William Cartwright – Kloéhoz, aki egy férfiért fiatalabb akart lenni

William Cartwright – Kloéhoz, aki egy férfiért fiatalabb akart lenni Kloé, miért kívánom azt, hogy annyi légy megint mint én, tökéletes a gondolat, ha dolgaink egyesítenénk? Az ikreknél az éveink mennyivel jobban hasonlít. Két pillanat, mi létezik, egyik, ha ébred az érzék, másik, ha forrnak lelkeink, onnan mérd a létezését. Mikor egymást megszerettük akkor mi … Olvass tovább

Paul Laurence Dunbar – Utolsó ballada

Paul Laurence Dunbar – Utolsó ballada Már nem sokáig élek, de hát halott előbb-utóbb, ki bár sokáig élhet, lehet szegény, vagy éppen gazdag ő, de mind ragaszkodik az életéhez. Hát hejhó, fel kupáidért, s dalért, a nyílt és tiszta, mély tekintetért, hevülj a szép vadászkutyáidért, a feddhetetlen úriemberért. Ott van Dimmock ki tegnap este még … Olvass tovább

John Done – Szent szonettek IX.

John Donne – Szent szonettek IX. Ha mérgező a víz és a növény, minek gyümölcse ránk halált hozott, ha züllött kecskék és irigy kígyók nem átkozottak, én miért lennék? Mért lenne bennem rossz az értelem, a bűneim miért kegyetlenek? Az irgalom miért dicsőséges az Úrnak, és miért a félelem? De ki vagyok, hogy vitába szálljak? … Olvass tovább

Paul Laurence Dunbar – A szerelem éjszakája

Paul Laurence Dunbar – A szerelem éjszakája A Hold sötét az égen, csillagok sem égnek, komor tekintetével, mind az éjre réved. A hótakarta tájon hideg szele motoz. Amíg e dalt dúdolom, te Párizsról álmodsz. De ez a létnek rendje, habár én nem hiszem, a férfi énekelne, míg a lány szendereg. Nagyon vigyázva arra, ne bántsa … Olvass tovább

Paul Laurence Dunbar – Vallás

Paul Laurence Dunbar – Vallás Nem vagyok hiteknek papja, csupán az emberért dacolva, többet jelent nekem, szavamra a könnye és megannyi gondja, több, mint az égbe szórt imája. Te szent, a jajveszékelésed hiába hallom én legott lent, ez az öröm, amit lefestesz, hitednek ez a boldogsága, ez lenne mind megújhodása? Fogd fegyvered és tarts velem, … Olvass tovább

Ott belül

Ott belül (Ana Blandiana) Karcolt ezüst A tükrök öreg hátánál Nimfák és szatirok a leesett vakolat alatt Melyet kövér angyalok tartanak Túl kis szárnyakkal ahhoz Hogy el tudnának repülni a falról Nézd és próbáld meglátni Ki kinek segit És kinek magyarázd A gepárdok szomorúságát Melyekből csak macskák maradtak

John Wilmot – Szerelem és élet

John Wilmot – Szerelem és élet A régi életem oda, a szárnyalása múlt, tünékeny álmokon tova, lépett ködén a volt, memóriám ma holt. Ha nincs jövendőm már nekem, hogyan lehet enyém? A pillanat, maradt velem, sebes, akár a képzelet, Phillis, csupán tiéd. Ne bántsuk azt mi ingatag, hamis szívek, törött igék, ha én leszek csodád … Olvass tovább

John Webster – Tavasz minden virága

John Webster – Tavasz minden virága Tavasz minden virága a síron illatozva, melyek száma egyre nő, így telik a vén idő. Tekintsük át az életünk, növekszünk, majd el is tűnünk. Agyő, te láng, agyő öröm, elült a vágy e bűvkörön. Üde lehellet, tiszta szem, mint illatozva elpihen, következménye volna bár az árny, miként a Napra … Olvass tovább

Paul Laurence Dunbar – Lelkiismeret és bűntudat

Paul Laurence Dunbar – Lelkiismeret és bűntudat „Agyő!” – a lelkiismeretnek búcsúm örökre szólt, mikor letettem róla végleg, lerítt az arcomon. Összetört a lelkiismeret és messze ment nagyon. De jött idő, mikor a lelkem megunta vétkemet; „Jöjj vissza lelkiismeretem” hívtam – „amint lehet!” Azt válaszolta – „Nem lehet, már ott a bűntudat neked.” Paul Laurence … Olvass tovább

Joyce tornya

JOYCE TORNYA (Ana Blandiana) A magas parton Joyce tornyában Joyce csak három éjszakát maradt Ez leiratott több könyvben Melyeket A látogatóknak nincs idejük elolvasni (és ha elolvasnák, nem értenék meg) Mindenképp az idegenvezető garantálja, nagy iró Anélkül hogy elmondaná miért és azt sem, ha Ez a kirándulás hasznos-e valamire. Tehát órájikra néznek Fényképezkednek Majd elmennek. … Olvass tovább

Robert Louis Stevenson – Árnyékom

Robert Louis Stevenson – Árnyékom Van egy kis árnyékom, ki egyre jár velem ki-be, és több a haszna, mint amit ma látok én belőle. Nagyon, hasonlít rám a sarkamtól a fejtetőmig, és látom én, amint előttem ő az ágyba ugrik. Nevettető, amint igyekszik egyre-másra nőni. le sem lassulva elfut ő, s felér hamar az égig, … Olvass tovább

Adelaide Anne Procter – Irigység

Adelaide Anne Procter – Irigység Mindörökre ő az első, kit szerencse szült. Vívtam vele erőtlenül, ő került felül, futottunk lábainkon, s ő nyerte versenyünk. Sikerei ellenére, az emberek szerették őt, a szerencse átsugárzott gúny és vád fölött, ha tévedtünk, őt sajnálták szégyenem mögött. Házam árnyékban volt, de ő feküdt a napon, vágyakoztam és mire kért, … Olvass tovább

Szimpózium

SZIMPÓZIUM (Ana Blandiana) Körös-körül Állitmányok és igék A fák, melyek okosabbak nálunk Képesk voltak örvendeni A napnak, szeleknek, esőknek Mindennek ami felüditette őket Anélkül, hogy kérdezzék Miért megy el a nap Veszik el az eső Kéken és zölden Pocsolyákban a földön Kéken és zölden Amig…

Görbe cserepek

GÖRBE CSEREPEK (Ana Blandiana) Görbe cserepek – micsoda törékenység Az eltöretést várják Évek,évtizedek, évszázadok óta Miközben darvak nemzedékei Készitik vigyázva fészkeiket A repedések közt Leteszik tojásaikat. A tojások eltörnek A fiókák elrepülnek De a cserepek maradnak Megvárják a rossz álomban További nemzedékek Villámait, jégesőit Elrepülő madarait A világ töredezett teteje Mely csak azt várja, hogy … Olvass tovább

Paul Laurence Dunbar – Az út

Paul Laurence Dunbar – Az út Nincsen kijárt út az üdvösséghez, nincsen szabály sem a tájoláshoz, mindenkinek csupán önmagához kell mérni útját küldetésihez. Sima út vezet a léhasághoz, s lágy ívű az út a lustaságig, ámde az, ki teljességre vágyik, vértjeit szorítsa jól magához! Úgy viselje terheit, keményen zúzza össze régi büszkeségét, és acélozza keményre … Olvass tovább

Akkor és most

AKKOR ÉS MOST (Paul Laurence Dunbar) A férfi szerette a nőt, és sok even át Meghitt szerelemmel udvarolt neki Amig a nő megúnta és gúnyolódva Belerúgott annak nagy érzelmeibe Azon az éjen a férfi egyedül szobájában Sokáig últ iírogatva ágya mellett Egy leveket melyet hanyatló szíve diktált És a reggel holtan találta őt

Háló

HÁLÓ (Ana Blandiana) Minden dermesztő A zseniális pók Amely hálóját szövi Rá az egész világra Lesre vár Követi sorsát És áldozatait – Ő maga is áldozata egy nagyobb hálónak amely maga is belefogódik a világegyetem hátárok nélküli hálójába és ez is fógg valakitől…

Walter Savage Landor – Megnyugvás

Walter Savage Landor – Megnyugvás Barátom, mondd, miért búsongsz, jókedved merre jár? Hiába kéred, sorsodon nem fordul semmi már. Látom a szivárványt ma fent, és lent a harmatot, nem kérdezem, miért dereng vagy épp felszáradott. A karjaim nem intenek ma visszahívni már, tudom, hogy egy másik helyen a fényük visszavár. Walter Savage Landor: Resignation Why, … Olvass tovább

Mindig vezetve

MINDIG VEZETVE (Ana Blandiana) Mindig vezetve Valami fele amit nem értek teljesen Vezetve természetesen Mintha kezemet fogná Egy erő melyről nem tudom Csak hogy uralkodik fölöttem És nincs értelme ellentkeznem Nem értem Miért Merre Vezet Bemegyek a titokba De a titok egész marad Csak azt érzem hogy nem először Fedezem föl saját nyomaimat Az enyémeket … Olvass tovább