Robert Bridges – A hegytetőn…

Robert Bridges – A hegytetőn… A hegytetőn szőnyeg van, lila, arany és zöld, az ég alatt óceán, közte fehér felhők. Fent sirálysereg kavarg, sikolt körülöttem, a fejem fölött az ég, lábam a tengerben. Robert Bridges – THE CLIFF-TOP The cliff-top has a carpet Of lilac, gold and green: The blue sky bounds the ocean The … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – Lakatlan város

Thomas Hall Shastid – Lakatlan város A távoli, homályos völgyben, hol mély, sötét folyó folyik, a túlsó parton egy város áll, rajta dagály uralkodik. Felhő lóg a vásártér felett egész álló nap a völgyben, az utcáin az éj fénytelen rajtuk fantomok köröznek. A házakból nem hallatszik hang, néma csend a levegőben. Benne egy élőlény sem … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – A békés föld

Thomas Hall Shastid – A békés föld Messze nyugaton van egy békés föld, ahol a naplemente halványul, és amint az alkony árnya jő el, a naplemente éjszakába hull. A fehérlő fellegek oszolnak az aranyszegély mögé bújnak el, ám a szürkület sötét homálya e földön gyorsan mindent átölel. A szellőkre levelek simulnak vágyakozva a naplement után, … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – A vihar

Thomas Hall Shastid – A vihar Szürke köd borult a partra, lógva az öböl fölött, láttuk amint a habokra szürkület költözött. Még a szürkületben egyre hallottuk a város zaját, és láttuk amint keringve kúszott az út a dombon át. Ám estére vad szél támadt, hallottuk a hullámokat, a vihar sikongva áradt, amint reánk szakadt. Sajnos … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – Esőkoppanás

Thomas Hall Shastid – Esőkoppanás A koppanó eső mögött jön a dörgés az éjben, míg cikáz egén a villám s elkápráztat merészen. Koppannak az esőcseppek, futnak le az ablakon. A tetőn ütemre vernek hangokat lepattanón. Minden csillag elrejtőzött és a félhold messze jár. Mikor jön a Napnak fénye, mint sütött le hajdanán? Ám az eső … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – Az utolsó ital

Thomas Hall Shastid – Az utolsó ital Ősz úr lépett a kocsmába, csak tántorgott részegen, arca kemény, mint a gránit, haja szálas, mint a len. A tulaj lánya lépett be tiszta, fehér ruhában, és oly kedvesnek látszott, amint mosolygott lágyan. Az úr megállt, gondolkodott, saját porontya szenvedett cipő nélküli rongyosan, és neje is éhezett. A … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – Egy álom

Thomas Hall Shastid – Egy álom Fenn a hegytetőnek ormán a szürkületben álltam, és sokan álltak mellettem a tűnő napsugárban. A csúcsról le két út indult, az egyik fényes, tiszta míg a másik oly sötéten tartott az alvilágba. Sokan a sötétbe mentek, pokolba tartó úton, kevesen a fény felé, ám ők jártak jól nagyon. Habár … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – Elment pihenni

Thomas Hall Shastid – Elment pihenni A kis Ada most elment a fenti földre, ahol nincs több fájdalom, s szeretet él örökre. Most egy angyal messze csak a fény honában, fel a fejjel szenvedők, elment pihenni bátran. Atyám, a gyászolókat vigasztald és segítsed, szánd meg halandóidat ezen a földön itt lent. Angyalok köntösükkel takarva emelték … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – Múlt és jelen

Thomas Hall Shastid – Múlt és jelen Javítsunk most a jelenen, nem várva semmi nagyra, mert a múlt örökre eltűnt, csak gondjai maradtak. Ne reméljük jobb jövőnket, a szebb napok kezünkben, a honért te most próbáld meg azt, hogy tisztább, s jobb legyen. Tettre fel, légy a jelenben, nem várva semmi nagyra, mert a múlt … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – Napsütés

Thomas Hall Shastid – Napsütés Ó, te boldogan táncoló sugár, vidítsd fel az utam a léten át, mutatva hogyha botladozva jár a lábam és hogyan nyer új csatát. Te vagy nekem a legnagyobb barát azok közül, kiket szerettem én vadul növekedő gyomok csupán, de te magad vagy a nyári remény. A világ nem létezne nélküled, … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – Strófák

Thomas Hall Shastid – Strófák Ha végre lemegy a Nap, vele gondja elapad. Ha aludni indulok, vigyáznak az angyalok. Jön egy visszhang messziről, a nap történésiből. Mielőtt szemem csukom árad el nyugalmamon. Messziről szól a hangja: „Mondd el, hogy mit tettél ma?” A lég telve szellemmel, láthatja minden ember. És az éjben suttogja: „Mondd el, … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – Az emlékezet csarnoka

Thomas Hall Shastid – Az emlékezet csarnoka Van ott egy emlékcsarnok a boldog földeken, falai márványtiszták, s ott gazdagság terem. Lépcsőkorlát aranyból készítve látható, alatta márványlépcső, aligha kopható. Szeretem e csarnokot, mert ott időzni jó, látomásai ömölnek akár a tiszta szó. Falain képek függnek, alkották mesterek, a márványszobrok körben akárha élnének. De van egy őszinte … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – A naplemente földje

Thomas Hall Shastid – A naplemente földje A naplemente földje messze, hol egy nagy folyó folyik a bíbor fellegek mögött le, követve Napnak fényeit. Csillagok ragyognak az égen, kergetőzve játszanak, fürdve naplemente fellegében, tűnve egyre távolabb. Az alkonyat irigy, mogorva, bontja szürke köntösét, és a naplemente fényét hajtja nyugatra el, odébb. Thomas Hall Shastid – … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – Béke

Thomas Hall Shastid – Béke A Hold hideg-tisztán ragyog, látni a fák árnyát és minden színesen szuszog, ameddig szem ellát. Béke, s nyugalom él alant, a felhők elültek. A nyüzsgő világ csendben van, gondjai pihennek. De mikor holnap kél a fény, jön a bú és bánat, létünk viszálya újra él és rohanva támad. De most … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – A mértékletesség hajója

Thomas Hall Shastid – A mértékletesség hajója Sodródunk amerre járunk? Vitorlát feszítünk. Száguldunk egyre gyorsabban amerre visz szelünk. Jöjj közénk a fedélzetre és hagyd a bánatod, az ég fényes, a szél visz amerre menni fog. Partok között vitorlázunk, vizeken hajózva el. Ó, Jöjj közénk és a lelked örökös békére lel. A mértékletesség hajóján pihend ki … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – A szél

Thomas Hall Shastid – A szél Halljátok a bőgő szelet, bús és vad? Nyomán lehangoló a kedv, hallgatag. Mint elveszettek nyögése, fúj a szél: Mint láthatatlan fantomok, úgy beszél. Sötétben járó szellemek ez éjszakán, üvöltik bús nyögésüket szét csupán. Álmainkban elveszettek jönnek el, Hadész elől menekülnek védtelen. Halljátok a nyögő szelet, jajong remeg, mint a … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – Holtak királysága

Thomas Hall Shastid – Holtak királysága Békés legyen, mert elérték, végre könnyebb a pálya, e hely legyen szent örökség, a holtak királysága. Csendes, magányos királyság, bár sokan laknak benne. Ki tudja számát követni? Ki tudja hány halt ebbe? Oly békés a pihenésük az utolsó ágyukon. Könnyű legyen a föld ezért a holt királyságukon. Thomas Hall … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – A tűz mellett

Thomas Hall Shastid – A tűz mellett Ott, az élénkvörös szénen képek jönnek és mennek, képek közelgő jövőről, bánatnak és örömnek. A tűzből képzelem sorsom beléje nézve most el. Ki tudja, e rőtnyi lángok vajh, valót mutatnak fel? Habár kint tombol a vihar és a hópelyhek kerengnek, a tűz itt biztonságot ad, számítva, mi közelghet. … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – Gondolataim

Thomas Hall Shastid – Gondolataim Szeretnék egy varázstollat, gondolataim írná. Az volna egy hatalmas toll és a világ ámulná. Mert a gondolat jön és megy, szüntelenül áramol, de bárhogy is sietve jő, utóbb gyorsan elporol. Thomas Hall Shastid – MY THOUGHTS I would I had some magic pen That would my thoughts convey. There were … Olvass tovább