J.R.R. Tolkien – Kesergés az ifjú Eorl-ért

Összes megtekintés: 2 

Összes megtekintés: 2  Hol van most a ló és a lovas? Merre van a kürt, amit fújt? Hol a sisak és páncél, s a göndör haj hová hullt? A hárfáról hová tűnt a kéz, és a tűz ma hol gyúl? Úgy haltak el, mint az eső hegyen, mint a szél a réten; Ahogy napok hanyatlanak hegyek … Olvass tovább

George Meredith – Ismeretlen arcok

Összes megtekintés: 8 

Összes megtekintés: 8  Habár hű vagyok szerelmeimhez, emlékük csillagok közé teszem, hol ég egy arc, mint Hesperé, s a szem visszanéz a perc tekintetével, édes szemek, mik még a mennyben is emelnek, habár nem úgy éltem én. Lám a végzetemnek üvegtükrén vetíti új reménynek fényeit. Egy kedves, szeplős, komoly, magas hölgy, távozott egy nagy fehér lepelben, … Olvass tovább

Mull időjárása

Összes megtekintés: 6 

Összes megtekintés: 6  (fordítás ismeretlen skót költőtől) Esett, esett, esett, esett, ez egy jó átlagos eset; míg mezőink lápok voltak, fentről macskák, s kutyák hulltak. Volt egy félórás csend ugyan, de jött a frissítő zuhany; s bármi furcsa, szokatlanul langy eső volt, mi földre hullt. Következő nap száraz lett, kivéve egy özönvizet. Bőrig ázott ott a … Olvass tovább

George Meredith – Hajnalban

Összes megtekintés: 8 

Összes megtekintés: 8  Éj, a haldokló anya, fiára, a napra néz. Csodás madárcsicsergés. Ó kedvesem, ölelsz még! Az éj a lét apálya, amíg karunk elér! Egy tenger kiveti mint partot ér, szövétnekét, s kavicsait, hol magányos bokor kapaszkodik lebegve, a hullám dalát énekelve. George Meredith – BY MORNING TWILIGHT Night, like a dying mother, Eyes her … Olvass tovább

Mannelig úr

Összes megtekintés: 12 

Összes megtekintés: 12  (svéd ballada fordítás) Korán, mikor a nap még fel se kelt, s madár dalolta énekét, a troll egy úrnak ajánlatot tett hamis, álnok, csalóka nyelvén. Sir Mannelig, Sir Mannelig vegyél el engem, mindazért amit neked adok, válaszolj igennel vagy nemmel, mondd nekem, akarod? Adok neked tizenkét lovat, mik árnyas mezőn legelnek, nyereg nem … Olvass tovább

Henry David Thoreau – Én vagyok az őszi nap

Összes megtekintés: 6 

Összes megtekintés: 6  Olykor egy halandó érzi magában – nem apja, de az édesanyja benne az, ki szíve mélyén halhatatlan, időtlen. Újra meg újra azt állítja, rokon velünk, vérének cseppje az ereiből mi ránk maradt. Én vagyok az őszi nap, versenyt futok az őszi szél alatt; Mogyoró virágát mikor hozza, mikor érik szőlő a lugasomba? Mikor … Olvass tovább

George Meredith – Az ifjú bitorló

Összes megtekintés: 8 

Összes megtekintés: 8  A kedvesemnek keblén van egy élő rózsabimbó, oly tiszta mint Hesper, csordultig áradó. Ő karolja, ő ringatja, ő becézi és vigyázza: És ha egy könnycseppel ébred, csókjaival szárítja: Sóvárog mindig érte, és nem fogy el hálája, jaj, te ifjú bitorló! Hozom arany trónom: Ahogy angyal köti kezét, hogy sajátjáért szóljon. George Meredith – … Olvass tovább

Henry David Thoreau – Lelkiismeret

Összes megtekintés: 36 

Összes megtekintés: 36  A lélek hajlamot teremt lakában, érzés és gondolkodás hoz el ma bűnt, a természetellenes faját itt legbelül. Nyiss ajtót, ha mondom e pusztaságon. Imádom az egyszerű létet, amelyben pattanás sem él meg, a lélek ép, betegség nem emészt föl, a világ nem lenne rosszabb ettől. A komoly embert bírom, ki bár víg, s … Olvass tovább

Henry David Thoreau – Lelkiismeret

Összes megtekintés: 14 

Összes megtekintés: 14  A lélek hajlamot teremt lakában, érzés és gondolkodás hoz el ma bűnt, a természetellenes faját itt legbelül. Nyiss ajtót, ha mondom e pusztaságon. Imádom az egyszerű létet, amelyben pattanás sem él meg, a lélek ép, betegség nem emészt föl, a világ nem lenne rosszabb ettől. A komoly embert bírom, ki bár víg, s … Olvass tovább

Robert Bridges – Fülemülék

Összes megtekintés: 12 

Összes megtekintés: 12  Mily szépek a hegyek ahonnan érkeztek, s termékeny völgyben folyókról énekeltek dalaitokban. Hol a csodás erdők? Ó, miket bejárnék, virágok között, amit átjár égi lég az évszakokban! De nem, sivár a hegy, s a folyó kiszáradt, álmainknak vágyott hangja csak mi árad, fájó szívünknek, akiknek tiltott reménye az a mélyből, nem elhaló ritmus, … Olvass tovább

Kedvesem, be fáj

Összes megtekintés: 14 

Összes megtekintés: 14  (skót ballada fordítás) Be fáj, be fáj fenn a parton és fáj, fáj ott lent a völgyben és fáj, fáj a kis pataknál, ahol veled járt a szerelmem. Tölgyfának támaszkodtam én, gondoltam, hogy megbízható, először hajlott, majd törött, így szerelmem becsapható. Be fáj, szerelmem csapda volt, egy pillanatra szép, míg új, de idővel … Olvass tovább

Friedrich Hölderlin – Gyermekkoromban…

Összes megtekintés: 44 

Összes megtekintés: 44  Gyermekkoromban csak egy isten óvott üvöltéstől és elveréstől. Védve játszadoztam kert virágaival, és a mennyei szellők meg velem. És ahogy deríted növények szívét, finom karjaikat feléd kinyújtják, úgy vidítod szívem, Héliosz atyám, ahogy Endümión, kedvenced voltam szent Luna. Ó ti, kitartó, istenek! Ha tudnátok azt, miként szeretlek. Igaz még akkor én nem néven … Olvass tovább

Matthew Arnold – Szonett a magyar nemzethez

Összes megtekintés: 14 

Összes megtekintés: 14  Nem a spanyolnak agóniája, nem is gazdag angol, hajlott háta, ki világot áraszt egyre-másra, nem franciának kiáltozása, amely a mennybe is felhallatszik, nem ám az amcsinak marhasága, és nem is a német balgasága hazudja majd a hős erényeit. Magyar! Te légy a lánctörő, aki újraírja mindőnk reményeit, alkosd te újra halott lelkeit, a … Olvass tovább

William Blake – A tigris

Összes megtekintés: 28 

Összes megtekintés: 28  Tigris, tigris, te égető, éj erdején előtörő. Mely égi kéz vagy szem talán, mi játszik ily szimmetrián? Mily távolságok és egek égetnek szemedben tüzet? Mily szárnyak vannak vágyadon? Tüzet milyen kéztől fogott? Mely váll és mely tudás lehet, mitől szíved életre kelt? Mikor pedig az elsőt vert, mely kéz és mely láb rettegett? … Olvass tovább

Unto Mononen: Satumaa

Összes megtekintés: 24 

Összes megtekintés: 24  Tündérország. A nyílt tengeren, nagyon messze van egy csoda ország, Hol gyapjúba belebújva, nevet a boldogság Hol a legszebb virágok, mind díszelegni járnak, Hogy bú hírét-hamvát rejtsék ennek a világnak. Ó, ha egyszer el juthatnák, ebbe a mesébe Ott maradnék, mint kismadár aranykelepcébe, De nem tudok, én sirályként messzire repülni, Odaérjek, sok időnek … Olvass tovább

Edgar Allan Poe – Szonett a tudományhoz

Összes megtekintés: 80 

Összes megtekintés: 80  Tudomány! Te öreg időnek lánya! Megváltozik amit te megfigyelsz. Miért költő szíve neked a préda, melyben rideg valóságodra lelsz. Hogyan szeresselek? Netán okosnak tartsalak, ki vándorúton nem hagy el, ki mintha égi kincseket kutatna, habár csak bátor szárnyain figyel? Miért nem húztad szekerén Dianát, nimfát miért is űzted erdejéből, azért, hogy megtalálja csillagát? … Olvass tovább

Sara Teasdale – Szelíd eső jön

Összes megtekintés: 50 

Összes megtekintés: 50  Szelíd eső jön illatával földnek, vibráló hangjukkal fecskék köröznek. A tóban éjjel békák énekelnek, a vadszilvafák fehérben remegnek. Vörösbegyek tűztollakat viselnek, kerítésen szeszélyesen fütyülnek. Háború van, nem tudja egyikük se, nem érdekli mikor lesz annak vége. Nem gondol arra egy madár se vagy fa, mi lesz ha az emberi faj kihalna. És a … Olvass tovább

William Makepeace Thackeray – Werther kínjai

Összes megtekintés: 28 

Összes megtekintés: 28  Werther szerette Charlotte-ot kimondhatatlanul, vakon. Tudod hol látta először? Vajaskenyeret kent nagyon. Charlotte akkor házas volt már, és Werther erkölcsös ember, és ily dicséretes erényt megsérteni ugyan ki mer. Sóhajtozón, epedve néz, s addig hevül szenvedélye, míg agyában pattan egy ér s megszűnik a szenvedése. Charlotte megnézte még testét kiterítve az asztalon, ám … Olvass tovább

William Wordsworth – A világnak sok vagyunk

Összes megtekintés: 22 

Összes megtekintés: 22  A világnak sok vagyunk, késő, s hamar, megszerzés és költés gyengíti el erőnk, mi még szemünkbe jót kavar, szívünket adtuk érte szenvedéllyel! E tenger az, mi keblét Holdra tárja, a szelek, amelyek majd üvöltenek, mint összegyűjtött álmodó virágra, mindezekre már a hangunk elveszett. Nem mozdít minket. Nagy Isten! Lennék egy pogány szülött, kopott … Olvass tovább

William Blake – Isten képmása

Összes megtekintés: 26 

Összes megtekintés: 26  Irgalom, Részvét, Szeretet, s Béke fájdalomba vetett, boldog hitének a hálája tér vissza. E négy éghez hű erényhez az Úr a jó atyád, és ezekhez húz a lélek és a gondoskodás. Irgalom maga az ember, emberarc a Részvét, s a Szeretet felölti a Béke öltözékét. Mikor mindenki mindenütt könyörög a léthez, imát formáz … Olvass tovább