Nem ismerve magamra

Összes megtekintés: 44 

Összes megtekintés: 44  Nem ismerve magamra 1. Hogy a gondolatod, el ne vesszen, és hogy el ne múljon, hogy tudd, ki néz a tükörből, ha ott állsz magaddal szemben; hogy ha sírsz, az olvasódnak, és a világnak vére hulljon, hogy ha fázol, attól még a legszebb nyár is megremegjen. 2. Mert miért, és kinek adnád, az … Olvass tovább

KALLÓDÓK

Összes megtekintés: 34 

Összes megtekintés: 34  KALLÓDÓK Vagyunk senki fia lánya gyökértelen konok árva kidőlt mindőnk családfája ügyelhet ránk más mamája Családnak nem vagyunk tagja csak az élet egy darabja akiket kivet az akol nem kíméli senki sehol Kétségek gyötrik életünk bűnt is gyönyört is szenvedünk ábránd szorongás félelem kísér minket az életen Viselkedésünk inkorrekt nem ismer minket etikett … Olvass tovább

dekadens

Összes megtekintés: 26 

Összes megtekintés: 26  dekadens mintha a világ dőlt volna össze mintha a halál szült volna új halált mintha az élet eladta volna magát a nem-létnek – a szó mondatokra nem talált lehetetlen kérdésekre keresik a választ nem lelnek történésekre nyelvtani szabályt nem találkoznak évek napokkal aki régóta egyedül van nem ismeri föl a magányt mintha a … Olvass tovább

A lélek sebei

Összes megtekintés: 118 

Összes megtekintés: 118  A lélek sebei Bársonyba burkolom töviseimet, tompa fájdalmat elvisel a lélek, sajgó, égő szúrásait nem érzem, elárulom betakart sebeimet. Halkan, csendben üvöltve sír a múltból a bennem kuporgó szelíd kismadár. Tört szívnek romjain üstdob-robbanás velőket rázva pattog a húrokon. Tudatom mélyén gőzhenger taposta péppé a szárba szökkent szép virágot. Homályos szemmel a lélek … Olvass tovább

Tékozló gyermek

Összes megtekintés: 30 

Összes megtekintés: 30  Szakáli Anna Tékozló gyermek Mágnes-bölcsőben ringatózom, suhanok spirálkarok óceánján. Napom fényének ölelése nem ismert életeket nevelt, s bimbózó sejtek összefonódása megteremtette az embert. Lelket lehelt beléjük az Isten, de micsoda lelket, hogy ölni kell, hol víz, tenyérnyi zöld sincsen, vagy éppen azért, mert sok van. Nem erre szegődtünk. Esti tűzre, hajnalhasadásra, csillagos égre, … Olvass tovább

HERVADÓ SZÉPSÉG

Összes megtekintés: 94 

Összes megtekintés: 94  M. Laurens HERVADÓ SZÉPSÉG Egy díva emlékei Mondd, hová tűntek lelkemből a vágyak? A hajnalra gyűrt lepedőjű ágyak, Az ölelés, a sok-sok szerelmes szó, A réges-rég feledett tavalyi hó. Mondd, hová tűnt szépséges ifjúságom? Úgy illant el, akár egy kósza álom, Hová lett belőlem a tűz, szerelem, Mosolyom már nem kell: a kutyának … Olvass tovább

Harcolsz e, te is?

Összes megtekintés: 42 

Összes megtekintés: 42  Ki kopogtat lelkemben folyton? Szívemen, mondd, ki dobol? Meddig kell várnom rá, még kedves, hogy találkozzunk valahol? Mit, összeköt egyszer az Isten, ember, ne válassza szét! Ám, mégis megpróbálják folyton, szétverni jövőnk kezdetét. De, áttörvén tengernyi kínon, boldogság várhat e ránk? Majd, harcolsz e te is, úgy, mint én, ha ránk omlik ez … Olvass tovább

Beföttesüveg -börtön

Összes megtekintés: 46 

Összes megtekintés: 46  Tegnap egy pokrócon feküdtem az erdőben, néztelek meredten, amint a patakból kinyúlva letépsz egy ágat s elmajszolsz egy vadgesztenyét. Te nem vettél észre az avarban; testedről ezüstcseppek hulltak alá, míg mosolyodtól lábaid elé heveredett egy pislákoló szentjánosbogár had Tudtad, hogy azok a rovarok csúnyák? Senkit sem érdekelnének, ha nem fénylenének; bár így is … Olvass tovább

Tavasz-füzér

Összes megtekintés: 88 

Összes megtekintés: 88  Horváth M. Zsuzsanna Tavasz-füzér Rügy fakad a fán tavaszt ringat a szellő – langyos fuvallat. Hajnali harmat nyíló sziromlevélen – méh szürcsölgeti. Szirmait bontja, bókol, úszik lágy fénnyel kikelet csókja. Hullámok tánca füzek ágát kócolja, vízcsepp ölelés. Napnak melege éltető fénye érint avartakarót. Avarszőnyegen, kék szirom hunyorogva Nap felé fordul. Kéklő víztükrön, úszó … Olvass tovább

Húsvéti fohász

Összes megtekintés: 44 

Összes megtekintés: 44  A Hold ijesztő, néma folt. Csillagait elhamvasztotta, udvarát tisztára söpörte sötétkék rengetegében a félelem. Gyűrt lepedős gondolatok hánykolódnak, farkába akadva kering a mazochista logika, vastag faggyú könnyeket sírnak a szentelt gyertyák, s a Júdás percek keresztre feszítették az időszámítást. Péter legalább háromszor megtagadta Jézusunkat, és Te is Barabást üvöltöttél tömegpszichózis okán… Mit tehetne … Olvass tovább

Melegecske kint a nap

Összes megtekintés: 24 

Összes megtekintés: 24  Nem kell kesztyű, nem kell sál, Elmarad a sapka már, Megérkezett a tavasz, A kikelet itt van hát. Ha nem süt mindig a Nap, Melegecske kint a nap, Virágzik az ibolya, Rügyezik az orgona. Bégetnek a bárányok, Fütyörésznek a rigók, Csipognak a kiscsibék, Döngicsélnek méhecskék. Dávid László, Marosszentgyörgy, 2016. március 31.

Krisztuskép előtt

Összes megtekintés: 22 

Összes megtekintés: 22  Tekintetem időtlen tekintetre tapad. Megbújik csend és tékozló pillanat szakad. Darabjaiban elmúlt idők foszlányai. Csendet törve melyikünk akar megszólalni? Néma mozdulatlanságban örökmécs figyel. E dohos falak közt ki kegyelmez meg kinek? Talán Te leszel, aki a kereszten marad, És én nyitok ajtót feltámadt öntudattal.

Öröm lenne…

Összes megtekintés: 44 

Összes megtekintés: 44  Ha az emberiség így működne… Soha senkinek rosszat nem tenni, Annak tudatában cselekedni, Öröm lenne Földön járni-kelni. Szegény embereket nem megvetni, Embernek nézni és segíteni, Öröm lenne a Földön létezni. Mosolyra mosollyal reagálni, A fejet nem gúnyosan csóválni, Öröm lenne víg arcokat látni. Ha egyetlen fegyver sem zengene, Árva gyerek szeme nem könnyezne, … Olvass tovább

Utolsó

Összes megtekintés: 20 

Összes megtekintés: 20  Csöndben megyünk a parton Kéz a kézben, kar a karon S lopva figyeljük a rohanó cseppeket Versenyt csillanó könnyeink útját De nem mehet örökké e rettenet Nem nézhetjük tovább a szomorúság e végtelen kútját Mert hogy élhet az ember ezután? Vágyik a szív de az ész eltemet Kifakadok, dühöngök mint egy őrült De … Olvass tovább

A világ

Összes megtekintés: 36 

Összes megtekintés: 36  Szellő simogatja, napfény csókolgatja, friss harmat itatgatja, kék ég csodálja, hogy beköszöntött tavasz, éled természet. Duzzadnak rügyek, kipattan levél, virág, újjá született dicső, teremtett világ. Idillt megtöri mentők süvítő hangja, valaki életéért küzd, megtarthassa, sötét bánat suhan át bokrokon, fákon, nem látszik a tájon, a gond belülről rág, Istenem oly félelmetes lett a … Olvass tovább

ÉLNI SEM MER

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  ÉLNI SEM MER Feltámadásra vár most az ember, Maszk mögé bújva, élni sem mer. Ünnepre készülnek az ostoba hangok, Elcsigázott nővérek, zúgnak a harangok. Temetné a művét, ha tehetné a katona, Ördögi vigyorban tör fel a hahota. Sírnak az angyalok, ma jókedvű a Sátán, Félelmet generál a sarjadó ármány. Hogy ki éljen-haljon, döntsön … Olvass tovább

Tavasz, megint

Összes megtekintés: 30 

Összes megtekintés: 30  Lepkeszárnyú hajnal énekel színes dalokat, ébred a fény, hangjegyek billegnek az ágon; szinkópa ritmusra a fákon zörren az ág, hogy játszik a szél. Lila harangok bólogatnak: csillagvirágok ébrednek fel. Napszirmok hullanak a tájra, rózsaszín, vérvörös és mályva, csókjaik nyomán ezernyi jel. Tavaszillat lebben – selyemsál csupasz vállamon a nap fénye. Lágyan szerelmes szellő … Olvass tovább

Hamu

Összes megtekintés: 162 

Összes megtekintés: 162  Hamu fekete szalvétába csomagolom szívemet minden érzésemet mellé teszem összegyűrve, véresen a hideg szélbe eresztem darabokra tépve messze hajítom s beleüvöltöm összes bánatom. fekete lepellel takarom be lényemet hollószárnyú, sötétlő, magányos éjjelen… hamvadó parázs csak az elszáradt lélek tovatűnő, gyászos, ócska élet…

Félelem

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  Sötét kék a tenger, Fekete mély meder. Csapkodó hullámok, Tajtékzó vulkánok. Titkot rejtő moraj, Múltidéző sóhaj. Elmerült világok, Roncsok, szilánkok. Áradó víz hangja, A sakál haragja. Morgó szél sikolya, Távoli szép vitorla. 2021.03.22. Kuslits Éva

Téboly

Összes megtekintés: 18 

Összes megtekintés: 18  Könnyes szemmel figyelem az idő múlását, időnként vissza-visszanézek, eszembe jutnak a régi szép emlékek, mikor még minden olyan jó volt véled, semmi meg nem félemlített. Aztán teltek-múltak a napok, érintésed egyre hidegebb lett, nem értettem miért, ezt csak te tudhatod. Hiányod érzem minden nap, fejemben a gondolatok versenyt futnak, félek, egyszer őrületbe kergetnek, … Olvass tovább