– Ki vagy te? – A nyár vagyok, homlokomon nap ragyog. Testem forró, mint a búbos kemence, megölellek, s te leszel a pirosra sült pecsenye. Nyaralni mégy? jól teszed, ha keresel egy öreg fát, jószívűt, aki neked kölcsönadja árnyékát.
Ideális esetben most együtt nyaralnánk. Én Pilinszkyt olvasnék, te József Attilát. Ideális esetben ott lenne a lovad. Egész nap ennénk, aztán aludnánk nagyokat. Ideális esetben nem aggódnál rajta, hogy a bevitt szénhidrát ilyen-olyan fajta. Ideális esetben közös szobánk lenne. Lenne tévé, könyvespolc, minihűtő benne. Ideális esetben sokszor csókolóznánk. Jó meleg lenne, többet nem szenvednénk fagykárt. … Olvass tovább
Lángosaink aranyáron mérik a parti büfében, indul a nagy nyaralásom, dőzsöl a vágy, fogy a pénzem. Sörre se futja e nyárban, szódavizet nyel a torkom, jaj, pedig annyira vártam, hogy heve végre feloldjon. Tettem ezért garabolyba házikaját, vele bort is, matracomat telefújva baktatok én is a partig. Hűs Balaton karolása hívogatón parolázik, ámde előtte a … Olvass tovább
Ó, ió, ció, áció, káció, akáció, VAKÁCIÓ!!! Júniusban itt a nyár, minden gyerek erre vár, bezárul az iskola, Balaton vár, menj oda! Bizonyítvány zsebedben, labda, játék, kezedben, táborozás csudajó barátokkal, halihó… Olvass sokat, pihenj, játssz, kirándulj vagy fára mássz, legyél vidám, legyél jó, de ne feledd, kis bohó: Közel lesz a szeptember, s ezt nem … Olvass tovább
A bukott tanuló panasza Ellenségem nem kímél, sorsom eldöntötte, végleges hadüzenetét tartom kezembe’. Reménykedtem, nem fajul idáig a dolog, és most szövegétől szívem ijedten dobog: „Matematikából pótvizsgára kötelezem!”… e néhány szó szigorú, már-már személytelen, egyenesen sértő, lehet más választásom?! Jó, tudom…, sosem volt e tárgy igaz barátom, de hogy ennyire elhidegüljön tőlem…, Ó szent Pitagorasz, … Olvass tovább
Tombol a nyár, kavarognak a fények, Nap tüze égeti bőröm e lázban, bár jön az ősz, de ma boldog az élet, új szerelemre, ha lobban a vágyam, elfog e hévben a tünde varázsod, megkötöz és rabul ejti a szívem, nincs hova fussak, az éjben a láncod kurtavasára fogott ölelően. Tombol az éj, belepirkad a hajnal, … Olvass tovább
Mit nekem a vakáció, nem vagyok már kisdiák, nem hat meg az ováció, sem a harsány harsonák! Mit nekem a vakáció, nem izgatnak már iskolák, nekem ez a reláció oly érdektelen, cimborák! Mit nekem a vakáció, elment néhány jó barát, egyre nő az infláció, meg a fránya úthibák! Mit nekem a vakáció, szaporák a szócsaták, … Olvass tovább
Mi lett a sorsa mondd, a régi nyárnak, mikor, ha vége lett az iskolának, futott a lélek oly szabadra váltan a Nap felé a fények udvarában. A vágy ölelte éjre át a testünk, a randevún szerelmeket kerestünk, a Hold sütött le ránk a parti padra, a csókjaink között sután kutatva. Az álmaink szövődtek át a … Olvass tovább
Tudtam, hogy megfogod, de vigyázz finoman fogd a szárát, csak óvatosan. Ugye, hogy vonz! Kehelyhez Ne érjen a kezed! Ne melegítsd a bort! Látod, hogy milyen szépen csillog e nedű. Ugye, hogy tiszta, szinte átlátszó. Most emeld fel a poharat, csak az íz kedvéért tedd a szádhoz. Engedd, hogy egy csepp a szádba menjen, ízleljed, … Olvass tovább
Idézve még a szép vakációkat, megannyi régi nyár dereng elém, a szárnyaink az égen áthajoltak, emelve fellegek fölé, hevén a Nap pirítva zsenge bőreinket sütött le ránk szelíd szelek között, nyomán a végtelen, szabad tekintet be csillogott, ragyogva tükrözött. Azóta álmodom tovább a nyárról, szerelmeket sodor felém a múlt, lerészegedve csábos illatától kapaszkodom, habár bealkonyult, … Olvass tovább
Vakàció egy ladikba Egy elhagyott ladik a holtàg szélén Ott szeretnék baràtommal vakàciózni Rég Bàr kipofozàsra szorul még szegény de Szuper ötlet úgy gondoljuk a Janó és én Még sok a baja de tudom kapítàny leszek rajta Talàltunk egy új baràtot úgy hívjàk Zsiga Van csalàdja és egy rozzant kocsija Levisz minket nagymamàhoz aki màr … Olvass tovább
Nem serceg táblán a kréta, sutba dobható matematika. Szép nyarat ígér a vakáció, örömében felkiáltó nebuló. Szekrénybe zárt egyenköntös, ősztől újra gyűjthető ötös. Ürességtől kong az iskola, árnyékot ringat a tanterem fala. Hűtlenül magára hagyott padok, árván maradt pityergő asztalok. Hangokat őriznek a folyosók, búsan sóhajtoznak az osztályajtók. Élmények tárháza a szünetben bővül, ajkon mosoly … Olvass tovább
V ége már a küzdelmes tanévnek, A jtója zárul a tanteremnek. K icsik, nagyok felhőtlen boldogok, Á lmaikat szövik a bajnokok. C ifra virágcsokor a kezükben, I llő köszönet most szívükben: Ó hála, jó tanítónk Teneked!
Valahonnan boglyák illatát sodorja felém az esti szél, lágyan átöleli aortám és szárnyra kél bennem sok emlék, a rónán gurult a gyermekkacaj, mint ördögszekér vihar idején, háztetőig pattant a labda, sosem pihent a bicikli-kerék, könyékig csurgott és csepegett a földig a cukros dinnye lé, roppanós ékszer volt a cseresznye és meggyet dézsmált a seregély, a … Olvass tovább
Az ó-n is ott az ékezet, teszek felkiáltójelet, itt a vége, vár a nyár! Korán kelek, kakasszóra, szaladok is ki a tóra, a horgászbot készen áll. Hogyha nem is fogok halat, a jókedvem velem marad, enyém az egész határ. A fű selyme hívogató, fűzfa sípja jó altató, közbepittyeg egy madár.
Addig-addig készülődtem, Hogy Brassóba én elmentem, Addig-addig mondogattam, Hogy a busszal elutaztam. Látogattam rokonaim, A testvérem, a szüleim, Nénikéim, bácsikáim És unokatestvéreim. Régen voltam odahaza, Csodás szülővárosomban, Most adódott az alkalom, Gondoltam, hogy kihasználom. Ettünk, ittunk, beszélgettünk, Fényképeket nézegettünk, Jó időket, szomszédokat Nagyon gyakran emlegettünk. Végül elmentünk sétálni, Egy jó nagyot kirándulni, Bámultam a fenyőfákat, … Olvass tovább
Elmenni, máshová. Elmenni messzi földre. Idegen hazába, távoli tájra. Más nép vízét inni. Más nép ételét enni. Az lehet, hogy más, s szebb a táj szép. Az lehet, hogy más az étel, s jobb az élet. Az lehet, hogy más víz selymesebb, de, Hazád csak egy van, Hazád csak itt van. Kárpátok gyűrőjében MAGYARORSZÁG. Érd.
Táblára írtuk azt betűzve mi, hogy itt a várva várt vakáció, a napra boldogan szaladva ki éreztük át, a nyár mi bódító. Szemünkben csillogott a tünde vágy hegyekbe mászni, űzni felleget, és átölelte testeink a lágy folyónak öble, ringató vize. Diákszerelmeket sodort a szél, a parti padra édes álom ült, mögötte máig is tücsök zenél, … Olvass tovább
Elérkezett a nagy nap, mikor úgy érzed, végre szabad vagy. Szűk kalitkából szabadul ki az éned, élet élni hagy. Ezernyi a terved, oly csodás mindegyik, mint egy álmodás. Az ember önmegvalósításra vágyik, csodás látomás. Futnak a napok, hol vannak a tegnapok, melyek becsaptak. Lám visszatértek a szürke hétköznapok, csak ők maradtak. Meg kell becsülni az … Olvass tovább
Van nekem egy tőszomszédom, néz, mint bamba birka. Hímnemű az istenadta, lóg a gatya rajta. Évek óta csak azt hordja, soha ki nem mossa, haját fodrász még nem látta, hót retkes a lába. Mint akinek sok dolga van, folyton-folyvást rohan. Azt hihetné aki látja, rend a mániája. Nem foglalkozik az mással, csupán csak is azzal, … Olvass tovább