Robert Bridges – Fülemülék

Összes megtekintés: 22 

Összes megtekintés: 22  Mily szépek a hegyek ahonnan érkeztek, s termékeny völgyben folyókról énekeltek dalaitokban. Hol a csodás erdők? Ó, miket bejárnék, virágok között, amit átjár égi lég az évszakokban! De nem, sivár a hegy, s a folyó kiszáradt, álmainknak vágyott hangja csak mi árad, fájó szívünknek, akiknek tiltott reménye az a mélyből, nem elhaló ritmus, … Olvass tovább

Kedvesem, be fáj

Összes megtekintés: 30 

Összes megtekintés: 30  (skót ballada fordítás) Be fáj, be fáj fenn a parton és fáj, fáj ott lent a völgyben és fáj, fáj a kis pataknál, ahol veled járt a szerelmem. Tölgyfának támaszkodtam én, gondoltam, hogy megbízható, először hajlott, majd törött, így szerelmem becsapható. Be fáj, szerelmem csapda volt, egy pillanatra szép, míg új, de idővel … Olvass tovább

Friedrich Hölderlin – Gyermekkoromban…

Összes megtekintés: 60 

Összes megtekintés: 60  Gyermekkoromban csak egy isten óvott üvöltéstől és elveréstől. Védve játszadoztam kert virágaival, és a mennyei szellők meg velem. És ahogy deríted növények szívét, finom karjaikat feléd kinyújtják, úgy vidítod szívem, Héliosz atyám, ahogy Endümión, kedvenced voltam szent Luna. Ó ti, kitartó, istenek! Ha tudnátok azt, miként szeretlek. Igaz még akkor én nem néven … Olvass tovább

Matthew Arnold – Szonett a magyar nemzethez

Összes megtekintés: 36 

Összes megtekintés: 36  Nem a spanyolnak agóniája, nem is gazdag angol, hajlott háta, ki világot áraszt egyre-másra, nem franciának kiáltozása, amely a mennybe is felhallatszik, nem ám az amcsinak marhasága, és nem is a német balgasága hazudja majd a hős erényeit. Magyar! Te légy a lánctörő, aki újraírja mindőnk reményeit, alkosd te újra halott lelkeit, a … Olvass tovább

William Blake – A tigris

Összes megtekintés: 44 

Összes megtekintés: 44  Tigris, tigris, te égető, éj erdején előtörő. Mely égi kéz vagy szem talán, mi játszik ily szimmetrián? Mily távolságok és egek égetnek szemedben tüzet? Mily szárnyak vannak vágyadon? Tüzet milyen kéztől fogott? Mely váll és mely tudás lehet, mitől szíved életre kelt? Mikor pedig az elsőt vert, mely kéz és mely láb rettegett? … Olvass tovább

Unto Mononen: Satumaa

Összes megtekintés: 36 

Összes megtekintés: 36  Tündérország. A nyílt tengeren, nagyon messze van egy csoda ország, Hol gyapjúba belebújva, nevet a boldogság Hol a legszebb virágok, mind díszelegni járnak, Hogy bú hírét-hamvát rejtsék ennek a világnak. Ó, ha egyszer el juthatnák, ebbe a mesébe Ott maradnék, mint kismadár aranykelepcébe, De nem tudok, én sirályként messzire repülni, Odaérjek, sok időnek … Olvass tovább

Edgar Allan Poe – Szonett a tudományhoz

Összes megtekintés: 90 

Összes megtekintés: 90  Tudomány! Te öreg időnek lánya! Megváltozik amit te megfigyelsz. Miért költő szíve neked a préda, melyben rideg valóságodra lelsz. Hogyan szeresselek? Netán okosnak tartsalak, ki vándorúton nem hagy el, ki mintha égi kincseket kutatna, habár csak bátor szárnyain figyel? Miért nem húztad szekerén Dianát, nimfát miért is űzted erdejéből, azért, hogy megtalálja csillagát? … Olvass tovább

Sara Teasdale – Szelíd eső jön

Összes megtekintés: 64 

Összes megtekintés: 64  Szelíd eső jön illatával földnek, vibráló hangjukkal fecskék köröznek. A tóban éjjel békák énekelnek, a vadszilvafák fehérben remegnek. Vörösbegyek tűztollakat viselnek, kerítésen szeszélyesen fütyülnek. Háború van, nem tudja egyikük se, nem érdekli mikor lesz annak vége. Nem gondol arra egy madár se vagy fa, mi lesz ha az emberi faj kihalna. És a … Olvass tovább

William Makepeace Thackeray – Werther kínjai

Összes megtekintés: 42 

Összes megtekintés: 42  Werther szerette Charlotte-ot kimondhatatlanul, vakon. Tudod hol látta először? Vajaskenyeret kent nagyon. Charlotte akkor házas volt már, és Werther erkölcsös ember, és ily dicséretes erényt megsérteni ugyan ki mer. Sóhajtozón, epedve néz, s addig hevül szenvedélye, míg agyában pattan egy ér s megszűnik a szenvedése. Charlotte megnézte még testét kiterítve az asztalon, ám … Olvass tovább

William Wordsworth – A világnak sok vagyunk

Összes megtekintés: 28 

Összes megtekintés: 28  A világnak sok vagyunk, késő, s hamar, megszerzés és költés gyengíti el erőnk, mi még szemünkbe jót kavar, szívünket adtuk érte szenvedéllyel! E tenger az, mi keblét Holdra tárja, a szelek, amelyek majd üvöltenek, mint összegyűjtött álmodó virágra, mindezekre már a hangunk elveszett. Nem mozdít minket. Nagy Isten! Lennék egy pogány szülött, kopott … Olvass tovább

William Blake – Isten képmása

Összes megtekintés: 32 

Összes megtekintés: 32  Irgalom, Részvét, Szeretet, s Béke fájdalomba vetett, boldog hitének a hálája tér vissza. E négy éghez hű erényhez az Úr a jó atyád, és ezekhez húz a lélek és a gondoskodás. Irgalom maga az ember, emberarc a Részvét, s a Szeretet felölti a Béke öltözékét. Mikor mindenki mindenütt könyörög a léthez, imát formáz … Olvass tovább

A Scarborough-i vásár

Összes megtekintés: 66 

Összes megtekintés: 66  (angol népballada) A Scarborough-i vásárba jársz? Fűszer, zsálya, petrezselyem, emlékeztess, hogy él ott egy lány, ő volt rég az én szerelmem. Mondd, hogy varrjon egy inget nekem, fűszer, zsálya, petrezselyem, ne látsszon rajta tű nyoma sem, úgy lesz ő az én szerelmem. Mondd, hogy keressen meg egy mezőn, fűszer, zsálya, petrezselyem, amott a … Olvass tovább

A tudós és macskája, Pangur Ban

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  (fordítás ismeretlen ír szerzetes nyomán) Én és macskám Pangur Ban, közös leckénk időben: Egérvadászat övé, enyém meg a szavaké. Megdicsérem emberül, én ki könyvvel, tollal ül, Pangur jól megvan ma itt, fogdossa egereit. És oly vidám látni, hogy mindketten boldogok vagyunk, ki ül, ki kerget, elménk együtt tekergett. Az egér alkalmasint surran Pangur … Olvass tovább

A. E. Housman – A gesztenye virága

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  A gesztenye a gyertyáit hullajtja, virágait viszi a szél tova, az ajtót, s ablakot vadul becsapja. Italt ide, elmúlt május hava. E rút tavaszban veszíthetünk mi csak, csekélyke készletünk is tönkrement. Jövő május lehet szelíd, lehet vad s leszünk akkor huszonnégy évesek. Minden bizonnyal nem vagyunk az elsők, kiket a vihar a kocsmába … Olvass tovább

William Ernest Henley – Verhetetlen

Összes megtekintés: 44 

Összes megtekintés: 44  Az éj takar be engemet, sötét, akár a mély verem, imádhatok bármely istent, a lelkem legyőzhetetlen. A körülmények gyötörnek, nem jajdulok, bírom a kínt, habár vadul ütlegelnek, vérző fejem be nem törik. Túl a haragon, s könnyeken, a sötét borzalom mered, de bármi lesz is végzetem, nem látja meg félelmemet. Nem gond, ha … Olvass tovább

William Ernest Henley – I. M. Margaritæ Sorori

Összes megtekintés: 40 

Összes megtekintés: 40  Az égből megkésett pacsirta szól, és nyugatról, hol leteszi lantját a Nap, még boldogan időz, az óvárosra visszanéz, sugárzóan nyugodt fénye olyan, mint cseppnyi béke. A köd már felszáll rózsaszín-arany fátylán. Fodrai váltakoznak. A völgyben az árnyak egyre nyúlnak. A pacsirta csak szól. A Nap útjának végén tűnik, és a sötétség az éj … Olvass tovább

Friedrich Hölderlin – A gyerekkoromban…

Összes megtekintés: 50 

Összes megtekintés: 50  Gyermekkoromban, csak az Isten védett, a veréstől, a szidástól, mi soha nem ért véget, Így, csak a boldogságra emlékszem, ahogy játszottam Fákkal, széllel, békességgel. Az örömre, amikor a fák ölelő s, védő karjai bújtak elő. Úgy néztek rám Mint a Nap-atya, Elioszra, ahogy szerelmes szelét, Hold lányának csapja. Istenem, ha tudnád, hogy akkor, … Olvass tovább

Joseph von Eichendorff: HOLDAS ÉJ

Összes megtekintés: 84 

Összes megtekintés: 84  Joseph von Eichendorff Mondnacht Es war, als hätt’ der Himmel Die Erde still geküsst, Dass sie im Blütenschimmer Von ihm nun träumen müsst. Die Luft ging durch die Felder, Die Ähren wogten sacht, Es rauschten leis’ die Wälder, So sternklar war die Nacht. Und meine Seele spannte Weit ihre Flügel aus, Flog durch … Olvass tovább

Arthur Symons – A visszatérő

Összes megtekintés: 26 

Összes megtekintés: 26  Parányi kéz kopog a szívemen, de zárva ajtaja. „Könyörgöm én, hogy távozz el innen, többé ne jöjj vissza.” „Az úttól fáradt vagyok, engedj be, az est sötét nagyon. Jöttem hozzád éjt nappallá téve, nyiss ajtót, angyalom.” A parányi kéz kopog csak egyre, hangjában fájdalom. „Már nem nyitsz ajtót nekem szerelmem? Miért nem, angyalom?” … Olvass tovább

Robert Burns – John Anderson

Összes megtekintés: 70 

Összes megtekintés: 70  John Anderson, én John-om, első áldozóként hajad még hollósötét, és ráncod se volt még. De már ráncos lettél, John, dér billeg hajadon, de áldás az fejed felett, John Anderson, én John-om. John Anderson, én John-om, együtt mentünk a hegyre, és vidám napok voltak, John, s mi kaptattunk csak egyre. Már lefelé bukdácsolunk én … Olvass tovább