Epheszosz romjai között

Epheszosz romjai között sétálunk a Kedvessel. A múlt hűvösen rám köszönt. Mintegy látomást vetített elém a múló idő fátyolára: egykor e helyen ember élt. Reggel felébredt korán, még a tegnap terheitől és az álomtól egy kicsit mogorván. A mozaikos járdára kilépett az arcát a napfénybe mártva, szívében vágyak és remények. A Torosz bérceire nézett, szürkés … Olvass tovább

Emlékek tárháza

Emlékek tárháza A hosszú őszi, téli estéken forró kályha mellett békességben vártuk a csodát, a mindenséget. Mesét szőttünk gyermeki álmokból, tarka képet színes gombolyagból, repült képzeletünk gyors szárnyakon. Elszálltak az évek már felettünk, nem mondok újat, megöregedtünk, kétes vigasz, ha bölcsebbek lettünk. Visszaforgatnám az időt mégis, főnixmadárként élednék én is, a múltba révedés mindent szépít. … Olvass tovább

Márton napján

Csípős már az időjárás, Nem véd meg a kalyiba, Marhák bőgnek, itt a hajtás, Menni kell a faluba. Egyfű borjú, bika tehén, Állnak egy nagy csomóba, Majd elindul az egész nép, Füttyre és csahos szóra. Élre áll a legidősebb, A csapatot vezeti, Egy kutya meg – nem kis termet! – A jószágot tereli. Toronyiránt! – … Olvass tovább

Krizantémok közt fekete szín

Könnybe lábadnak szemeim, érzem, színes krizantémok közt fekete szín, becsukom egy pillanatra két szemem, megjelennek dédelgetett álmaim. Halványodó emlékük ismét ragyog, nem zökkentenek ki apró neszek, ők mindannyian fénylő csillagok, talán majd egyszer én is az leszek. Ki megszületett, meghal, ez igaz, nem kapunk végtelen, földi életet, sírástól szemhéjunk hiába dagad. Csakis a remény, a … Olvass tovább

Emlékmorzsák

Emlékmorzsák Sétálok a vadvirágos réten, Emlékmorzsát szórt el valaki régen. Itt egy hóvirág, olvasom gondolatát: az a boldogság, mikor együtt a család. Önfeledten, kacagva szaladtak széjjel, Nem volt nálam boldogabb senki akkor éppen. Százszorszépet mutat fel a kicsi lányom, Nincs is ennél szebb virág széles e világon. Hosszú út kanyarog előttem, Vajon megvan három kilométer? … Olvass tovább

Emlékmorzsák …. Villanások

Hodos Éva: Emlékmorzsák… villanások Lánc, lánc, eszterlánc… kezet simító pitypang szál… tavaszi szellő bájos játéka, nevető napsugár… eltörött… ültetném újra … nem lehet… szememből könnyözön pereg … talán a nap, talán a hold mind sötétbe hull, tettemmel fölénk örök éj borul… —- Fecske… az út mentén, tollát borzolja a szél lelkem beleremeg, már nem él… … Olvass tovább

Szeretetükből nem feledek semmit

Szemem elfutják könnyek, elmém álmok, megrohamoznak hirtelen, dúsan. Valahol a múltban gyermekként játszok, önfeledten, arcom rózsás kigyúltan. Velem van papa, mama, anyu; áldás, majd Őket sorban a halál elragad, egykori életükért vagyok hálás, mellettük bontogattam szárnyamat. Felnőtt lét rég rám rótta reggelét, az elme elfogadásnak behódol, de szív húrjai a fájdalmat zengik. Felidézem a gyermekkor … Olvass tovább

Hálaadás

Őszutó játszi szele görget faleveleket, faragott tök vigyorog, benne gyertyaláng remeg. Sírokon fények tánca kopott képeket fest meg, krizantém fehér bája fátylas gyászestét tör meg. Vigadjunk, hej! -ünnep ez -, a könnyeknek nincs helye, ez őszinte, hálatelt emlékezés szép perce. Öltöztessük szíveink emlékek mosolyába, hisz itt van ma közöttünk kedves szellemük árnya.

Mindig van remény

Mindig van hit a csodában, Kereszténység a pogányban. Pislogó fény az éjszakában, Tisztító tűz a vak homályban. Kis józan ész a sok butában, Keserű könny a magányban, Micsoda illat a szép virágban, De sok a képmutatás a világban.

Emlékmorzsák 2.

Rokonokkal locsolkodom, Hogyha elmúlt már karácsony, Az újév és a Bálint-nap, És ha jön a Nyuszi holnap. Úgy imádom a húsvétot, Főleg hogyha locsolhatok, Rokonokkal összefutok, És úgy járom a nagy várost. Húsvét-hétfőn kora reggel, Amikor a nap még nem kel, Ágyamból máris kiugrom, Izgatottan ruházkodom. Alig eszek reggelire, És a meleg tea sem kell, … Olvass tovább

Régi dal

Ha volna még időm, elénekelném a régi-régi dalt, de már azóta a dallamát feledte balga elmém, nem él ma benne semmiféle nóta. Hisz összeszedni nincs erőm a rímet, a pentatonja félrevert harang csak, repedt fazék, mi szánalomba dermed, ha néha még a lant sután belékap. A torkomon se jön ki hang azóta, mióta elfogyott a … Olvass tovább

Mindig kell

Kell egy apa, aki vigyáz rám, Kell egy hang, ami nyugtat. Kell egy anya, aki dédelget, Kell egy kéz, ami simogat. Kell egy vágy, hogy legyek, Kell egy társ, hogy élhessek. Kell egy érintés, hogy tudjam, Kell egy csók, hogy érezzem. Kell egy szív, hogy érezzek, Kell egy szó, hogy higgyek, Kell egy cél, hogy … Olvass tovább

Emlékmorzsák

Emlékmorzsák Már pelyhedzik bennem a kikelet, elűzném a vad szelet. Szerenádot adnék ágakon a rügyeknek, a hajnalok fényt, az éjszakák csillagot szülnek. Megkóstolnám a nyár ízét, fognám a táj virágokból font kezét. Magamra gombolnám a színek blúzát, fésülném a rét kontyba kötött haját. Őszbe vegyülnének hervadt szavaim, talpam alatt zenélnének lehullott levél álmaim. Szivárvány hídján … Olvass tovább

Tisztulás

Esik az eső, elmossa a gondot, Feledteti felünk mind, mi elromlott, Tiszta lapot nyit elménk erdejében, Emlékeink nagy-nagy rengetegében. Máskor is esett már, talán rémlik is: Homályos, hogy elmosott… vajon mit is? Örizem az érzést – szívem megszorul, Rendszerint megtelik, aztán túlcsordul. Esik az eső, de ami vízálló, Megmarad, bár nincs rajta kopásgátló. Elmúlt egy … Olvass tovább

Nyári éjek

Ti nyári éjek, áramoljatok csak, öleljetek fonódva egyre át, amíg a kéj a vágyaimba úgy csap, akár a Hold a fellegen tör át. A csillagok között cikáz a lelkem, kutatva volt szerelmeken bolyong, de hajnalodva mégis üdvözülten, bohón a mélabús világra ront. Az éj tüzét dicsekszi szét merészen, pirul belé megannyi gyáva prűd, de hallgatózik … Olvass tovább

Emlék-virág

A gesztenyefa fehér gyertyáiról Elődeim sírja jut eszembe, S ahogy anyám kezét Fogtam kezembe Vasárnap gyerekként templomba igyekezve. Apám is jött; Mögöttünk ballagott, S ahogy csacsogtunk Minket hallgatott. Most ott nyugosznak egymás mellett, A sír csak hallgat Nincs felelet. Csendben hajtok felettük fejet; Szívemben most az űr Tölti ki a helyet. Nincs felelet, csak a … Olvass tovább

Nagyszüleim emlékére

Egy csendes őszi este, sétálok a temetőben ezernyi gyertya fényében. Szívemben az emlékükkel, sátálok a temetőben. Körülöttem ezernyi apró fény halottak napja van , ez tény. Emlékük örökre szívemben él. Egy kereszt , két név, egy sírnál két gyertyafény. Árvácska és fehér liliom nincs a sírhalmon, de fehér rózsa , piros rózsa illata száll a … Olvass tovább

Boldog idők

Hozzám bújsz drága kicsi unokám, szemeidben a tudás vágya ég. Mondd csak, papa, ma nem jó a világ, hisz’ csak a múltról szól minden meséd. Most is szép az élet, és jó veled. Örülök, mert teljes az életem. De mivel nagyon jól érzem magam, jó újra élni a szép múltamat. Sok boldog mozgalmas évet éltünk. … Olvass tovább

Emlékmorzsák

Emlékmorzsák Még emlékszem, mikor utoljára beszéltünk: A régi képek, Nálad újakkal keveredtek … Ettől a lelkem könnyes és nedves lett … Meghajoltam szent Személyed előtt. Elmondtam: minden úgy jó, ahogy van, és volt ezelőtt. És utolsó szavamra ma is emlékezem: „Szeretlek.” – mondtam … Csak ez volt, mit elmondhattam kedves színed előtt … 2024.10. Gy.Cs.T.

Némaság

Barna Nikoletta Némaság Homokszemek kavargó örvénye, S szemembe ezer kis szilánk röpül, Ott hol nem fog az időnek törvénye, Minden egyre csak megkövül. Megáll, s minden némán remeg, Kattogás hangja üti meg fülem, Észreveszem, hogy kezem sebes, S testem olyan akár az üveg. Törékeny, s gyenge, nem érzek semmit, Emlékeimet egy tengernyi könnybe rejtik, S … Olvass tovább