Cameron, Norman – Bocsáss meg, Uram! Bocsásd meg Uram elcsalt szándékod, hogy én, ki ezredet parancsnoklok, csak nyájasan poroszkálok, Uram, az egyik ügyetlen csapatodban. Cameron, Norman – Forgive Me, Sire Forgive me, Sire, for cheating your intent, That I, who should command a regiment, Do amble amiably here, O God, One of the neat ones … Olvass tovább
Cameron, Norman – A szánalmas bolond Ellenségem vendégségbe hívott. az asztalán borok, s torták voltak, kiöltözött és ülésrend dívott, nettsége hívta sajnálatomat. Tudtam, hogy csapda, ámde tettettem, így hagytam megenni a tortáját, és amikor letette poharát, színleltem, hogy játékát bevettem, És amikor remegve szorongott, mert szemszögem szerinte túl abszurd, és akkor is, amikor belém szúrt, … Olvass tovább
Byron, George – Nem vándorlunk tovább Így hát nem vándorlunk tovább késő éjszakáig, lehet, a szív szeretne bár, s a Hold feléje izzik. A kard kitölti hüvelyét, miként a lélek a mellet, a szív megáll, leheletén a szerelem pihenhet. Bár az éj a szerelemre van, s a hajnal oly közel, már nem vándorlunk mi benne … Olvass tovább
Byron, George – A ludditák dala Mint lázadók a tengeren vadul, vérükön vett szabadságukkal, így mi, fiúk szabadon, de harcolunk, s Luddon kívül le más királlyal! Mikor a kelme megszőve áll, s kezünkben kard vetélő helyett, a szemfedő letéve már, a zsarnok sorsára vár, s ráterítjük, hogy vére fesse meg. Bár fekete, mint a szíve, … Olvass tovább
Byron, George – Szesztoszból Abydoszig történő úszás után íródott Az év sötét decemberében, Leander minden éjszaka (mely szolgálólány nincs e képben?) a Hellészpontoszt átúszta! Mikor hideg vihar dübörgött, Héróhoz ment szerelmesen. És áramlatod fel-leömlött, Szép Vénusz! Szánom rendesen! Nekem, a romlott, modern korcsnak, bár kellemes május jutott, érzem ázott végtagjaimnak, mára épp elég volt az … Olvass tovább
Byron, George – Eljött az óra Eljött az óra, amikor a fákról fülemüle szól; Ez óra, hol szerelmesek fogadkozása édesebb; Hol langy szelek és lágy vizek, magányos fülbe zengenek. Virágokon harmat terül, s csillag hunyorgja legfelül, és a hullám is mélyebb kék, és barnábbak a levélkék, s az égen tiszta a homály, lágy a sötét, … Olvass tovább
Byron, George – Sírvers egy kutyának Ha egy büszke ember tér a sírba, nem dicső, csak érdemült családfa, szoborba öntve zárja a bánat, s ékes urna jelzi itt ki halhat. Mikorra kész a sír, megmutatja, nem azt, ki volt, ki lehetett volna. De a szegény eb, a leghűbb barát, ki mindig üdvözöl, s vigyázna rád, … Olvass tovább
Byron, George – Strófák a zenéhez Nincs Szépség, lányaid közül oly varázsos, mint te; mint a zene, ha vízen ül, a hangod nekem zeng: mikor a hullámokon ring, áll az óceán, amint taréja légbe kacskaring, és halk szeleknek álmot int; S az éjféli hold szövődve a mélybe fényláncot küld, a melle elpihegve, mint gyermek szenderült: … Olvass tovább
Byron, George – Szépségesen Úgy sétál, mint az éjszaka felhőtlenül az égen át, és mind e fények játéka arcán és szemén ragyog rád; e lágyuló fény oly puha, akárha volna mennyország. Egy sugár több, az árny kevés, félig elrontja kellemét, mi hullámhaján lebben és arcán derülve egyre szét, melyben a gondolat merész, mily tiszta és … Olvass tovább
Byrom, John – Rögtönzött vers (Isten áldd a királyt!) Isten áldd a királyt! (a védelmezőnket!) Isten áldd (nem árt) a trónkövetelőt meg! De ki király és ki a rátörő, áldjon mindannyiunkat! Így értendő! Byrom, John – Extempore verses (God bless the King!) God bless the King! (I mean our faith’s defender!) God bless! (No harm … Olvass tovább
Byrd, William – Jöjj hozzám örök gyász Jöjj el hozzám örök gyász, és könnyek éjjel-nappal, jöjj panasz ma szűntelen, nagy úr miatt fáj szívem. Tűnjön el rettegésem, a gond a túléléssel, örömök oszoljatok, Sidney, ó, Sidney halott. Ki az udvar dísze volt, kit ünnepelt az ország, ki vidítva társait ki mindenkivel jót tett. Sidney, e … Olvass tovább
Butler, Samuel – Groteszk részletek Hudibras-ból 1 A Nap már régen delén volt, mikor Thetis arra ébredt, akár egy homár, e tűzzel sötétről pirosra égett. 2 A rím a versnek a kormánya, mint hajót állítja irányba. 3 Azok, akik verset írnak, fűzik össze versszakoknak. 4 Legyen szava letétemény, de az úr a közvélemény. Butler, Samuel … Olvass tovább
Burns, Robert – Egy tanár sírjára Itt nyugszik Willie Michie tanár, ó, Sátán, hogyha elkapod, gyermekeid add neki át, hogy ördögöt csináljon ott! Burns, Robert – On a Schoolmaster in Cleish Parish, Fifeshire Here lie Willie Michie’s banes, O Satan when ye tak him, Gie him the schulin’o’ your weans; For clever Deils he’ll mak’em!
Ne kérdezz többet: a hold vonzza a tengert; A felhők leléptek a mennyből és átformálták őket, Folytonos hajtogatással, hegyről és köpenyről; Mégis túlságosan kedvelem, mikor beszéltem ilyenről? Ne kérdezz többet. Ne kérdezz többet: milyen választ kéne adjak? Szeretem a kifakult szemeket szilárd arccal: Még, édes barátom, nem kell meghalnom! Ne kérdezz többet, nehogy életem elmúljon; … Olvass tovább
Burns, Robert – Egy piros rózsához I. Szerelmem, mint piros rózsa, nyílik júniusban: Szerelmem lelkem dallama, mi édesen dobban. II. Oly szép vagy énnekem, te lány, a szerelmem oly mély: És éget egyre már a vágy, míg tengeren fúj szél. III. Míg a tenger ki nem szárad, s követ olvaszt a Nap: Addig epedek utánad, … Olvass tovább
Nem tudom, hogyan kezdődött a szerelem, Akár szemen, orron vagy semmin át érzékeltem, Vagy akár a lélekkel, ami hozzám jött (Legelőször) ugyanazzal az érzéssel eltöltött, Akár részenként itt vagy ott Vagy, mint a lélek, egészben mindenütt, Ez rendkívül aggaszt: de én is, Ahogy akárki más elmondhatná úgyis: Innentől fogva bármikor távozik Akkor a kijárat a … Olvass tovább
Ha két test egy volna, azok mi lehetnénk. Ha egy férfi szeretve van kedvese által, az te lennél, Ha egy feleség boldogságát egy férfiban látná, Hasonlítsd vélem össze őt ha tudnád. Többet ér nekem e szerelem, mint arany ezernyi sok, Vagy mit Kelet bír tartani, a sok gazdagok. Égő szerelmemet egyetlen folyó sem bírja oltani, … Olvass tovább
Burns, Robert – A könyvmolyoknak Át ihletett lapokon kanyargj csak egyre féreg, de tiszteld uram nagyon, s a díszkötést ne sértsed. Burns, Robert – To the book-worms Through and through th’ inspir’d leaves, Ye maggots, make your windings; But O respect his lordship’s taste, And spare his golden bindings.
Burns, Robert – Imádott Jean-em A levegő szeléből ím a nyugati kedves, mert ott él a drága lánykám, kiért szívem repes: Vadonok és folyók között, és a dombokon túl, a nappalok, s éjek fölött vágyam Jean-re sajdul. Látom őt friss virágokon, édesen és szépen, és hallom őt a madárdalon, bűvölve egészen: De nincsen ott olyan … Olvass tovább
Nagy kár, hogy nem beszélsz magyarul barátom. Írásaim csak ott ringatja a dallam. Angolt, Frankot, Germánt talán meg nem bántok, de közel sem járnak nyelvünkhöz, szavakban. Minálunk gyermeknek, van egy Édesanyja, aki mindkét kezét tűzbe tenné érte. És nem halt meg, csupán magába fogadta, őseit anyaföld, út végére érve. Nyelvemen a tolvaj oson kertek alatt, … Olvass tovább