Paul Laurence Dunbar – Vágyakozás Ha leülhetnél velem a tengerparton, és édes álmokat suttognál ott velem, az eget nem kéne oly sötétnek látnom, és nem panaszkodna a hullám sem nekem. Ha leülhetnél velem a partra újra, és kezem kezedben volna, mint nem oly rég, én nem bánnám hideg keresztvizét, de ma kezem nem találod, s … Olvass tovább
ZÖLD IKON (Ana Blandiana) Mint egy zöld ikon Mely kivágatott a gyepből Az ablak által A fű nő az asztalomon A ceruzák közt Megpróbálja meggyőzni őket Rügyezzenek ki. A fűszálak kísértet árnyakat vetnek A gyom-lapokra Melyek egybefonódnak, mint betűk Egy baljóslatú szövegből Mint jövendő hanyatlások képei Melyekre vágyom.
Paul Laurence Dunbar – Alice Tudom, te szél merről fújsz lent az árnyas völgyben, Alice-nak homlokára, lódulj, most a csókod ültesd, mikor arcára lelsz, jaj, finom legyél, te szél majd. Ma rózsák illatoznak át a kert öléből, ragyogva, vágyakozva most Alice szeméről, s a szél felé sodorja e parfümöt, mi ritka. Mint liliomra harmat, kelyhednek … Olvass tovább
Paul Laurence Dunbar – Tavaszi dal Egy kis harangvirág felett, pacsirta énekelgetett, körötte édes illatok, csordultak szerte lágyan ott, dalos madár sorolja azt, tavasz, tavasz! Nincs többé már fagy és hideg, a gazda ím, a rétre megy, és ott a kéklő ég alatt kutatva megtaláltalak, szívünkben újra dalt fakaszt, szól; tavasz, tavasz! Az élet és … Olvass tovább
Ella Wheeler Wilcox – A motorizáció kora A Föld csodás koráról szól dalom, rugón, tekercsen, akkumulátoron, megannyi technikán gondolkodom. Bár szunnyadó a hit, s a szép halott és mind unottak bár a mondatok, amit leírtak olvasatlanok. Habár a szív, s az ész acélból van és mindenért kereskedő rohan, e korban mégis annyi új fogan. E … Olvass tovább
Paul Laurence Dunbar – Ők nem repülnek Ők nem repülnek, csak járnak Istenhez tartó útjukon. Egyesek magasra szállnak, és felrepülnek álmodón, de abba nincs ragaszkodás. Kinek kezében bot, az más, mezítlábán a kő nyomát mosollyal tűri, jámboran, nem úgy, ki száll. Fent nem terem tövis, mi szúr, sem szikla, sem göröngyös út, a szárnyalásaik titka, … Olvass tovább
Paul Laurence Dunbar – A rejtély Nem voltam és talán nem oly sokára nem is leszek, de szívesen látnám mely erő vagy annak éppen hiánya, amely nemet mond mindezek láttán. Ragaszkodom az egyszerű világhoz, se szó, se kard nem űzi léptemet. Félelemtől rettegőn, ha mozdulok, céltalan, tanácstalan ténfergek. Páran hiszik, hogy hangot hallanak, hogy egy … Olvass tovább
Paul Laurence Dunbar – A tanulság Hajlékom egy ciprusligetnél volt, s az éjben ablakomnál ültem, és hallgattam az erdő mélyén, hogy egy poszáta énekel nekem. Oly védtelennek éreztem magam, az életemben nem volt még tavasz, oly fáradt és levert volt már agyam, a szívemen a bánatom dagadt. Amint hallgattam a pimasz dalát, egy gondolat vert … Olvass tovább
Agnes Mary Frances Robinson – Ballada az elveszett szerelmesekért Amott az édenen is túl hol a halandó sosem jár, sötéten egy erdő borul kopasz ággal a tájra már, hol boldogtalan szerelmek panaszolják a sorsukat, szánd meg, miért felejtenek, félig mutatják arcukat. Ott Orpheus-nak lantja sír. nincs több dal Eurydice-ről, ott Sappho sóhaján a szív, szomorkodik … Olvass tovább
Paul Laurence Dunbar: A mesterdalnok Kopott hárfán a háromak amíg a húrja nem szakad, érzelmeikkel játszanak, de mind csupán azt találta, nincs igény a tiszta hangra. S jött a szív, a mesterdalnok dagadt a mell, a szem lángolt, kezében a hárfa úgy szólt, mint belécsapott a húrba, édesnek, s erősnek búgta. Paul Laurence Dunbar – … Olvass tovább
Christina Rossetti – Szárnyakon Álmomban egyszer (csak most az egyszer) melletted álltam én a nyílt mezőn, fejünk felett galambok vakmerőn repültek által a messzeségen. De jaj, közéjük sötét madár szállt, lecsapva bőszen a két galambra, gyengék a párák, gyengék a harcra, az életüktől elbúcsúztak hát. Aztán a tolluk a földre hullott fehér pihéjükön, vércsepp virult … Olvass tovább
Paul Laurence Dunbar – Dal Szívem a szíved, kezem kezed, a szád a számhoz, csókod a bor. Fényben és árnyban kitöltve nékem, legyél te barna, a szenvedélyem. Szirom sziromhoz, rózsaszálam, szerelmed bennem gyöngéden árad. Ne tépj se tölgyet, ne dúlj borostyánt, maradj nekem meg a barna kislány. Paul Laurence Dunbar – SONG My heart to … Olvass tovább
Ralph Waldo Emerson – Napok Időnek lányai, álszent napok, némák, mint mezítlábas dervisek, menetelnek végtelen sorokban, kezükben fejéket hoznak neked. Ajándékoznak óhajod szerint, kenyér, királyság, csillag és mi kell. A kertemből nézem én a pompát, a reggel óhaját felejtem el, füvet szedek, meg almát, és a nap, amint jött, csendben távozott. Későn vettem csak észre … Olvass tovább
Paul Laurence Dunbar – Beteljesülés Neveltem én egy rózsát önmagamnak, vigyázta ég, a Nap, a szél, a harmat, gyengéden védték őt a pusztulástól, sövénnyel óvtam én az elmúlástól. Nem tépheté le más e szép virágot, a méhet űztem, hogyha arra szállott. És nőtt csak egyre, én pedig csodáltam, e lassú-édes kitárulkozásban mellette voltam éjjel-nappal egyre, … Olvass tovább
Egy lány (Ezra Pound) A fa belemélyedt kezeimbe Nedvei karjaimban floynak A fa kinőtt mellkasomból Lefele Az ágak kinőnek belőlem, mint kezek Fa vagy te Moha vagy Ibolya vagy melyet szellő fújdogál Egy nagyon magas gyerek vagy De ezt a butaságot nem érti a világ
Edward Lear – A seprű és a lapát, a piszkavas és a szénfogó Seprű, lapát, piszkavas és szénfogó elmentek együtt a parkba, és azt énekelték, Ding-a-dong, Ding-a-dong, mikor visszatértek volna, a piszkavas megállt előttük éppen, a szénfogó meg csattogott, a lapát pedig talpig feketében, a seprű kékben, szárnya volt. Ding-a-dong! Ding-a-dong! Mindegyik így dalolt. „Lapát, … Olvass tovább
Paul Laurence Dunbar – Remény A kertemben neveltem egy rózsát, ápoltam és vigyáztam illatát, én arra gondoltam, virágja még elűzi életem sötét egét, és figyeltem, mint mosolyg felém a bimbó, a nyári napsütésben egyre bomló. Rózsám kezdett nyílni és a színe akár a harmat és a Nap tüze, láttam, amint bíborvörösre vált, eljött az óra, … Olvass tovább
Ben Jonson – Dal Céliához Falj fel szemeddel engemet, és én is azt teszem, vagy hagyd a csókod kelyhemen, tüzes borom helyett. A szomjúság a lelkemet itatja részegen, e nektárral, mit rám egek miattad öntenek. Én rózsát küldtem egykoron, nem ám a tisztelet, hanem reményem volt az ok, talán nem szárad el. Egy sóhajoddal nékem … Olvass tovább
Paul Laurence Dunbar – Egy ima Uram, nehéz ez így, a lábam elgyötört, mosollyal csillapítsd, mi engem összetört. A tüskék élesek, ha lépek, fáj nagyon, az út, mi rengeteg, sebet hoz lábamon. A gyógyvizek felé vezesd a léptemet, szívem sajog belé, varázsod hűs kenet. Paul Laurence Dunbar – A PRAYER O Lord, the hard-won miles … Olvass tovább
William Blake – A szerelem kertje Szerelem kertjében jártam, és láttam, amit még soha, benne kápolnát találtam, hol játszadoztam oly sokat. És ajtói zárva voltak, mit rá kiírtak ez: „Ne nyisd!” Megannyi rózsaszál horgadt, busongta mind a bokrait. Láttam, telve sírhalommal, virágok helyett sírkövet, papot, ki sötét talárban kötötte vágyaim ma meg. William Blake – … Olvass tovább