Thomas Hall Shastid – A tűz mellett

Thomas Hall Shastid – A tűz mellett Ott, az élénkvörös szénen képek jönnek és mennek, képek közelgő jövőről, bánatnak és örömnek. A tűzből képzelem sorsom beléje nézve most el. Ki tudja, e rőtnyi lángok vajh, valót mutatnak fel? Habár kint tombol a vihar és a hópelyhek kerengnek, a tűz itt biztonságot ad, számítva, mi közelghet. … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – Gondolataim

Thomas Hall Shastid – Gondolataim Szeretnék egy varázstollat, gondolataim írná. Az volna egy hatalmas toll és a világ ámulná. Mert a gondolat jön és megy, szüntelenül áramol, de bárhogy is sietve jő, utóbb gyorsan elporol. Thomas Hall Shastid – MY THOUGHTS I would I had some magic pen That would my thoughts convey. There were … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – Az évek

Thomas Hall Shastid – Az évek Múlnak köröttünk lebegve, csendben, ámde hirtelen, elhaladnak, el sietve az éveink szertelen. Az évek, amik peregnek öröm és bú évei, vissza nem foghatjuk őket, hiszen menni kell nekik. A bú évei sorolnak, oly sötétek, mint az éj. Az öröm évei gyorsak, ámde bennük él a fény. Ím, az évek … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – Kísértetek

Thomas Hall Shastid – Kísértetek A palotában két magányos, komor kísértet bolyong, kergetik a fényességet minden egyes ablakon. Egyikük maga a Bánat, sötét, mint az éjszaka, tűnik egyre köntösébe mind a fénynek sugara. És a másik az Irigység, feketébe öltözött, ő csupán a Bánat társa, jár-kel a szobák között. Ablakokban árnya siklik, kíséri a bú, … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – Karácsonyest

Thomas Hall Shastid – Karácsonyest Legyen most béke a Földön, legyen ez a mi énekünk, ha már a part messze tűnt, ez a refrén újra jöjjön, és az alkonyatban egyre béke áradjon az estre. A gyermek a jászolából csillag fölé emelkedett, békében, s háborúban egy igaz maradt a világból. Csillag égte születését, örömét szórta nekünk … Olvass tovább

William Blake – Dajka-ének

William Blake – Dajka-ének Mikor gyerekzsivaj kereng a zöldből, s kacaj hallik a domb felett, a szívem nyugodt a kebelemben, és minden más kerekdedebb. „Gyertek haza, mikor a Nap lement, s leszállt az éjnek harmata, és a játékot hagyjátok abba amíg sötét az éjszaka.” „Nem, játsszunk, mert még a Nap világol és nem tudunk aludni … Olvass tovább

William Blake – Nevető-dal

William Blake – Nevető-dal Mikor az erdő nevetve dalol, mélyén a fodrozó patak mosolyg, amikor a lég kacag derűnktől, s a zöldelő domb nevet le fentről, ha a rétek zöldellőn kuncognak, és szöcske mosolyog a fű alatt, mikor Mary, Susan és Emily ajkaikkal éneklik: „Ha, ha, he!” Mikor madárkák nevetnek egyre asztalunkon, hol terül cseresznye, … Olvass tovább

William Blake – A fű-visszhang

William Blake – A fű-visszhang Felkelt a Nap, az ég boldogabb, harangok bongnak köszöntve tavaszt, rigó, s pacsirta bokron dalolva, oly hangosan zeng, harangra csirren, játékuk illan a fű-visszhangban. Fehér hajú John csak ül mosolygón a régi tölgy mögött, az öregek között. Nevetve játsznak, mondják egymásnak: „Vidám világ volt fiúk, s a lányok ifjú korában … Olvass tovább

William Blake – A liliom

William Blake – A liliom A rózsaszál tövist növeszt, a kürt a juhra ráijeszt; A liliom szerelmesen virít, se kürt, se tüske néki nem segít. William Blake – THE LILY The modest Rose puts forth a thorn, The humble sheep a threat’ning horn: While the Lily white shall in love delight, Nor a thorn nor … Olvass tovább

William Blake – A megtalált fiúcska

William Blake – A megtalált fiúcska Az elveszett fiút a lápban, az égi fény vezette, bár sírt, de Istene közelgett, akár az apja, fehérben. Megcsókolta és kivezette, anyjának elhozta, ki egyre sápadón kereste a kisfiút zokogva. William Blake – THE LITTLE BOY FOUND The little boy lost in the lonely fen, Led by the wandering … Olvass tovább

William Blake – Az elveszett fiúcska

William Blake – Az elveszett fiúcska „Atyám, atyám, ugyan hová mész? Annyira ne siess! Mert tudom, ha hozzám nem beszélsz, azonnal elveszek.” Az éjben az apa messze járt, átázott a gyermek, sírt, elnyelte őt a mély mocsár, s eltűntek a könnyek. William Blake – THE LITTLE BOY LOST “Father, father, where are you going? Oh … Olvass tovább

William Blake – Szép rózsafám

William Blake – Szép rózsafám Egy virág ajánlkozott nekem, amilyet május nem nevelt még, – Van egy rózsafám. – így szóltam – Nem! és nem fogadtam el szerelmét. Elmentem a szép rózsafámhoz, éjjel és nappal gondoztam én, de ő féltékenyen megvádolt, csupán a tövise lett enyém. William Blake – MY PRETTY ROSE TREE A flower … Olvass tovább

Autumn mood

Autumn mood Deep below is the Lake of Como, a tiny barge roars on its mirror, its sound is brought to me in bits and pieces by the breeze curling up and up… It is autumn here too, sweet chestnuts crunch under my feet, colorful tree leaves fall in front of me – no one … Olvass tovább

William Blake – Az angyal

William Blake – Az angyal Álmodtam! Mit jelenthet? Királylány lehettem, kit szelíd angyal őrzött, ki bánatán törődött. És sírtam éjjel-nappal, könnyem törölte gonddal, és sírtam nappal, s éjjel, és nem nevettem én fel. Szárnyra kelt, elmenekült, aztán a nap felderült, könnyem száradt, félelmem ellen felfegyverkeztem. Újra eljött angyalom, már hiába, fájt nagyon, az ifjúság elrepült, … Olvass tovább

William Blake – A bárány

William Blake – A bárány Kis bárány, ki teremtett, tudod-e, ki teremtett, létet és ételt adott, rétet és hűs patakot, gyönyörű ruhát neked, puhát, gyapjast, fényeset, s adta gyengéd hangodat vidulni az ég alatt? Kis bárány, ki teremtett? Tudod-e, ki teremtett? Bárány, elmondom neked, bárány, megmondom neked, neveden szólíttatik, mert báránynak nevezik, mert oly jámbor … Olvass tovább

William Blake – A pásztor

William Blake – A pásztor Mily kellemes a pásztor sorsa, mert hajnaltól estig künn lehet, követheti nyáját egész nap, s osztogatja a dicséretet. Hallja bárányok bégetését, és az anyajuhok válaszát nézi, mint békésen legelnek, mert pásztoruk közelben tudják. William Blake – THE SHEPHERD How sweet is the Shepherd’s sweet lot! From the morn to the … Olvass tovább

Henry W. Longfellow – A tenger hangja

Henry W. Longfellow – A tenger hangja A tenger éjfélkor ébredt álmából, és a parti kavicsok között neszelt, hallottam hangját, mit a dagály emelt, tódult elő sietve a homályból. Egy hang a mélységes sötét mederből, egy hang, amely titokzatosan terjedt, mintha vízesés zúdulna a hegyen, mintha szél omolna a fák hegyéről. Így jön hozzánk időnként … Olvass tovább

Henry W. Longfellow – A várépítő

Henry W. Longfellow – A várépítő Egy szelíd fiú, selymes tincsekkel, nagy, barna szemmel álmodó fiú, fakockát pakolgató kis ember, ki tornyain merészen égbe nyúl. Srác, ki bátran ülve apja térdén, oly lelkesen mesékbe hallgató, ő, ki most gyerekszobája mélyén a hős kalandozókkal álmodó. Más tornyokat emel két kezed majd, és más paripák hátán lovagolsz, … Olvass tovább

Henry W. Longfellow – Nem mindig lehet

Henry W. Longfellow – Nem mindig lehet A Nap süt és az ég tiszta, a fecskék lágyan dalolnak és a fákról hallom vissza; kékmadár jövőnk sorolja. Oly kék kanyargó folyója, mintha az égből folyna le, várni kell a szél, hadd fújja terhével el a felleget. Rügy és levél megújhodik, aranyozva szilfa lombját, a régi fészek … Olvass tovább