Lehetnék neked ébredő hajnalod, a felkelő Nap fénye az ágyadon, a reggeli harmat cseppje ajkadon, lengedező tavaszi szél hajadon. Lehetnék neked álmos, virágos rét, hamvas, friss, színes virágok szerteszét, akár havasi gyopár vagy százszorszép, csillagok között a legszebb álomkép. Lehetnék neked a mád, a holnapod, szerelmes szíveden nyíló ablakod, fázós hajnalon a meleg paplanod, ó, … Olvass tovább
Gyermekkoromban álmodoztam sokszor arról gondolkodtam mi leszek majd, ha nagy leszek kerestem egy égi jelet. Láttam, hogy színésznő vagyok s a színpad közepén pózolok a “Tetemre hívást” szavalom Bárczi Benő vére csuklómon. Aztán váltott képzeltem “Kései sirató” lett kedvenc versem s ahogy meséltem a Mamáról véltem, csirkét hozok faluról. Aztán tanár akartam lenni dolgozatot íratni, … Olvass tovább
Napok pacáit maszatolja az idő, tejfogas gyermekkorom múltba vész. Emlékeim könnyét felitatom, benyel minden percet a lét szája. Gyümölcsöző éveket szüretelem. Sikervár épül a fejemben, lelkemet kegyetlen sors ostorozza. Hónapok rőzséit gyűjti kezem, évszakok szőnyegei terülnek lábam alá. Szememben könny a termés, arcomon pillanat szirma. Fülembe kacag a szél, vajúdik bennem a csend. Életem naplójából … Olvass tovább
Egyszer fényképésznél voltam, És a gépbe mosolyogtam, Megőrizzék két szép szemem, Tekintetem, csodás lelkem. A hajamat levágatták, Legyen remek a frizurám, Megmosdattak, megtöröltek, Hogy tisztán fényképezzenek. Szép fehérbe öltöztettek, Mint angyalra, úgy ügyeltek, Magammal vittem jóságom, Csak a szárnyam maradt otthon. A szvetterkém hófehér volt, Szépen horgolt a nadrágom, Vadonatúj fehér stramplim*, Tiszta, fényes a … Olvass tovább
A múlt ködén megannyi kép dereng át, szorítva szívemet gomolyködével, a boldog éveim romantikáját, megélem újra mind elém letérdel. Szerelmeim között kutatva lágyan elöntenek megint az érzemények, felülkerül buján a régi vágyban, miként öleltelek remegve téged. De lám, az évek egyre-másra teltek, idő borítja fátylait szomorgva, azóta csendesek nyomán a kertek, a csókjaidnak ím se … Olvass tovább
Bármikor rádpillantok, a szívem hevesebben ver, szám mondana szavakat, de a szépségedtől nem mer. Hisz mit akarhat egy magamfajta senki, egy gyönyörű hercegnőtől, Kit szeretni tudna e paraszt, de nem hagyhagyhatja hogy ő nélkülözzön. Testem remeg, szavam eláll, a szívem dobban, minden szavad hallatán, Mindent megtennék hogy reggel, este, boldog legyek a szép szemed látván. … Olvass tovább
Hiányzik az, mit egykoron éreztem, Hiányzik hogy, szerettem hogy léteztem, Hogy minden napom úgy telt lesz holnap, Mára már csak bú, a stressz szólítgat. Nincs kedvem a reggelhez, délhez, Nincs már értelme az egésznek
– Örök hazánk – Örökké hazánk e csodás kis ékszerdoboz, Drága Magyarország, hol sokféle szív dobog… Lankák, Hegyek, Alföld, Folyók s a szép Szigetköz, Varázslatos erdők, nádas, tavak – ideköt… “Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül.” Talán még a neved is tankönyvekbe kerül… Mint a régi nagyjainknak számos hírneve, Találmányaik, írásaik tömkelege. Tedd … Olvass tovább
Akikhez közöm sose volt, mindig szembejönnek az utcán. Felvont szemöldökű ablakok rosszalló pillantása követ. Mióta mellőlem te is elmaradtál, tapogatózva keresem a helyet a jászol-melegben, de kivet a horda. Nem vagyok azonos, sem hasonlóra maszkírozott báb, s az idegent sehol sem szeretik. Szigorodok hát, patikamérleggel mérek. Menekülök, vagy inkább csak ösztönöm menekít.
Magyarul írok. Ékezettel. Veretes szavakkal. Tiszta szívvel. Kenyér és csók nélkül Étlen-szomjazom. Szeretnék szeretni. Érik a csók, fáj nagyon Hasad a Hajnal. Bátraké a világ, Félőké az Isten. Életem naplóját Én írom, Te olvasod, (s talán még egy-két Olvasóm) Ki gyáva szeretni elapad a lelke. Kialszik a vágy. Csak az boldog ki szeret s szeretett. … Olvass tovább
Egyszer majd egy nyári reggel, Többé már nem ébredek fel. Magukkal hívnak a fények, Oda, hol az álmok élnek. Álmodok egy nagy Földgolyót, Kis patakot, sebes folyót. Fűszálat és hegyvidéket, Erdőket és kicsiny rétet. Kerteket és gyümölcsfákat, Széltől meghajló faágat. Ezernyi fénylő csillagot, Tudnom kell, hogy semmi vagyok. Megálmodom én a zenét, A táncot és … Olvass tovább
Már szinte mindent elmeséltem, Ami az életemben fontos volt, Sok mindenre emlékezem, Olyan ez, mint egy „foltos bolt”. A versírásnál fontos a ritmus, Nekem a rím is „verselő”, Sőt a prozódia is számít, Ha jó a versben, az megnyerő. Mindenki volt egyszer kezdő, Mindenki írhat rosszat is, Ám ha versedben semmi érzés, Az a vers … Olvass tovább
Az ablakunk alatt, A piciny madarak, Az udvaron szétszórják Apró lábaik nyomát. A széltől meghajolnak A fák, ahogyan szoktak. Háztetőn kémények, Farkasszemet néznek. Konténerek, villanyoszlopok, Háztetőkön piszok és mocsok. Parkolóban felsorakoztak Az autók, ahogyan szoktak. Csak unottan bámulom az eget, A földet, a márciusi telet. Egy gép elhúz a fejem fölött. Hátradőlök, egyszer felnövök. Nálunk … Olvass tovább
Életemnek naplójába Belefért, hogy írogattam. Tollam hite, üzenete: Egy emberként lépj előre! Van, mikor a tollam serceg Tépi, vési betűimet. Sorok között is olvassál, Ha olvastál, azt meg ne bánd. Van, mikor a papír felett Mint a szellő, tova reppen. Csacska, mesés a szövege. Mondandót ne keress benne. Nem hagy jelet, üzenetet. Van, amikor úgy … Olvass tovább
Itt a tavasz, másszunk fára Nevessünk a napsugárba! Csillan a fény a pillánkon, Ki testvérünk a világon? Ki testvérünk, ki barátunk? Ki az, kivel fára mászunk? Két marokkal csüngünk ágon, Földi, égi családfánkon.
Már szinte mindent elmeséltem, Ami az életemben fontos volt, Sok mindenre emlékezem, Olyan ez, mint egy „foltos bolt”. A versírásnál fontos a ritmus, Nekem a rím is „verselő”, Sőt a prozódia is számít, Ha jó a versben ,az megnyerő. Mindenki volt egyszer kezdő, Mindenki írhat rosszat is, Ám ha versedben semmi érzés, Az a vers … Olvass tovább
Hat-hét esztendős lehettem, Mikor a fába szerettem, Felmásztam reá szorgosan, És lepotyogtam hangosan. Cseresznyét, hogyha csentem én, Csipegettem fa tetején. Fekete színű az eper Sőt fehér is volt, higgyed el! Nem vártam meg, míg lepotyog, Szöktem fel érte, esni fog, A diófának illatja, Még szívemet is izgatta. Orgonafa milyen csoda Lila és fehér csokora, Szilvából … Olvass tovább
Kis legény voltam hajdanán, Bennem lakott tündérleány, Vélem sokat beszélgetett, Így éltük mi az életet. Így éltük mi az életet, Több volt nekem, mint képzelet, Bölcs barát, ki mindent megért És megvigasztal, bármi sért. És megvigasztal, bármi sért, Átvirraszt vélem oly sok éjt, Csüngök minden egyes szaván, A bölcsessége igazán. A bölcsessége igazán, Mi terelget … Olvass tovább
Őszi napsütésben Visegrádon járok, fent a Fellegvárból vén Dunára látok. Ragyogó az idő, felhő nem zavarja, őszi falevelek hullnak az avarra. Ezer színben játszik előttem az erdő, vajon meddig tart még ez a csodás idő? A várban sétálok, párom fogja kezem, közben elmélázok, múltra emlékezem. Ötven éve jártam én itt utoljára, mégis emlékeztem-e csodás látványra. … Olvass tovább
Kedves élet! Szólítottál, nevelgettél, megsirattál, nevettettél. Növesztetted csontomat, barnítottad arcomat. Fájdítottad szívemet, s térdemen a nagy sebet. Felnyitottad szememet, felszárítod könnyemet. Most én szólítlak, merre vagy? Ki otthonom volt, így cserben hagy? Hallgatlak de néma vagy, kietlen tájon süket fagy. Látod, szívem kitárom, ölelésre sóvárgom. Négy fal csak, mi körbe zár, karod sehol, ó sehol … Olvass tovább