Ahogy a levegő Zsebemben hordanálak, mint egy élő, titkos követ akit bármikor megérinthetek és magától mocorog, ha rossz vagyok, hiába mondom, hogy már nagyra nőttem, kéretlenül is őrzi az életem, őbenne laknak és tán látnak engem, zsémbesen mogorva őseim, mert meghurcolt minket a történelem. De mindenképp, ahogy a levegő, oly természetes vagy így is nekem … Olvass tovább
M.Laurens ÉJFÉLI LÁTOGATÓ Mozdulatlan kezeimben őrizlek, Ajtódnál sápatag gyertyafény. Reszketeg lángja tétován libben, Hunyorog, nyújtózik, álmos szegény. Édes álmodba belopódzva hozzád, Faladra aprócska csillagokat rajzolok, Meleg fényük borítja csepp orcád, Tündéri lényed csendben mosolyog. Halk sóhajba fordul megbékélt álmod, És a csepp marok virágként kitárul, Halkan kiosonok, álmodat féltve, Félek, gyertyám fénye még elárul. ( … Olvass tovább
A tegnap árnya semmivé foszlik, mint dér, ha elolvad a fák tövén, s a föld, mit ősz és tél sebzett, most ringat, hív, s éltet engemet. A szél imát mormol magában, suttogva lomb selyem falában, s mi bűneinkből tisztán, lentről sarjadunk, mint fű a kövek közt. Fény a dombon átszalad, mint víz tükrén a pillanat, … Olvass tovább
Értelme és célja Jorge Mario Bergoglio emlékére Újrateremtve az idő és a teret, hogy a kezem, önkéntelen nyúljon feléd; vonva be magamba a kirekesztetteket, hirdetve ki, Jézus tanúságtételét. Ösztönt nyújtva a nagyra és a nemesre, osztva meg mindazt, mi szíved mélyén székel; az Isten, és a mások javát keresve, hivatástudattal és elkötelezettséggel. Mint aki tudom, … Olvass tovább
Anyák napján hozzád megyek, mohos kőre csokrot teszek. Gyermekkorom átélt álma, szívszeretet gyöngyvirága. Örömkönnyes éj kék szemed, csillagok közt ragyog nekem. Szellővel üzen a hangod, álmomban ölel a karod. Édesanya, legszebb szavam, lélekfátylán csendes dallam. Köszönöm, hogy éltet adtál, mosolyoddal vigasztaltál. Sziromvirág harmatcseppes, gyöngyszemkönnyem reá pereg. Fehér galamb a fejfádon, szomorúfűz őrzi álmod.
Félő, hogy pusztul a róka és a nyúl, oly kevés itt már mező, erdő, pázsit, ahogy az ember a Földhöz viszonyul, mindent magának akar, nem egy zsáknyit. Kapzsiságban kár keresni logikát, pusztítás zaja zörren a csendbe`, menekülnek majmok, mókusok, csigák, holott a Föld nem csak az ember kertje. Természet tisztelete hiányzik, természetközeli életmód kopott, mindenütt … Olvass tovább
Ugye nyílnak még virágok, Amikor a völgyben járok, A kertemben ha sétálok, Réten, dombon ha mászkálok? Ugye nyílnak még virágok, Mályvák, rózsák, tulipánok, Hársfa, bodza és ibolya, Jácint, nárcisz és viola? Ugye nyílnak még virágok, Primulák és hóvirágok, Orgona és magnólia, Nőszirom és bazsarózsa? Ugye nyílnak még virágok, Héricsek és szellőrózsák, Kikericsek és boglárkák, Pipacs, … Olvass tovább
Köröttem mindenki készül vár feszülten Édesanyám rám tekint szinte hallom ezt a fiút én szültem Tekintete boldog mint mindig sugárzik arcán sok-sok múltbéli gond és öröm önfeledt fogócskázik Szüleim a padon gerlepárként ülnek mosolyuk sír mielőtt fiókájuk oly messzire repülne
A költészet az irodalom kincse, Legrégebbi közlésformák egyike. Anno több közlésforma együtt, Egyidejűleg érvényesült. A mű szövegét mondták vagy énekelték, És zenével, tánccal kiegészítették. Költészet nélkül az irodalom Lenne csakis szegény birodalom. Könyvet olvasni sok időbe telik, A vers rövid s szíved örömét leli. … Hajnal első fénye reám kacsint, Mily gyönyörű látvány a virradat! … Olvass tovább
Ma minden olyan széttörött mintha más világban élnék, a sok mosolygó arc mögött saját árnyékom – menedék. Csüggeteg gyenge a testem, míg másokban tavasz pezseg. Mintha ködbe vesznél lelkem? S a homályos pára hideg. Azok a mások, ők oly vidámak, míg a szívemben terjed a bánat. Kint napfény és derű, de itt belül valami megfagyott, … Olvass tovább
szirom-puha csók napsugárral hinti be szívem zárt kertjét *** tündér lábnyoma lágy szőnyeget göngyölít nyíló virághad *** gloriett alatt teafoltos nevetés kisasszony pletyka
nem is látják nem is tudják mezőn-réten legszebb virág irul-pirul pironkodik könnyű széllel kacérkodik egyet libben egyet lobban égő-vörös bódulatban ám az ember szeleverdi a jószágot rátereli az állat meg széttiporja vörös bársony szemfedője zöld harmat a derékalja
Én nem vártalak, nem akartam, de te mégis megjöttél, Hajnalig simogató szavaiddal szememre hálót szőttél. Viccnek indult, egy éjszakának, mit nem jegyez krónika, De oly vággyal öleltél át, minek soha nem szabad múlnia. Én nem így gondoltam, nem ígértem neked semmit, Mégis azt érzem, most már érted megtennék bármit. Ez még nem szerelem, de csillagok … Olvass tovább
Hová tűnt? Hová tűnt a boldog idő, friss tavaszok, gyermekévek. Csavargások nyár délután, esti séták, szép remények. Ma már nyomát sem találom, köd borult a messzi múltra. Eltemetett emlékeknek feneketlen mély a kútja. Hová lett a vén diófa, hol vannak a régi tájak. Kihaltak a bokorrózsák, épületek, utcák, házak. Elszáradt a szőlő lugas, nem terem … Olvass tovább
Cipők állnak a Duna-parton. Gazdájuk hol lehet? Nincsen pardon: zuhanás, csobbanás,- piros vér színezi a vizet. Kavargó örvény húzza le az összeránduló kezeket. Dörrenés elnémul, csendes már a hely. Még koccan a kövön pár töltényhüvely. Milyen koszos és mocskos a fal. Már csendesedik az őrült zsivaj. Szisszen a csövön a fájó halál. Következő perc már … Olvass tovább
1. Levegő vízöntő vagyok elemem a lég az ég az éter repülni szállni felhőkön sétálni születtem nem érdekel a napi szürke középszer míg csodálom a napot a felhőt felettem súlytalan lebegve gyönyörű lázban ég a testem tenyeremből isznak az elfáradt madárkák alkonyatkor az eget vörösre lilára festem hajam a szellők pókfonalakká sodorják velem táncol téli … Olvass tovább
Utazás (Szabó Juliannához) Becsomagoltál mindent az utolsó utadra. Az igaz barátok a kiinduló pontig elkísérnek. Az utolsó ölelések mindig a legfájóbbak. A búcsúcsókról tudni illik, hogy az könnyes. Az elválás a legnehezebben megmászható akadály. Lépteidet szaporázva teszed meg a jármű felé. Lélekben visszavágsz, itt maradsz, csak tested utazik. Bármerre jársz, tudod, egyszer biztos hazatalálsz. 2024.04.08.
Hányszor kívántam volna fű-fickó koromban a titkos csiga-járatokon át színész-öltözőkbe beosonni, mint láthatatlan túlvilági barátságos kísértet, kósza szellem. Jó lett volna akkor csalódva kicsit csalva a tágas recsegő-ropogó deszkákra fellépni s akár Jámbor Yorick, Fastaff, vagy Graciano felemelt fejjel a nézők közé megvallva kimondani a hétköznapi élet kicsinyes, naiv, ártatlannak tetsző, szent-hazugságait. Ó, gondolatban úgy … Olvass tovább