John B. Tabb – Lidércfény

John B. Tabb – Lidércfény „Mondd el nekem lidércfény, napközben merre bujkálsz?” „Bölcsőben, hol elillannak a napsütötte órák.” „Mondd el nekem lidércfény, ki az, ki éjjel újratölt?” „Minden szentjánosbogár a réten nekem lidércfényt kölcsönöz.” John B. Tabb – JACK-O’-LANTERN “JACK-O’-LANTERN, Jack-o’-Lantern, Tell me where you hide by day?” “In the cradle where the vapours Dream … Olvass tovább

John B. Tabb – Az adószedő

John B. Tabb – Az adószedő „És mondd, ki vagy te?” kérdezte meglepve a viola a méhet, csodás szemével könnycseppet ejtve. „Asszonyom,” szólott, „Vámszedő méh vagyok, adót szedek be, más mint a mézed, számomra nincs ma, mondd?” John B. Tabb – THE TAX-GATHERER “AND pray, who are you?” Said the violet blue To the Bee, … Olvass tovább

John B. Tabb – Pillangó

John B. Tabb – Pillangó Pillangó, kortyolva homokpadon, már nem időzöl földi virágokon? Vagy úgy elteltél mézzel és harmattal, hogy a homokszűrött víz neked jobb ital? John B. Tabb – BUTTERFLY BUTTERFLY, Butterfly, sipping the sand, Have you forgotten the flowers of the land? Or are you so sated with honey and dew That sand-filtered … Olvass tovább

John B. Tabb – Kürtők

John B. Tabb – Kürtők A tél hideg, a nyár meleg, a kémények köszöntenek madárvendégeket, amint a szikrák kiszállnak, a fecskék legott leszállnak lerakni fészküket. John B. Tabb – CHIMNEY STACKS IN winter’s cold and summer’s heat The hospitable chimneys greet Their never-failing guests; For when the sparks are upward gone, The swallows downward come … Olvass tovább

John B. Tabb – Nyúlcsengők

Cseng! A kisnyulak szeme, reggel oly tiszta, lágyan szól az üteme fülükbe vissza. Cseng! A kisnyulak lába, rímmel versenyez, szellőt legyőzve bátran, időt verve meg. Cseng! Mikor a nyár múlik, s jő a havazás, a nyulak nem figyelik, a csengők némák. John B. Tabb – HARE-BELLS Ring! The little Rabbits’ eyes, In the morning clear, … Olvass tovább

Edward Lear – A kacsa és a kenguru

I. Kacsa szólít egy kengurut, „Ó Istenem, hogy ugrasz mezőn, s vízen, hol nincsen út és soha el nem fáradsz? Az éltem unom e csúnya tóban, és innen rég kimenni minden vágyam, ugranék, akár te úgy.” Kacsa szólít egy kengurut. II. „Hadd üljek én a hátadon.” így szólt a kenguruhoz: „Ülök, nem mozdulok, meg sem … Olvass tovább

Edward Lear – A bagoly és a macska

I. A bagoly és a macska vízre szállt Egy szép borsózöld csónakban, vittek némi mézet, sok pénzt is ám. ötfontos bankjegybe csomagoltan. A bagoly nézett a csillagokra, s dalolt egy kis gitárral, „Ó bájos cicácska, én szerelmem, milyen gyönyörű cicuska vagy, te vagy, te vagy! Milyen gyönyörű cicuska vagy!” II. A macska szólt a bagolynak: … Olvass tovább

James Russel Lowell – Jött és ment

Mint gally madár alatt remeg, min énekel, majd messze száll, memóriám úgy reszketett, ahogy megjött és ment tovább. Miként a szél karol tavat, az ég a végtelenbe vág, lelkemre szállt a pillanat ahogy megjött és ment tovább. Midőn tavasszal rügy reped, s a kertben illatos virág, elűzte májusa telem, ahogy megjött és ment tovább. Angyal … Olvass tovább

Oscar Wilde – Halottamért

Közel van, lágyan lépj, a hó alatt hallja, halkan beszélj, virág fakad. Fényes aranyhaján a rozsdaszín, ifjúi tisztaság hamvadt el ím. Fehér, akár a hó, nem tudta meg, nő volt, elbájoló és kellemes. Nehéz a kőkereszt súlya mellén, szorítja szívemet, lent pihenvén. Nem hallja meg dalom, szonett vagy líra, temetve életem, földhalom rajta. Oscar Wilde … Olvass tovább

George Meredith – Idő és érzelem

Egy ifjú pár az erdőn andalog, az egyikük lehajol egy virágért, ez óra balzsamozva már övék, és egy másik hasonlatos napon, esetleg együtt vagy csupán maga, visszanyerve mit befalt a zord idő, öröm, virágzás és az áltató erő, amelyre vérük predesztinálta, keretbe fogja mind e jót a május, és egy aspektusa testvéri jóság, mosolygó időben … Olvass tovább

George Meredith – Shakespeare szelleme

A legnagyobb tudósod Földanya, ismerte fiaid, poklokra kelt, a szenvedélyeket kibontva látta, nem volt kivételes bölcs, de jól ismert. Ám honnan volt a kedvesség az ajkán, lehengerlő, mosolygó szelleme, nyugodt, mint Isten tengerén a hullám, mégis fonódó mesékkel tele. Tükröt tartott csupán elénk kacagva, úgy éreztük, mint tízezer ökör bután, dalai pelyvát válogattak a magtól, … Olvass tovább

George Meredith- Elképzelem

Ha elmémben sejlik fel a nagy Ő, halovány rejtelem az arca, kezem nyújtom, de eltűnő szépségét a távol elragadja. Nászágyon hever, hidegen Szerelmem hiába lángol, Csukott szememben megjelen`, kit elmém örökre tárol. Mint óriás, sötét katedrális, csupa boltív, és torony, villám szaggatja, és én máris örökké égek e tűzoszlopon.

George Meredith – Idézem arcod

Mikor idézem az arcod, kendős fej tűnik fel, megérintem, de foszlik, akár egy halott kísértet. A szív még semmit se kért, és hóágyán feküdt csak, az arc a szemhéjamba bújt, s a fényei ragyogtak. Mint sötét katedrálisok, melynek büszke tornyait villámok remegtetik, lelkem úgy sütkérezik. George Meredith – WHEN I WOULD IMAGE When I would … Olvass tovább