Összes megtekintés: 110
Összes megtekintés: 110 Mindenségbe karolt az est, Mégsem bánta a semmiség apró lépteit, a holdvilág alatt. Emlékszem, tisztán szóltak Fülemben a szélsóhajok, Heves ostromát verte vissza Nyakamban a sál melege. Olyan homályosnak láttatta Magát, mint Hérakleitosz, De volt benne valami báj, Ahogy ezüstöt sírt az éj. Köd szitált alá a hegyről, Áztatón a völgybe ért, Ahol … Olvass tovább
Összes megtekintés: 270
Összes megtekintés: 270 Talán nem is létezett, talán nem is látta senki, Ha eltűnt volna, talán nem is vette volna észre senki. Nem tudom, mi volt a neve, ki tudja, hogyan nézett ki, Nem emlékszem a hangjára, vagy arra, nő volt-e, vagy férfi. Itt lakott a közelben, talán nem is lakott itt soha, Hisz senkit sem … Olvass tovább
Összes megtekintés: 36
Összes megtekintés: 36 Boldog vagyok, mert élek, Ennél többet nem kérek. Nemes szívnél nagyobb nincs, Igaz hittel hinni kincs. Gazdag az, ki úgy szeret, Nem kér érte egyebet. Adom ehhez nevemet, – s befejezem versemet.
Összes megtekintés: 78
Összes megtekintés: 78 Anyák napja reggelén, eljöttem hozzád jó Anyám, közös emlékeinkből kötöttem a bokrétám. Kinyitottam szívem titkos ajtaját, itt őrzöm elrejtve a sok szép pillanatot, melyek születésemtől fogva, kettőnk titka volt. Újra felidézem mosolygó szemed, mikor vigyáztad apró lépteimet… finom anya illatod, féltőn ölelő karod, kedves hangodat, jóra intő szavadat… Jaj, Anya! Ugye te is … Olvass tovább
Összes megtekintés: 62
Összes megtekintés: 62 Csak állok a zsengén zsizsegő tavaszban, térdig ér a napfény, az ébredés cirógat, nyakam hajlatába csókot lehel a hajnal. Szememet lehunyom – megint rád gondolok -, hagyom, hogy hajamba puha kócokat súgjon a szél testetlen ajka és az emlékeimet rólad összeborzolja. Ruhám ráncaiba virágok illatát szórják az égig érő fák, a lengedező hintán … Olvass tovább
Összes megtekintés: 24
Összes megtekintés: 24 Kivált belőlem megint egy darab, Időnként rúgkapál, karmol és harap. Én itt vagyok Neked, megvédelek! – mondja, Függöny leereszt, bumm, robban a bomba. Falakat húz, kételkedik, vetít, mindent tudni akar, Mindent eldönteni, előre elrendelni, engem bezavar. Kiradírozza a feltétel nélküli szeretetet, Összehúzza bennem a vérereket, Szőnyeg alá söpri a tényeket, Kivetíti rám a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 562
Összes megtekintés: 562 Rohan az időd, te pedig futsz utána. Nap-nap után kapkodod a fejed, pörgeted a mókuskereked. Hajszolod a semmit, amiről azt gondolod ad majd valamit. Néha, mintha elvesznél az élet sűrűjében. Sokszor nem tudod hová tart, merre vezet utad. A fogaskerekek hol erőltetve, hol vidáman egymásba kapaszkodva haladnak előre. De időnként nem árt lassítani, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 16
Összes megtekintés: 16 Szerelem presszó Nézd, odakint ásít már a Hold, Kikacsint az égre a narancs folt. Mosolyog ránk a kócos napsugár, Még elnyúlik az úton, olyan sudár! Nyílik az ajtó és belopódzik a pirkadat, Megcsapja őt is a friss kávé zamata. Kortyol egyet tejjel, s némi cukorral, Csak teljen a nap sok humorral. Jó reggelt! … Olvass tovább
Összes megtekintés: 22
Összes megtekintés: 22 Horváth M. Zsuzsanna Életgyöngyök Életünk útja, gyöngyszem – kövekkel van kirakva. Néha szépek, olykor nehezek, de mindig büszkén viseljed! Lélek – szőtte életköve, rögös úton végig követ. Csiszolgassuk tiszta szívvel, jósággal és szeretettel. Fényük soha ne fakuljon, örökké szívünkben lakjon. Életmorzsák, csillámkövek, múlt ösvényén velünk jönnek.
Összes megtekintés: 12
Összes megtekintés: 12 Szerelmes az alkony, fűzfa karján csókja, égbolt homlokán egy vörös futórózsa szalad messze, fáradt, szürke felhőt kerget, ezerszínű vágyak vándorútra kelnek. Ráfekszik a nap a széles horizontra, utolsó sugarak bíbor fényét ontva csorog szét az égen a szivárvány festék, eláztatja fent a lomha felhők testét. Rózsaszirom ajkán csillagfényes csókok, arany levelére hullanak a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 38
Összes megtekintés: 38 Rossz nap volt… Unatkozom és ráérek, ráírok. Meghatnak ezek a sorok, sírok. Kedves szavad: mézes, mázas. Ha túl sokat olvasok, elvások. Inkább megyek, sört venni, vinni. Ha mindent megvesz, megvész! Romlottak ezek a sörök, sírok. Megy tőle a hasam, bili buli.
Összes megtekintés: 10
Összes megtekintés: 10 Szomorú fűzként borul a vállamra magányom, időnként felemészt, hátamat meglökve térdre borít, markom megtelik friss földdel, ujjaim között hullik vissza a porba. Magányom ritkán szegődik el mellőlem, hű társam szürke hétköznapokon. Bárcsak képes lennék megküzdeni vele, hogy egyszer ne én ereszkedjek térdre. Nadrágom koszos és szakadt, emelj fel angyalom, te csoda.
Összes megtekintés: 34
Összes megtekintés: 34 Április virágai A tavasz itt jár a téren, ‘s kergetőznek kóbor szelei. Mosolyra, könnyre fakaszt… Április vihogva űzi a felhőket, egyszer esőt facsar, máskor jeget, havat. Roppan a száraz, halott ág lábam alatt, a gyöp még kapaszkodik, nem enged e rög…. nyújtózik a látóhatár, messze szalad, a homályban hegyek állnak, védelmezőn. Varjak gyűlnek … Olvass tovább
Összes megtekintés: 20
Összes megtekintés: 20 Arcodon arcom vonásai tükörképe égnek, fénynek, formázottan durva művészi alkotása valami mély szenvedélynek. Szemek csillogók, szépek, túllátnak minden ősi képen, időt törnek ifjú álmok, vad ösztönök utolérnek, jussot kérnek, s szétbontják a végtelenbe rejtett sosem látott színeket, és valami mély szenvedéllyel újrafestik lehunyt szemmel vakon, Teremtőnek rideg álmát, arcom megszépült vonásait, szabadságunknak határait, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 8
Összes megtekintés: 8 Májusfa, te csodálatos, A nyírfához hasonlatos, Meghódítottad szívemet, Kápráztatod a szememet. Piros, sárga, zöld és tarka, Kék, akár az égnek boltja, Sokszínű vagy, mint a május, Szalagos és varázslatos. Te vagy szerelmem jelképe, Szerelmesek reménysége, Hozd el nekem most a Párom, Megtaláljam, kire vágyom! Köszönöm! És hálás vagyok! Dávid László, Marosszentgyörgy, 2015. május … Olvass tovább
Összes megtekintés: 18
Összes megtekintés: 18 A királynak volt hét fia Mind délceg dalia A középső, a negyedik Ervin, vagy Erik Anyja sem tudta, melyik Nem gondolta, hogy megéneklik Gyereknek felnőtt, felnőttnek gyerek Átlátszó volt, mint az üveg Nem volt érdekes hobbija Sem szőke loknija Nem volt nagyon sármos Inkább pattanásos Olvasgatott a sarokban Nem is látták naphosszat Ervin … Olvass tovább
Összes megtekintés: 44
Összes megtekintés: 44 Erdőnek csendje, Fáknak zúgó moraja. Levélzizegés. ~ Hold álmokat hint Nyár-éji… ölelésben. Égbolt, csend-tető. ~ Szivárványból font Pártát tettél fejemre. Földi mennyország. ~ Fájdalom gyötör, Csatát vív szív s értelem. Vesztes mindkettő… ~ Nem bírom tovább! Feladom! Nincs miért már… Megfáradt remény. ~ Könnyeim nyelem, Fordulnék széllel szembe… Van-e értelme? ~ Van néhány … Olvass tovább
Összes megtekintés: 54
Összes megtekintés: 54 Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt, évtizedes emlékek fűzték egybe, keményet, nehezet, szépet, valahányt, illeszkedtek e szerkezetbe, rendbe. Nőtt a sor évről-évre, majd elszakadt, összeszedni mindet újra nem lehet, az idő megy, halad, oly … Olvass tovább
Összes megtekintés: 18
Összes megtekintés: 18 E jeles napon lelkem “szegény” Villonra nézett, s fülembe csengett menten néhány keserű versidézet. Szomorú, búskomor sorok alkotják élő verseit. Középkor kora járja át modern lelkét és képeit. Négyszázhatvanháromban eltűnt nyomtalan. Költészet hajlékában sosem volt hontalan. Bűnei miatt a herceg nem segítette őt. Az Isten adjon néki megváltást, szemfedőt!
Összes megtekintés: 28
Összes megtekintés: 28 Az nem baj, hogy sokan írnak, sok szép gondolat születik, ki örömet oszt, mások sírnak, s az élet értelmét keresik. Csak azt ne gondold,egy -két verstől már tiéd lett a Parnasszus, babérkoszorút képzelsz fejedre, örök dicsőség neked a “juss”… Aztán mégis, teli hibával -Helyesírás istene el ne hagyj!- jelenik meg némely versed, kicsire … Olvass tovább