Álmom hintaágyában ringok

Álmom hintaágyában ringok Rajzolok holnapot, az alázat előttem emel kalapot. Fázik a szív, mert nem szeretik, évek a múlt morzsáit eszik. Virágos tájat takar a csend, természet polcán rend. Vacogó szavak ajkamon, a holnap halkan mellém oson. Hol van még a mézízű nyár, amikor a délelőtt lenge szélkabátban jár? Holnapot szövök fejemben, a pillanat megcsillan … Olvass tovább

Holnapom

Már a hajnal közelít felém csillaghálóból búvik az ég, de én nyitott szemmel fekszem. Nem értem fájó életem, azt se, miért ver engem az Isten? A sóhajok hídján járok, kezemből száraz virágok szirmai hullnak, amorf lelkem köddé olvad, véremből sirályok isznak. Sudár vesszőn fekete madár vijjogó hangja messze száll, visszanéznék, de félek, utánam száll a … Olvass tovább

Majd

Holnapután Felsejlik a láthatáron egy másik Esthajnal. Holnapután Szirmot bont az érintetlen kaktusz. Holnapután Mosolyba foglalja gondolatait a siketnéma. Holnapután Tisztára mossa ingemet a szemetetlen folyó. Holnapután Sült galamb száll az éhező gyermek elébe. Holnapután A tűzmadár nem kotlik tovább a haláltojásán. Holnapután Kristályossá szilárdul az elhatározás. Holnapután Virágba borul az Életfa lombja. Holnapután Újrasarjad … Olvass tovább

Jelenlétem

Elfáradtam, néha már nem vagyok létemben sem élő, sem holt Jelenemben sem múlt, sem jövő, csak a pillanat mi valamelyest éltető Mennék is, és maradnék, de míg tudok mindenképp most és itt vagyok, és várom, igen, nagyon várok egy talán valós, lehetséges szebb holnapot Holnaputánra nem is gondolok, az oly távoli, hosszúnak tűnő, megfoghatatlannak látszó, … Olvass tovább

Recept

Végy két csillogó szempárt, Add hozzá egy mosoly ragyogását, Forró ölelést szerető szívvel Bármilyen mennyiséggel, Kedves hangú fülbemászó dallamot, Bódító tavasz-virág illatot, Csipetnyi álmodozó csillagharmatot, Fűszer gyanánt édes csókot- Keverd lágyan simogatva Szerelemlángon pirítgatva, És magadhoz veheted Mindennapi boldogság kenyered.

Utótűz

Hová peregtek át a lenge évek, mivé foszolt a régi vágy belül, a messzeség felé hiába nézek, szerelmeimre már gomolyköd ül. Mi lenne, hogyha újra átölelne a láz bizsergető-vad illata, a fellegén az Ámorom figyelne, vajon maradna rám elég nyila? Vajon nem oltaná hajam fehérje a szív remegve éledő tüzét, a régi érzemény belé beférne, … Olvass tovább

Ha tavasz, akkor szerelem – vagy nem (triptichon)

Tulipánok, füvek a tulipánok hegyeske villanása mint bakfislányok ágaskodó melle úgy áhítoznak bele a tavaszba mintha éltük első szerelme lenne a kacér szél szirmokat szoknyát lebbent kibúvó füvecskék kíváncsiak rája vajon mi lehet nekik ott bent s máris áll a szálak zöld férfiassága éjjel centimétereket nőnek ágaskodnak hogy benézhessenek reggelre színes szoknyája hulltán csak gömbölyödő … Olvass tovább

Meghittség

bársonypillantása lepke könnyű szárnya óceánok vize hűs simogatása csókja édessége mindennapi mézem két tenyere gödre éjjel puha fészkem hosszú haja árnya melegben a sátram válla menedéke hidegben a sálam karja ölelése kicsi kertes házam kabátjába bújva otthonra találtam

Titkos szerelemálom

titok lettél nekem kései ajándék hiába öregség és szürke halánték hittem újra veled életet szerelmet hittem újra veled fiatal lehetek hittem hogy a vágynak nincsen akadálya két ember szárnyakat növeszthet egymásra szép szemed tükrében csak én tükröződöm kedves mosolyodban magam megfürösztöm nem érdekelt a múlt nem ijesztett jövő csak jelen valóság veled töltött idő közeledben … Olvass tovább

Szerelem vágya (triptichon)

Csak a szerelem ölelésre vágyom kifli a kiflire kettesben az ágyon mintha mindörökre ölelésre vágyom két karral hő szívvel átrepítsen álmom életek fölöttre itt a szenvedésben nincs más mi erőt ad sáros földi létben életen túlmutat csak a szerelem az mi jelent kiutat csak a szerelem az mi oltja szomjunkat csak a szerelem az mi … Olvass tovább

Emléked morzsái (Elmúlt és marad 7. rész)

Libbenő virágsziromfátylon látlak, múló időben csak illatod marad, hiányodból font koszorút a bánat, ölelnem már csak emlékedet szabad. Felhőtlen időszaknak vége, elmúlt, nem hiszek ígéreteidnek vakon, könnyem pereg, némán ölembe hull, a vágy utánad néha még árnyba von. Eltettem emlékül azon időből, mikor még ölelgettük a titkot, és együtt andalgott velünk a remény. Morzsákat szedek … Olvass tovább

Tavasz, szerelem

Aranyfény aranyfényben fürdik a kert a nap két kézzel szórja dukátjait aranyvessző bokrán fennakad kis csillagokkal pettyezi ágait újra élesen metszenek a fények szívemben szűnik tétova árnyék élednek új hitek új remények mintha én is valakire várnék aranyfénynek arany szirmán izzón felcsendül az ének apró rezgés érintését önfeledten átveszi a lélek parttalan hűs hullám hátán … Olvass tovább

Kikelet

Ág rezzen, bimbó nyílik mosolyra, cinke csivitt messze száll. Kikelet bája lopózott mosolyomba – ragyog, mint a Nap. Sziromtündérek kikelet táncát lejtik – szivárványeső. Sárga szőnyeget sző a gólyahír eléd – bájos kikelet. Kikelet sármja haldokló szívet ébreszt mosolyt fakasztva.

Megcsókolt

Megcsókolt… Megtörtén újra. Megcsókolt… Még tartott a csók , S ő pimasz volt. Pimasz! Én engedni akartam. Ő szorított! Nem őszinte volt, Csak ravasz. Ravasz! Illatból bódító csokrot hozott. Jólesett, bár sejtettem talán lopott… Cinkosa lett a mihaszna szél, Mi csábító ujjával épp hajamhoz ér. S míg kuszálta, kócolta a fürtöket, Közéjük meggyfáról szirmot szedett. … Olvass tovább

Zöld, sárga, piros, kék

Zöld, sárga, piros, kék A fű, a sás, a rét, a lomb, Hernyó, béka, gyíkporonty. Sóska, spenót levele, Borsó gömbje s hüvelye. Ha elnyom az álom a válladon… Ott béke. Ott csönd. Ott nyugalom. Folyó, fenyves, moha, domb. A fű, a sás, a rét, a lomb! Som virága, napkorong, Szénából rakott bozont. Citrom héja s … Olvass tovább

Tavasz tündére

Szívem tavaszi virágokban már. Lelkem szerelmed csókjaira vár. Édes napsugár szórja a fényt szét. Újra boldogan ébred zsenge rét. Tarka pillangó könnyű táncot lejt. Madár trillája reményeket rejt. Bimbók duzzadnak ébredező fán. Tavasz tündére kacsingat rám.