MA IS

MA IS Ma is hűséges a város De Beccsel ma nem határos. Onnat kapja a példát, Hogy újítsa meg magát. Akik tegnap jártak ara, Figyeltek a változásra. Régi falak megújultak, Faldarabok nem hullanak! Zöldek, cserjék, gesztenyefák, Azok adják meg az arcát. A történelem megírta: László volt a nagy királya. Harangoznak: akkor dél van, Vagy a … Olvass tovább

Falusi éjszaka

Falusi éjszaka… Távoli halk kolompszó altat ma el téged, Fű közt nyüzsgő ezer tücsök harsogja mesédet, Egerésző lármás bagoly jelzi, hogy felébredt, Árokparton békacsalád unottan zenélget, Lámpafénynél táncot ropnak víg lepkelegények, Felröppenő denevérpár vijjogva beszélget, Bokor alatt kis sün piszmog, örül a sötétnek, Lenn a kertben macska oson: Jaj, a sok egérnek! Kakasszóig vadászgatnak rókák … Olvass tovább

Nyári emlék…

Hallom a nyitott ablakon át a nyári éj neszeit… Valahonnan lágy zene akkordjai táncolnak felém, lelkem húrjai a dallamot az éterből kiszűrik, fakult képet vetít retinámra az álmos ébrenlét: Virágillatú sötétben lépkedtünk a poros úton, millió csillag fénykoszorúja szikrázott, remegett, sehol egy fényt adó lámpa, odafent az égi fáklya csak, mi utunkon mellénk szegődött, óvta … Olvass tovább

Erdei séta manóval

Erdei séta manóval Kerek erdő szegletében sétálgatunk, kéz a kézben, Roland rikkant: „Halihó! Arra fut egy kék manó! Láttad, ugye, te is láttad, ott bújt meg a bodzafában. Kapjuk el, mert elszalad. Hopp, szakálla itt maradt.” Szedte-vette, teremtette, hová szökött őkegyelme? Fa odvában rejtve kút, ott vezet a tündérút. „Nosza, ugorjunk utána – Roland úgymond … Olvass tovább

Nyári kalandok

Nyári kalandok Együtt napfűrdőztem az erkélyen, Növényeimmel kiket szeretek. Fel villantak néha zöldszínű levelek, S közöttük bújtak meg hűsítő szelek. Forróság égetett számtalanszor, S kívántam, hogy a nyár búcsúzzon. Hogy a szél az ősz hegedűjén játszon, Méz illatú nyár helyére az ősz ködöt hozzon. De a forró napokból bőröndbe is tettem, Ha elúszna a nyár … Olvass tovább

Nyári kalandok/3.

Rejtőzködő életet élnek, ám egy csodaszép nyári napon mindnyájan a felszínre törnek, ekkor láthatók ők szabadon. Öt, tíz percnyi a felnőtt létük, násztáncuk csodálja a világ, ennyi örömteli szerelmük, majd várja őket a sírvilág. Visszahullnak Tisza vizébe, létük bölcsője, temetője, miként gyermek anyja ölébe, utódjuk létük öröklője. Egyszeri e szép nyári kaland, öröm és boldogság … Olvass tovább

Rég volt…

Rég volt… Rég volt, bizony nagyon rég, emlékszel-e vajon még? Cseresznyefa lombjában megbújtunk a homályban. Teleszedtük a szatyrot, így borult ránk az alkony, bársonypuha este volt. Hintáztunk a faágon, ott kapott el a zápor. Szaladtunk is hazáig, vizes lettem bokáig. Hajam, ruhám elázott, dideregtem: megfázom, rám került a kabátod. Templomajtó nyitva volt, csak a szívem … Olvass tovább

Nyári kalandok

Izzón sóhajtott a nap, szürkéskéken lobbant az ég, a rét szárazon ringott, és lombokat csókolt a szél, meztelen talpunk alatt csattogott a forró beton, kacaj gurult a járdán, nyomunkban az alkony futott, már csillagokat jósolt nád közt tekergő rigófütty, a kerítésbe akadt, s kibomlott egy esti fényfürt, vérbő szúnyograj zúgott a mézsárga lámpák alatt, korholt … Olvass tovább

Nyári kalandok

Nyár felénél járok még, napsugár barnítja testem rég. Napok kövein taposok, fejemben új reményt alkotok. Siker várát meghódítom, győzelem zászlaját otthagyom. Nyakamba szakadt nyári kalandok, álmomban felhőket rajzolok. Virág tengerében megmártózom, színes pillangóval fogócskázom. Emlékeim padlása csurig tele, cirógatja arcom július szele. Éjjel ölel csillaglámpás égi táj, rám mosolygó magaslat-száj. Végül nyár végéhez érek, lelkemben … Olvass tovább

Nyári kaland

A vízparton, a Balatonnál nagyon régen, száz éve, ott nyaraltunk a férjemmel, jó pihenést remélve. Hűvös lett a nyári napból, kedvesem kitalálta, látogassuk meg egy régi ismerősét, talán ma… Egymást nagyon régen látták, de a fiú kedvesen meghívott magához minket kint a szép szőlőhegyen. Elindultunk sétálgatva ebéd után csendesen, nem találtuk meg a házat, féltünk, … Olvass tovább

Kalandorok nyári álma

Várva vár, a Közel-kelet, el ne hagyjad ott a fejed! Trallala-trallala, Tralla-lalla-lallala:-) Sétálni a sivatagban, szomjan halni libasorban. Trallala-trallala, Tralla-lalla-lallala:-) Lefeküdni forró délben, napszúrást kapni a réten. Trallala-trallala, Tralla-lalla-lallala:-) Felmászni a fenyvesekbe, hogy széttépjen ott a medve. Trallala-trallala, Tralla-lalla-lallala:-) Repülővel messze szállva, zuhanni az óceánba. Trallala-trallala, Tralla-lalla-lallala:-) Ha körbevesz sok tibeti, nem tudhatod, melyik Jeti! … Olvass tovább

Nyári kalandok/2

Az éjszaka oly csodás volt, a hold fenn ragyogott, s a zene lágy ritmusa hallatszott a háttérből, mikor a fiú és lány egymásnak igent mondott, és sok ezer csillag fénye hullt rájuk az égből. Tanúink ők, hogy szeretlek, sohase feledlek. Nézz kedves az égre fel és válassz egy csillagot! Majd nászuk elfedte a sötét éj … Olvass tovább

Kint a határban ( nyári kalandok)

A határban sűrűn járok nyílnak ott szép vadvirágok. Hallgatom a határ szavát lelkemre szór ezer csodát. Csodálom a selymes rétet az útszéli madárfészket kis csicsergő füstifecskét tarka szárnyú, cifra-lepkét. Elém tárul a nagy Róna, Istenem, ha szárnyam volna! Bejárnám az összes zugát, feledtetné szívem búját. Merengek a Szőke Tiszán kanyarogva jár a pusztán. Látványos a … Olvass tovább

Csodálatos aratás a múltból ( nyári kalandok)

Kasza jár a búzatáblán, szorgos legény lép a nyomán. A rendeket sorra vágja markot szed a szíve párja. Fürge keze kévéket köt, szinte száll a tarló fölött. Óvatosan hordja, rakja, kalászokat simogatja. Jól vigyáz a búzaszemre. Párja rakja a keresztre. Összeér a kérges kezük érintésre forr a vérük. Befejezik napnyugtára szürkület ül a határra. Megpihen … Olvass tovább

Álmot szőttünk

Álmot szőttünk Bolyhos ágak árnyas öblén hintázgattunk te meg én. Szikrázott a nap fölöttünk, ragyogott a tiszta ég. Szőke hajam válladra hullt, betakart a sátor, nem volt nálunk boldogabb pár kerek nagyvilágon. Álmot szőttünk, meseszépet, selyemgombolyagból, sorsunkat a párkák fonták nehéz vasdorongból. Záporeső söpört végig hirtelen a tájon, elmosta a színes szőttest, azóta sem látom.

Nyári kalandok

Hársvirággal játszadozott a lágy szellő, hintáztatta, repítette, ahogy illő. Pajkosan cirógatta, illatát hintve, frigyüket igaz, hű szerelemnek hitte. Hárs alatt ifjú ült üde kedvesével, elbűvölte szerelmét szép beszédjével. Felkúszott a Hold is az égi mezőre, gondolta, ő lesz szövetségük őrzője. Eljött az ősz és levetkőztette a fát, lepergetve róla a tarka szép ruhát. Az ifjú … Olvass tovább

Lovagiasan

Lovagiasan (1. ) Páncélosan Született lovag vagyok. Ha nem adtok egy négyzetméternyi földterületet; hogy elültethessem benne az életet, hát harcba szállok veletek! De mégsem tartom meg. Nem lehet! Az a páncél, mi téged a földhöz húz, abban így csak lebegek. S hogy vaskesztyűs kezedbe bele nem csapok? Hangzatos szlogenjeidre addig nem hallgatok, míg a környezetbarát … Olvass tovább

Duna parti Találkozás

Duna partján Országháza körülötte ég sok lámpa. Kupoláit nézegetem tűsarkúban lépegetek. Ide várom kedvesemet, minden percben megérkezhet. Megállok egy díszbokornál Lámpafénye itt halovány. Megcsúszok egy almacsutkán cipőm repül: furcsán, kurtán. Bokám sajog, kezem is fáj, csücsülök a cipőm sarkán. Tűzoltókocsi tart felém, egy fess lánglovag lép elém. Megkérdezi: – segíthetek? Lábra állít, fogja kezem. Állok … Olvass tovább