Cameron, Norman – Bocsáss meg, Uram!

Cameron, Norman – Bocsáss meg, Uram! Bocsásd meg Uram elcsalt szándékod, hogy én, ki ezredet parancsnoklok, csak nyájasan poroszkálok, Uram, az egyik ügyetlen csapatodban. Cameron, Norman – Forgive Me, Sire Forgive me, Sire, for cheating your intent, That I, who should command a regiment, Do amble amiably here, O God, One of the neat ones … Olvass tovább

Cameron, Norman – A szánalmas bolond

Cameron, Norman – A szánalmas bolond Ellenségem vendégségbe hívott. az asztalán borok, s torták voltak, kiöltözött és ülésrend dívott, nettsége hívta sajnálatomat. Tudtam, hogy csapda, ámde tettettem, így hagytam megenni a tortáját, és amikor letette poharát, színleltem, hogy játékát bevettem, És amikor remegve szorongott, mert szemszögem szerinte túl abszurd, és akkor is, amikor belém szúrt, … Olvass tovább

Byron, George – A ludditák dala

Byron, George – A ludditák dala Mint lázadók a tengeren vadul, vérükön vett szabadságukkal, így mi, fiúk szabadon, de harcolunk, s Luddon kívül le más királlyal! Mikor a kelme megszőve áll, s kezünkben kard vetélő helyett, a szemfedő letéve már, a zsarnok sorsára vár, s ráterítjük, hogy vére fesse meg. Bár fekete, mint a szíve, … Olvass tovább

Byron, George – Szesztoszból Abydoszig történő úszás után íródott

Byron, George – Szesztoszból Abydoszig történő úszás után íródott Az év sötét decemberében, Leander minden éjszaka (mely szolgálólány nincs e képben?) a Hellészpontoszt átúszta! Mikor hideg vihar dübörgött, Héróhoz ment szerelmesen. És áramlatod fel-leömlött, Szép Vénusz! Szánom rendesen! Nekem, a romlott, modern korcsnak, bár kellemes május jutott, érzem ázott végtagjaimnak, mára épp elég volt az … Olvass tovább

Byron, George – Eljött az óra

Byron, George – Eljött az óra Eljött az óra, amikor a fákról fülemüle szól; Ez óra, hol szerelmesek fogadkozása édesebb; Hol langy szelek és lágy vizek, magányos fülbe zengenek. Virágokon harmat terül, s csillag hunyorgja legfelül, és a hullám is mélyebb kék, és barnábbak a levélkék, s az égen tiszta a homály, lágy a sötét, … Olvass tovább

Byron, George – Strófák a zenéhez

Byron, George – Strófák a zenéhez Nincs Szépség, lányaid közül oly varázsos, mint te; mint a zene, ha vízen ül, a hangod nekem zeng: mikor a hullámokon ring, áll az óceán, amint taréja légbe kacskaring, és halk szeleknek álmot int; S az éjféli hold szövődve a mélybe fényláncot küld, a melle elpihegve, mint gyermek szenderült: … Olvass tovább

Byron, George – Szépségesen

Byron, George – Szépségesen Úgy sétál, mint az éjszaka felhőtlenül az égen át, és mind e fények játéka arcán és szemén ragyog rád; e lágyuló fény oly puha, akárha volna mennyország. Egy sugár több, az árny kevés, félig elrontja kellemét, mi hullámhaján lebben és arcán derülve egyre szét, melyben a gondolat merész, mily tiszta és … Olvass tovább

Byrom, John – Rögtönzött vers (Isten áldd a királyt!)

Byrom, John – Rögtönzött vers (Isten áldd a királyt!) Isten áldd a királyt! (a védelmezőnket!) Isten áldd (nem árt) a trónkövetelőt meg! De ki király és ki a rátörő, áldjon mindannyiunkat! Így értendő! Byrom, John – Extempore verses (God bless the King!) God bless the King! (I mean our faith’s defender!) God bless! (No harm … Olvass tovább

Byrd, William – Jöjj hozzám örök gyász

Byrd, William – Jöjj hozzám örök gyász Jöjj el hozzám örök gyász, és könnyek éjjel-nappal, jöjj panasz ma szűntelen, nagy úr miatt fáj szívem. Tűnjön el rettegésem, a gond a túléléssel, örömök oszoljatok, Sidney, ó, Sidney halott. Ki az udvar dísze volt, kit ünnepelt az ország, ki vidítva társait ki mindenkivel jót tett. Sidney, e … Olvass tovább

Butler, Samuel – Groteszk részletek Hudibras-ból

Butler, Samuel – Groteszk részletek Hudibras-ból 1 A Nap már régen delén volt, mikor Thetis arra ébredt, akár egy homár, e tűzzel sötétről pirosra égett. 2 A rím a versnek a kormánya, mint hajót állítja irányba. 3 Azok, akik verset írnak, fűzik össze versszakoknak. 4 Legyen szava letétemény, de az úr a közvélemény. Butler, Samuel … Olvass tovább

Burns, Robert – Egy tanár sírjára

Burns, Robert – Egy tanár sírjára Itt nyugszik Willie Michie tanár, ó, Sátán, hogyha elkapod, gyermekeid add neki át, hogy ördögöt csináljon ott! Burns, Robert – On a Schoolmaster in Cleish Parish, Fifeshire Here lie Willie Michie’s banes, O Satan when ye tak him, Gie him the schulin’o’ your weans; For clever Deils he’ll mak’em!

Alfred Lord Tennyson: Ne kérdezz többet

Ne kérdezz többet: a hold vonzza a tengert; A felhők leléptek a mennyből és átformálták őket, Folytonos hajtogatással, hegyről és köpenyről; Mégis túlságosan kedvelem, mikor beszéltem ilyenről? Ne kérdezz többet. Ne kérdezz többet: milyen választ kéne adjak? Szeretem a kifakult szemeket szilárd arccal: Még, édes barátom, nem kell meghalnom! Ne kérdezz többet, nehogy életem elmúljon; … Olvass tovább

Robert Herrick: A szerelemről: Szonett

Nem tudom, hogyan kezdődött a szerelem, Akár szemen, orron vagy semmin át érzékeltem, Vagy akár a lélekkel, ami hozzám jött (Legelőször) ugyanazzal az érzéssel eltöltött, Akár részenként itt vagy ott Vagy, mint a lélek, egészben mindenütt, Ez rendkívül aggaszt: de én is, Ahogy akárki más elmondhatná úgyis: Innentől fogva bármikor távozik Akkor a kijárat a … Olvass tovább

Burns, Robert – A könyvmolyoknak

Burns, Robert – A könyvmolyoknak Át ihletett lapokon kanyargj csak egyre féreg, de tiszteld uram nagyon, s a díszkötést ne sértsed. Burns, Robert – To the book-worms Through and through th’ inspir’d leaves, Ye maggots, make your windings; But O respect his lordship’s taste, And spare his golden bindings.

Burns, Robert – Imádott Jean-em

Burns, Robert – Imádott Jean-em A levegő szeléből ím a nyugati kedves, mert ott él a drága lánykám, kiért szívem repes: Vadonok és folyók között, és a dombokon túl, a nappalok, s éjek fölött vágyam Jean-re sajdul. Látom őt friss virágokon, édesen és szépen, és hallom őt a madárdalon, bűvölve egészen: De nincsen ott olyan … Olvass tovább

Magyarul (alul Mucsi Antal, Tóni Bátyám fordításában)

Nagy kár, hogy nem beszélsz magyarul barátom. Írásaim csak ott ringatja a dallam. Angolt, Frankot, Germánt talán meg nem bántok, de közel sem járnak nyelvünkhöz, szavakban. Minálunk gyermeknek, van egy Édesanyja, aki mindkét kezét tűzbe tenné érte. És nem halt meg, csupán magába fogadta, őseit anyaföld, út végére érve. Nyelvemen a tolvaj oson kertek alatt, … Olvass tovább