William Blake – Egy álom Egyszer lent az árnyason, angyal őrzött ágyamon, egy hangya jól eltévedt fűben feküdve néztem. Zaklatott és elhagyatott hosszú úttól fáradott volt a sok permet között, szívfájdítón hüppögött: „Ó, gyermekeim! Sírtok? Sóhajomat halljátok? Ti most felém, ha néztek, s hullajttok értem könnyet.” Könnycseppet ejtve álltam egy szentjánosbogárral, kérdi: „Miért e könnyek, … Olvass tovább
William Wordsworth – Magányos felhőként szálltam… Magányos felhőként szálltam a völgyeken és dombokon, amint tengerként alattam nyíltak az arany nárciszok, a tóparti fák alatt, lent, táncolva lágyan a szélben. Akár a fénylő csillagok fent a végtelen Tejúton, egy véget nem érő soron ringtak lágyan ők a parton, oly csodás volt a pillanat, amint járták a … Olvass tovább
Celia Thaxter – A sárszalonka Magányos tengerpart alatt, egy kis sárszalonka és én, gyűjtjük a szétszórt ágakat, szárazat, s fehéret főként. Hullámok nyaldossák kezünk, dagály van és erős a szél ahogy le-fel körözgetünk, egy kis sárszalonka és én. Fölöttünk mogorva felhők kavarognak át az égen, néma szellemet idézők ők a fároszok tövében. Csaknem túl a … Olvass tovább
Walt Whitman – Ó, kapitány, kapitányom! Ó, kapitány, kapitányom! Utunk ma véget ért, a hajó minden csatából győztesen visszatért, a kikötő közel, hallani a harangokat, ujjongva nézik, ahogy merész hajónk halad. De fáj a szívem! Véres a fedélzet, hol fekszik a kapitányom, hideg és halott. Ó, kapitány, kapitányom! Hallgasd a harangokat, Kelj fel, a zászlók … Olvass tovább
Charles Dickens – A zöld borostyán Ó, finom növény a zöldborostyán, ahogy kúszik fel egyre az életünknek omladékfalán, magányosan tekergve. A fal, s a kő alatta porladó. Finom szeszélye elfed, akárha volna élte porfaló, neki csupán az étek. Kúszik a nemlét falán a ritka, régi borostyán. Gyorsan terjeszkedik, bár szárnytalan, szíve rendíthetetlen. Ragaszkodón fonódik untalan, … Olvass tovább
Mary Howitt – Boglárkák, százszorszépek Boglárkák, százszorszépek, bájos virágok ők tavasz, ha jő, mesélnek a napsütés felől. Míg a fák csupaszok, s kopárak a mezők, boglárkák, százszorszépek tavasz hirnökök. A hóvirág előtt, a sáfrány előtt, a kankalin előtt aranylanak ők, a napsütötte parton a boglárka tiszta, a fagyott fű tövét százszorszép bújja. Kis kemény virágok, … Olvass tovább
Henry W. Longfellow – A falusi kovács A vén gesztenyefa alatt egy kovácsműhely áll, a kovács erős, hatalmas, inas keze nyomán csak úgy feszülnek izmai amint a karja jár. Göndör haja dús, fekete, az arca barnaság, a homlokán verejték ül, eltartja önmagát, a tekintete egyenes, nincs tartozása lám. Reggeltől estig hallani, mint fújtatója szól, mint … Olvass tovább
Felicia Hemans – Casabianca Csak állt a láng fedélzetén, mindenki más szaladt, megvilágította a fény körben a holtakat. Orcája bárha nemes volt, mint ki vihart uralt, ereiben hős vér futott, habár csak gyermekarc. A lángok, mégse ment atyja szava nélkül, az apa, ki már meghalt lent, a hangja elmerült. Kiáltja néki – „Mondd, atyám, van-e … Olvass tovább
James Hogg – Egy fiú dala Hol a tavak tiszták, mélyek, hol szürke pisztráng alszik éppen, fel a folyón és réteken, az a mi utunk Billy-vel. Hol szól a rigó új dala, hol édes a galagonya, hol a fészkek rejtekeznek el, az a mi utunk Billy-vel. Hol kaszások jól kaszálnak, hol zöld a széna, szála … Olvass tovább
Albert Gorton Greene – Öreg Grimes Vén Grimes halott, a jó öreg, nem látjuk már amint sötét, hosszú lódent visel, begombolva nyakig. Szíve mindig nyitott maradt, őszinteséggel telt, fején megőszülő hajat, méltósággal viselt. Békében élt mindenkivel, egy igaz barátként, kabátján voltak mély zsebek, s a pantallója kék. Szerénységet keresve élt, és jutalmazta azt, rosszra sosem … Olvass tovább
William Makepeace Thackeray – Kis Billy Bristolnak három tengerésze volt, ki hajózott, s tengerre ment. De előbb marhahát és kétszersültet, s pácolt sertést töltöttek be. Ott volt falánk Jack és falánk Jimmy, és ő, az ifjú kis Billy. Eljutván ők az Egyenlítőig egy borsójuk maradt nekik. Azt mondja Jack a falánk Jimmynek: „Én oly éhes … Olvass tovább
Charles Kingsley – Búcsú Gyermekem, nincs dalom, mit adjak néked, e szürke égre egy madár se zeng, de búcsúzóul tanácsomat fogadd meg, s naponta tedd. Légy jó, leányom és ne légy okoska, a nagylelkűséget ne csak tettesd, és az éltedet, s halálod is dalba így öltögesd. CHARLES KINGSLEY – A FAREWELL My fairest child, I … Olvass tovább
Susan Coolidge – Hogy hullnak a levelek „Hogy hullanak a levelek, elmondom hát” a fa így szólt, „Ti, Sárga, s Barna menjetek, s te nagyon álmos, kis Piros. ideje ágyba bújnotok.” „Ah!” duzzogtak a levelek, „Ugyan maradjunk még kicsit, ugye atyánk megengeded! E kellemes napon mi itt hadd élvezzük a fényeit.” Így hát még egy … Olvass tovább
Eugene Field – Wynken, Blynken és Nod Wynken, Blynken és Nod egy klumpán vitorlázott el, hogy hogy nem, már az egyre megy a harmattengeren. „Hová hajóztok és miért?” kérdte Hold a hármat. „Jöttünk mi friss heringekért, kik úsznak itt a víz alatt ezüst, s arany hálónkba majd,” szólt Wynken, Blynken, és Nod. A Hold nevetett … Olvass tovább
William Henry Davies 1871-1940 Ráérő idő Mit ér az élet, ha csupa aggódás tenálad, és nincs időd megállni, hogy azt megcsodáljad. Nincs időd megállni a fák alatt, ó, szegény, hogy csodáld, mint a bárány, vagy a tehén. Nincs időd megnézni, mikor egy erdőn haladsz át, hogy dugja a fűben a mókus a dió falatkát. Nincs … Olvass tovább
Sidney Lanier – Kagylók A lelkem száll a tengeren, de a múlt nehéz, visszahúz engem. A múltnak terhes kagylói hideg húsukkal elnyelik ölelve lelkem. Magas hullámok görgenek, kagylók szorítnak engemet, a vitorláim lenyesve! Régi múlt, merülj el a tengerben, míg nagy vizek nem borítnak be! Mert én élek, te viszont halott vagy, te elmerülsz, én … Olvass tovább
Hannah Flagg Gould – Egy név a homokban A tengerparton sétáltam kezemben gyöngykagylót fogtam, mellyel homokba írtam nevem, s a dátumot. Majd tovább haladva onnan, szemem vissza-vissza pillant, írásomra hullám rohant, és mindent elmosott. És ez egyre-másra így lőn, minden jelemre e földön a feledés hulláma jön, lesöpri azt hamar. Ahol a partot tapostam, az … Olvass tovább
George Pope Morris – Favágó, kíméld meg ezt a fát! Ne vágd ki ezt a fát! Ne hulljon ága sem! Értem ifjan kiállt, ezért most megvédem. Ősapám ültette saját kezével itt, ne vágd ki, hagyd nekem, ereszd le fejszéid. Öreg fa, ismerős, megannyi hírneve azóta oly erős, le tudnád vágni te? Ne tégy csapásokat, gyökerét … Olvass tovább
Thomas Hood – Emlékszem még… Emlékszem még, emlékszem még, a ház, hol születtem, a kis ablak, ahol a Nap bekacsintott reggel. Soha nem tette túl korán, nem is nyúlt hosszan el, de már vágyom az éjszakát, nehéz lélegzetem. Emlékszem még, emlékszem még, rózsák piros-fehér, az ibolyák, s a liljomok fénye szememben ég. Ahol a vörösbegy … Olvass tovább
William Wordsworth – Lucy Egy ismeretlen tájon élt, a galambok mellett, cseléd, kit senki sem dícsért, és sosem szerettek. Egy viola kövek között, félig-meddig rejtve, oly tisztán, mintha mind fölött csak egy csillag égne. Ő élt csak ismeretlenül, megtudva, hogy halott, sírjában is erénye hűn a különbsége volt. WILLIAM WORDSWORTH – LUCY She dwelt among … Olvass tovább