Elmúlt a szép nyár

Elmúlt a szép nyár Elmúlt a szép nyár, a bíborarany ősz, lehulltak mind a nyárfalevelek. Ádáz viharral jöttek a rossz idők, tornyosultak a sötét fellegek. Bősz szelek cibálták az ősi fákat, sírtak a tölgyek, a kopár gallyak. Sóhajtoztak a csupasz fűzfaágak, nyögve hajladoztak a part alatt. Tarka ruháját ledobta az erdő, bronz-barna lombját elfújta a … Olvass tovább

Őszi szélzúgás

Lassú tánccal érkezik az őszi szél Kéjesen vonaglik végig a tájon Kopaszodó fa elmúlásról mesél Lagymatag madár billeg barázdákon Hullnak a falevelek így őszidőn! Dombtetőn kopasz szikla meredezik Még megcsillan rajta napfény aranya Napcsókra éhes virág dermedezik Elcsitul lassan az élet dallama Hullnak a falevelek így őszidőn! Hűtlen lett ölünk, hűtlen lett a mámor Kárognak … Olvass tovább

Mindig szerettem az őszt

Mindig szerettem az ősz leveleit, néztem, az ágakról keringve hullnak, az anyaföldet magukhoz ölelik, dobbanó szívéhez ájultan simulnak. Mindig szerettem az őszi szeleket, a hervadás illatát sodorták elém, fülembe súgtak kóbor üzenetet, ‘s ha a fák ága közt bűvös dalt zenélt. Mindig szerettem az ősz színeit is, a ragyogó sárgát, a bársony barnát, csodáltam művének … Olvass tovább

Indultak a fecskék…

Indultak a fecskék, búcsúkört repültek, a kéklő ég alatt, apró pontok lettek, vitték a szép nyarat, másnap eső esett, lehűlt a levegő, hulltak a levelek. Hatalmas felhőknek földet ér a lába. oly lassan haladnak, cuppognak a sárba. Némán sírnak a fák, hol van a meleg nyár, vaj’ merre kóricál a fénylő napsugár? Elvitte magával a … Olvass tovább

Lassu percek

Elmúlt megint egy hosszú nap, este, tükröm elé ülök majd. Biztat, holnap jő fényes megint, s szívem felejti a régit, mind. Nem sírok, s nem panaszkodok, mindenhez jó arcot vágok. Púderrel sminkelem magam, jól nézzek ki, feltűzöm hajam. Ha lehervad arcom mosolya, mint rózsaág hulló szirma, és ha bús dalt dudorássz a szél, a fáradt … Olvass tovább

Hulló levelek 2

Szivárvány színben ragyogó édeni táj, fátyolos napfényben, levelek hullanak sárga vörössel barnával, csuda bűbáj, hajamra repülve, ott néha megállnak. Fülembe suttogva, egy táncra felkérnek, jer velünk pörögjünk, most szállunk vidáman, dallamot lágy szelek, ágakon zenélnek, levelek elszállnak, a szívem megdobban. Lombsátor lehullott, kopárak már a fák, Álmosan ásítnak, aludni készülnek Várják már csendesen jó puha … Olvass tovább

Búcsú a fától

Búcsú a fától Kifakult levél némán bánkódik, A fától most éppen elbúcsúzik. Bánata őt a föld felé húzza, Szédülve lassan , hull a szakadékba. Fuvallat karján táncot lejtve, Sóhaját a szél viszi el messze. Némán hull alá a nedves földre, Az elmúlás keze őt is táncra kérte. A reszkető fára arany talárt terít, A lemenő … Olvass tovább

Keringőző lélek-levél

Keringőző lélek-levél – csend – nyugalom meghitt a pillanat – könny – bánat nem mossa arcomat – gyász – fájdalom kimondatlan szavak – varjak – szellők szárnyain suhanó gondolat – képek – léptek kísérik múltamat – szeretet – megnyugvás vezeti utamat – nesz – tánc keringőző lélek-levél – simogat – megérint minden hulló falevél – … Olvass tovább

Hulló levelek 1

Ha majd egyszer utolsót dobban a szívem, őszült hajamat, már nem borzolja szellő, az égről, eltűnik minden bárányfelhő, bús, néha derűs létet elhagyja lelkem. Fényben tündöklő, színek világát lássam, sárga, vörös levelek táncolva szállnak, szél hárfán pörögve, forogva búcsúznak, suttogó lágy szellő sóhaját hallhassam. Mikor lecsukja szememet örök álom, hulló levelek közt vágy testem a … Olvass tovább

Zenél az ősz hangszere

Zenél az ősz hangszere Sárgán zizegve hullnak a levelek, Búcsúzva a fától, táncot lejtenek. Zizzenve zenél,lágyan zengedez, Színes hangszere ez az őszi szélnek. Szél levelet sodor s visz a végtelenbe, Színes nyakéket dob az ősz a földre. Avar alatt él tavasznak reménye, Megfáradt levél lelke sóhajt a szélbe. Szél táncra kéri fel a leveleket, Kik … Olvass tovább

Hulló levelek

Hulló levelek Kevesebb a napnak fénye, Nem süt már be az erkélyre. Hűvösebbek a reggelek, Frissek a hajnali szelek. Színes levél zizeg a fán, Le is akar esni talán. Nem köti ághoz a szára, Kifogyott belőle a pára. Ha felnézek az őszi fára, Egyre több a kopasz ága. Szél pördít hulló levelet, Ősz küldött egy … Olvass tovább

Magányos fa

Magányos fán madár sem fészkel, zord szelek ülnek tetejében. Ágak közt még a nap sugara, zöldellő lombja mégis néma. Egykor volt éneklő madara, dalát szomorúan hallgatta, társa vágyott, az volt – óhaja! Száguldó ősz most utoléri, csak a tavaszt, nyarat szereti. Emlékeit temeti az ősz, levele lehull, rajt’ szürke köd. Didergőn titkain elmereng, élete, ágai … Olvass tovább

Hulló levelek

Röppen a szélben aranyló levél Bús ágakon még tétován dülöngél, útját keresve néhány falevél. Fázós levelek ide -oda röppenek, ritkuló fák közt sétál az őszi szél. Sepri az őszi szél a levélszőnyeget, mélybe szédülnek félős falevelek. Az ősz örök hírnökei némán peregnek, Minden levél egy szívként lüktet. Ősz tündére a lábamhoz gördített, megannyi aranyló levélérmeket. … Olvass tovább

Hulló levelek

Alacsonyan száll a gép, tátott szájjal nézek, Súrolja a tetejét magas épületnek. Integet a pilóta, jókedve van, játszik, És a fehér fogsora szájából kilátszik. Mellette ül a postás, vállán a táskája, Legyezgeti önmagát, kezében sapkája. Nyomja is a pilóta tövig a pedálját, A repülő elsuhan, mintha nem is látnám. Majd megfordul, visszajön, nem magasan szálldos, … Olvass tovább

Búcsúzik a nyár

Búcsúzik a nyár Az ősz nevetve játszani szólít, Lábam elé hulló leveleket gurít. A fától most csörrenve búcsúzik, Nem sír és nem is szomorkodik. Kacér őszi nap kacsintgat kicsit, Lassan hulló leveleivel kaput nyit. Lábam elé színes szőnyeget terít, Avardunyha alatt forró nyár fekszik. Egy kis levél, míg földet ér álmodik, Ég és föld között … Olvass tovább

Lánglombok

Felizzanak a lombok, – mint láng a kandallóban -, szélringatta rőt tűzként lobognak a határban. Talán az ősz tudja jól, kell egy kis melegség, ágakon dajkált aranyló méz, fürtökben csüngő nektár, szunnyadó zümmögés, kalászban ringatott kenyér, muharos rét közepén kökénytüskére tűzött kék, hulló levelekbe zárt nyár… Talán az ősz tudja jól, hogy fázik ilyenkor a … Olvass tovább

Még csak suttog az Ősz…

Még csak suttog az Ősz Szavát túlrikoltja az izgága Nyár. Hangjára hamvas, kék kabátot ölt a szilva, Szégyenlős alma pirul a fán. Fütyörészve, festeget Feszített vászna a táj: Szalmaszínre mázol mezőket, réteket, Az erdőkre sárgát, egünkre szürkét szitál. Hűvös széllel játszik, S ha alkonyra száll, Illatos fenyők ormáról, Hulló csillagra vár. Kertekben kószál reggelente, Káposzta … Olvass tovább

Hulló falevél

Üldögélek egymagam kerti kispadon Közben a hulló faleveleket számolom. Sodródnak, libbennek őszutó csendjével, Rád gondolok kedvesem, mily korán mentél el. Meséjét hallgatom fák közt dudorászó szélnek, Észre sem veszem közben, hogy múlik az élet. Csak várok valakire, aki már nem jő! Mily mostohán bánt velem az idő! Csókot lopott rám egy őszi falevél, Gyengéden számra … Olvass tovább

Szó nélkül hagyom

Szó nélkül hagyom csomagolni a fecskéket, s a hulló, sárga falevelekről is elég mélyen hallgatok. Ki lehet bírni versírás nélkül, ha megváltoznak az évszakok. Most ne essen szó az egynyári szerelemről. Egymás hegyére hányt, unt dalokkal hagyjuk békén a romantikát! Ki lehet bírni versírás nélkül, csak ikszeljük egyet a statisztikán. Épp elégszer állt már keserves … Olvass tovább