Hilaire Belloc – Az általános választásról

Hilaire Belloc – Az általános választásról A hatalom a kiváltságait (benne a nők, a pezsgő és a bridzs) elveszítve szült demokráciát: (benne bridzs, nők és pezsgős orgiák). Belloc, Hilaire – On a General Election The accursed power which stands on Privilege (And goes with Women, and Champagne and Bridge) Broke and Democracy resumed her reign: … Olvass tovább

Venerable Bede – Bede halotti éneke

Venerable Bede – Bede halotti éneke Az utolsó nagy utazás előtt nem bölcsebb önmagánál senki sem, a távozáskor fogadjátok el, mint ítél korunk a tetteinkről, ha már a zord halál olyan közel. Bede, Venerable – Bede’s Death-song Fore there neidfaerae naenig uuiurthit thoncsnotturra than him thar[f] sie, to ymbhycggannae, aer his hiniong[a]e, huaet his gastae, … Olvass tovább

James Beattie – Törvények

James Beattie – Törvények Törvényről szólt megannyi bölcs okos, akárha fonta volna azt a pók. Csupán a kis legyeknek szövetett, és kis embereknek feszíttetett. De hogyha egy nagy, s híresebb rovar, netán egy lódarázs akadna rajt, akit bár a törvény rabláson ért, a háló szakad, mint a gyenge férc. Beattie, James – Laws Laws, as … Olvass tovább

Thomas Bateson – CCXLVI. madrigál

Thomas Bateson – CCXLVI. madrigál Még alig húsz éves egy nő, de könnye, mint az égi felhő hull alá akár a zápor, fut hegyek magaslatából. És mégis mindenük hazug, a könnyeik, s a mosolyuk. Ezért bennük nem bízom én, a sorsnak átka, könnyedén és mosolyogva sírnak is, a vak nem látja, mind hamis. Thomas Bateson … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XLIV.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XLIV. Olyan sok virágot hoztál nekem e kertből szakítva, egy nyáron át s telén, kitöltve ezt a zárt szobát, eső, s Nap nélkül nőttek szüntelen. De íme, most szerelmünk nevében, vedd vissza mindezeknek illatát, miket hideg fagyon karoltam át szívem földjén. E lugasok tövében gyomláld e kóróval benőtt kertet … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XLIII.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XLIII. Hogyan szeretlek? Sorolom néked. Szeretlek mélyen és fönn, magosban, lelkem éri, hogyha láthatatlan, a létem ölelve tartja lényed. Mindennapokban szeretlek téged, ha Nap süt, akárha gyertya lobban. Szabadon szeretlek igazamban, tisztán, előzve a hitszegőket. Szenvedélyesen szeretlek, mint a régi gyászomon, gyerekhitemmel. Hiába tűnt, úgy szeretlek mintha szentjeim félném … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXXIII.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXXIII. Igen, csak halljam, ahogy becézel, a nevemen, miként valék gyerek, a játékból, mint kankalin színek, fel onnan egy kedves arcra nézek hiányzó, tiszta hangra révedek, amelyeket rajzolni sem lehet, hiába szeplőtlenek a mennyek, ne hívjon engem. E csend eltemet míg Istent hívom! Zengjen az ének, légy örököse halottaidnak. … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXX.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXX. Ma könnyemen keresztül láttalak, bár mosolyogni véltelek. Mégis utalj az okra? Vagy te vagy hamis, vagy én csupán, ki szomorítalak csak e hálatelt kántálás alatt sápadt homlokommal, mely ráncos is alant. Hallom fogadkozásaid Zavarodottan, mert nem láttalak, mint hal el fülben kórus ámene. Szeretsz-e? Vagy mind e fényt … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXIX.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXIX. Rád gondolok! Fonódó rügyekben, miként vadszőlő tekerg a fáról, széles levele teret határol, amint a törzs köré rejtve rebben. Mégis, ó, pálmafám, érts meg engem, a gondolatom nem szól ma másról, nincs nálad jobb, se kedvesebb! Ahol újra megjelensz, erőt adsz nekem. ágaid susogva tedd csupaszra, hulljanak le … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXVIII.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXVIII. Leveleim! Fehér papírlapok! Megannyi élő, reszkető talány, kezem motoz remegve szalagán, ma este ölembe boruljatok. Az egyikük azt mondta, láthatod, barát vagyok, másikuk tavasz talán kezem, ha fogja két kézébe lám, könnyem csalja, de ím amaz amott szól: szeret és én beléremegtem, akár az Úr dörögte volna csak. … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXVII.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXVII. Szerelmem, ki felemeltél engem a mély mocsárból, hová ledobtak, és lélegzeted lágy hullámokat lehel felém a homlokom felett, angyalok látják égni lelkemet üdvözítő csókodtól! Láttalak, mikor a világvége rám szakadt, s Istent keresve téged leltelek! És megtaláltalak, boldog vagyok. Mint ki harmattalan mezőben áll és visszanéz megunt, letűnt … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXV.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXV. Mióta megszülettem, fájt szívem, amíg meg nem láttam az arcodat, benne bánat hátán bánat fogant a természetes örömök helyett, amelyek úgy ringanak könnyeden akár a gyöngysorok a tánc alatt, a volt remények kínra váltanak míg meg nem kegyelmez Isten, nehéz szívem fel nem emelhetem. engedd, hogy lehulljon mély … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXIV.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXIV. Tűnjön a világ éle magába, akár a kés, ha zár és ne ártson! A szeretet kezében puhuljon, és némuljon a világ viszálya a kattanás után. Lét varázsa, feltétel nélkül rád támaszkodom, és biztonságot érzek pajzsodon harácsolók tőre ellen, bárha erőtlenek is. Felém ragyognak létünk liljomai, oly nyugtatók virágaik, … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXIII.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXIII. Valóban? Ha holtan itt hevernék, bánnád-e, ha vesztenéd enyémet? És sütne hűlten a Nap le néked, ha az arcom inná sírja nedvét? Ámultan olvastam a levélkéd, hogy így gondolod. Tiéd vagyok rég, de… ily sokat? Rá borom kilöttyent, így remeg kezem? Inkább a lelkem, halálos álmaim lebegteték. Akkor … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXII.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXII. Ha lelkeink erősen összeáll, arcaink némán közelre húzva, szárnyaink a tűz emészti újra töréspontjain – minő zord szabály, tiltja e föld ne törjön át a vágy, elégedett? Merész! Fent ragyogva angyalok figyelnek vágyainkra, tökéletes daluk amint leszáll a csendjeinkbe. De mi maradjunk inkább a földön, ott, ahol konok, … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXI.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXI. Mondd el újra, újra és még egyszer, hogy szeretsz engem. Ismételed bár, dalold nekem úgy, miként a madár, ne csak a dombra, ne csak a rétre, kakukkszó nélkül nem élhet mégse se völgy, se árnyas erdő nemdebár, hisz ím az új tavasz közeleg már. Kétségek közt is kiáltsd … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XX.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XX. Szerelmem, mikor arra gondolok, egy éve már, hogy itt vagy énvelem, mindeközben én a hóban ültem csendesen és nem láttam lábnyomot, fülem hangoddal nem találkozott, számolgattam megannyi láncszemem, amik nem hulltak szét ütésre sem, talán kezedre… – Miért, így iszok az élet csodájának kelyhéből! Nem érzed, ha izgalommal … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XIX.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XIX. Lélek Rialtójának áruja, cserélem tincsemet a tincsedért mely költőm homlokáról engem ért, e fürt, mely kincseit meghaladja, oly bíboran, mint Pindarosz haja homályosítva el önnön szemét, s kilenc fehér Múzsa szemöldökét. A babérkoszorú sötét nyoma a fürtödön maradt, s oly fekete! Lágy, lenge csókok lehelletével megkötöm, ne hulljon … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XVII.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XVII. Poétám, te a múlt s jövő között, ki az Isten hatalmával érsz fel, csitítsd az üvöltözést erőddel, csak egy dal ringjon a világ fölött a levegőben. A mérget, mi ölt e dalnak áfiuma űzi el, embereket gyógyítasz zenéddel, öntve fülükbe. Az Úr üdvözöl tetteidben, dolgom, hogy várjalak. Mondd … Olvass tovább