Théophile Gautier: Le spectre de la rose Soulève ta paupière close Qu’effleure un songe virginal; Je suis le spectre d’une rose Que tu portais hier au bal. Tu me pris encore emperlée Des pleurs d’argent de l’arrosoir, Et, parmi la fête étoilée, Tu me promenas tout le soir. Ô toi qui de ma mort fus … Olvass tovább
Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek I. Emlékszem Theokritosz, hogyan dalolt az édes, kedves és vágyott évekből, ki az, ki végtelen kegyes kezéből ifjúnak, aggnak ajándékot adott. És elmélkedvén antik ódonában, meghatottan véltem észrevenni én az édes-szomorkás évek ősködén, saját valóm futott a múltba váltan, miként az árny, amely mögöttem állt ott könnyezett, s amint … Olvass tovább
Elizabeth Barrett Browning – A legjobb dolog a világon Mi a legjobb dolog itt? Rózsa, mit a harmat hint, déli szél, ha nincs eső, igaz barátság, amely nem csupán rövid csevej, szép, mely félre nem kacsint, büszke, mégse vakmerő. Szeress, míg szerethető. Mi a legjobb dolog itt? – Ami belőle virít. Elizabeth Barrett Browning – … Olvass tovább
Elizabeth Barrett Browning – Gyász Én mondom, a gyász szenvedélytelen, csak a hitetlen reményvesztett, hisz félművelten az éjfelekben kiáltástok Isten trónjára törtet. A sikoltozás és a szemrehányás, akár a holtak, csendben fekszenek, csak a vakító, fehér csillogás éri el a mennyből a mély szívet. A gyász halottaidért legyen néma, akárha ha lenne puszta kőszobor csak, … Olvass tovább
Elizabeth Barrett Browning – Egy gyermek gondolata Istenről Mondják, Isten magasban él! De ha fenyők fölé nézel, nem látod őt. Vajon miért? És ha ásnál bányamélybe, nem látod őt aranyban sem, bár tőle ragyog a fénye. Isten oly jó. Arcán a menny és föld úgy tükröződik át, mint a titok szerelmesen. De érzem, ölelő karját, … Olvass tovább
William Barnes – Az elveszett feleség Rég nem látom arcodat már azóta fent se lent, rám csak egy magányos hely vár, ahol a bükk terem. Bükkös ág alatt, szerelmem, hol nem jártál velem, bárha nem talállak mégsem, kereslek kedvesem. Azóta nem vagy itt velem, bolyongok egyre csak, megyek tovább őszi ködben, s a fák lehajlanak. … Olvass tovább
Matthew Arnold – Shakespeare Kérdezőknek nem felelsz. Szabad vagy. Faggatunk, te csak nevetsz nyugodtan, bölcs tudásod felülmúlhatatlan, melyre fent a csillagok ragyognak, biztos lábai tengerben állnak, mennyekbe emelve lakóhelyét, hol halandók még sosem keresték, csak hiú remény, hogy rá találhat. És te, aki csillagot, s Napot tart, önmagad csiszolta, biztos elméd meg nem fejthetik sohasem … Olvass tovább
William Allingham – Egy emlék Tóban négy kacsa, füves a partja, tavasz ege kék, tartja fellegét; Apró semmiség emléke kitart, könnyeket facsart! William Allingham – A Memory Four ducks on a pond, A grass-bank beyond, A blue sky of spring White clouds on the wing; What a little thing To remember for years To remember … Olvass tovább
Christina Rossetti – Dal Ó, mi jön a tengeren, a homokpadokban hozzám a fedélzeten oly lassan és gyorsan? Szél támad a tengeren nyögve, sóhajokkal, hozzám nem jön semmi sem ma lassan és gyorsan. Hagyj ma békén engemet végzetembe zártan, part vagy tenger egyre megy már lassan vagy gyorsan. Christina Rossetti – SONG Oh what comes … Olvass tovább
Christina Rossetti – A szépség hiábavaló Míg a rózsa vörös és a liljom fehér, a nő dicsőíti arcát öröme égig ér? Nem friss, mint a rózsa, a liljom egyszerűbb, és ha még olyan is lenne, csak egy hármok közül. Lehet kipirult a nyárban, vagy télen halovány, akár pompázik éppen, vagy eltakarva fátyolán, lőn piros vagy … Olvass tovább
Christina Rossetti – Keserédes A nyár rózsáival elillant, Napja, parfümje, virágai, heve és friss esője hol van, még az ősz is búcsúzik. Igen, az ősz hidege múlik, és jön a tél, mely még hidegebb, a dér is vakmerőbbé válik és elfagynak a rügyek. Christina Rossetti – BITTER FOR SWEET Summer is gone with all its … Olvass tovább
Christina Rossetti – Ábránd A remény, miről álmodtam csak ábránd volt, s az ébredés túl sivár, kopott és ódon, egy álomért. Hárfámat egy ágra tűztem a tóparton, mely egy fűzé, ott lóg némán és repedten egy álomért. Törött szívem, feküdj nyugton, néma és mozdulatlan légy, a nagyvilág változik most egy álomért. Christina Rossetti – MIRAGE … Olvass tovább
Christina Rossetti – Felfelé Ez az út végig felfelé kanyarg? Igen, a végéig. És az utazás egész nap tart? Biz, reggeltől estig. De van pihenőhely éjszakára? Egy tető, amikor az éj leszáll. Nem rejti majd sötétség homálya? Nem, ott mindünk megáll. Találkozok más vándorokkal ott? Kik előtte mentek. Mondd, az ajtón én kopogtatok? Nem, már … Olvass tovább
Christina Rossetti – Három évszak „Igyunk a reményre!” Tavaszi virágzás után, bár a bor fanyar, hideg tán, ajkat fest vörösre. „Egy kupát a vágyra!” Mily finom szavak, eközben az arca elpirul vörösben, mint a nyár a hóra. „Egy kupát a múltra!” Hideg a szája egyedül, amint az őszre szél feszül, át a tenger fújja. Remény, … Olvass tovább
Christina Rossetti – Május Elmondhatatlan, milyen volt, csak azt tudom, hogy elrabolt, mintha volna fénye mágus, a május, az ifjú május. Még pipacsai sem voltak a kukoricasoroknak, még tojásaikat várták, madár sem hagyta el a párját. Én nem tudom, hogy mivé hullt, Csupán azt tudom, hogy elmúlt. Napfényes május vitte el az összes édes kincsemmel, … Olvass tovább
Christina Rossetti – Vég A szerelem halott. Jöjj, vessük ágyát ott, a bús virágok között, fejéhez zöld gyepet, lábához egy követ tegyünk, min ülhetünk a nyugalmas est fölött. Tavasszal született, halott az aratásra lett, az utolsó nyári nap elhagyott és nem maradt csupán az őszi szürkület. Sírjánál mondjunk éneket, hisz oly messze ment. Néhány bús … Olvass tovább
Christina Rossetti – Születésnap A szívem énekesmadár, a fészke vízmosásban, a szívem, mint az almafák mik ágain gyümölcs van. A szívem, mint a szivárvány, min át egy jégmadár száll, de mindezeknél boldogabb, mert amott a szerelmem vár. Emelj selyem damasztra fel, amelynek a színe lila, a galamboknak almát szelj, kapjon a száz szemű páva. Műveljük … Olvass tovább
Christina Rossetti – A szél Ki látta a szelet? Te sem láttad, de, ha a levelek remegnek, a szél áthalad. Ki látta a szelet? Te sem láttad, de, ha a fák meghajolnak, a szél elhalad. Christina Rossetti – The Wind Who has seen the wind? Neither I nor you: But when the leaves hang trembling, … Olvass tovább
Elizabeth Barrett Browning – Kint a mezőkön A gondokat, mik zavartak, tegnap elvesztettem a tengerek, s mezők miatt, ahol a szél terem, el ott a ménesek között, hol a fák susognak, hová a madár költözött, hol méhek zsonganak. A frászt, hogy mi történhetett, mindet elvetettem a lóherés mező felett, a friss szénafűben, a kukorica háncsa … Olvass tovább
Elizabeth Prentiss – Aludj babám! Aludj babám! A juhra figyel atyád, az álomfáját anyád rázza, leesik neked egy kis álma. Aludj babám! Aludj babám! A nagy csillag a juh, a kis csillag a bárány talán, a fényes Hold a pásztorlány. Aludj babám! Aludj babám! Megmentőd védi juhát, ő Isten báránya fent, ki érted meghal idelent. … Olvass tovább