Barlang falára kellene verset írnom, hú, mekkora lenne az értéke, talány, sokmillió év múltán rátalálnak, s kutatná azt akár egy egész tudomány. Hegynyi disszertáció íródna róla, mindenki a másikat folyton cáfolná, marakodnának, mint varjak a koncon, doktorok elméleteiket alkotnák. Bevonnák a világ tudós főelitjét, s akár Sorbonne-on tanítanák, mire gondolhatott anno szegény költő, amint megalkotta … Olvass tovább
Gefangen Gefangen bin ich, bis zum Halse drinne Mir fällt nichts ein, wie ich dem entrinne Die Finger rutschen, wie in Wüstensande Greifen nicht, brechen wie Wellen am Rande Ich schreie, doch die Stimmen verhallen Im Nichts der lautlosen Gefühlsvasallen Werde licht, Licht werde wie eh, am Anfang Wo ich rein geboren zum Leben anfang‘ … Olvass tovább
Es werde Ich lasse fallen die Worte in die Tiefen der Gefühle Hole sie dann herauf, reihe sie, verstehe und sühne Was ich wohl falsch gemacht und angetan Andern Licht entsteht, das ich lasse zum Herze wandern 11.09.2021 —– Így születik Esni hagyom szavam az érzések mélyébe Felhozom, sorba rakom, s megértem bűnhődve Vajon mit … Olvass tovább
Der Fall Ich falle endlos tief in die Materien Enge Wie damals als Cherub ohne Gesänge Der Engelsturz wiederholt sich nimmer Es ward dunkel, kalt, lichtloser Dimmer Ich fliege endlos hoch in die reinen Himmeln Wo ich geboren ward für ewig und immer Als Geist-Wesen und Kinde des All-Einen Ich frohlocke, könnt aus Liebe weinen … Olvass tovább
Bevor du diesen Leib wähltest zum Geboren Waren wir Zwei in Gottes Schoss geborgen Doch du wähltest dann Ort und Zeit anderst Warst blind, nicht wissend, wohin du wanderst Landest dann weit von mir und unbekannt Stand vor dir, liebte dich tief, doch unerkannt Bis Schicksal auf Erden uns auseinandertrieb Ich hasse dich nicht, hab‘ … Olvass tovább
My spring We have spring, everyone has their own, comes at different ages at different times, as long as I live, mine blooms, in the cold autumn, severe winter. Over the years, the petals fly away, the soul is still in full bloom, from the stem grows two young shoots, in which there is still … Olvass tovább
Ha elmémben sejlik fel a nagy Ő, halovány rejtelem az arca, kezem nyújtom, de eltűnő szépségét a távol elragadja. Nászágyon hever, hidegen Szerelmem hiába lángol, Csukott szememben megjelen`, kit elmém örökre tárol. Mint óriás, sötét katedrális, csupa boltív, és torony, villám szaggatja, és én máris örökké égek e tűzoszlopon.
Tündérország. A nyílt tengeren, nagyon messze van egy csoda ország, Hol gyapjúba belebújva, nevet a boldogság Hol a legszebb virágok, mind díszelegni járnak, Hogy bú hírét-hamvát rejtsék ennek a világnak. Ó, ha egyszer el juthatnák, ebbe a mesébe Ott maradnék, mint kismadár aranykelepcébe, De nem tudok, én sirályként messzire repülni, Odaérjek, sok időnek kell ahhoz … Olvass tovább
Gyermekkoromban, csak az Isten védett, a veréstől, a szidástól, mi soha nem ért véget, Így, csak a boldogságra emlékszem, ahogy játszottam Fákkal, széllel, békességgel. Az örömre, amikor a fák ölelő s, védő karjai bújtak elő. Úgy néztek rám Mint a Nap-atya, Elioszra, ahogy szerelmes szelét, Hold lányának csapja. Istenem, ha tudnád, hogy akkor, és ott, … Olvass tovább
Joseph von Eichendorff Mondnacht Es war, als hätt’ der Himmel Die Erde still geküsst, Dass sie im Blütenschimmer Von ihm nun träumen müsst. Die Luft ging durch die Felder, Die Ähren wogten sacht, Es rauschten leis’ die Wälder, So sternklar war die Nacht. Und meine Seele spannte Weit ihre Flügel aus, Flog durch die stillen … Olvass tovább
Thor és Dr. Jones Ó, Indy, ó, Indy, nézd, hogy fúj a szél mindig. Egy Body-Bulder repülget itten? Várj, ez nem ember, hanem egy skandináv isten. Mennydörgés harsog Thor kalapácsot fog. Indy rappelve fogott egy dalba, ez egy rossz ízű mamma-jamma. Thor és doktor Jones Thor és doktor Jones Az egyik játszik a villámokkal, míg … Olvass tovább
Hazatérés a megszokott úton. Nyitom az ajtót. Ő már nem jön elém, nem pillant rám. Már nincs mit mondani. Nincsenek kérdések, nincsenek válaszok. Napok jönnek, napok mennek, elmúlik az élet. Nem merek a tükörbe nézni, nagyon elfáradtam. A sok tervből nem lett más, csak könnyek és romok és a kérdés: mi értelme volt? Én szabadságot … Olvass tovább
Ahogy a hullám a partot ostromolja, Úgy ostromolják a halált perceink; Egymáson túlfutva, egymást eltaposva, örökkön-örökké, megint, és megint. Megszületsz, és onnan nincsen visszaút, Észre sem veszed, és férfivá leszel, Az elmúlás érzése mindig visszahúz, A kiszabott idő, két kezed közt vesz el…. Az idő az ellensége az ifjúságnak, Homlokod ráncait vési egyre mélyre, Kreativitásodnak … Olvass tovább
Mary Elizabeth Frye- Ne jöjj sírva síromig Síromnál állva ne zokogj Ne hívj engem, nem alszom ott. Vagyok ezer szél, hírt hozok, Gyémántként hóban csillogok, Ért magvakon ha fény ragyog, Az őszi halk eső vagyok. Ha ébredsz békés reggelen, Madarak szállnak csendesen Körözve, röptük én vagyok. Az éjben csillagfény vagyok. Ne hívj kiáltva engem ott, … Olvass tovább
Ana María kígyó szemével néz rám s fürtök, mi rejtik keblét mialatt dombod ívén, gyűrűi tekeregnek rá. Én is köszönöm és mutatok a mosolyra azzal égéskor elrejtőzik a magad lángja. Mikor az égen átszáll néhány tűnődő felleg, és fémkebled két halmán nyújtózó vihar remeg akár egy lassú és lágy kígyó, aki ott pihent meg. Ana … Olvass tovább
Felkeléskor odatette a cipőjét odatette a nadrágját odatette az övét odatette az ingét odatette a zokniját odatette az alsóingét odatette az alsónadrágját A reggelihez elé tette az alsó tányért elé tette a kávéscsészét elé tette a tányért elé tette a kanalat elé tette a kést elé tette a kávéskannát elé tette a tejeskancsót elé tette … Olvass tovább
Ne jöjj el sírva síromig Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad … Olvass tovább
Иван Бунин: Помню – долгий зимний вечер, Полумрак и тишина; Тускло льется свет лампады, Буря плачет у окна. «Дорогой мой, – шепчет мама, – Если хочешь задремать, Чтобы бодрым и веселым Завтра утром быть опять, – Позабудь, что воет вьюга, Позабудь, что ты со мной, Вспомни тихий шепот леса И полдневный летний зной; Вспомни, как … Olvass tovább
Aludj Halkan beszél a kis harang Búg messze, messze, mint egy égi hang. Már csendes, hűvös este van, Aludj, aludj hát, én szép kis fiam. Sötét szempilláddal takard Édes szemed, s legyen a földi part Távol tőled. Ég tengerén Haladj tova. Aludj. Búcsúzom én. Dormi Supressa voce loquitur campanella Minurrit longe, ut una vox supera. … Olvass tovább
Im Nebel Seltsam, im Nebel zu wandern! Einsam ist jeder Busch und Stein, Kein Baum sieht den andern, Jeder ist allein. Voll von Freunden war mir die Welt, Als noch mein Leben licht war; Nun, da der Nebel fällt, Ist keiner mehr sichtbar. Wahrlich, keiner ist weise, Der nicht das Dunkel kennt, Das unentrinnbar und … Olvass tovább