Nyári álom

Ősz hajam cirógatja langy nyári szellő, fülemüle dalától lármás az erdő. Július Szent Jakab hava, érett kalász illatát árasztja, arató tarlón nótáját ontja. Zamatos gyümölcsbe jóízűen harap, aranysárga sugarával pirít a Nap. Rózsakert szerelemünk bimbóit bontja, sóvárgó szívem – csak veled – hozná vissza. S még a forró nyárban álmodozom ébren, földanyácskánk forog a végtelenségben.

A léten át

Ma már a régi álmok elszeleltek, alig maradt nyomuk, peregtek el, akárha volna mind csak égi felleg, miket csupán az őszi szél ölel. Be messze szállt velük letűnt világom, az édes évek árja elszaladt, de én azóta egyre visszavárom varázslatát a parti fák alatt. S amint kanyargva életem folyója az út során a tengeréhez ér, … Olvass tovább

Álomvilágom sohasem lyukas

Álomvilágom sohasem lyukas, nem szól hozzám benne senki hidegen, kedves ott egymáshoz minden utas, mindenkinek jut kellő figyelem. Tudatalatti talán így izen, rosszat magából kitessékel, kiejt, takarít az önnön mélyeiben, teszi dolgát, mintha lenne ősi sejt. Álomképekből mi marad nekem? Meddig működhetnek az ösztönök? A beteljesületlen vágy meddig rág? Vágyaid teljesüljenek gyermekem! E kívánságom állandó, … Olvass tovább

Össze-vissza álmok

/ egy kiadós vacsora után / Mezítláb sétáltam a hóban kezemmel egy biciklit toltam, a hó meleg volt, nem hideg, mégis kiabáltam, segítsenek. Belestem volt iskolám ablakán, valaki kinézett, ki ez az öreglány? Én szégyenszemre elfutottam, de a biciklit is húztam-vontam, magas híd tornyosult előttem, ott már a biciklire felültem, a nagy hóban alig bírtam … Olvass tovább

Álmodok

Rémálmok, aggodalmak, víziók, meggyötört éjszakámon sorba felkeresnek. Hideg veríték, összeszorított fogak, zsibbadó kezek, menekülés. Kegyetlen hajsza, légszomj. Álmodok, az életemről. Egyszer csak érzem, szárnyam kinő, felemelkedek. Hatalmas szárnycsapásokkal, egyre feljebb szállok. Már könnyű vagyok, szinte légies. Alattam a világ, a levegő kristálytiszta. Álmodok, az álmaimról.

Az álmom

Esthajnalcsillag finoman sejlik álmom kalandja még benne rejlik. Oly huncutul kacsint le a földre álomport hint a bágyadt szememre. Éjjeli csendben fekszem az ágyon, körbe ölel szorosan az álom. Fenn lebegek a fényben. – Hol vagyok? Talán angyalom szárnyán suhanok? Kies tájon fogy az utam egyre . Szól az angyal: – fölviszlek a Mennybe! Forgolódva … Olvass tovább

Álomvilág…

Álomvilágba születtem, Amikor a földre jöttem, Szülészeti fehér ágyba, Édesanyám két karjába. Mikor később hazaértem, Álomvilágba kerültem, Nagyszüleim szép házába, Leányaik szobájába. Ettem, ittam és aludtam, Álomvilágba jutottam, Néha nagyokat gagyogtam, Meg a pelenkába tojtam. Közben lassan cseperedtem, De semmit nem felejtettem, Angyalokra emlékeztem, Álomvilágba csöppentem. És amikor megnősültem, Mert szerelmem megismertem, Álomvilágban lézengtem, Hisz … Olvass tovább

ÁLOMVILÁG

Leszakítom a mesét az álomvilág fájáról, csokihegy olvad talpam alatt. Aranylóan vakító nyalóka a Nap, vattacukor a felhő. Zöld marcipán a fű a tájon. Ételfestékkel sminkelt virágok nézegetik magukat a harmat tükrében. Kókuszgolyók a fán a levelek. Nyalánkságok lógnak a fantázia bokrán. Hirtelen feleszmélek, kipattan szemem, mint tavasszal a rügyek. Álomvilág vonatja az ásító számon … Olvass tovább

vágyringató

átperdül a nappal valami árnyaltabb félébe letérdelve bájos dallal üdvözletet hint a már homályos horizont szélére elköszön a nyártól deres napszakok jönnek ám még ajkai peremére mosoly – gödrök napba megmártózni ki-kiülnek

Amikor álmodom

Amikor álmodom, kinyílik végtelen sok ajtó. Szobák sora, s az ablakon fehér függönyök lobognak. A nap betűz. A tapétán virágok, s az éles fényben lehunyják szemüket. Az egyik sarokban kisgyerek, büntetésből. Már nem sír. Letört fejű sakkfigurával karcol a virágok közé képeket. Nem kér bocsánatot senkitől, de ő sem bocsát meg senkinek.

Mélypont (Légy merész)

Mélypont (Légy merész) Mikor ébren vagyok, tudom, mert ébren vagyok. Ám mikor álmodom, nem tudom, mert alszom. Olykor álmomban megteszem, mit nappal talán nem merek. Máskor gonoszul gúzsba köt, s hírtelen csatakosan riadok fel. Álom? Furcsa, de talán mégis, álmomban is tudatomnál maradok, mert különben, örökké tartana, e tudattalannak hitt ingatag álom. Néhanap az ébredés … Olvass tovább

Álomvilág

Te voltál a legszebb álmom, Te voltál az ideálom, Téged dicsért nap és szellő, Tiéd volt a rét, zöldellő. Te voltál a hű kedvesem, Soha-soha nem feledem, Te lettél az én jó párom, Segítőm, és ez nem álom. Éltünk békében, boldogan, Ám az idő úgy elrohan, Itt hagytál, a felhők hívtak, A bánatom oly nagyon-nagy. … Olvass tovább

Jácintkék álom

Kifejezetten könnyűség volt beleszeretni. Mint jácintkék tükrök a nyári Napfényben, szemei úgy tudtak rám ragyogni, olyan hihetetlenül világítóan, kéken. Az Androméda csillagkép tizenhat csillaga az éjszakai égen sem tündöklött még soha úgy, mint az Ő szeme, mikor rám nézett. Aztán az élet másképp döntött, kettőnket össze nem kötött, utunk úgy tűnt, hogy végleg kettévált, és … Olvass tovább

elmélázva

a pillanat, mikor fejemben harsány gondolatok cikáznak rólad olyan, mint mikor kedvenc teámat szürcsölöm: a körülöttem zajló pörgést lelassítva egyszerre ragad magával a tény, hogy egy-egy idea is lehet ízesen finom, és persze annak felismerése, hogy mindez el is múlik egyszer…ám, csak akkor, ha nem töltöm újra a csészémet