Coleridge, Samuel Taylor – Jób szerencséje Ravasz Belzebub mindent kihasznált, próbára tette Jób kitartását, elvette az egészségét, vagyonát, összes gyermekét, tevéit, lovát, tehenét – Ám nem vitte el a feleségét. De lám, a menny a rosszból jót csinál, s az ördöggel nem cimborál, úgy döntött, mindent helyre rak, Jóbnak mindent kétszer visszaad, vagyonát, összes gyermekét … Olvass tovább
Coleridge, Samuel Taylor – Valami gyermeki, de nagyon természetes Ha két kis szárnyam lenne csak, s lennék pelyhes, piciny madár, hozzád repülnék! De félre léha vágyakat, földre húz a lét. De álmomban hozzád szállok, ott veled vagyok mindig én! Miénk a minden. De felriadok, s hol vagyok? Egyedül, ébren. Az álom elszáll, de így jó, … Olvass tovább
Coleridge, Samuel Taylor – Genevieve Szerelmem, édes Genevieve! Szépség fényében úszva át éj csillag fényű szemeid, hangod akárha egy szeráf. Mégsem adja át bájodat e szív, amely most érted ég, a lelkedben egy hang matat, kéri, hallgasd történetét! Ki fuldokolva merül el, nem lát feléje nyúlt kezet, de hattyúként úsztatva fel hullám fölé a testemet, … Olvass tovább
Coleridge, Samuel Taylor – Epigramma Uram, elfogadom, egy kicsit, ki verset ír, bolondozik, de beláthatod, az itt a gond, hogy nem minden költő bolond. Coleridge, Samuel Taylor – Epigram Sir, I admit your general rule, That every poet is a fool, But you yourself may serve to show it, That every fool is not a … Olvass tovább
Clough, Arthur Hugh – Ne mondd, a harc haszontalan Ne mondd, a harc haszontalan, hogy sebesülni mit sem ér, az ellennek hatalma van, a változás csupán alél. Ha eltűnnek a remények, lehet, csak a ködbe bújtak, bajtársaid égbe törnek, te bízz benne, jő a holnap. A fáradt hullámok egyre jönnek előre untalan, öblöt, patakot követve, … Olvass tovább
Clough, Arthur Hugh – A legfrissebb tízparancsolat Csak egy Istened legyen, hisz te kettőt fizetni nem bírsz! Ne imádj bálványképeket, kivéve verve pénzedet, átkod ne szórd, mert úgyse hat, ellenségednek nem rosszabb! Vasárnap templomodba menj, hogy aztán nyugodtan pihenj! Tiszteld szüléd és azokat, kiktől előnyöd származhat! Ne ölj, azon se törd magad, hogy másnak mindig … Olvass tovább
Cleveland, John – Sírfelirat Strafford earljének Itt fekszik bölcs, bátor pora már csak kuporgni van joga Straffordnak, kit siettetett az árulás és az érdek. Egy ködben élte napjait pápista, kálvinista hit volt öröme és a gyásza, ura felé hajlongása; Gyámja, s végzete a rendnek, kit szerettek és gyűlöltek szélsőségesen a népek. Talány itt nekünk e … Olvass tovább
Clare, John – Vagyok Vagyok, de ez senkit sem érdekel, holt emlék vagyok barátaimnak, a gondjaimnak árja átölel, keletkeznek, s tűnnek el tudatlan, mint szerelmek árnya elfeledve, mégis ez vagyok velük terítve. Megvetésben és a méla csendben álmok tengerében merülve el, ahol nincs éledés és öröm sem, csak létem hajóroncsa vesztegel, s a legkedvesebb, akit … Olvass tovább
Clare, John – Imádom látni, ahogy a nyár ragyog Imádom nyáron, ha kisüt a Nap s a bárányfelhők északra szállnak újra megjelennek a vadvirágok s ha a rét patakja aranyra váltott s tavirózsák fehérlenek a vízen nádasok susognak szélre szelíden hol vízityúk repül a rejtekéről keresve fészkét a sásnak tövéből szeretem a földre hajló fűzfát … Olvass tovább
Clare, John – Ősz Bogáncsszösz repül, habár a szél mi csendes, a zöld füvön fut, majd a domb fölé repked, a forrás úgy pezseg, mint víz a fazékban, amely időnként vörös kövekre loccsan. A kérges, repedt föld, mint a túlsült kenyér, a zöld mező sorvadón aszott ameddig ér. a parlag egyre-másra víz után sajog, és … Olvass tovább
Clare, John – Egérfészek Leltem a széna közt egy fűcsomót, belétúrtam, de máris hagytam ott, ám visszanézve moccant valami, madárka volna, bár nem hallani. Belőle egy öreg egér szaladt, mellére néhány fiókja tapadt, számomra ez a kép oly furcsa volt, utána néztem, hogy hová loholt, egy búzavirág mögé szaladt csak, a fiókái sírva picsogtak. Otthagytam … Olvass tovább
Clare, John – A titok Szerettelek, mégsem mondtam el annak idején, de minden dalban benne van az, hogy mit érzek én. És ha idegen arcokon láttam mi volt a szép, titkon én azt reád fogom, hisz az nekem tiéd. S bármennyi volt a csín, a báj, másoknak arcain, nekem csak azt üzente át, mit érted … Olvass tovább
Chesterton, Gilbert Keith – Triolet Bárcsak egy medúza lennék, ki nem eshetne le; Ez az, amit úgy szeretnék, bárcsak egy medúza lennék, nem törődnék vele és én mást sosem kívánnék: „Bárcsak egy medúza lennék ki nem eshetne le.” Chesterton, Gilbert Keith – Triolet I wish I were a jelly fish That cannot fall downstairs; Of … Olvass tovább
Chesterton, Gilbert Keith – A szamár Hol hal repült és erdő járt, s füge nőtt tövisen, amikor véres volt a Hold, én akkor születtem. Szörny fejjel és üvöltözőn, lengeteg fülekkel, ördög paródiája lőn négykézláb a testem. A föld rongyos kivertjeként, ősbűn akaratból; éheztess, verj és ostobázz, titkom őrzöm attól. Dőrék! Nekem is volt időm, egy … Olvass tovább
Chaucer, Geoffrey – Kördal Üdv néked nyár, lágy napsugaraddal átráztad megint a hideg telünk, s elűzted a sötét éjszakákat. Szent Valentin dala a magasban kicsinyke madarak közé repül: Üdv néked nyár, lágy napsugaraddal átráztad megint a hideg telünk. Okkal örülnek egyre gyakrabban, mindannyian ott repülnek felül, ébredésük éneklik dalukban: Üdv néked nyár, lágy napsugaraddal átráztad … Olvass tovább
Carroll, Lewis – Növendékemnek Te megszelídítetted összeadás, kivonás, szorzás, osztás szabályát, így elérted, hogy a tudásod már oly busás! Menj tovább! Gyűjts hírnevet és ismételd a tanultakat, amíg csak el nem éred, hogy Eukleidészt felülmúltad! Carroll, Lewis – A Tangled Tale (To my Pupil) Beloved Pupil! Tamed by thee, Addish-, Subtrac-, Multiplica-tion, Division, Fractions, Rule … Olvass tovább
Carroll, Lewis Egy kedves gyermeknek: az aranyló nyári órák és a tenger morajlásai emlékére Fiús ruhában volt a pici lány, buzgón ásott a parti homokban, kérve (térdemre ült elfáradván) egy mesét magának. Úgy hiszem ti, fortyogó szellemek, a tisztaságot nem ismeritek, az ilyen óráitok döbbenet, minden örömtől üres! Csacsogj te lányka, ments meg engemet, a … Olvass tovább
Carroll, Lewis – A krokodil A kicsiny krokodil miként tisztítja fénylő farkát, ráöntve Nílusnak vizét, színe aranyba tér át! Milyen vidáman mosolyog, ahogy kinyújtja karmát, köszönti kis halát (ha fog), kitátva rá állkapcsát. Carroll, Lewis – The Crocodile „How doth the little crocodile Improve his shining tail, And pour the waters of the Nile On … Olvass tovább
Carlyle, Thomas – Cui Bono Mi az a remény? Egy szivárvány, mit gyermekek követnek, nincs itt, ámde fenn az égen manók el nem érhetnek. Mi az az élet? Egy jégdeszka napos partú tengeren, olvadozva száll alattunk, süllyed egyre szűntelen. Mi az ember? Őrült bébi, küzd és nyugtalankodik, mindent akar, semmi érdem, végül eltemettetik. Carlyle, Thomas … Olvass tovább
Carleton, William – Egy sóhaj Knockmany-ért Dőzsölj büszke nagyravágyás a bűnös örömeidben, menj, tanulj és a hegyre mássz, és add neved a jövőnek. Bölcsesség élesen mutasd, mi igaz, hamis vagy csalfa, vedd ez érdemet, ámde hagyd, hogy hegy-völgyeimet járjam. Szellő legyezte arcomat míg Knockmany ormát jártam, mikor a völgy nekem szavalt, lágy zenére, látomásban. Torz … Olvass tovább