Tavaszi szél… Én úgy imádom! Rügy, bimbó, virág ring az ágon… Még épp csak ébred… apró levél… A szél kedvéért táncra kél. A tavalyi száraz, az is járja, Bukfencet vetve az út porába, Benne elmúlt nyár emléke él, Ahogy táncoltatja a tavaszi szél. Fent megkergeti a felleget, Nem kérdezi – Lehet, nem lehet? Kék legelőn, … Olvass tovább
Tavasz érkezés Ajtómnál türelmetlen szélgyerek topog, a kilincset rázza, házam körül szalad, hírnökként érkezett, üzenetet hozott: kire várok, lent füttyög a kertek alatt. Valaki zörög… láthatatlan kéz matat, a faágra egy száj langyot lehel, ébreszt, ‘s a jégbe fúlt tócsák – hol lépte elhalad – hártyás szemeikkel olvadozva néznek… Eljött hát, udvaromba toppant a Tavasz, … Olvass tovább
Tavasz jön, Kedvesem Gyere, elviszlek, fel a hegyekbe, ahová még nem ért fel ember, csak a nagy, sötét fák hangja szól, rigó kotor a téli maradékban s az ágakon harsány harkály dobol. Figyeld, megérted majd az erdőt, bogár botorkál lenn, a sűrűségben, a kis ágak is mind mozdulni készek, ha átsuhan köztük a fürge szél, … Olvass tovább
hosszú idő után végre süt a nap be jól esnek bőrömnek e sugarak simogatnak cirógatnak becéznek azt üzenik mondjunk búcsút a télnek jó lenne ha ezután így maradna lelkünkből a jókedv rügyként fakadna egy évre leszámolhatnánk a téllel kócos hajunk táncot járhat a széllel kankalinok sárga szirma integet villanydróton fiú rigó pittyeget földön keres szalmaszálat … Olvass tovább
Csupa csicsergés kint az utca, Persze… tavasz van… mindenki tudja. Van még az égen néhány felhő, De süt már a Nap is, az örök tekergő. Fent a magasban, a nagyonkék égen, Madarak szállnak a napsütésben. Aranyat izzik a bokrok ága, Bogarak százait csábítva táncba. Pillangó libben sárgán a fényben, Bomló virág közt, a méh is … Olvass tovább
Tavasz! Ne késlekedj! Természet! Ébredezz! Az élet ébredő. Benne tetterő. A csoda létező. A tavasz csalogató. Vár az erdő, vár a tó, S az ég, mi benne látható. Apró rügy pattanó, Szirom is kibomló. Ág, virágát kibontó. A levegő áramló, Szellő cirógató, Virágport szállító. A víz áradó, Vízfelszín borzongó, Kis békát ringató. Bár még kopár … Olvass tovább
Mikor indulok… a friss tavaszi reggel átölel, Megsimogat, míg körülöttem a világ életre kel. Keleten mosolyogva ébred a Nap, Szemembe nevet, s kedvesen ő is megsimogat. Fújdogál a tavaszi szél, Ha csendesen megállsz, talán meghallhatod, hogy miről mesél. A szél karján lágyan, finoman leng a nyírfaág, A táncnak könnyedén, kecsesen adja át magát. Nem kérdezi, … Olvass tovább
Süvít a szél a domboldalon, Állok a csendben és hallgatom, Vadul tör át a lombokon. Ahogy hajtja a szél a felleget – Mert ő az úr ma mind felett – A felhő a Nap előtt átvonul, Árnyéka feketén földre hull, Erdőre, mezőre rásimul, Aztán megy is tovább és elvonul. A szél továbbhajtja a felleget, S … Olvass tovább
Sietve igyekszel már búcsúzkodni egy rég elfelejtett mézes-mázos, becézgető hangtól, mely – anno -, még halhatatlan romantikák szent ígéreteivel kecsegtetett; bezárt ajtók, kapuk, zárt ablakokon kopogtatnál, de már önmagadból is kiábrándulsz s faggatón magadat vallatod: Ugyan már! Minek?! Egy hirdetőfal mellett, mint a legtöbb kivert kutya megállsz, s váratlan meglep a húgyszagú ammónia kesernyés, átható … Olvass tovább
belefáradt a föld nagyon a télbe várakozón szagol a szagos szélbe tágulnak az orrok szemek pórusok kibújnak rejtekükből kis mókusok zörren a lomb néhány korai vendég már megérkezett dalol de a fecskék mind messze vannak távol Afrikában a cseresznye is még alig virágban bátran nyújtózik kivirul a nárcisz tulipán igyekszik utána máris s az esti … Olvass tovább
Letűnt tél hóemberei elfolytak, Nap sárgarépaorrukat vakarta, kerek pocakjukból egyre csak fogytak, olvadásukat a tavasz akarta. Lassan kezd készülődni már a fagyi, idén is lesz sokféle állítólag, akad majd minőségi és pár gagyi, meg néhány, átlagosnak számítónak. Választunk újdonságot, hagyományost, pink puncsot, melyben mazsola szenderült, tölcsérben, kérhetünk ostyapálcikát. Időjárás olykor megtréfál, ám most, februárból március … Olvass tovább
Ülök az ablaknál, csendben figyelek, a tél még itt van, szinte didergek. A világ még alszik, dermedten, halkan, de szívemben már új hajnal dobban. Hó roppan még az ósdi kopott lépcsőn, régi dallam zsong féltőn-igézőn. Kopasz kerti fák még alszanak mélyen, de már mozdul a tavasz a fényben. Volt, hogy erős széllel versenyt futottam, rügyek … Olvass tovább
Már nem mozdul sem akarat, sem tétova érzelem; jó volna, ha az apró fényszilánkok erdejében még lehetséges volna empátiát-toleranciát is ültetni, a szokásos szeretet-éhség mellett. A távolság mintha a messzi távolok között, s nem csupán ember-ember között egyre nyilvánvalóbb lenne. Apad a lélek is romtalan vigasztalanul; Atlantisznak is beillő emlék-foszlányok süllyednek el még benne, ha … Olvass tovább
Fúj a szél, zúg a szél, A tavaszi szél, Elolvasztja jeget, havat Amerre elér. Fúj a szél, zúg a szél, A tavaszi szél, Fölszárítja nedves földet Amerre elér. Fúj a szél, zúg a szél, A tavaszi szél, Kibújnak a szép virágok Amerre elér. Fúj a szél, zúg a szél, A tavaszi szél, Megszólal a gyermekkórus … Olvass tovább
Vizet árasztó tavaszi szél, Simogasd arcom, vidíts már fel, Csald ki hóvirág apró szirmát, Pacsirta dala kísérjen el. Napcsalogató, enyhe szellő, Hívd ki a rétre a nyájakat, Harsogó, friss füvet legelni. Ragyogj be falusi házakat. Hegyeket ostromló szélvihar, Pihenj meg patakok zöld partján, Hívd haza fecskéink, gólyáink, Ringass tücsökzenét dalolván… Zászlót lengető tavaszi szél, Szabadság … Olvass tovább
Március illata libben a szélben, nyílik a nárcisz a kertek ölén, múlik a tél, foga vásik, erőtlen hordja a fellegeit ma fölém. Már oda rég a fehér hava, látod, pendül a réten a fű szaporán, új tavaszunk tenyerén virulást hoz, éled a lélek a lépte nyomán. Mintha kitörne belőle a télnek fagyszomorú, kiadós szigora, messzire … Olvass tovább
Olvadó jégcsapok cseppjei folytak minap még, hóembert napfény vakarta, hőfok értékei nőttek és fogytak, ahogy a tél kedve szerint akarta. Lassan már készülődik a fagyi, idén is lesz tavasz, nyár, állítólag, nincs olyan, hogy egy fürdőruha gagyi, ne dőlj be kritikusnak, számítónak. Viselj majd modernet, hagyományost, újat, vagy amely szekrényben szenderült, nem törhet feletted senki … Olvass tovább
Ott kin még a Tél bundás juhásza táncol, ezüstös subája menyasszonyfákra dobja: Fúj, üvölt, s ostorozza egyre sípját – megrázza, ha úgy akarja pendelyes kucsmáját. Homályos, örökvak némaságban vesztegelnek a völgyek s bércek konokságán egyre csak hó-angyalok csücsülnek. Most még egyre messzebb leedzik a megújító prométheuszi Tavasz! Talán már nem is lehet végszakadás az öröklött, … Olvass tovább
Mohás kövek között, hófehér csoda, sziromlevelén, harmatkönnyes ruha. Gyenge szára hintázik a széllel, Napfény-csillámmal búcsút int a télnek. Kikelet jő, trillával madárdal ébreszt, avar alatt új élet fakad, nézzed! Hóvirág, ó, mi szép, egyszerű kis virág, föld fagya felenged, színeket ölt a világ. Fátyolba takarva, tavaszról álmodik, illatfelhő, madárdal andalít,mámorít. Szirmot bont, szerényen hívogat, mosolyt … Olvass tovább
a nárciszok kibújtak selyemszellő simogatja arcom illatuk ontják az ibolyák teljes pompájukban a barkák sárga pillangóikat nyitják az aranyesők rügyecskéik zöld hegye karistolja a levegőt a fáknak nyitnikékkel üzen a világnak mosolygós jószagú kikelet jóbarátok most a felhők inkább tovaúsznak lustán a földgöröngyök furcsán megpúposodnak repednek kitárják méhük a melegnek új élet készülődik a mélyben … Olvass tovább