A remény varázsa

Összes megtekintés: 10 

Összes megtekintés: 10  Örök álom átka zárja le szemed, bár gyermeked keze még szorítja kezed. Hideg a koporsó, véres a rózsa, magányos a szív, mely félőn óvta. Emléked árnyéka volt hajdan altatóm, ölelő hiányod rongyos takaróm. Ma lányom mosolya csordultig tölti magányos szívem fájdalmát törli. Szeme szivárványos kaleidoszkópja a remény varázsát lelkembe szórta.

A vándor hazatér

Összes megtekintés: 32 

Összes megtekintés: 32  Haza mennék, de nincs hova, magányos vándornak nincs otthona. Bejártam a fél világot, láttam sok szebnél szebb tájat, gyökeret sehol nem vertem, honvágy gyötört folyvást engem. álmomban hazmban jártam, magamat gyermeknek láttam. Kalandvágyam csalogatott, ápoltam kapcsolatokat különféle barátokkal, szép lányokkal, ábrándokkal, ám a kíváncsiság hajtott, tovább kerestem kalandot. Gyorsan repültek az évek, öregedtem, … Olvass tovább

A MARSRÓL NÉZVE

Összes megtekintés: 4 

Összes megtekintés: 4  A MARSRÓL NÉZVE A Marson sikerült vizet találni, Folyamatos szélviharok, Huszadik századi földi levegőt, Tőzsdén veszik a gazdagok. A régi Föld már csak forgó szürkeség, Élhetetlen a felszine, Föld-körüli pályán óriás konténer – A mesterséges életek. Hatalmas térben köldökzsinórok, Hatalmas gépekkel táplált embriók. A marsi éjeken földit álmodni, Túlnyomásos kabinokban, Egy más regiszteres … Olvass tovább

Boldogságos szerelem

Összes megtekintés: 16 

Összes megtekintés: 16  Boldogságos szerelem Csak most látom kedvesem, Hogy milyen magas és mély is a szerelem. Lelkünk összesimulva együtt rezeg, Sorsom könyvébe Te vagy a legszebb fejezet. Csodálatos ereje van igaz szerelmednek, Pillantásod által lelkem rózsakert lett. Virágokat bont derűs mosolya a lelkemnek, Szerelmed mely szívemig ért, csendben Kibontotta a fagyos lelkemet. Mint apró csillagok … Olvass tovább

Vigadok, de meddig?

Összes megtekintés: 8 

Összes megtekintés: 8  Fogaimat lassan elveszítem, Nem ad merevedést az érzelem, Bot helyett a mankó barát lesz, Szemem nem reagál a fényekre, De imádom a kórházi nővéreket, Eszembe jutnak a csodás emlékek, Amikor érintettem finom kezeiteket, Rubint ajkaitokon dalokat csókoltam, S bőr illatával magasba szálltam, s Aléltan feküdtem sugarak hálójában, Imádom a kórházi nővéreket, A mámor … Olvass tovább

Szorítások

Összes megtekintés: 10 

Összes megtekintés: 10  Már nem is a megérkezés nyugtalanít, sokkal inkább az útra kelés honvágya. Az évekig is el-elrejtegetett jó döntés biztonsága, hogy elkezdeni egy valamit mégicsak könnyebb s komfortosabb tett volt, mint dolgaimat félbe hagyni. Botlásokban, bicsaklások bukásaiban így sem volt még panasz-hiány: majd lábra állnak s megoldódnak újra megint. A teljesség igénye tovább már … Olvass tovább

Ünnepi ajándék

Összes megtekintés: 12 

Összes megtekintés: 12  Találgatom, mit adjak neked, ami, majd elnyeri tetszésed? Talán egy illatos parfümöt, vagy talán egy hófehér gyöngyöt? Tudom, nem vágysz már ilyenekre, arra az egyre: szeretetre. Megyek hozzád, elviszem neked, tele a szívem, mind a tied! Hisz mindketten csak erre vágyunk, ez lesz, az ünnepi ajándékunk!

Angyal

Összes megtekintés: 24 

Összes megtekintés: 24  Miattad lélegzem még mindig, s miattad nem érzek semmi kínt. Elvesztem, mint vonat ki kisiklik! Ó, álmomban szerelmed irigylik! Reménytelenül szívedre várva, azon töprengvén talán vársz ma? Semmibe merengve, szemedet látván, itt hagytál félek, egyedül árván! Bárcsak láthatnám a szép mosolyod. de te sajnos már szerelmünk gyászolod. Bárcsak újra tartanál karodba, nélküled, mint … Olvass tovább

Külön bejáratú világ

Összes megtekintés: 14 

Összes megtekintés: 14  Külön bejáratú világ József Attilának, nagy szeretettel 1 Örökké háborognak, örökké sajognak, bennem az elődök, régi nagy mesterek; érezve erejét, a famardosó farkasoknak, kikért jót dalolni, én nem is restellek. És akár csak ők, én is magam szállok, töltve meg a szívem, a nagy vándorkedvvel; ha fáj is, miközben mosolyogni próbálok, a vállamra … Olvass tovább

nélkülem

Összes megtekintés: 6 

Összes megtekintés: 6  nélkülem eget földet teremtettem mennyországot építettem a magas égbe embereket hoztam létre álmokat oltottam beléjük egy életre adtam hitet reményt sorsot megalkottam a szabadakaratot eget földet teremtettem a jövőt tűztem ki célnak tiétek lett a végtelen – ne gondoljátok kemény acélnak – érjétek el – nélkülem  

Aranymadár

Összes megtekintés: 62 

Összes megtekintés: 62  Aranymadár Álmomban repdeső aranymadár voltam, nyitott kalitkában egyre csak daloltam. Bezárult az ajtó, tudtam, nincs bocsánat, kínban telt az idő, mégse kiabáltam. Téptem a tollamat foggal és körömmel, üvegketrecemet vertem két ököllel. Feltárult az ajtó s én nem tudtam járni, szárny nélkül a madár már nem képes szállni. Kapaszkodtam volna selyemlajtorjámba, nem ért … Olvass tovább