Karin Boye – Tovább

A bőség napja sem lehetne jobb, mint az a nap, ha vágyad felsajog. Igen, utunknak lesz értelme így, de ösvényén az érték szembesít. A cél, hogy éjt pihenjen át a test, hol tüzet, s cipót megosztanak veled. Hol egyszer alszol, biztonságban vagy, az álmodból csak könnyű dal marad. Tovább, tovább! Az új nap felkel ím. … Olvass tovább

George Meredith – Zúgás az ikerszilnél

A zúgás az ikerszilnél jelezte a kelő vihart, déli szél amott a fűzfát hajtotta víz fölébe majd. Folyvást csak esett, szakadt, álmomat kerestem egyre, ablakomon tél kopogott vad, erősödő ütemben. A tél esővirága! Egy elűzötté a vágy. Kit szívedből kiűztél, csak én vagyok, nagysád. George Meredith – A ROAR THROUGH THE TALL TWIN ELM-TREES A … Olvass tovább

George Meredith – Ismeretlen arcok

Habár hű vagyok szerelmeimhez, emlékük csillagok közé teszem, hol ég egy arc, mint Hesperé, s a szem visszanéz a perc tekintetével, édes szemek, mik még a mennyben is emelnek, habár nem úgy éltem én. Lám a végzetemnek üvegtükrén vetíti új reménynek fényeit. Egy kedves, szeplős, komoly, magas hölgy, távozott egy nagy fehér lepelben, s egy … Olvass tovább

Mull időjárása

(fordítás ismeretlen skót költőtől) Esett, esett, esett, esett, ez egy jó átlagos eset; míg mezőink lápok voltak, fentről macskák, s kutyák hulltak. Volt egy félórás csend ugyan, de jött a frissítő zuhany; s bármi furcsa, szokatlanul langy eső volt, mi földre hullt. Következő nap száraz lett, kivéve egy özönvizet. Bőrig ázott ott a nép, eső … Olvass tovább

George Meredith – Hajnalban

Éj, a haldokló anya, fiára, a napra néz. Csodás madárcsicsergés. Ó kedvesem, ölelsz még! Az éj a lét apálya, amíg karunk elér! Egy tenger kiveti mint partot ér, szövétnekét, s kavicsait, hol magányos bokor kapaszkodik lebegve, a hullám dalát énekelve. George Meredith – BY MORNING TWILIGHT Night, like a dying mother, Eyes her young offspring, … Olvass tovább

Mannelig úr

(svéd ballada fordítás) Korán, mikor a nap még fel se kelt, s madár dalolta énekét, a troll egy úrnak ajánlatot tett hamis, álnok, csalóka nyelvén. Sir Mannelig, Sir Mannelig vegyél el engem, mindazért amit neked adok, válaszolj igennel vagy nemmel, mondd nekem, akarod? Adok neked tizenkét lovat, mik árnyas mezőn legelnek, nyereg nem volt a … Olvass tovább

Henry David Thoreau – Én vagyok az őszi nap

Olykor egy halandó érzi magában – nem apja, de az édesanyja benne az, ki szíve mélyén halhatatlan, időtlen. Újra meg újra azt állítja, rokon velünk, vérének cseppje az ereiből mi ránk maradt. Én vagyok az őszi nap, versenyt futok az őszi szél alatt; Mogyoró virágát mikor hozza, mikor érik szőlő a lugasomba? Mikor aratnak vagy … Olvass tovább

George Meredith – Az ifjú bitorló

A kedvesemnek keblén van egy élő rózsabimbó, oly tiszta mint Hesper, csordultig áradó. Ő karolja, ő ringatja, ő becézi és vigyázza: És ha egy könnycseppel ébred, csókjaival szárítja: Sóvárog mindig érte, és nem fogy el hálája, jaj, te ifjú bitorló! Hozom arany trónom: Ahogy angyal köti kezét, hogy sajátjáért szóljon. George Meredith – THE YOUNG … Olvass tovább

Henry David Thoreau – Lelkiismeret

A lélek hajlamot teremt lakában, érzés és gondolkodás hoz el ma bűnt, a természetellenes faját itt legbelül. Nyiss ajtót, ha mondom e pusztaságon. Imádom az egyszerű létet, amelyben pattanás sem él meg, a lélek ép, betegség nem emészt föl, a világ nem lenne rosszabb ettől. A komoly embert bírom, ki bár víg, s bánatos, de … Olvass tovább

Henry David Thoreau – Lelkiismeret

A lélek hajlamot teremt lakában, érzés és gondolkodás hoz el ma bűnt, a természetellenes faját itt legbelül. Nyiss ajtót, ha mondom e pusztaságon. Imádom az egyszerű létet, amelyben pattanás sem él meg, a lélek ép, betegség nem emészt föl, a világ nem lenne rosszabb ettől. A komoly embert bírom, ki bár víg, s bánatos, de … Olvass tovább

Robert Bridges – Fülemülék

Mily szépek a hegyek ahonnan érkeztek, s termékeny völgyben folyókról énekeltek dalaitokban. Hol a csodás erdők? Ó, miket bejárnék, virágok között, amit átjár égi lég az évszakokban! De nem, sivár a hegy, s a folyó kiszáradt, álmainknak vágyott hangja csak mi árad, fájó szívünknek, akiknek tiltott reménye az a mélyből, nem elhaló ritmus, nem is … Olvass tovább

Kedvesem, be fáj

(skót ballada fordítás) Be fáj, be fáj fenn a parton és fáj, fáj ott lent a völgyben és fáj, fáj a kis pataknál, ahol veled járt a szerelmem. Tölgyfának támaszkodtam én, gondoltam, hogy megbízható, először hajlott, majd törött, így szerelmem becsapható. Be fáj, szerelmem csapda volt, egy pillanatra szép, míg új, de idővel viaszhideg, és … Olvass tovább

Friedrich Hölderlin – Gyermekkoromban…

Gyermekkoromban csak egy isten óvott üvöltéstől és elveréstől. Védve játszadoztam kert virágaival, és a mennyei szellők meg velem. És ahogy deríted növények szívét, finom karjaikat feléd kinyújtják, úgy vidítod szívem, Héliosz atyám, ahogy Endümión, kedvenced voltam szent Luna. Ó ti, kitartó, istenek! Ha tudnátok azt, miként szeretlek. Igaz még akkor én nem néven neveztelek, s … Olvass tovább

Matthew Arnold – Szonett a magyar nemzethez

Nem a spanyolnak agóniája, nem is gazdag angol, hajlott háta, ki világot áraszt egyre-másra, nem franciának kiáltozása, amely a mennybe is felhallatszik, nem ám az amcsinak marhasága, és nem is a német balgasága hazudja majd a hős erényeit. Magyar! Te légy a lánctörő, aki újraírja mindőnk reményeit, alkosd te újra halott lelkeit, a görög glóriát … Olvass tovább

William Blake – A tigris

Tigris, tigris, te égető, éj erdején előtörő. Mely égi kéz vagy szem talán, mi játszik ily szimmetrián? Mily távolságok és egek égetnek szemedben tüzet? Mily szárnyak vannak vágyadon? Tüzet milyen kéztől fogott? Mely váll és mely tudás lehet, mitől szíved életre kelt? Mikor pedig az elsőt vert, mely kéz és mely láb rettegett? Milyen kovácsnak … Olvass tovább

Unto Mononen: Satumaa

Tündérország. A nyílt tengeren, nagyon messze van egy csoda ország, Hol gyapjúba belebújva, nevet a boldogság Hol a legszebb virágok, mind díszelegni járnak, Hogy bú hírét-hamvát rejtsék ennek a világnak. Ó, ha egyszer el juthatnák, ebbe a mesébe Ott maradnék, mint kismadár aranykelepcébe, De nem tudok, én sirályként messzire repülni, Odaérjek, sok időnek kell ahhoz … Olvass tovább

Edgar Allan Poe – Szonett a tudományhoz

Tudomány! Te öreg időnek lánya! Megváltozik amit te megfigyelsz. Miért költő szíve neked a préda, melyben rideg valóságodra lelsz. Hogyan szeresselek? Netán okosnak tartsalak, ki vándorúton nem hagy el, ki mintha égi kincseket kutatna, habár csak bátor szárnyain figyel? Miért nem húztad szekerén Dianát, nimfát miért is űzted erdejéből, azért, hogy megtalálja csillagát? Könnyet nem … Olvass tovább

Sara Teasdale – Szelíd eső jön

Szelíd eső jön illatával földnek, vibráló hangjukkal fecskék köröznek. A tóban éjjel békák énekelnek, a vadszilvafák fehérben remegnek. Vörösbegyek tűztollakat viselnek, kerítésen szeszélyesen fütyülnek. Háború van, nem tudja egyikük se, nem érdekli mikor lesz annak vége. Nem gondol arra egy madár se vagy fa, mi lesz ha az emberi faj kihalna. És a tavasz, ha … Olvass tovább

William Makepeace Thackeray – Werther kínjai

Werther szerette Charlotte-ot kimondhatatlanul, vakon. Tudod hol látta először? Vajaskenyeret kent nagyon. Charlotte akkor házas volt már, és Werther erkölcsös ember, és ily dicséretes erényt megsérteni ugyan ki mer. Sóhajtozón, epedve néz, s addig hevül szenvedélye, míg agyában pattan egy ér s megszűnik a szenvedése. Charlotte megnézte még testét kiterítve az asztalon, ám minthogy őt … Olvass tovább