább

Meditálok 1.

Összes megtekintés: 22 

Összes megtekintés: 22  Kényelmesen helyezkedem, Lehunyom a két szép szemem, Fölfordítom tenyeremet, Lazítok, elcsöndesedek. A zene szépen, halkan szól, A testemmel itt maradok, Lelkemmel elvándorolok, Szellememhez látogatok. Megnézem az angyalokat, Mit csinálnak, hogyan vannak, Legyek türelemmel, mondják, Ölemben már a boldogság. Hálásan köszönöm nekik, Hogy ezt megint megígérik, Vigasztalnak, elkísérnek, Mennyei Atyámhoz visznek. Egy Istenem, jó … Olvass tovább

Miért vak a szerelem?

Összes megtekintés: 28 

Összes megtekintés: 28  Hallgasd meg eme legendát: Valaha, igazán régen… A Szerelem s az Őrület Szerették egymást szertelen. Az Őrület a Szerelmet Egy szál rózsával meglepte, S véletlen szemét sértette. Azóta vak a szerelem, S őt vezérli az őrület. Szabadka, 2020. május 29. -Jurisin Szőke Margit

Gyöngyöző

Összes megtekintés: 28 

Összes megtekintés: 28  Gyöngyözik a húslevesünk, édesanyám szürcsölgeti – meghitt percek – elcsevegünk – szalvétáját gyűrögeti… …rég-tehertől háta hajlott, levesgőzben kanalazgat… …fiatalság eliramlott – lassan kortyol, némán jajgat, selyem-haja hajdan gyérült – három-szálnyi – sokszor mondja, gondolkozik – messze révült, fül-hallomást roppan csontja, lelke zenél, szívén hegek, múltkor-menü – tele tálca… …arany-leves tükrén lebeg arca gödre, … Olvass tovább

Tavaszváró

Összes megtekintés: 48 

Összes megtekintés: 48  Horváth M. Zsuzsanna Tavaszváró Mohás kövek között, hófehér csoda, sziromlevelén, harmatkönnyes ruha. Gyenge szára hintázik a széllel, Napfény-csillámmal búcsút int a télnek. Kikelet jő, trillával madárdal ébreszt, avar alatt új élet fakad, nézzed! Hóvirág, ó, mi szép, egyszerű kis virág, föld fagya felenged, színeket ölt a világ. Fátyolba takarva, tavaszról álmodik, illatfelhő, madárdal … Olvass tovább

Vírus-szonett

Összes megtekintés: 30 

Összes megtekintés: 30  Kalitkába zártad a Föld lakóit, Kik magukat Istennek képzelték. Elraboltad emberek mosolyait, Kik szeretetük elvesztegették. Rádöbbentettél, csak porszemek vagyunk, Most belül sajog a szívünk, lelkünk, De vigyáz ránk kedves őrző angyalunk. Bizakodunk: e harcban mi győzünk. Maszk alatt elhervad vad virágod, Csókokat nem lehelünk most ajkakra, Nem kebelezheted be a világot. Kijutunk még … Olvass tovább

Hullócsillag

Összes megtekintés: 16 

Összes megtekintés: 16  Házában hordozza heves haragját, Utalva udvarló, unott utálatára, Leejti létem ládáját lopva, Lakása lapos laza lakkjára. Ódzkodik óhajomtól óhatatlanul, Csupán csak csendesen csábít. Idegei izgató idegen ingása, Lesi legközelebbi látomásom. Lábamról láncát lassan leoldja, Ajka aztán alkut ajánl, Görcsösen gondosan (le)gombolja gúnyát.

A mi gyermekünk

Összes megtekintés: 136 

Összes megtekintés: 136  (Március 15. emlékére.) Egyszer Pesten, valakinek, egy esős tavaszi napon, eszébe jutott: – Tenni kell! – ‘s álmodni mert, egy hajnalon. Ki gondolná, hogy a vaksors egy gyermeket szül pont nekünk, kit, „Szabadság”-nak neveznek, és fegyverrel kell védenünk. A nép ölelte keblére, de öröm helyett, bút hozott. Szülés után sorban álltak, kapunk előtt … Olvass tovább

Létezem!

Összes megtekintés: 18 

Összes megtekintés: 18  T. Tamás Ferenc: Létezem! Létezem! Pár évtizede már létezem Mélázok az emlékeken. Ki mondja meg az értelmét? Több ez, mint amit érthetnék! Értelem! Mindent megérteni akaró értelem, Melynek határa a véges-végtelen. Ki mondja meg, mi’ ésszel felfogható? Több ez, mint ami kézzel fogható! Érzelem! Mindent átható érzelem, Hogy mit is szabad éreznem. Ki … Olvass tovább

Szitakötő

Összes megtekintés: 32 

Összes megtekintés: 32  Hópehely lennék és szállnék, ha nap sütne, vízzé válnék, apró levélen harmat, zöldjén napsugár hallgat, körötte mind csupa árnyék. Nap szirma lennék a réten, szivárvány ott fenn az égen, csengő hang a patakban, csillognék, hogyha fagy van hókristályon és a jégen. Dallam a rózsafa ágon, illat a gyönge virágon, lennék én szelíd hajnal, … Olvass tovább

Megváltó szerelem

Összes megtekintés: 30 

Összes megtekintés: 30  Hold fényében megfürödnék, csillagok közt barangolnék, hajnalfényben rád találnék, Göncöl-szekerén repülnénk, kacagva egy kört megtennénk, lágyan ringva keringőznénk, a Tejúton futkároznánk, huncut Vénusz kacsint`na ránk, szemérmesen szemünk hunynánk, fényárban arcunk mosnánk, csillagösvényen eggyé válnánk, a végtelenben elolvadnánk.

Elmondanám

Összes megtekintés: 18 

Összes megtekintés: 18  Elmondanám, hogy szeretlek még mindig, a hosszú évtizedeket köszönöm, velem voltál a nehezekben végig, nem hagytál soha egyedül küszködnöm. Elmondanám én, ó, de mily szívesen kedvesem, ha így lenne való, igaz, hűségjutalmul bújnék én lelkesen hozzád, most is nálad keresnék vigaszt. Elmondanám, hogy igaz társam voltál, megelégedtél velem egy életen át, hogy ölelő … Olvass tovább

Holdfény keringő

Összes megtekintés: 26 

Összes megtekintés: 26  Holdfény keringő Szülőföldem a fénylő éden időtlen időkbe hullt léte, tiszta magányban fut az égen, száműzött vadként kell majd élnem, a napfény ősi ellensége. Nem kísér el a sötét tájon, egyedül kóborol a lelkem, reményt keresve nem találom a járt utat az ingoványon, míg az éj színét megízleltem. Magányos létem hajótörött csillagok körébe … Olvass tovább

Aranykor után

Összes megtekintés: 16 

Összes megtekintés: 16  Régi házak homloka ráncos Betört üveg mögül dohos hideg lehel Szürke kopott kabátos aggok Sáros utcán terepszínű kísértetek Zuhanni indult cserepek sora Megtört gerincű tetőről Bedőlt kútkáván mohapárna Mellette lyukasra vásott vödör Ház előtt korhadt lóca Embermagas gaz ringja körül Templom oldalán meztelen tégla Sütkérezik szemérmetlenül Elvadult szőlőindák sorában Derékba tört, egykor büszke … Olvass tovább

Szeretem…

Összes megtekintés: 20 

Összes megtekintés: 20  Szeretem a zsenge tavasz rügybontogató halk neszét, ahogy a napsugár szirmokat csalogat, s kibontják illatukat a kemény testű fák, és szeretem a felhők fehérre mosott csipkéinek lágy csobbanását az ég azúr hullámainak tetején, s ahogy a rét fűzölden libbenő szoknyáját ringatja a szél. Szeretem a buja nyárban a roppanó húsú cseresznyék és könyékig … Olvass tovább

Egy fakuló virág, egy ragasztott váza

Összes megtekintés: 42 

Összes megtekintés: 42  Egy hervadó szépség az életem, egy fakuló virág a polcomon, már sárguló levelét nézhetem, vegetál fény nélkül, szárazon. Még pompában tehették fel oda, dús szirmai csodásak voltak, de gazdája keveset locsolta, és színei egyre csak koptak. Most levelét hullajtja naponta, egy lekonyult kóróként létezik, már túl késő ajkamnak sóhaja, hisz éltető fény nélkül … Olvass tovább