Összes megtekintés: 10
Összes megtekintés: 10 Erdőszéli pocsolya Van egy lábnyom az erdő szélén. Nem is lábnyom: pocsolya. Őzsuta súlya mélyítette, s benne csillan a napfény mosolya. Szél, ha kikezdi, lassan szárad. Reped és szikkad a patanyom. Sötétség száll az erdőszélre, neszeit elrejti a halk alkony. Éjjel, ha újra dörren az ég, fénnyel telik meg lassan a tócsa. Őzsutára … Olvass tovább
Összes megtekintés: 13
Összes megtekintés: 13 Mégis A fűzfa lenge ága söpri éppen a kert alatt nyomát a röpke nyárnak. Az őszi nap szelíd sugára fárad, peregve száll a sok levél a szélben. Sötétedik. Borongva jő az este, a házfalakra szegzi árnyait. S ha a kinti fényeket szemem beitta, elalszom én is, álmokat teremtve. Talán te érkezel fehérbe-ködbe beburkolózva, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 4
Összes megtekintés: 4 Rám köszönt az Ősz Csendben érkezett az Ősz Ablakomba ült és köszönt Újra itt vagyok! Örülsz? S én mondtam- Majd kiderül! Ősz! Szépen festegessél! Hisz a nyár nem ment el még Zsákjában ezer emlék Kert aljáig te kísérd! Ősz! Lágy legyél és szelíd Ha zöldet viszi az éj Hideg ül a tenyerén És … Olvass tovább
Összes megtekintés: 7
Összes megtekintés: 7 Gyász Miért zihál a tüdőm szaggatva és préseli fogaim közt a fájdalmas jajt, miért köp véres nyákot a szám, mit vétettem én Istenem, hogy így sújtasz le rám. Koppanva hull a padlóra az ezer jaj és a kétes vágy, miért kel fel a nap még nekem a hosszú ziháló éj után? Miért ébredek … Olvass tovább
Összes megtekintés: 4
Összes megtekintés: 4 Tél és tavasz Avar felett csupasz ág szürke felhő simul reá, álmában csivitelő madárdal zeng, az ég hó paplannal álmát vigyázza csendesen. -.- Tavaszi rügyfakadás, bimbó mosolyáról visszaverődik a napsugár, reggelre virágruhába öltözik, méhekkel kéjjel szeretkezik, bölcsőt készít, legszebbet, piros arcú almákat ringat anyai szeretettel.
Összes megtekintés: 12
Összes megtekintés: 12 Ha majd Ha majd minden versem megírtam, minden bánatom elsírtam. Ha betelt az örömalbum, s megvolt minden életalkum. Nap tüze már el nem vakít. Összeáll a hit-mozaik. Minden megtörtént, mi kellett, és állok a vákuum mellett. Megpihenek: minden rendben. Eltűnök majd szépen, csendben.
Összes megtekintés: 28
Összes megtekintés: 28 MOST Mire vársz? Mikor élsz? Mitől félsz? Használd ki most életed minden percét! Vissza sosem tér ez a pillanat, most kell, hogy élj, ragadd meg a nyarat! Rohan az idő, mint ahogy a folyó sodródik medrében gyorsan, szaporán. Megállítani nem tudod, így lesz jó és ízletes a napzáró vacsorád. Szerezz élményt és barátokat, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 9
Összes megtekintés: 9 MOST A SENKIK JÖNNEK! A sok hasztalan talpnyalónak, Hízelgő, törtető, túlbuzgónak, Bársonyszék jutott: Én bezzeg, a béka segge alatt Sem vagyok. Itt lent, kavarog a “Magyar Élet”, Már csak a hülyék remélnek. Álmaikat kergetik, s amit hazudnak nekik, azt mind Beveszik. A senkik csapatostól jönnek, Mivel nincs mit, nem köszönnek. S hangoskodnak Szabadon: … Olvass tovább
Összes megtekintés: 3
Összes megtekintés: 3 Legyél itt Ha azt mondanám, hogy fázom És szükségem van az ölelésedre Ide repülnél-e hozzám? Itt lennél-e velem teljes valódban, hogy ne legyek egyedül Ne csak kicsit, ne csak félig, Egészen itt lennél az összes Hibáddal és minden meleg mosolyoddal És minden vágyaddal és minden kedves szóddal együtt? Úgy ölelj át engem hevesen … Olvass tovább
Összes megtekintés: 7
Összes megtekintés: 7 Egy út van előttem… melyiken induljak? Az 1ség 2ségbeesetten zárja körbe önmagát, a kívülállók kizártságának a magánya vagányságba csap át, így a 6alom még nem sejti, hogy halott, hisz akinek nem kell semmi, annak már mindene adott. Mert afölött, akinek semmi nem kell, nincs hatalma semminek és senkinek. Talán már örülni kéne ennyinek… … Olvass tovább
Összes megtekintés: 7
Összes megtekintés: 7 ÁRVÍZ Csúnya sötét felhők görögnek az égen, azt üzenem nekik, menni kéne innen! Gondokba merülve, a nap fényét várom, dolgozni nem lehet: csend van a határon. Özönvíz fenyeget, elveszünk egy szálig, éhen is halhatunk; veszélyből a másik. Nem sokat tehetünk, csak nézzük az eget, meg bámuljuk egymást: lássuk ki hogy szenved? Állnak az … Olvass tovább
Összes megtekintés: 3
Összes megtekintés: 3 Fiamnak Ülj csak le, gyere most, Mondd csak el mi a baj. Mitől dúl lelkedben Könnyesős zivatar? Lelked porrongyát Nálam kirázhatod, Sötét kétségeidben Gyújtok egy csillagot. Utad ha göröngyös, Ha billennél néha, Csak üzenj a szíveddel S jövök lélekszóra. Ha távol a cél, reménytelen, Értelmet adni sietek, az útra. A tér, mint a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 4
Összes megtekintés: 4 Ne add fel! Ne csüggedj, ne türelmetlenkedj, egyszer véget ér, ez az őrület, leszedik róluk a keresztvizet, megnyílnak a határok, véget érnek a megpróbáltatások, ne hagyjon el a hited, cipelem én is terheidet, vezeklőcellánkból az út, nem a semmibe vezet, feloldozlak Téged, nincs több vétked, bűntelen vagy, életed ne legyen örömtelen, legyél mindig … Olvass tovább
Összes megtekintés: 5
Összes megtekintés: 5 Sírban Le vagyok teperve, nem látok, a fal körülöttem hever. Sötétben ültök. Heves átok, áldás zaja engem lever. Nem hallok, de mégis képzelek, a gyöngéd érzés is távolról elkerül. Ha eltávozok, talán megérkezek, és a lelkem a tóba merül. Ürességben fetrengek, minden elenged, itt már nem ölel senki. Letarol a magány, Csak hallgatom … Olvass tovább
Összes megtekintés: 6
Összes megtekintés: 6 Már nem hallod Tudom, nem hallod, csendjeink összemosódnak. Hallgatok én is, hű cselédje a szónak. Szobád emléke börtön, az ágyad, az utolsó lélegzet, dőljön rám nyugodtan, te már eleget viselted. Tudom, nem hallod, rám hagytad csendünk tébolyát. Hallgatok én is, így hordozom tovább.
Összes megtekintés: 8
Összes megtekintés: 8 Erdő mélyén Tündérek és manók földje ez, Hol kristályvíz felett zöld lebeg. Várom, mikor ugrik karomra, Egy apró kis kópé manócska. Látni vélem tündérek táncát, Mint lejtik a fák koronáján. Szomjasak lesznek a forgásban, Isznak egyet a kék sodrásban. Az őszi erdő sóhaja leng, Megterít avarszőnyeget lent. Este itt pihen sok kis manó, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 5
Összes megtekintés: 5 Emlék ritkul Kíváncsi szemmel tekintek az égre, bíborban úszik az univerzum tája, oly szelíden szól az angyalok hárfája, emlékeim vitted több száz fényévre. Mosolyogva néz a kettőnk csillaga, Te, tünde csillag, mondd mi adhat még reményt? Ha szívemet egyedül a bánat emészt? Érzés csalfa, marad a szív bánata. A szépség hiába tündököl árnyon, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 26
Összes megtekintés: 26 Levélhullás idején Levélhulláskor nem tétlen a szél, Enyészetről regél – fél sok levél. Vándor felhőktől fakó ég-kékje, Élénkül szélnek heve, ereje, Lombokat tépázza nem kímélve. Hordja, fújja a rőt leveleket, Utolsó táncba viszi most őket. Lassan földre hullnak avarággyá Lesznek és válnak ősz prédájává. Állok mélán, semmibe révedve, Szívem érinti – elmúlás szele. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 18
Összes megtekintés: 18 Merengő Szelíden simít a hajnal a puha szirmok viaszfehér selymén, rezzenve moccannak a súlytalan álmok a balzsamos rét keblén, a nap, mint borostyánba zárt ősmaradvány, időtlen magányban ontja fényét, és lila felhők sóhaját öleli a hegylánc, ködből szőtt köntösét földre veti a nyár, lábaim elé hull a nektárszín pára, a gyöngéd szellő cseppnyi … Olvass tovább
Összes megtekintés: 6
Összes megtekintés: 6 Szemeidben Mint szép álomképet látom Arcomat szemeid tükrében. Mint egy szikra mi belobban És felcsap a láng szívemben. Szemeidben ott látom a jövőm, Elfeledem minden bánatom! Boldog vagyok, ha rám nézel, Mert te vagy az én holnapom. 2020.08.10.