Crane, Stephen – Újság Az újság fél-igazságtalanságok gyűjteménye, melyet rikkancsok üvöltenek mérföldről mérföldre, s különös ítéletét milliónyi irgalmas és gúnyolódó ember elé tárja, míg családok simulnak a tűzhely öröméhez, ha felkorbácsolja őket egy magányos, iszonyú szenvedés híre. Az újság törvényszék, hol mindenkit jóindulatúan és igaztalanul ítélnek becsületes emberek hitvány serege előtt. Az újság vásár, hol … Olvass tovább
Crane, Stephen – Egy magas dombon álltam Egy magas dombon álltam, és odalent sok ördögöt láttam futni, ugrálni, s a bűnben vigadozni. Az egyik felnézett vigyorogva és így szólt: „Pajtás! Testvér!” Crane, Stephen – I stood upon a high place I stood upon a high place, And saw, below, many devils Running, leaping, and carousing … Olvass tovább
Crane, Stephen – Egy ember attól félt, hogy orgyilkosra lel Egy ember attól félt, hogy orgyilkosra lel, Egy másik attól, hogy áldozatra. Az egyik bölcsebb volt a másiknál. Crane, Stephen – A Man Feared That He Might Find An Assassin A man feared that he might find an assassin; Another that he might find a … Olvass tovább
MÁR NEM ÜLTETEK FÁT… Én már újabb fát nem ültetek… minek, ha lombja alá nem ülhetek, hogy hűs árnyék omoljon rám? A rég kinőtt fenyőm lassan kiszárad… Nem gond, elismerem saját hibámnak, lehet, hogy ritkán locsolom tán(?) Mert a víz mára drága kincs lett, épp, mint a ritkán szárnyaló ihlet, mely nem mozdul, hiába hívom. … Olvass tovább
Crane, Stephen – Egy tanult ember Egyszer eljött hozzám egy tanult ember. Azt mondta: „Ismerem az utat – jöjj.” És ennek nagyon megörültem. Együtt siettünk. Hamar, túlságosan hamar jutottunk oda, ahol szemem már mit sem ért, és az utunk sem ismertem. Barátom kezébe kapaszkodtam; de végül felkiáltott: „Eltévedtem.” Crane, Stephen – A learned man A … Olvass tovább
Crane, Stephen – A sivatagban A sivatagban láttam egy lényt, mezítelent, vadat, ki a földön guggolt, kezében tartotta szívét és ette. Megkérdeztem: – Jóízű, barátom? – Keserű, nagyon keserű – felelte. De szeretem, mert keserű, és mert az én szívem. Crane, Stephen – In the desert In the desert I saw a creature, naked, bestial, … Olvass tovább
Crane, Stephen – Szeretet-hazugság Szeretet-hazugság vagy. Asszonyok játékszere, némely férfi gyönyörűsége. Az igazságosság színe előtt íme, a templom falai áttetszenek hirtelen árnyaid alakján. Crane, Stephen – Charity Thou Art A Lie Charity thou art a lie, A toy of women, A pleasure of certain men. In the presence of justice, Lo, the walls of the … Olvass tovább
Crane, Hart – Medúza „Zuhanj velem a fagyos csillagokon át, zuhanj velem az őrjöngő fényen át. Merülj, hol nincs már dal, csak az agg szelek fehér haja. Kövess a végső végbe, a szédítő káoszba, fürtjeim közé! Lásd kedvesed, a követ!” Crane, Hart – Medusa „Fall with me Through the frigid stars: Fall with me Through … Olvass tovább
Crane, Hart – Angyali üdvözletek A föld ereiben a szorongó tej-vér, mely hosszan, nesztelen igyekszik szétfeszíteni a zöld növekedés övét… A gyökerek alatt ébredő remegés, egy fénytől felriasztva, mely megérezte – még a lepke alászállásának borzongása előtt – a nappal eleve rendelt sorsát… Egy galamb röptének hangja hullámzott át a gyepen… A mellettem legdrágább vajúdásának … Olvass tovább
Crane, Hart – Feledés A feledés olyan, mint a dal, mely, ütemtől s mértéktől szabad, bolyong. A feledés olyan, mint a madár, melynek szárnyai megbékéltek, kitárva és mozdulatlan – madár, mely lankadatlan siklik a szélben. A feledés éji eső, vagy vén ház az erdőben – vagy gyermek. A feledés fehér – fehér, mint a villámsújtott … Olvass tovább
Crane, Hart – Észak-Labrador A megdőlt jég földje, vakolatszürke égívek ölelik némán, az öröklétbe veti magát. „Nem jött ide senki, hogy elnyerjen, vagy egy leheletnyi pírt hagyjon csillogó kebleden? Nincsenek emlékeid, ó, sötéten fénylő?” Hideg csönd. Csak a múló pillanatok vándorolnak a tavasz felé – nincs születés, nincs halál, nincs idő, nincs nap feleletül. Crane, … Olvass tovább
Cowper, William – A csiga Fűszálon, levélen, falon a csiga úgy tapad nagyon, akárha volna egy azon belőle. E házban élve bújik el, ha a veszély nagyon közel legyen vihar vagy égi jel, mi dörgne. A csápjait, ha megfogod be visszahúzza ő legott, házába bújva tán morog, remegve. Akárhol él is egyedül, nincs mása önmagán … Olvass tovább
Cowley, Abraham – Anakreóni dal – Ivásra A föld mohón issza az esőt, s új korty után tátong megint ő. A földből szív a rét, a lomb, ettől virul mező s a domb. A tenger is, ki úgy lehet, nem szomjazik már eleget, tízezrivel nyel folyamot, mégis kiönti habjait ott. A fürge Nap – ki … Olvass tovább
Cotter, Jr. Joseph Seamon – És te mit felelsz majd? Testvérem, jöjj! Menjünk együtt Istenünk elé. S amikor majd megállunk előtte, én így szólok: „Uram, nem gyűlölök, engem gyűlölnek. Nem ostorozok senkit, engem ostoroznak. Nem kívánom más földjét, az enyémet kívánják. Nem csúfolok népeket, az én népemet csúfolják.” És te, testvérem, mit felelsz majd? Cotter, … Olvass tovább
Cotter, Jr. Joseph Seamon – Csak mert fekete vagyok? Miért mosolyognak, ha szólok, s azt mondják beszédemre: úgy sír, mint egy kisgyerek, ki maga sem tudja, mit akar. Csak mert fekete vagyok? Miért gúnyolnak, ha fölkelek, és közéjük állok a tanácsban, szemükbe nézek, és az ő nyelvükön beszélek? Csak mert fekete vagyok? Cotter, Jr. Joseph … Olvass tovább
Arnold, Matthew – Halhatatlanság Emberek közt megtörve, vigasztalan, e vad világot hagyjuk menni útján; „Türelem!” – mondjuk – „majd e létünk múltán világ lehull, s mi szállunk, gondtalan.” S nem néz-e ránk az ég irgalmatlan, mint e föld csatáinak szegény hadán? Ki elbukott e földi élet napján, bírná az ég örök tüzét szakadatlan? Nem! Életünk … Olvass tovább
Valaki messze jött világra egy nagy faluban, apró agyagházban, pálmák ölelték árnyukkal. Valaki közel látta meg a napot, egy kórházban. Babakocsiban tologatnak ott apró babákat. Valaki olyan házban született, amit nem is ismerek. A legfontosabb, hogy megszülettünk mind erre az életre.
Adams, Sarah Flower – Közelebb Hozzád Közelebb Hozzád, Istenem, Közelebb Hozzád! Bár kereszt emel, Mely Hozzád vezet, Mégis ez dalom: Közelebb Hozzád, Istenem, Közelebb Hozzád! Mint vándor, kit az est Sötétje fed, S a kő lesz vánkosom, Fejem alatt; Álmomban is közel Lehessek Hozzád: Közelebb Hozzád, Istenem, Közelebb Hozzád! Ott táruljon elém Az égbe lépcső; … Olvass tovább
Corrothers, James D. – Az Igazság zárt kapuja előtt Feketének lenni ily időben itt – Bocsánat kell hozzá. Seb új sebre hull, Elárultan, miként ki kínhomályba vitt, S még áldást osztott: annak is hajolni kell, ki sújt, Feketének lenni ily időben itt. Feketének lenni ily időben itt – Türelmet kér, oly ritkát, végtelent, Mely vaksötétben … Olvass tovább
Constable, Henry – Szent Mária Magdalénához Áldott bűnös, ki maga próbálta, mi a különbség bűnös, s szent között, panaszom lásd meg könnyeid mögött, érte sírsz, én vágyom ama sírra. Ne hagyd elégni a bűnös lelkem első vágyaid lázában, kérlek, de hagyd, mit megfertőzött a szíved, átszúrja oldalam könyörtelen. Így nem lesz a lelkem sem bolond … Olvass tovább