Összes megtekintés: 26
Összes megtekintés: 26 Minden összetört, feladod, vége, innen már nincs tovább, csak úgy eldobod holnapod, és ne számítson senki rád?! Emlékezz a tegnapokra, hányszor voltál lent a mélyben, gondolnod kell a holnapra, ne maradj a sötétségben! Menj a fényre, mert akarod, kint vár rád egy új világ, csak bújj elő és meglátod, visszajött a sok barát! … Olvass tovább
Összes megtekintés: 14
Összes megtekintés: 14 Velencei gondolák Velencei Szent Márk téren galambokat etettünk. Szépek voltunk, fiatalok, egymást nagyon szerettük. Suhant velünk a gondola lent a híres lagúnán. Csobbant a víz, csendült a dal az evezős ajakán. Sóhajoknak hídján álltunk, esti szellő fújdogált. Gitár pengett, messze zengett velencei gondolán. Ezüst holdas nyáreste volt, csillagszórós éjszaka. Lágyan szállt a szelek … Olvass tovább
Összes megtekintés: 66
Összes megtekintés: 66 Elfáradtam. Azt gondoltam, hogy hitem megingathatatlan, ám tévedtem – miközben ujjaim közt morzsolódott az idő, szilánkokra törte a hallgatás. Hogy visszakapjam Isten adta jussom, kimondom, amit magamba tuszkoltam annyi éven át. A tanítás küldetés, pedagógusnak lenni kiváltság, és nincs oly hatalom, mely felülírhatja ennek igazát. Most szorítást érzek mellkasomban, fáj, hogy összedőlni látszik, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 38
Összes megtekintés: 38 Eltévelyedve Most egy kényes téma amit itt lejegyzek. Akadnak jópáran majd, kik nekem esnek. Pedig mit most írok nincs miért megbánnom. Mert mit szívem diktál, az jön ki a számon! Igaz módon írna sok poéta társunk, lényeget nem kéne kisilabizálnunk. Értené a köznép, miről akart írni, úgy a költészetben újra tudnánk hinni. Jaj … Olvass tovább
Összes megtekintés: 106
Összes megtekintés: 106 Íme, itt az új világ, ágyban, meztelen csigák. Végig csúsztak hasamon, nyáluk folyt a hajamon. Belemásztak a számba, köpködtem a pohárba. Itt a csiganyalóka, szopogassa, ki tudja! Másnap arra ébredem, összeragadt végbelem. Reggelire csigadzsúsz, mellkasomon, csiga húz. Orromból egy csiga lóg, le is nyeltem, meg is ‘hót. Borzalmas egy új világ, házban, csigasokaság!
Összes megtekintés: 40
Összes megtekintés: 40 Hajnaltól éjfélig A pirosló Hajnal hűs sóhajtása szellőket ringat a rétek felett. Gyöngyöző harmat hull remegő ágra, a kéklő égbolt napcsókot lehel. Ezüstös fátylából kilép a Reggel, üde zöld illatot hint a tájra. Vidám madárdaltól hangos a fenyves, trillája száll a messzi határba. Tüzes trónján ül Délben a napkorong, forró sugarát nyílként repíti. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 94
Összes megtekintés: 94 Percre perc jött, napra nap, szállt az idő, mint a sas. Örökös a változás, egyre bonyolultabb lesz a világ. Nő az anyagi gazdagság, fejlődik a tudomány. gyógyít sok új betegséget. Gépek dolgoznak kéz helyett, ember csak irányítani kellett. Gyalogolni felesleges, égen, földön röpítenek járművek, az űrbe is elvisznek. Természetes anyag helyett használunk műanyag … Olvass tovább
Összes megtekintés: 20
Összes megtekintés: 20 Egy ország lángokban áll. Táncol a világ. Ránk vár a halál? Vérvörös tűzben nincs messze az alvilág. Gyermekeknek arcán könnycsepp És megannyi halott Eljött az ünnep? Ígérik, hogy lehozzák nekünk az összes csillagot. Ropogó fegyverek hangjait a tánc, a nevetés köszönti. A bánat angyalait Tőlünk el mégsem veheti. Hova lettél, ó, Együttérzés? Lesz … Olvass tovább
Összes megtekintés: 290
Összes megtekintés: 290 Fényes nyári nap tüzesen égett, ám a helyébe hűvös ősz lépett. Hirtelen jött, lecsapott a zord tél el ragadt tőlem: azonnal ítélt. Megsemmisült eddigi életem a szívem ezt elfogadni képtelen, Sehol sem lelem lelki vigaszom gondolatszárnyán gyakran utazom. Halvány Holdvilág néz az ablakon, álmatlanul fekszem az ágyamon. Kérdezem Tőle: – mondd csak, mit … Olvass tovább
Összes megtekintés: 28
Összes megtekintés: 28 Egyik nap csak telik a másik után, a kerekek futnak az ismert utakon, kövérre hízik monoton-pirulán a lelkeket fojtó, néma unalom. Napszemüveg mögé csendben elbújva, – már a kávé is kihűlt, komolytalan a próbálkozás -, az ébredés súlya még tétova lábakon összezuhan. A következő kanyar mögé érve keresztúthoz érkezünk újra talán, fény-nyíl céloz … Olvass tovább
Összes megtekintés: 38
Összes megtekintés: 38 Vége van a járványnak, Az oltások elfogytak, Az emberek boldogak, Új világ van formálóban. Rég otthonról dolgozunk, Munkahelyre nem járunk, Jó fizetést is kapunk, Új világ van formálóban. Űrbe újra indulunk, A Marst meglátogatjuk, Ott életet alkotunk, Új világ van formálóban. Dávid László, Marosszentgyörgy, 2021. május 29.
Összes megtekintés: 70
Összes megtekintés: 70 Pattan a sok rügy, nyílnak a szirmok, lebben a szellő, szállnak az álmok. Álmok a szépről, zöldellő fákról, harmatos csendről, csókízű nyárról. Nyár parazsáról, tündöklő vízről, gyöngy kacajokról, lágy ölelésről. Súgnak az álmok, hogy mint a lángot, szívünkben hordjuk az új világot.
Összes megtekintés: 32
Összes megtekintés: 32 A régi romjain hörögve halkan felépült hirtelen, s belénk nyilallt az új világ e durva pillanatban, s hozott tüdőnkre borzadásnyi bajt. Recsegte súlyait csap és ereszték, nyikordult kriptaajtó is bele, találták mindenütt, bár nem keresték, mégis nyakunkon fájt az ütlege. Mi gyártottuk vagy épp Urunk akarta, ki tudja már, megérdemeltük-e, talán nem voltunk … Olvass tovább
Összes megtekintés: 24
Összes megtekintés: 24 ELIT-JELEK Minek nekünk megismételhetően ennyi üres, esős, zimankós tél? Nyűgös agysejtjeim még dédelgetnek önmagukban a biztos megfejtések képleteit mielőtt végképp kitörni készülne bennünk a megcáfolhatatlan igazság. A tél ekéje megkeseredett barázdákat szánt az arc érezhető szimmetriáira. Vad, számító kétségbeesett zokogás lesz úrra hitehagyott percek kálváriáin. Előbb-utóbb tán mindannyian kijutunk majd pöcegödör-aluljárók fogságaiból, melyek … Olvass tovább
Összes megtekintés: 126
Összes megtekintés: 126 Meghaltam és eltemettek, díszére a gyászmenetnek. Lélekharang csendben kondult, a gyászmenet, jaj, megindult. Megbotlottak, majd kiestem, megtámasztott az Úristen. Tömjénfüstben felköhögtem, pap beszédén, felröhögtem. Behallatszott zsoltár ének, keservesen sírt az élet. Lengedeztem jobbra-balra, eresztettek le a sírba. Alul-felül koppanások, szorgoskodtak a sírásók. Feküdtem a koporsómban, hátam mögött, szállt a sóhaj. Felgyúlnak az esti … Olvass tovább
Összes megtekintés: 76
Összes megtekintés: 76 1532. Az új világ – Hallod, Juan? A tenger, mint veszett vad üvölt, egy hullám hajónkat tán’ darabokra szedi, a Hold oly’ véres, elmémben félelem szűköl, érzem testem e falánk mélység ma elnyeli. – Ne reszkess pajtás! Kardunk szent, velünk az Isten! Neki hordjuk a kincset arany palotákból, megtöltjük ládáink, Pizaro1 szavát higgyed, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 122
Összes megtekintés: 122 Hajnal a tavon Remegő harmat ül a levélen, pókháló köti össze az ágat. Vízcsepp-bölcsőben ebihal úszkál, hajladoznak a szél fújta nádak. Tündérrózsa lebeg a víz tükrén, hófehér kelyhére pillangó száll. Hattyúk között vadkacsák eveznek, éteri tiszta és csendes a táj. Szellőlányok fodrozzák a tavat, selyemhajuk ezüstfényben ragyog. Bársonyszirmát a virág kitárja, s megcsókolja … Olvass tovább
Összes megtekintés: 174
Összes megtekintés: 174 Az új világban nincsen már több harag emberségből ember, diadalt arat. kézen fognak ott már minden csüggedőt, segítik, féltik az árván szenvedőt. Az új világban épp nem a pénz honol uralma véges, mint aki szónokol. Nincstelenekből lehet tulajdonos mindenki kapja, ami neki jogos. Életet bántók meglakolva ülnek új világban soha nem mentesülnek gyermekekre … Olvass tovább
Összes megtekintés: 64
Összes megtekintés: 64 Új világról álmodik számtalan ember, hol nincs tengernyi gond és ember az ember. Kezdhetné ő is, ám, de kezdeni nem mer, pedig ő erről ábrándozott ezerszer. Hiába az álom, ha nincs cselekedet, az álmaival senki se dicsekedhet. Egyszer mozdulni kell és tenni, mit tehet, a csodaszép álom valóság így lehet. Ha másra várunk, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 42
Összes megtekintés: 42 Mindannyiunkat megviselt ez a járvány, Fáztunk, féltünk, sötét lett a világ, Féltettük szeretteinket, álltunk árván. Süket csönd ült a házakon, sehol egy virág. Szél süvített az utcákon, Bezártak a boltok, Sok öreg házban a hideg járt, Senki nem volt boldog. A városokban tisztább lett, de sírt a levegő, Mindenki lehajtott fejjel járt, Napot … Olvass tovább