William Blake – A liliom

William Blake – A liliom A rózsaszál tövist növeszt, a kürt a juhra ráijeszt; A liliom szerelmesen virít, se kürt, se tüske néki nem segít. William Blake – THE LILY The modest Rose puts forth a thorn, The humble sheep a threat’ning horn: While the Lily white shall in love delight, Nor a thorn nor … Olvass tovább

William Blake – A megtalált fiúcska

William Blake – A megtalált fiúcska Az elveszett fiút a lápban, az égi fény vezette, bár sírt, de Istene közelgett, akár az apja, fehérben. Megcsókolta és kivezette, anyjának elhozta, ki egyre sápadón kereste a kisfiút zokogva. William Blake – THE LITTLE BOY FOUND The little boy lost in the lonely fen, Led by the wandering … Olvass tovább

William Blake – Az elveszett fiúcska

William Blake – Az elveszett fiúcska „Atyám, atyám, ugyan hová mész? Annyira ne siess! Mert tudom, ha hozzám nem beszélsz, azonnal elveszek.” Az éjben az apa messze járt, átázott a gyermek, sírt, elnyelte őt a mély mocsár, s eltűntek a könnyek. William Blake – THE LITTLE BOY LOST “Father, father, where are you going? Oh … Olvass tovább

William Blake – Szép rózsafám

William Blake – Szép rózsafám Egy virág ajánlkozott nekem, amilyet május nem nevelt még, – Van egy rózsafám. – így szóltam – Nem! és nem fogadtam el szerelmét. Elmentem a szép rózsafámhoz, éjjel és nappal gondoztam én, de ő féltékenyen megvádolt, csupán a tövise lett enyém. William Blake – MY PRETTY ROSE TREE A flower … Olvass tovább

Autumn mood

Autumn mood Deep below is the Lake of Como, a tiny barge roars on its mirror, its sound is brought to me in bits and pieces by the breeze curling up and up… It is autumn here too, sweet chestnuts crunch under my feet, colorful tree leaves fall in front of me – no one … Olvass tovább

William Blake – Az angyal

William Blake – Az angyal Álmodtam! Mit jelenthet? Királylány lehettem, kit szelíd angyal őrzött, ki bánatán törődött. És sírtam éjjel-nappal, könnyem törölte gonddal, és sírtam nappal, s éjjel, és nem nevettem én fel. Szárnyra kelt, elmenekült, aztán a nap felderült, könnyem száradt, félelmem ellen felfegyverkeztem. Újra eljött angyalom, már hiába, fájt nagyon, az ifjúság elrepült, … Olvass tovább

William Blake – A bárány

William Blake – A bárány Kis bárány, ki teremtett, tudod-e, ki teremtett, létet és ételt adott, rétet és hűs patakot, gyönyörű ruhát neked, puhát, gyapjast, fényeset, s adta gyengéd hangodat vidulni az ég alatt? Kis bárány, ki teremtett? Tudod-e, ki teremtett? Bárány, elmondom neked, bárány, megmondom neked, neveden szólíttatik, mert báránynak nevezik, mert oly jámbor … Olvass tovább

William Blake – A pásztor

William Blake – A pásztor Mily kellemes a pásztor sorsa, mert hajnaltól estig künn lehet, követheti nyáját egész nap, s osztogatja a dicséretet. Hallja bárányok bégetését, és az anyajuhok válaszát nézi, mint békésen legelnek, mert pásztoruk közelben tudják. William Blake – THE SHEPHERD How sweet is the Shepherd’s sweet lot! From the morn to the … Olvass tovább

Henry W. Longfellow – A tenger hangja

Henry W. Longfellow – A tenger hangja A tenger éjfélkor ébredt álmából, és a parti kavicsok között neszelt, hallottam hangját, mit a dagály emelt, tódult elő sietve a homályból. Egy hang a mélységes sötét mederből, egy hang, amely titokzatosan terjedt, mintha vízesés zúdulna a hegyen, mintha szél omolna a fák hegyéről. Így jön hozzánk időnként … Olvass tovább

Henry W. Longfellow – A várépítő

Henry W. Longfellow – A várépítő Egy szelíd fiú, selymes tincsekkel, nagy, barna szemmel álmodó fiú, fakockát pakolgató kis ember, ki tornyain merészen égbe nyúl. Srác, ki bátran ülve apja térdén, oly lelkesen mesékbe hallgató, ő, ki most gyerekszobája mélyén a hős kalandozókkal álmodó. Más tornyokat emel két kezed majd, és más paripák hátán lovagolsz, … Olvass tovább

Henry W. Longfellow – Nem mindig lehet

Henry W. Longfellow – Nem mindig lehet A Nap süt és az ég tiszta, a fecskék lágyan dalolnak és a fákról hallom vissza; kékmadár jövőnk sorolja. Oly kék kanyargó folyója, mintha az égből folyna le, várni kell a szél, hadd fújja terhével el a felleget. Rügy és levél megújhodik, aranyozva szilfa lombját, a régi fészek … Olvass tovább

Henry W. Longfellow – A csillagok fénye

Henry W. Longfellow – A csillagok fénye Eljött az éj türelmesen és a csendbe süpped, a parányi hold e csendben az ég vizébe csöppen. Nincs világ se fönt, se lent, a csillagok fénye most rávetülve átdereng Mars vörös egére. Ez a szerelem csillaga? Álmok égiteste? Ó, nem! Egy hősnek páncélja, mi csillog feletted. Mély gondolat … Olvass tovább

Henry W. Longfellow – Változás

Henry W. Longfellow – Változás A város határából, ahol a mérföldkő állt, most egy idegen bámul, látom, a koronából sötét kísértetfa vált. Megváltozott, vagy én is? A tölgyek frissek, zöldek, volt barátaim mégis oly idegenül nézik, mint múltak el az évek. Bár fénylőn ring a tenger, fényesen ragyog a Nap, de látom két szememmel, nem … Olvass tovább

Henry W. Longfellow – Esős nap

Henry W. Longfellow – Esős nap A nap hideg, sötét és sivár, erősen fúj a szél, eső szitál, vadszőlő kapaszkodik falába, de egyre fogy levélruhája, és a nap sötét és sivár. Az életem hideg, sötét és sivár, erősen fúj a szél, eső szitál, gondolataim a múlt falára tapadva, reménye múlva mára és a nap sötét … Olvass tovább

Henry W. Longfellow – Kiküldve

Henry W. Longfellow – Kiküldve Hangok kerengjetek, amint leszáll az est, nyugtalan szívemre törjetek! Menj és súgd a fülbe, öntsd a kétkedőkbe, hogy nem vagytok elfeledve! Ti, halk, nyugodt hangok bebalzsamozzatok, mint az éneklő angyalok! Menj, vegyülj velük, örök üvöltésük sötétlő fenyvesekbe űzd! Nyelvek nem halnak el, de halálról énekel a hév, s Pünkösdkor hamvad … Olvass tovább

Henry W. Longfellow – A kaszás és a virágok

Henry W. Longfellow – A kaszás és a virágok Van egy Kaszás, úgy hívják, Halál és sarlójával lelkesen, vágja a kalászos gabonát, s virágot, mely aközt terem. „Mi az, mit én kapok itt?” – kérdi „Nincs más csupán a gabona? Közötte édes virágai, visszaadom őket, nosza.” Könnyes szemekkel nézte őket, levelükre csókot lehelt, a paradicsom … Olvass tovább

Henry W. Longfellow – Himnusz az éjszakához

Henry W. Longfellow – Himnusz az éjszakához Hallottam az éj sötét uszályát seperni termein. Láttam fényszegélyezett szoknyáját lebegni szárnyain. Éreztem szelíd varázsa által fölém hajolni őt, mint nyugalma égi nimbuszával puhán melengetőt. Hallottam bánat és öröm szavát, akár a lágy harang, amely betölti terme zegzugát, miként a versben van. Az éjfélnek hűvös légteréből lelkem mohón … Olvass tovább

Sir Henry Wotton – Egy boldog élet

Sir Henry Wotton – Egy boldog élet Mily boldognak születhetett, nem szolgálta mások gőgjét, páncélja gondolata lett, igazként élte létét. Nem volt úri passziója, lelke kész volt a halálra, nem kötötte holmi rangja e korcs és rideg világba. SIR HENRY WOTTON – A HAPPY LIFE How happy is he born and taught That serveth not … Olvass tovább

Samuel Francis Smith – Amerika

Samuel Francis Smith – Amerika Az én hazám ez itt, szabadság földjeit énekelem. A föld, hol halt atyám, zarándokok honán, hegyek vonulatán csilingeljen. Én szülőföldem, te, a nemesek földje, szerelmesem. Sziklák és csermelyek, erdők, dombok, hegyek, szívem remeg ma meg oly lelkesen. Amint a lenge szél a fák között zenél, édes dal az. Benne éled … Olvass tovább

Edith M. Thomas – A zene istene

Edith M. Thomas – A zene istene A zene istene ott kint lakik, mi minden évszakon találkozunk, az édes lég a szántóra ömlik, az orgonákról egyre-másra hull. A lágy harmónia árad egyre, az őszi duda szava táncra hív, a húr bizsergető pengetője a télbe szórja szét a hangjait. Hagyd a nádat ott a patakpartban, s … Olvass tovább