Pályázati versek

Te is tudod, hogy nem segíthet senki, Ahhoz a lelkedben minden túlontúl mély, Mire leérnek, belefulladnak eme, csillogó, fényes vizű S keserűn folyó Lélek cseppekbe.

Kandallóm vidáman duruzsol és a lángok felmelegítik a fagyos szobát. Kint még nincs tavasz. Kanapémon ülve, Vándorünnepet olvasok. Hemingway bíztató szavai sejtetik a holnapot: „Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz, s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy.” De kint még nincs tavasz. Hallom az erdő zaját, nem folyó és nem patak, … Olvass tovább

Megint a semmiről írok, épphogy rímeket keresek. Hűséges gondolat-csíkok, benne szilánkok, cserepek, amik szúrnak… megszokottan, bár lassan gyógyulttá múlnak, kicsit mássá birtokoltam. Megint ráunok a csendre, mállik a zajban, szétcsurog. Hangolnak ál-értékrendre, hol hízik, nő a jégburok. Megértem? Jobbat kívánnék, sajgok lélektől a szívig. Kikkel miért is vitáznék? Hitem számol egytől-tízig. Megint haladok a korral, … Olvass tovább

elmosódott hártyáira nekifeszülnek keretbe foglalva a színek alakok mondatok amiket valamikor az anyja nem rágott meg jól neki mint a húst talán élesebb késsel kéne próbálkoznia ott egyedül a sarokban ahol görnyedve ráremeg az ösztön árnyékára a tudat hogy-nem péter a jános és nem az övé a penge a megnemszületett sohamindenségnek okán lehajtott jézusarc pedig … Olvass tovább

Katarzis Bámulom a fehér leplet, melyet rég mázolni kellene. Hangyák futkosnak fel s alá a hideg hófödte mezőn. A lélegzés lelassul, egyre lassabb, és néha szünetel. Újra és újra próbálom felidézni, megismételni a lehetetlent. Behúz a cső, melyből úgy érzem soha nem lesz kiút. Egy pillanatra meghalok, majd életre kelek. Visszaemlékezem a morzsákra, melynek egésze … Olvass tovább

Keserű íz, érzelem kerít hatalmába, szerezzük vissza, amkt az élet elrejtett a markába. Tegnap még épp, hogy megszülettünk, holnap már a sírunkat vessük. Az idő nem ismer kegyelmet, felkap s csak úgy elszárnyal veled. De állj meg, tekints széjjel… A világ majd kitárul előtted. A rejtélyes időszak, ami előtted áll, ne csüngj rajta és haladj … Olvass tovább

TELJESSÉG Azok a szőrök, azok a karmok, A hibiszkusz negédes, Mégis bebújtogató tért-ölelése, Bibéje, mint bimbója ingerkedett, Csupaszságával körbenedvezett, Csipkéivel hódított és szívott, Reszkető hajlatai letérdepeltettek, Selymes hasadéka, mint züllött menedék: Elhitette – csak rám várt, És ez igaz, Igaz gyönyörűség, Mert kibocsájtom magvaim A kerge-ópiát liesonban, Mint számlálatlan őseim a vadság közepette, Ez ennek … Olvass tovább

Kalandos egy érzés verset írni, harmónia árad a testben szét, ha megfelelő szó rímbe illik… a teremtés élménye szívbe ér. Lehet, csak nekem ad örömöt, de mi kell az élethez más, egyéb, ezt nem veheti el tőlem gyötrő, hamiskás kényszer, amíg bennem él. Agyamat moshatja, mint temérdek dogma, jónak tűnő, hamis igék, ha van pici … Olvass tovább

Színvonaltalan rend lett a világ. Alattomos, pofátlan, rettenetes. Fonák hiéna-példája, hogy ember embernek galád farkasa, s érzékeny emberekkel szemben eltaposás a lehetséges, járható út. Sebzett, csaholó kutyaként akárki megvádolhatja a másikát s igazság helyett totális fejetlenség emészti, gyúrja tagjainkat. Mindennek maga felé hajlik galád keze. S úgy süvítenek át lelkek olcsó dáridóján karrierszagú, hamis ígéretek, … Olvass tovább

Kicsi Mókapannám – Jó reggelt Napsugár ! – kacagott a Hold , s az ébredező Napnak egy gyors csókot dobott ! – Jó reggelt ! – szólt a Nap lágyan mosolyogva , s arany sugarait a zöld mezőre szórta ! A melengető sugarak bejárták a tájat , ébresztőt fújva minden lustaságnak ! A fák lombjai … Olvass tovább

A pillanat csodáját* Érzed-e énekemet? József Attila 1 Nem hiszem, hogy elmúló minden e tájon, nem is kérdezve, hogy ha vagyok, mi végre; ki a halált, már tárt karokkal se várom, legyintve csak a vigyorgó, kapzsi végre. Az órákat, a perceket sem számolom, teherré, nem akarva válni a bajban; kacagva csak, korábbi gyávaságomon, hogy kinyissam … Olvass tovább

Oly régóta…valahol! Mert kell a távolság, hisz erősen vonz a lényed, én emlékszem rá, mikor előszőr láttalak meg téged. Hihetetlen volt! Még sosem tapasztaltam ilyet, valaki beszél hozzám lényedből, mikor előttem állsz és figyelsz. Pedig nem szólsz semmit. Ilyenkor mit üzensz nekem? Mert csak nézel némán s nekem ellágyul a szívem. Ekkor olyan gyönyörű vagy! … Olvass tovább

Elég Lázadónak kell magamat ahhoz nevezni, hogy tudjak képviselni egy civilizált álláspontot, aminek a neve az igazság, nem pedig eltorzult, éveken át csapongó illuzió és érzelmen alapuló papolás. Én nem vagyok se lázadó, se felkelő, se kisebbség, se nacionalista, se mizantróp, se balkezű, se jobbkezű vagy kezetlen. Én két kézzel nyújtózva segítséget kérek. És a … Olvass tovább

Temetői séta a kis temetőben télen gyakran járok nézem: ébrednek-e tavaszi virágok bíborló fejét a hunyor hogyan hajtja egy sírkő mellé, ha itt befordulok balra vagy mikor nyílnak a hóvirág – harangok csengve – bongva, míg bűvölve csak állok hasán fekszik-e az öreg temetői kutya hogyan térül – fordul cinke, rigó, csuszka… haj, üres még … Olvass tovább

CSAK A MANITOU MEG NE TUDJA Kispacsni, A harcos szépséges indiánnő lett. Milyen hosszú haja van, Mint egy világsztár lett. Elkezdett lovagolni az indián földjén, Meg tudja mindenáron szerezni a holdját, Kispacsni, A boldog, csinos indián lett, Kispacsni indiánlány, hanem felvette fejére tollát, hanem lóra ráugrott, a Cowboy ellenére izgalmasan, a bajbajutott az önsegitségével. BERECHET … Olvass tovább