Az Igaz, ami nem volt hamis (meghasonlás) Szeszélyesen kereste mindig a kalandot merészen kondította az élet-harangot – nincstelen semmiből értékeset faragott és másokat mindezért sohasem savazott. A korral súlytalan lépésekkel haladott imádta a levélből kibúvó harmatot – mosollyal köszöntötte a rongyos alakot kitárta bensőjét, mint többek az ablakot. Az elkezdett utakon lélekkel matatott akkor is, … Olvass tovább
Könyörgés /Meghasonlás/ Sötét, mély űr lelkemben, tátongó üreg, melyből eltűntek a színek. Hiába égalján pirkadat fényei, lelkemben nincs semmi, mi e fényt tükrözi. Elvásott a nyáron belőlem az élet, nagy akarás íjába feszült be testem, fájdalmaim szétmorzsolták lelkem, s maradtam kikopva csak a testem. Istenem szánj meg, kegyelmezz! Ily lélekkel élnem nem lehet! Add még … Olvass tovább
Meghasonlás Ha nem járnék mindig körbe, Ha nem néznék a tükörbe, Úgy kiesnék a semmibe, Széthullanék ím izibe’. Távolodik a part tőlem, Árnyékom ellép mellőlem, Torkon ragad a félelem, Bármit megtehet felőlem. Dacos mosolyom fénytelen, Zuhanásom már féktelen, Régóta nem ítélkezem, Döglött halként lóg a kezem. Széthullottam lám izibe’, Mert kiestem a semmibe, Ha nem … Olvass tovább
Meghasonlás Vazul gazul röhög, mert a Szomszéd ebe, aki Herta, Egybe nyelt egy dagadt kecskét, Melynek szarva bentről – reccs! – két Darabba e blökit szelte. „Höhö, sose kelsz már fel te!” – – Vazul gazul kárörvendett, S ó-olaszul bőgte: “Vendett!!!” Ám a föld alatta megnyílt, Ég villámot lőtt rá, meg nyílt, És most Új-Zélandig … Olvass tovább
MEGHASONLÁS Egykor sikeres, híres, népszerű emberként, nélkülözés, bánat engem soha nem ért. Szerelem, csillogás, boldogság, mindet birtokoltam. Az irigység éles pengéje nem fogott rajtam. Bejártam a föld sok országát, láttam csodát s annyi mást. Az évek teltek, jó sorsom nem hozott változást. S mindent, amit akartam, erőfeszítés nélkül, könnyen megkaptam. Szeretőt, százat, autót, házat, három … Olvass tovább
Meghasonlás Tanítottam-tanultam. Vidám voltam-daloltam. Okos voltam,s szép is tán Megfordultak az utcán. Volt mindenem,gyermekem, Boldog éltem,szerelmem. Nem gondoltam én soha, Véget érhet e csoda. De egy rutin vizsgálat, Elszakított egy szálat. Nem látszik,de ez a tény. Gyógyulásra ,nincs remény. Össze omlott életem, Temetem a szépeket. Elhagyott a sok barát. Ki nevetnek:Bolond tán??? Mit mondhatnék??Nem tudom. … Olvass tovább
Meghasonlás Hegyet mászol. Magasat. Kapaszkodol – de egy kődarab aláhull Nézel fel, a csúcs még távol Nézel le, a föld már távol Démoni erők táncolnak A két „part” között a hídon remegve állsz Állsz Lábakkal Neked van Nekem nincs Belső, kozmiszi rakétám beindítom Elképzelem az utat Igen, az utat. Fel Kezemmel hasítom a levegőt, sikere … Olvass tovább
Meghasonlás Eddig írtam verseket, Dalokat, énekeket, Unokáknak szép mesét, Ma is meséli a nép. De jött egyszer valaki, Ki azt mondta meg állj már! Jó nagy semmi mit csinálsz! Verset írni, hogy tudnál? Nem tanultam, ez igaz. Csak úgy jött és úgy maradt. De mi ez??? – kérdezem. Felelj most már énnekem. Ha ki mondtad … Olvass tovább
A semmi közepén A semmi közepén állok: talpam alatt táncot jár a pokol, halk morajlással, ádázan. Sátáni tánca rázza a földet, árvalétbe zuhanva, jajongva, nyögve. Föld jaja szívembe hasít a semmi közepén. Pusztulás, mi magával sodorja lelkemnek vágyait, sikoltva, vad kacagással döngeti lelkem kapuit. Betört, mint hivatlan vendég, váratlan, könyörtelen, dühének vad vihara tajtékján valósággá … Olvass tovább
A semmi közepén 3 A világ hol élünk, Már nem miénk! Ki vette el tőlünk?? Maga az emberiség!! Atom bomba ,fegyverek, Árvizek,izzó nagy hegyek. Füst ,gáz szennyezés, Mindent ki ölő veszély. Erdőket irtanak, Helyükön csak rönk marad. Nincs ki újra ülteti, Senkit nem is érdekli. Csak a vagyon , Csak a pénz. Mivé lett -e … Olvass tovább
A semmi közepén Itt állok a semmi közepén: Földem, birtokom elveszvén. Hitem, vallásom leköpve, Hazám idegeneknek lökve! Kárhozott az anyám nyelve, Fajom, népem átokverte. Itt állok a semmi közepén: Szemükben gyűlöletet érezvén! Létem csak játéka a kínnak, Semmibe vesznek, bozgornak hívnak. Pedig székely vagyok, magyar én is, Eshetne végre rám a fény is! Itt állok … Olvass tovább
A vén almafa (A semmi közepén) Kertek alján valahol, egy kiszolgált almafa, rajta madár nem dalol, a csend szavát hallgatja. Minden ága – mint a bot, száraz, kopár rettenet, oly, akár egy tetszhalott, színlelve az életet. Szólongatja déli szél, de a bús fa nem felel, s a fuvallat útra kél, észrevétlen elszelel. Aztán jön az … Olvass tovább
A SEMMI KÖZEPÉN Ott éltél csendesen hol semmi sem zavart, ott voltál lelkesen hol vihar nem kavart. A hattyúknak dalát még most is hallhatod, ha szívednek gombját csendben bekapcsolod. A csend ölelt némán rontás nem érkezett, közben a szél méltán lágyan integetett. Mesés kis-kunyhóban a semmi közepén, csak találkoztunk volna akkor te és én.! Hiányoztál … Olvass tovább
A semmi közepén avagy, zűr az űrben. (szójáték) Lebegünk az űrben, s közben egy úrban, egy fémcső úgy van, hogy zűr van. A cső az űrben, azért van az úrban, mert a nagy zűrben, a cső az űrben, elveszett, – és bár az úr az jobbkezes – lett belőle bal eset. Közben, az is elkeveredett, … Olvass tovább
A semmi közepén… Közelít az este, csend szorít és magány. Téged várva nézek ki szobám ablakán Üres az utca, már sötét az ég, fura árnyékokat rajzol, a lámpafény. Ismerős vendég a tompa fájdalom, már csak emlék, a mosoly az arcodon. Illatodat őrzi a párna az ágyamon. Bőröm alatt érzem, zúgva lüktet a vérem. Remegek és … Olvass tovább
A semmi közepén A semmi közepén, némán ülök én. Agyamban lüktet száz és száz remény. Kitépve szívem, lelkem romokban. Jön-e még új kezdet, kérdezem titokban. Semmi nem számít-e rohanó világban. Hazudsz és lopva élhetsz ebben a hazában. Másképpen elnyomnak, jönnek a nagyok. Fejedre csinálnak, s röhögnek nagyot. Embernek születtél ezernyi hibával. Húzod az igádat tengernyi … Olvass tovább
A semmi közepén. Árnyakkal teli álmok, hangtalanul menetelő csizmák szaga, kéz-nélküli Thai masszőrök köpködik szét a napraforgó héját. Hangtompítós gitárpárbaj. Mezei nyúllányok tangában, meleg pezsgővel kínálnak. Poénnal kezdődő vicceket röhög a borbély, kezében egy fülgyűjtemény katalógusa. Parlament… De nem tudom hova. Néma Cyranók töltik ki a padsorokat. Sarkon egy rendőr kokaint árul, és felsír egy … Olvass tovább
A semmi közepén 2. Búza tábla Érett ,sárga. Gyenge szellő simogatja. Érett kalászt megringatja. Amerre csak szem ellát , Csendes,üres a határ. De ni csak mit látok, Egy piros pipacs virágot. Árván áll a táblában, Elhagyottan,magában. Fejét egyre forgatja, Párját vajon hol látja? Nincs itt semmi Csak kalász. Meg a szél mi erre jár. Itt … Olvass tovább
A semmi közepén Legközepén tök semminek Nem nőnek se kökörcsinek, Se egy meggyfa, se két szeder, Se cseberből nem lesz veder. Nem bőg ottan bágyadt bornyú, Víztorony is nulla tornyú. Máshol él a Slopáncz pék is S becses neje Slopánczné Kiss Annabelladonna Olga, S más tájakon zúg a Volga. Gyors Dnyeper is másutt teper, S … Olvass tovább
A SEMMI KÖZEPÉN Kezdetek nincsenek, de közel a vég, egy nyugdíjas felkiált: Ebből elég! Lázongó tömeg a város főterén, üvöltve száll el a maradék remény. Száraz a kenyér, mert kevés a bankó, jajongva fenyeget sok ezer mankó, gyógyszerem elfogyott, ma még nem ettem, így lettem az örök elégedetlen. Erszényed tömve, nálad a hatalom, legyen most … Olvass tovább