Az én lovagom

Az én lovagom egy igazi herceg, vagyonával nem kérkedik, nem henceg, hajam kontyba szépen összetűzve, ő vágtat felém szerelemtől űzve. Várok rá az erdei tisztáson, sejtelmes éj, reszketek és fázom, hol késik már, rég leszállt az este, hová tűnt el délceg, izmos teste? Sokáig elmélázgatok ezen, selyem kendőm vállamról leveszem, s midőn percek, órák egyre … Olvass tovább

Hajnal-anzix

Rigó trilláz – égi koncert, éj bepakolt, húz egy koffert, egy időre csendesedik, alkonyatig szenderedik, feslik éjnek kormos vászna, mindig siet – minek várna, nyargal mezőn, völgyön, hegyen, gyöngysort gurít a kerteken – csilló gömböt szerteszéjjel, igazgyöngyöt – nagy füzérrel, kalászpillák hegyén piheg angyal-hajszál – ezüst zsineg, elragadja kósza szellő, egy csintalan, egy szökellő, borul, … Olvass tovább

Titkos beszéd

Megérzem a hontalan, kis árva szorongót. Hitehagyott, hajótörött, magány ágaira kitett, kiaggatott, csenevész kisgyereket. Érzem már megint a régi nota! – mondják. Érzem a méltatlan gyermekkori sérelmeken, gáncsolások bukásain őrködőket, mennyire igaztalan, méltatlan lehetett csupán minden átélt s megtett út az általánosból az egyetemig. Megérzem csontig hatolón az egy agymosott eszmerendszerben gondolkodó, hűséges alattvaló idiótákat, … Olvass tovább

Szabad-rablások

Még várakozik a Hóhér-Idő. S mint a magasban kerengő, falánk dögevő – befalja a megmérgezett bulvár Jelent. A hasztalan csinnadrattát, esztelen ámokfutó-csillogást. Már az örök, romantikus percek sem arra valók, hogy megérjük kikkel kell hordoznunk, ha szeretnénk s elfogadnánk közös céljainkat? Átkel rajtunk, mint ocsmányságában is szivárgó nyálka ragadós, nyúlós váladékával a megvesztegethetőség. Esélyünk – … Olvass tovább

Az én lovagom

Az én lovagomnak nem volt paripája, sem fényes páncélja, sem hatalmas kardja. Gyalog járt az úton, por lepte be lábát, szél úrfi borzolta rakoncátlan haját. Mögöttem állt a hintán, s magasra szálltunk, elhittem neki, hogy kis madárkák vagyunk. Ő volt az én hősöm, mikor fára mászott, tőle kaptam a legszebb nyíló virágot. Gyűrött papírosra ceruzával … Olvass tovább

A lovag metamorfózisa

A lovag metamorfózisa Kittinek Nem sírom vissza a ragyogó lovagkort, de olvasni róla könyvekben, jó nagyon. Hősök és lovagok teremnek mesékben, ha máshol nem is, hát Jókai regényben. A tizenkilencedik század pátosza, nagyon hasonlított a lovagi korra. Jókai grófokra szórta a dicsfényét, meghalt a főnemes itt is a hölgyéért. Hál’ istennek, ma már más időket … Olvass tovább

Nem kell a mese

Nem kell nekem fehér ló, se tejfelszőke herceg, nem kell éji Rómeó halott hősszerelmes. Boldogságot nem mérek várban, palotában, sem gyémántos gyűrűben, vaskos bankszámlában. Lovagom se viseljen fényes páncélt, s kardot, vártoronyban nem hímzek, ha tű szúr se alszok. Miattam a sárkánnyal harcolnod biz’ nem kell, hagyj a hősnek csókjával, mostohám úgysincsen. Légy inkább az … Olvass tovább

Hős lovag

Hős lovag Nincsenek már nagyon rég, lovagi tornák, A suliban igyekszem megúszni a tornát. Nem tudom a hős lovag ma mit is jelent, De e szó számomra középkort teremt. Belecsöppenek egy szép álomvilágba, Magamat látom, egy düledező várban. Gyönyörű királylány, de ép félig árva, Őrökkel megvédve, szűk szobába zárva. Idegen király, ki rám zárta e … Olvass tovább

Jön a lovag

Trapp-trapp-trapp, jön egy hős lovag. Páncél a ruhája, fülig ér a szája. Trapp-trapp-trapp, jön egy hős lovag. Trapp-trapp-trapp, jön egy hős lovag. Keres feleséget, megtalálhat téged! Trapp-trapp-trapp, jön egy hős lovag. Trapp-trapp-trapp, jön egy hős lovag. Tele van reménnyel, nem is alszik éjjel. Trapp-trapp-trapp, jön egy hős lovag. Trapp-trapp-trapp, jön egy hős lovag. Béka leány … Olvass tovább

A ránk parancsolt élet

A ránk parancsolt élet Ady Endre előtt tisztelegve Lovagomként tisztelni őt, soha és senki nem gátolt, ki szememben mindig is, csak a legnagyobbak közt posztolt; megverselve hol az Istent, hol a Halált, hol a Mámort, akit meg a szent múzsája, akkor is áldott, ha rossz volt. Elviselve mindent a mában, mit tegnap még nem lehetett, … Olvass tovább

Lovag

Letűnt idők, hős lovag Nem indulsz a csatába. Siratod a múltadat, Pihenteted lovadat. Csendesek a paripák. Istállóban a szénát Ropogtatják, rágcsálják. Lovak ők, nem paripák. A pajzsod, a sisakod Díszként lóg fenn a falon. Nem indulsz a csatába, Nem véded a hazádat. Idejét múlt lett a múlt, A szíved még nem hazug. Ránézel a naptárra, … Olvass tovább

A legendák lovagja

A legendák lovagja Hol van már a középkori zord lovagvár bús ablakából integető királylány. Ódon, sötét torony rabságban tartja őt, szívrepesve várja hősét, a megmentőt. Mikor jön a nemes, gáncs nélküli lovag, akiért a szíve hangosan megdobban? Messze földről indult, nem lehet akárki, legalább hófehér paripás királyfi. Bátor vitéz, ki száz veszéllyel szembeszáll, lelke tiszta, … Olvass tovább

A vén lovag imája

A vén lovag imája Vajon megtalálom e azt a házat, hol őszülő fejemet lehajthatom? de annyi még e földön a gyalázat, remélni sem merem, békén nyughatom. Országutak koldus lovagja vagyok, jó lovam csontjait farkasok eszik, páncélom rozsda marja, tán ez a napom, mikor haramiák véremet veszik. Hogy honnan indultam, már nem emlékszem, ki oltott belém … Olvass tovább

A lovag…

Mottó: “– Miről lehet felismerni a vidám motorost? – Nem tudom. Miről? – Muslicák vannak a fogai között.” (vicc) Hegyre föl és völgyre le motorozik Lalika, Ötvenéves elmúlt már ő és Jawa motorja, Fekete az ülése, fekete az oldala, Köhög, fújtat és prüszköl, mint egy öreg paripa. Zörög, majdnem szétesik a rozoga motorja, Rozinánte a … Olvass tovább

Lovag

Hűséggel szolgálni és védeni, nemes cselekedetért küzdeni, ez az igazi lovagi példa, ilyen fegyverekkel juthat célba. Ma már nem divat lovagnak lenni, hazáért, becsületért harcolni. Celebeket fújnak az új szelek, kiket a lelkes ifjúság szeret. Nem léphetünk vissza az időbe’, haladni kell a korral előre, hová érünk célba, azt nem tudom, bár lehet, hogy tudni … Olvass tovább

Robin és Marian

Robin és Marian (a film 1976) Lovagregényeken nevelkedett, és hófehér volt pilleszárnyú lelke, viselkedése könnyed, jellemes, kik ismerték, igen rajongtak érte. Kérői versenyeztek egyre csak, de ő szívét csupán Robinnak adta, mert tőle kapta rég a szárnyakat, miken repült szerelme oly magasra. Hűséget esküdött örökre ő, amit meg is tartott a jó vitéznek, erénye ritka … Olvass tovább

Ballada a XIII. századból

Ballada a XIII. századból a székely leányról, lovag kedveséről és a tatár kán fiáról Anyám, édesanyám, vérben úszik lábam, ne adj engem, ne adj gyilkos, vad tatárnak. Van lovagi mátkám szép Erdélyországban, hűséget fogadtunk már régen egymásnak. Lányom, édes lányom bizony el kell menned, tatár kán fiának ígéretet tettem. Messze tatár földön talpig nehéz vasban … Olvass tovább

A lovag

Álmaink lovagja hős, szálfa, s ősz haja, hófehér paripán vágtat át a Pusztán… Jól fel van vértezve, ki gyáva, érezze, rettenthetetlen hős, bátor lovag, s erős… Kedves és aranyos, napot bearanyoz, szókincse bővített, ne hidd, hogy szédített… Minden szavad lesi, kedvedet keresi, holdastul csillagot, virágról illatot, madárról szárnyakat, otthonnak várakat elibéd leteszi, gőgödet legyezi. Ígér … Olvass tovább