Boldogság csöndje

Boldogság tanyája az otthonom, átölel a béke és nyugalom. Szélesre kitárom az ablakom, a szél vigye messze a sóhajom. Derengő fényben eltűnik csöndben, mint az üvegről a pára csöppje. Jöjj, itt minden perc a tiéd lehet, itt nem fontos, mindennek megfelelj. Itt a csönd kényeztet és elringat, ne félj csak bátran bízd rá magadat! Hagyd, … Olvass tovább

HÓ-EMBER

Amikor már nagy a hó és itt időz a fagyapó, kicsik és nagyok összefognak, hóból embert gyúrnak. Hogy ne fázzon a feje, fazék kerül rája, hahó, halihó, s amíg készül, fiúk, lányok hócsatáznak. Jókora lesz a hasa, répából pedig az orra, mellényén szén a gombja. Miből legyen szeme, szája kérdi Marcsi? Jancsika hoz valamit találomra. … Olvass tovább

Hóhullám

Amott a hegytetőn a hó fehér subát terít a büszke csúcsra, jelezve azt, hogy újra itt a tél, az ősz nyakát szorítja ujja, előre küldte már fagyos szelét, öreg kabátod ostromolja, lehullt avart kavarva szerteszét a lelkedig hatol karolva. De most havat cipelve érkezik le rád a szürke fellegekből, szikár, fagyott meződön átsüvít, az ablakod … Olvass tovább

Szonett egy magára hagyott lélekről

Elnyűtt papuccsal a lábán csoszog ki a konyhába s remegő kézzel emeli fedőjét, ami ott rotyog: ismét csak a darából lesz étel. Puliszka ízét érzi a szájában. Ehj, még gyermek volt csupán, mennyit evett! Most meg parázs se izzik a kályhában, pediglen már hó sem először esett. Visszatérve a dohos szobába magányos foteljébe telepszik, s … Olvass tovább

Havazás

Őszi idő menne már, rideg évszak erre várt. csípős hideg beköszönt, előhoz hideg szellőt. fent a felhők vizesek, hideg időt éreznek. Cseppek fagyni kezdenek, készülnek mind pehelynek. Felhőből a hópelyhek, hullnak, mint a levelek. földre hulló művészek havas képet rejtenek. Fehér színű festményre, emberek felfigyelve, jó vastagon öltözve, kitérnek a kertekbe. Nagy seregben gyerekek, művészetbe … Olvass tovább

ISTENFÉLŐK IMÁJA

ISTENFÉLŐK IMÁJA Éjszaka van, de én hallom Jézus Urunk hangját, az elveszett bűnösökért mondja szent imáját. A hívőkért imádkozik, értük szól az Ige, aki nem tud imádkozni, a pokolban fog elveszni. Az éjszaka sötétjében hangzik el az ige, azok, akik meghallgatják: nincsenek elveszve! Jézus ölén nyugszanak meg, Áldd meg, Urunk, őket, hogy a hívők mindig … Olvass tovább

Téli világ

Téli világ Egyszer mindennek lejár az ideje, elillan az ősz, havat szitál az ég. Pamacsos pelyhek puhán földet érnek, foszlós fellegét fodrozza a Tél. Fagyott virágát ablakokra szórja, kanyargós indája fut a hegyeken. Művészi csigákba csavarodva jeges képet fest a dermedt üvegen.

Álmatlan éjszaka

Gyertyafényben úszik minden, szememben álom még nincsen, alszik mindenki, jó és gonosz, az asztalon a papírdoboz. Az óra jár lassan körbe, gyertya kanóca is görbe, fáradtan ég, lassan lángol, nap a holddal nem harcol. Csendes minden, üres, kies, az én szívem mégis heves, gondolatok zakatolnak, már nincs hegye a tollnak. Magamra húzom a takaróm, elutaznék … Olvass tovább

A nyelvtudásról

Egy Rajna-parti kisvárosban Valamikor, ifjúkorban Eltöltöttünk egy kis időt, Ismerkedtünk egy délelőtt. Egyetemi kiskocsmában, Jó társakkal egy szobában, Forrt a bor, és folyt a szó, Szép idő volt, nagyon jó. Tanfolyamunk fő témája Nép s kultúra megtartása, Közben egy-egy pohár bor, Jó rajnai, csúszik jól. Vendéglátónk jó gazda volt, “Hozok még bort, édes óbort,” “Én … Olvass tovább

Fényképek

Fényképek sokan kérdik, hogy minek az a sok kép mindenkiről, mindenről, minek még? mégis olyan jó, mikor előkerül egy régi kép s rajta egy szívemnek kedves személy akit nem láttam már régóta vagy már csak a szívem fest egy képet róla de néha az emlékek megfakulnak az apróbb részletek elhalványulnak ezért ilyenkor előveszem az én … Olvass tovább

Polnai Gábor – Arany tollal írva

Az életemből jó pár lapot kitépett az élet, Próbálgatom összerakni a szertefoszlott képet, Itt hevernek lában alatt, csak taposom ezeket, Észre veszek egy darabot, s kinyitom a szememet. Egy kis darabka nem sok, de többet ér mindnél, Saját mosolyt látok rajta, boldogságot, s reményt. Felnézek az égre lassan, kezemben a tépett lappal, Sötét felhő szertefoszlik, … Olvass tovább

Emlékmorzsák

Lelkem apró rezdülései életre kelnek, mikor fázom, csak úgy jönnek, s némán átölelnek; nem kérnek semmit, csak adnak egy-egy tiszta hangot: békét hoznak, áldás éltet, s látom kedves arcod. Nyitott könyv vagy. Nézlek. Léted elém terítetted, emlékeim között rímeiddel fűszerezted. Selyemköntösöd reggelente féltve foltozom, lelked kopott kiskabátját sűrűn begombolom. Szirmaid bájosan nyílnak, a napfény se … Olvass tovább

Emlékezés november elsején

Ékköves öltözéket sző a pirkadat, Mától krizantém illatot lengedez a fuvallat. Az őszi égbolton ők már fényként ragyognak, Krizantém, gyertyaláng őrzi az álmukat . Ma a hűvös márványon gyertyalángok mellett, Emlék melengeti a keserű szíveket. Mécses fényei útján ma a könnyeket , Angyalok viszik tovább az égben élőknek. Szemek kristálygömbjein fájdalmak rejtőznek, A rideg föld … Olvass tovább

MAJDNEM MENNYORSZÁG

Kezedben éled újjá a világ, ujjaid ösvényként fonódnak csontjaimba, a nap tarka képzettel fogad. Nyitva minden, ahogy hagytad, csak a szó üres. A számok ferdén tükröződnek, s köztük csak egy maradt, csak egy keres. Majd terjedsz bennem, mint zápor a létben. Egy őszi nap tesz nyárrá. És megingott fellegek közé ír ma is a hajnal, … Olvass tovább

Elfogyott a morzsa

Fejemben él a régi szép időknek megannyi édes, álomitta képe, eláramoltak és ma visszatértek, leülni még e visszarévedésre. Diákszerelmek álmatag topognak, beengedem sorát ez ámulásba, a lázas évek íme elrobogtak, minő sebes ma létem áradása. Hiszen ma délelőtt mi még feleltünk, kilesve válaszát a dolgozatnak, jövőnk be csábosan repült előttünk, s mi mind utána boldogan, … Olvass tovább

Életem emlékmorzsái

Nem emlékszem a történetre még az ötvenes évekből: én, a család új jövevénye lepottyantam a kéményből. Kicsi korom szép emléke szintén az ötvenes évekből: kisiskolás lettem végre, tanultam a csodás könyvekből. Gyermekkorom szép emléke még a hatvanas évekből: a kisdobosok nyakkendője nem hiányzott az ingemről. Kamaszkorom szép emléke még a hatvanas évekből: eljártam a táncparkettre, … Olvass tovább

Kimondom: csodaszép!

Rajzolni nem tudtam sosem. Csillogó szemekkel csodáltam nagyapám kezét szárnyalni a papíron. Galambok, cinkék, füsti fecskék, gömbölyödtek, már-már dalra keltek, míg rajzaival megtelt az asztal. A meggyfán a levelek velünk kacagtak, kósza szellő fürtjeim borzolta, született nő – én ötévesen követeltem: rajzoljon nekem még többet, még szebbet! S ő megtette, mert szeretett. Éreztem, de sosem … Olvass tovább

Mért múlik el?

Mért múlik el? Hol vagy, Anyám, hová mentél, Apám? Eltűntetek, mintha sohasem lettetek volna. Létezésteket csak én tanúsíthatom, s engem őriz majd Fiam. Mért múlik el mi egyszer volt, megszületett, miért lesz vége? Örök létemnek mért nincs reménye? A világ örök, csak a nagy egész része változik folyvást, s másnap már nem leled nyomát a … Olvass tovább