Visszahívnálak

Visszahívnálak (Shakespeare szonettforma a b a b c d c d e f e f g g a a ) Szép nyarunk már kezét fogja az ősznek, virággal díszített tájnak búcsút int. Bronzra festett eget nyaldossák szelek, hullámzón úszó felhő visszakacsint. Ég veled te színesen, volt varázslat! Ég veled édes nyár tüze hamvadón! Igazát kétségbe … Olvass tovább

A megtalált öröm…

Nem tudom hogyan és mikor történt Magam is meglepődtem amikor Észrevettem már nem tudok örülni Úgy mint régen minden apróságnak. A napok ólomszürkék, furcsán fojtogató Köd csendesen körbeölel és nem enged, Álmomban is homályos utakon botorkálva Próbálom megtalálni amit elvesztettem. Ha nincs öröm, akkor meg kell keresni Dörömböl félig lezárt tudatom ajtaján ez a Gondolat … Olvass tovább

Anyóka a padon

Örök munka lüktet ereiben, Gondos szüleitől ezt örökölte, Korán kelt, a Nappal trécselt, Ideje sosem volt elfecsérelt, Szép arcát a Nap megsüttette, Kezein a vér lankákat teremtett, Szeme fáradt, törtfényű, eres, Télen a fagytól ránc erdeje veres, Fiatalságát elvitték a hosszú évek, Gyerek nevelése, párja szeretete, Hajlongott sarjús növények felett, Kapált, gereblyézett, almát szedett, Kora … Olvass tovább

Trendjárta-lét

Már viaszként olvadnak széjjel agyon-botoxolt, összeragasztott arcú partikirálynői V.I.P.-illatú luxuséleteknek. Ide s távol egyetlen őszinte-igaz tekintet nem hagyhatja el túlzásba vitt seggzsírral restauráltatott alkony, ajakos hal-ajkaik esengő fohászait, mellyel alkalmanként – ha felhívják rájuk figyelmüket -, szót emelnek állatok, vagy az emberiség megmentéséért anélkül, hogy valaha is tudták volna miről is beszéltek. Megemészthetetlen szusit és … Olvass tovább

Egyre távolabb

Egyre távolabb A fellegek szállnak selyem csipkeként, szellő lebbenti égszínkék lepelként. Halkan suhannak ki tudja, hogy merre? Egyre távolabb, szép szivárványt festve. Szállnék én is, de az utam keskenyebb, jövök-megyek, szívem sokkal nehezebb. Hitem és célom visz egyre csak feljebb, Isten tudja meddig, lehetek veled? Ha már nem hallom simogató hangod, messze leszek, vaj’ hol … Olvass tovább

Szerencsés

Szerencsés Szerencsés, szerencsés, igen az vagyok én, magához ölelt már egy égi tünemény. Azóta ragyog szívemben a fény. Ő ott vár már az alagút végén. Ha nem is látok már sohase többet. Szemed tüze, csak mi engem megölhet. Égő fáklya ként lobog az éjszakába, imába foglalom neved, mind hiába. Szerelem szerelem..Keserű méreg. Keresem kutatom nélküle … Olvass tovább