William Blake – Isten képmása

Irgalom, Részvét, Szeretet, s Béke fájdalomba vetett, boldog hitének a hálája tér vissza. E négy éghez hű erényhez az Úr a jó atyád, és ezekhez húz a lélek és a gondoskodás. Irgalom maga az ember, emberarc a Részvét, s a Szeretet felölti a Béke öltözékét. Mikor mindenki mindenütt könyörög a léthez, imát formáz buzgón ajka … Olvass tovább

A Scarborough-i vásár

(angol népballada) A Scarborough-i vásárba jársz? Fűszer, zsálya, petrezselyem, emlékeztess, hogy él ott egy lány, ő volt rég az én szerelmem. Mondd, hogy varrjon egy inget nekem, fűszer, zsálya, petrezselyem, ne látsszon rajta tű nyoma sem, úgy lesz ő az én szerelmem. Mondd, hogy keressen meg egy mezőn, fűszer, zsálya, petrezselyem, amott a sós víz … Olvass tovább

A tudós és macskája, Pangur Ban

(fordítás ismeretlen ír szerzetes nyomán) Én és macskám Pangur Ban, közös leckénk időben: Egérvadászat övé, enyém meg a szavaké. Megdicsérem emberül, én ki könyvvel, tollal ül, Pangur jól megvan ma itt, fogdossa egereit. És oly vidám látni, hogy mindketten boldogok vagyunk, ki ül, ki kerget, elménk együtt tekergett. Az egér alkalmasint surran Pangur útjain, olykor … Olvass tovább

A. E. Housman – A gesztenye virága

A gesztenye a gyertyáit hullajtja, virágait viszi a szél tova, az ajtót, s ablakot vadul becsapja. Italt ide, elmúlt május hava. E rút tavaszban veszíthetünk mi csak, csekélyke készletünk is tönkrement. Jövő május lehet szelíd, lehet vad s leszünk akkor huszonnégy évesek. Minden bizonnyal nem vagyunk az elsők, kiket a vihar a kocsmába hajt, az … Olvass tovább

William Ernest Henley – Verhetetlen

Az éj takar be engemet, sötét, akár a mély verem, imádhatok bármely istent, a lelkem legyőzhetetlen. A körülmények gyötörnek, nem jajdulok, bírom a kínt, habár vadul ütlegelnek, vérző fejem be nem törik. Túl a haragon, s könnyeken, a sötét borzalom mered, de bármi lesz is végzetem, nem látja meg félelmemet. Nem gond, ha keskeny a … Olvass tovább

William Ernest Henley – I. M. Margaritæ Sorori

Az égből megkésett pacsirta szól, és nyugatról, hol leteszi lantját a Nap, még boldogan időz, az óvárosra visszanéz, sugárzóan nyugodt fénye olyan, mint cseppnyi béke. A köd már felszáll rózsaszín-arany fátylán. Fodrai váltakoznak. A völgyben az árnyak egyre nyúlnak. A pacsirta csak szól. A Nap útjának végén tűnik, és a sötétség az éj győzelmén már … Olvass tovább

Friedrich Hölderlin – A gyerekkoromban…

Gyermekkoromban, csak az Isten védett, a veréstől, a szidástól, mi soha nem ért véget, Így, csak a boldogságra emlékszem, ahogy játszottam Fákkal, széllel, békességgel. Az örömre, amikor a fák ölelő s, védő karjai bújtak elő. Úgy néztek rám Mint a Nap-atya, Elioszra, ahogy szerelmes szelét, Hold lányának csapja. Istenem, ha tudnád, hogy akkor, és ott, … Olvass tovább

Joseph von Eichendorff: HOLDAS ÉJ

Joseph von Eichendorff Mondnacht Es war, als hätt’ der Himmel Die Erde still geküsst, Dass sie im Blütenschimmer Von ihm nun träumen müsst. Die Luft ging durch die Felder, Die Ähren wogten sacht, Es rauschten leis’ die Wälder, So sternklar war die Nacht. Und meine Seele spannte Weit ihre Flügel aus, Flog durch die stillen … Olvass tovább

Arthur Symons – A visszatérő

Parányi kéz kopog a szívemen, de zárva ajtaja. „Könyörgöm én, hogy távozz el innen, többé ne jöjj vissza.” „Az úttól fáradt vagyok, engedj be, az est sötét nagyon. Jöttem hozzád éjt nappallá téve, nyiss ajtót, angyalom.” A parányi kéz kopog csak egyre, hangjában fájdalom. „Már nem nyitsz ajtót nekem szerelmem? Miért nem, angyalom?” „Nem fogom … Olvass tovább

Robert Burns – John Anderson

John Anderson, én John-om, első áldozóként hajad még hollósötét, és ráncod se volt még. De már ráncos lettél, John, dér billeg hajadon, de áldás az fejed felett, John Anderson, én John-om. John Anderson, én John-om, együtt mentünk a hegyre, és vidám napok voltak, John, s mi kaptattunk csak egyre. Már lefelé bukdácsolunk én kezedet fogom, … Olvass tovább

Joyce Kilmer – Fák

Úgy gondolom nem lesz soha a vers pompásabb mint egy fa. Fa, mely éhes száját tartva Föld emlőjére tapadna. A fa egész nap égre néz, imára nyúló ága kéz. A fa nyáron lombot visel, vörösbegy fészkét rejti el. Keblére olykor hó terül, esőt ölel önzetlenül. Verset mint én bárki költhet, de fát csak Isten nevelhet. … Olvass tovább

William Butler Yeats – A két fa

Kedves nézz saját szívedbe, ahol a szent fa is kikel, ágai örömből nőnek, és minden egy virág figyel. Gyümölcsének a színei boldog csillagoknak fénye, annak erős gyökerei, nyugalmat plántál az éjbe. Reszkető lombkoronája, énekének ad ütemet, azt adja nekem a számra és én azt suttogom neked. Amott Ámor kerít be már, lángoló köre napunknak, járkálnak … Olvass tovább

William Butler Yeats – A két fa

Kedves nézz saját szívedbe, ahol a szent fa is kikel, ágai örömből nőnek, és minden egy virág figyel. Gyümölcsének a színei boldog csillagoknak fénye, annak erős gyökerei, nyugalmat plántál az éjbe. Reszkető lombkoronája, énekének ad ütemet, azt adja nekem a számra és én azt suttogom neked. Amott Ámor kerít be már, lángoló köre napunknak, járkálnak … Olvass tovább

A. A. Milne – Tavaszi reggel

Merre menjek? Nem is tudom már. A patakhoz hol gólyahír vár, a hegyre hol lengnek fenyőfák, akárhová. Én nem tudom már. Merre menjek? A felhők szélben szállnak keresztül át az égen. Merre menjek? Árnyak sietnek, apró lábakon a fű felett. Ha felhő volnál, s odaszállnál, égszínű kék vízen hajóznál, És látnál a mezőn engem még, … Olvass tovább

Lewis Carroll – A fehér nyúl verse

Mondták nekem, hogy járt ön ott, rólam is folyt a szó, hogy én szimpatikus vagyok, de úszni nem tudó. Elmondták, hogy nem mentem el (tudjuk való igaz) mégis ha ő tovább figyel, önnel akkor mi van? Adtam egyet de ők kettőt, vissza hármat és még, mind visszaadta önnek ő, mi enyém volt nemrég. Ha lenne … Olvass tovább

Lewis Carroll – Előszó Alice-hoz

Egész aranyló délután siklottunk csendesen, mindkét karom ügyetlenül de még türelmesen, tette dolgát terv szerint a csodálatos vízen. Ah, kíméletlen hármas mindez idő alatt kikönyörgött egy mesét, mint amit madár kavart. Mit tehet egy árva hang hol három ráfakad? Első parancsol sürgetőn, és azt kiáltja, „kezdd!” Reménykedik a második: “Ugye csodálatos lesz!” Közbeszól a harmadik, … Olvass tovább

Carroll Lewis – Télen

Télen, mikor a rét fehér, e dalt dúdolom kedvedért. Tavasszal, ha a fák zöldek, elmondom én, mit tervezek. Nyáron, a hosszabb napokon, talán majd megérted dalom. Ősszel, ha a lomb már barna, tollad mártva írd papírra. Üzentem a halaknak én, elmondtam hogyan szeretném. A kis halak a tengerben választ küldtek vissza nekem. Halak válasza ennyi … Olvass tovább

George Meredith – A háborgás ígérete

Mily szörnyű ha az angyalok lejönnek, ősi mennydörgésünk a fájdalma a zenének mivel az ész trónja ment és hamisság őrült siránkozása. Mit esőben szerelmi hang jelent, s lehúzza azt a pusztító mocsárba. Az arany hárfa hangja erőltetett, mint mindenhatótól a lázadása. De figyelj gondolatban lehet, hogy jöhet egy új akkordnak fogantatása, mely uralkodni fog honán … Olvass tovább

Thor és Dr Jones (Lábnyomok a Holdon-Agymenők)

Thor és Dr. Jones Ó, Indy, ó, Indy, nézd, hogy fúj a szél mindig. Egy Body-Bulder repülget itten? Várj, ez nem ember, hanem egy skandináv isten. Mennydörgés harsog Thor kalapácsot fog. Indy rappelve fogott egy dalba, ez egy rossz ízű mamma-jamma. Thor és doktor Jones Thor és doktor Jones Az egyik játszik a villámokkal, míg … Olvass tovább

George Meredith – Dal (11)

Halott szerelmed ne temesd hideg-kék szemed mögé! Ajkad mi nemet mond, s engemet lenéz, mely lét mikor még nem viselt álruhát benned élt. Halott szerelmed temesd hol édes vadvirágok nyílnak! És fújják szelek, s halkul vele a bánat és nem sejtik, hogy kín szendereg alant. Halott szerelmed úgy vándorol még egyszer, mint a méh! Hol … Olvass tovább