Őszi történet (Judit)

Ősz volt, mikor megismertem, Rég elmúlt, de nem feledem, Kis kosárral a kezében Jött felém az utcán éppen. Barna haja göndörödött, Mint bárányé, pöndörödött, Barna szeme, tekintete, Megigézett nagyon vele. – Judit vagyok –, nyújtott kezet, Az én hangom meg remegett, Mosolya és fehér foga Ragyogott rám attól fogva. Orra, arca és a füle, Na, … Olvass tovább

Ősz

A búcsúzó nyár végigsimítja arcomat. Síró szemmel idéz fel szép, meleg napokat. Már hűvös őszi szél játszadozik fák között, Sápadt levélgyermeket csalogat domb mögött. Kövér, pocakos szilvák földre landolnak. Repedezik burka milliónyi diónak. Kiskertekben a színes rózsák mind fakulnak, Csöndesen hulló szirmuk búcsút int a nyárnak. A tüzes nap égető melegét pótolja Fáknak, bokroknak vörös, … Olvass tovább

Őszelő

Amott az hegy mögött az ősz közelg már, pirulva hull alá a tölgylevél, az esti szél a fellegek között jár, de szárnya nádsusogva földet ér. Simítja lágy vizét a kerti tónak, akácosok között lebeg tova, üzenve súgja minden itt lakónak, hogy itt az ősz, a csendnek évszaka. A lassuló világ aludni készül, a fáradó Nap … Olvass tovább

Az Őszhöz

Itt vagy hát Ősz! A szőlőszemek szelíd pillantásában felragyog még egyszer a Nap, vigyázva, mert fájnak nyárégette sebeink. A szállingózó levelek alig-alig érintése gyógyír összetört lelkünkre, hiszen bajok és bánatok között kell élnünk. De te csöndes esővel lemosod majd a könnymaszatos arcokat, és sártengerbe süllyeszted a barbár, gyilkos vasszörnyeket. Megtisztítod a Földet, mert beszennyeződött, mielőtt … Olvass tovább

Emlékszel?

Emlékszel a múltra? Sok-sok éve régen Virágmezőn jártunk Zöld pázsitos réten. Fénylő csillagesőn Holdvilágos éjen Hűséget ígértél A szívemet kérted. Nem tudtuk az időt Tavasz van-e vagy nyár Igaz szerelem volt Öleltél- csókoltál. Égi lámpás fénye Arcunkra mosolygott A szívünkbe akkor Őrült vágy lobogott. Szerelmet ígértél Én elhittem szavad Nagyon szerettelek Azt hittem így marad. … Olvass tovább

A színek mestere (őszi történet)

Itt van az ősz, megérkezett. Kezében egy jó nagy ecset. Festékeit kikészíti a zöld vásznát szinesíti. Sárgát, barnát, sorra kever, déltájt a nap rajta hever. A festményét megszárítja, emitt – amott pirosítja. Munkájával gyorsan halad, kezenyoma mind ott marad. Színes a táj ősz közepén: kertben, völgyben, hegytetején. Piroslik a csipkebogyó, barnán hullik a mogyoró, galagonya … Olvass tovább

Állati szerelem- váratlan találkozás

Állati szerelem / Váratlan találkozás/ Elindult egy róka kalandot keresni, ment, mendegélt, ismerkedni. meleg volt, megszomjazott, egyszer csak egy kúthoz ért. De nem volt víz a mederben, kapta magát tele merte, jó nagyot ivott, tovább ballagott. Szép fehér kecskével találkozott. megtetszett neki a szőre, szőre között teli tőgye. Beleszeretett, feleségül vette, gyerekük is született: kecses … Olvass tovább

Ősz / Tanévkezdés másképp

Vége van a forró nyárnak, esős napok ránk most várnak, felfrissült az egész világ, madár dalol, nyílik virág. Gyerek készül iskolába, kell könyv,füzet, kell új táska, de jobban kell egy jóbarát, ki meghallgatja nagy titkát. Hiányzik sok pedagógus, nekik nemrég azt mondták: kuss! Nincsen joguk, távvezérlős az iskola, s ki maradt: hős. A többiek szépen … Olvass tovább

Ősz-mese

Ősz-mese Színt vált már a vadvirágos rét, zöld abroszát belepi a dér. Faágakon fonnyadt falevél, tücsök koma régen nem zenél. Fáradt avar hever szanaszét, zörgő hátán táncot jár a szél. Magot csipked sok-sok kis veréb, hallgatják a színes ősz-mesét. Esőfelhőt sodorgat a lég, fölötte az égbolt tiszta-kék. Lassan-lassan besuhan a tél, s tavainkra tükröt von … Olvass tovább

Szeptember

Szeptember, szeptember Hulló levél, szél-ember Áldásában színtenger Tenyerében illat, íz Ereiben messze víz Áldásában termékeny Gesztenyebarna gumó a fűben Gombaillatban piruló lomb-tüskék Madárcsicsergős napfény-ereszték rojtjain kandikálnak tűzpiros csitkék. Sülő tök illata, sült krumpli jó szaga Ölelik egymást, mint almát az almafa. Ki teríti gyérülő hajzatát s Együtt hallgatják a szél-zengte orgonát. Szeptember, Szeptember Hulló levél, … Olvass tovább

ŐSZI TÖRTÉNET

Ősz szájszélén ökörnyál, esőfüggöny mögül a fény kitekint. Harmat gyöngyeivel játszik a hajnal, szivárványt feszít égre az ősz. Fűcsomó átázottan didereg, mohát könnyez farönkre a természet. Levelet hullajt a bánatos tölgyfa, őszi ruhát horgol a szeptember. Magaslat esővel teli dézsája, menny csapja nyitva maradt. Ősz ölébe zuhan a felhő, fodros szoknyája csuromvizes. Csupasz ágak alkotni … Olvass tovább

Múlik a nyár

Tombol a nyár, melegíti a szívem, majd, ha leszáll ma az éj megölellek, csillagos ég betakarja szelíden, nagy szerelemmel e boldog időket. Álmodozón karol át remegésem, fellegeken gurul által a vén Hold, és a szemét betakarja egészen, úgy pirul el gyönyörünkre az égbolt. Tombol a láz, ölelésed a nyárban még megigéz, vele zúdul a vérem, … Olvass tovább

Szentimentális ritkulás

Szétcincált pókháló szálldos őszi falevelekkel keretezett üde tájon. Csillog a nedves fű, pára csap fel egy tündér lába nyomán. Vagy tán kedvesem osont által a portán, ajkát sanzonra csücsörítve, földes utat vájva az avar diszharmonikus mintájába? Vajon hallani fogom őt, mikor szúrágta ablaktáblám alá ér, halántékán a verejtékcsík mint ökörnyál ragyog, és szentimentális suttogása érzéki … Olvass tovább

Őszi történet

Szépen színesedtem, tetszettem magamnak, az emberek is mind egyre csak ámultak. Kiültek a padra jókat beszélgetni, ilyenkor kellemes a szabadban lenni. Enyhe szellő játszott, velem is hintázott, és a napocska kedvesen simogatott. Gyermekek kacaja vidáman csilingelt, jókedvük, örömük senkit sem ingerelt. Nyári hőség helyett langyos a levegő, minden ember örül, a világ élhető. Sötétzöld ruhámat … Olvass tovább

Iskolás vagyok!

Nem kell anya ébresztened, egyedül is felkelek! Hisz tudod nagy nap a mai, Megnyílnak az iskola kapui. Ne potyogjon a könnyed, nem kell félned. Nagy vagyok ám, sok kis pajtás vár ott rám. Tanulunk majd jó sokat, a tanárokkal is harcokat! – Látjátok nagyok, már én is iskolás vagyok!!!

Földünkön…

Földünkön… Bár szívekben lenne ekkora melegség. Az emberi elme kihűlt rég jegétől. Átnézni másokon? Könnyű szívvel tették. Robottá lett testünk saját erejéből. Utcákon ezerszám mennek mint a gépek. Érzéketlen arcok, magukba fordulva, látom két szememmel nincs is bennük lélek. Jöhetne egy angyal, ki ébresztőt fújna. Aszfalton ott fekszik egy éhező koldus. Beesett az arca, cserepes … Olvass tovább

Mérhetetlen inga

Az élet egy gigászi vándorút, amely során megannyi kérdés merül fel és amelyre válaszul csupán a kétely és merengés marad csak és az éjszakák ködén a téridő, ha visszagörbül, csomót köt álmaidra, köldökén a lét lazán a mélybe szédül. A lent, s a fent között vadul kileng e mérhetetlenül nagy inga, repít magasra, majd utána … Olvass tovább