A holnap emlékei kéklő csend gleccserei súgják van is meg nincs is a meghasadt metronómot tudd tünékeny idő foszforeszkál hamuszín ősz a kóbor s lélekhidegen szétkarcolt szív mégis temetetlen a csillámlón vetélő elzálogosított alkony hosszúra zárva mert a kocka bármikor borulhat bármilyen irányba nincsenek szűz szavaid búvópatakként bukkan a holnap mindig itt van a sosem … Olvass tovább
Holnap A holnap halkan, tiszta fénnyel érkezik, A sötét árnyak lassan tovatűnnek. A nehéz percek terhe már nem létezik, S a megfáradt lelkek újra felfrissülnek. Új nap virrad, s a múlt mögöttünk marad, Mert a szív tudja, csak jobb lehet a holnap. A hajnalpírral minden lánc elszakad, S a fellegek a fénnyel összefolynak. Új nap, … Olvass tovább
Ha szólnak, nézz a földre. A szégyen legyen az imád. Az éhség próba. Kiálld. Add oda mindened: házat, pénzed, ingedet. A lelki szegény boldog. A semmid szent dolog. Nevére lelked is letedd. Kérdezni bűn. Kételkedni bűn. Át fogsz férni a tűfokon. Ami lenn sérelem, fenn dicsőség. Sorszámod van. Tűrj. Üres a kezed. Kérheted. Intelem.
libben valóság reppen szörny vágy álomról ásít rám szívem
Homok pereg a kezedben. Várat raksz, a vár dől. A porba házat rajzolsz, az eső elviszi. Ceruzanyom marad a füzetben, a számokat egymás után rakod. Olvasol az ágyon fekve, a lámpa még ég, mikor elalszol. Megállnál. Ő halad. A kapuban megáll veled, aztán előremennek a lábaid. Az ajtó nyílik, beszállnak, a jegy a zsebedben marad. … Olvass tovább
Komótosan érkezik október. Csípősek a reggelek már, ámde a nap nem csak fényt, bőséggel ad meleget még. Az évszakok nem kérdik, ki mit szeretne éppen. Mintha egy láthatatlan kéz lapozgatná a naptárat. Idő és a fény, mint árnyék, követ utadon. De fény nélkül, nincsenek árnyak sem. Persze, az idő fény nélkül is halad. A világ … Olvass tovább
egy úr ír mi tetszik mit tetszik szórja szavait leszólja tudod kit vallat a lélek amíg csak élek
Az idő Az idő egy kegyetlen, kétszínű gyilkos, Elvesz tőlünk mindent mi számít és fontos. Elveszi a mosolyodat, rokonokat, A pillanatot és a gyerekkoromat. Emiatt is készítjük a fényképeket, Mert a fénykép megőrzi az élményeket. Megőrzi a mosolyokat, rokonokat, A pillanatot és a gyerekkoromat. Képeim tele halott pillanatokkal, Elmúlt, elfeledett könnyekkel, arcokkal. Banális tárgyakat őrzök, … Olvass tovább
Kezed kezemen pihen Átitatódsz a mába, belém szakad a holnap. Gyűrött ölelések papírját simítom. Csókod tömlöcében lázad ajkam. Lelkem halmazából kifutnak a színek. Eláztam. Karod fregoliján száradok. Járatlan út a szívedig, talán odaérek holnap. Ágyat vet szememben tükörképed. Álmos szavakat fon körénk az éjjel. Kezed kezemen pihen. Budapest, 2026. szeptember 30.
Ma minden, mi van, törött. A múlt sem vigasz. Talán a holnap.
Talán holnap Ma még moha közt fekszem. Az élet kattogása mellém hullott a földre. Ma még ringok egy földszagú tenyéren, Ámulok fa lombján, virágon, bogáron, levélen. A múltat unom már, a jövőt nem látom. Csak ringok, csak ringok egy földszagú ágyon. Holnap majd hős leszek, nem ennyire gyáva. Hazug szájat intek csendre, Tanítok imára. Falakat … Olvass tovább
Hodos Éva: Időkerék Holnap útnak indulok, új világot kutatok, ismeretlen tájakat, ahol mindig süt a nap… Holnap… talán elmegyek, új szerelmet keresek, ki szívem lángra lobbantja, kinek óvón fon karja… Holnapután megjövök, kályhám mellé leülök, elmesélem mit láttam, mi szép e-zord világban. Holnapután megjövök, kályhám mellé leülök, csöndes imát mormolok s várom az új holnapot. … Olvass tovább
Jelenben élni, a holnap fogyóban, nem számít, hogy a haj már kissé deres, friss, meleg teát kortyolni fázósan is lehet, talál, ki kitartón keres. Az arc lehet még örömtől pirosló, bár az ifjúság elillant, mint ledér kalandor, visszapillantás utolsó, akár egy megkésve érkezett levél. Az élet gyümölcse már rég beérett, ezen az ember elméláz, tétován, … Olvass tovább
ködös alakok nem is létező tisztáson információ birtokában gondolataid vulkánban szép az ami méreg nélkül tetszik
Még rejtély merre visz Holnap sodra evezek tovább. Még várnak holnapok, a Nap ragyog talán bennem is. Jön holnap csendesen, új álmot hoz régit szív őrzi. Jön új fény új Holnap szívem sajog vajon mit rejthet? Még vagyok ma veled holnap talán már emlék leszek.
Érzem, hogy megbecsültségem fogyóban, ki tudja miért, tán mert hajam deres, figyelem nekem alig jut, fázósan, de szerető szívem viszonzást keres. Szemem a sok sírástól pirosló, a sors sokszor láthatóan ledér, nem tudhatom, melyik az utolsó felém lehulló őszi falevél. Úgy látszik, az utam már beérett, szomorúan látom, lesem tétován, meghitt kapcsolat mennyire megfakult. Az … Olvass tovább
Mit hoz a holnap? – kérdeztük sokszor, Vártuk a választ édesanyánktól. Legyél türelmes!- válaszolt mindig, Jobb lesz a holnap, ebben anyánk hitt. Pató Pál így szólt: Ne siess, várj még, Ráérünk arra, ami vár ránk rég… A lusta diák nem gondol mára, Inkább felmászik a körtefára. Ráér majd holnap a leckét írni, Másol szomszédról, nem … Olvass tovább
El fog múlni. Ez álom. Felébredünk, különben nincs jövő. Eljön az idő, amikor leválik rólunk a máz. Nem kell póz. Nem kell a láz. Elfáradunk. Miért élünk? Újra leülünk. Asztal. Szék. Egymás szemébe nézünk. Beszélgetés. Nem akarunk tetszeni mindenkinek. A szónak megint teste lesz. Belenézünk a másikba: hogy vagy? És megvárjuk a választ. Nehéz? Igen. … Olvass tovább
MIT HOZ A HOLNAP? Szemed színét látom S vágyó tekinteted. Tükrözi a holdat, A halvány kék eget. Pillantásod időz, Mint a kötött csónak. Te is kíváncsi vagy, Mit hoz majd a holnap? Hozza-e majd egyszer A szerelmet magát? S boldogság váltja fel A bút és a magányt. Remény vesz így körbe, Mint anyját a kisded. … Olvass tovább
Az ősz egy régi órásmester, zsebében rézidő remeg, kabátja bélésén holdpor alszik, s ezüstkulcs csörren a csend felett. Műhelye mélyén száz kis óra alszik üvegbúra alatt, mindegyik őriz egy titkos percet, egy el nem múló pillanatot. Az egyikben egy gyermek kacag, hangja aranykerékre ül, a másik mélyén egy ölelés lassú harangként elmerül. Van óra, mely … Olvass tovább