Elvesztem

Álmatlanságban szenvedem, vagy hiányod fáj oly nagyon. Az utolsó csókra emlékszem, de ajkaimon már nem érzem. Csillagos is lehetne az ég, de ma éjjel olyan borús, Mint sötét lelkem udvara, mert kialudtak a fények ott pár napja. Álmodnék, de nem tudok. Becsukom a szemem, s arcod képe egyre közelebb terem. Álmatlanság vagy csak ennyire fáj … Olvass tovább

Sötetségben

Szobám mint a tenger, Könnyekkel úgy megtelt. Levegő is alig van, Szívem nagyokat dobban. Kiszakad a lelkem, Fáj, sajog valami bennem. Mosolyom csak becsap, Szemem el nem álló vízcsap. Súly nehezedik mellkasomra, S csak fekszek eltaposva. Gyötörnek kegyetlen szavai, Már nem óvnak szobám falai.

Mert megígértem

Ki írja ezt a történetet, ha nem én? Kinek mesélném el egy felhős őszi este, hogy idáig jöttem és pihegve leülve elfáradt e két balga láb és az eszme, amiben hittem mióta hinni merek. Gyerekként szivacsként szippantott történetek kifacsart levében megfullnak az álmok. Belső hangom hol cirógat, hol álnok. Hiába várom, hogy más táncolja helyettem … Olvass tovább

Az elégedetlenség kora…

Ha olyan helyen élünk Ahol sok mindennel bírunk, Amit más még elképzelni sem mer. Ha van lakásunk, autónk, Némi pénz a bankszámlánkon. Ha a hűtönk teli ennivalóval, Ha a boltok polcai roskadoznak A temérdek árucikk súlya alatt. Ha van munkánk, pénzünk is akad. Ha egészséges vagy, őrizd jól. Ha van családod, ki hazavár, Ha van … Olvass tovább

Pilinkélő

Kint a rét már hószín selyem csupasz fákon fázik a begy minden trilla fagyott hangjegy pókfonál is rezzenetlen, fagyott harmat ül az ágon jégbe zárva tavasz-álom zúzmarás csend a világ most hópihe száll angyalszárnyon.

Természet mosolya

Végét éli zord télidő, Fellélegezik rét s erdő, Rügy pattog ki minden ágon, Feléled a némaságból. Jégvirágok tovatűnnek, Föld mélyébe menekülnek, Magnak visznek nedvességet, Meglássa a kikeletet. Napocska már többször ragyog, Elűzi a földi fagyot, Üzenget bús természetnek: – Melegséget hoztam néktek. Ne féljetek…itt leszek már! Egyre hosszabb nappalom vár. Bezártságnak immár vége… S virág … Olvass tovább

Levéltánc

Fák ágain falevél, lefújja az őszi szél, pörög a levéltánc, ékes mint nyaklánc. Amerre nézek, lépek, gyűlnek aranyló levelek, csillognak a fényben, leesve, mind megpihen. Mámorító levéltánc, olyan mint lepketánc, színe fénylő arany, szépsége határtalan. Fodros felhő égen, levéltánc száll légben, elmúló nyárról zenél, oly sok szépet mesél.

Arcod mögött torzó

Talán egyedül magad is csak azt akartad: egy biztosan szerető Kedvest, kinek ölébe még lehajthatod fáradt fejed, boldogan játszó gyerekeket, kik vagy az egekig magasztalnak, dicsérnek, vagy épp elátkozzák neved s különcségeidet. Ezt a gyönyörű Kort, macska-egér gyarló veszekedések nélkül mikor érezhetőn már minden mindennel összefügg s két szerető szív végre utat találva egymásba dobban. … Olvass tovább

Szavak, jelentések, beszéd

Sáros Miklósné: Szavak, jelentések, beszéd Szavak, jelentések, beszéd Egymás után teszem őket Talán lesz belőle valami S gondolatok halmaza jön elő Nehéz az élet, sok súly nyomja vállam Cipelem, s néha meg-megoldva enyhül Várom a segítséget, nincs kitől Egyedül Isten van velem és mellettem Emberek tele problémával keresnek Jó kedvvel, mosollyal fogadom Hallgatom őket, átérezve … Olvass tovább

Álca csapda

Álca csapda Ma új álarcot tettem fel, A sokat használt boldogat, Igy nem lássák és nem érzik A bennem dúló fájdalmat. Újat kellene varratnom, Mert attól tartók,elszakad, S nem lesz erőm megmutatni, Hogy nem kell hordjak, másikat. Minden nap egy újabb álca, Egy újabb álca-csapda, Már te sem tudod a legvégén Melyik a te lelked … Olvass tovább

Újrakezdés

Újrakezdés Fejedben végigfut az együtt töltött szép pillanatok filmszalagja. A nevetését ezerszer felidézted, de újra élőben hallanád. Emlékezel még egyszer a legelső hidegben kapott meleg ölelésre. Húsz álmatlan éjszaka után meghozod a döntést, amit azonnal tudtál. Nyitott szemmel is magad előtt látod a csodálatos arcát. Remegő kézzel veszed fel a telefont, ajkaid között ima mormogása … Olvass tovább

Döcög a szekér

Döcög a szekér Ha fáj is, nem vagytok bolondok! Hazug szavaid mit sem ér, mert túlnőnek rajtad a gondok, s csak döcög veled a szekér. Versenylovat gyorsan felejtők! Ma már megteszi zsíros kenyér. „Rövid az élet, essünk túl rajta! Valahogy eldöcög velünk a szekér” Vágyak hevének kigúnyolói! Sötét lelkeden a máz fehér, s nem kopik … Olvass tovább

A LÓ FOHÁSZA

A LÓ FOHÁSZA Amikor véget ért a napi munka, nyújts nekem menedéket. Tiszta álmot és elegendő helyet az istállóban, Adj nekem ételt és italt, vigyázz rám, beszélj hozzám, mert a hangod lesz a gyeplő. Légy jó hozzám, és még boldogabban, foglak szolgálni, még jobban foglak szeretni, ne rángasd a szárat! Ne Nyúlj a pálcáért, amikor … Olvass tovább