Színházi világnapom
Még ha vannak is véletlenek, az biztosan nem az, hogy a Színházi világnapon van a névnapom. Így együtt ünnepelhetek a színházzal, amely már nagyon hosszú ideje a feltöltődésem, a szórakozásom, menedékem, érzelmi és élmény energia-forrásom. A 2022-ben a Holnap Magazin oldalán megjelent cikkben írtam kapcsolatunkról Függőség címmel ( https://holnapmagazin.hu/cikkek/79245/ ).
Szokták mondani, hogy az lenne ideális, ha egy ünnep lényegét, szellemiségét, érzelemvilágát tovább vinnénk, és nem csak egy napon élnénk át. Ezt a kihívást a színházzal kapcsolatban én minden évadban elfogadom, és teljesítem, de azért annak külön szoktam örülni, ha a színházi világnapon egy igazán szép és/vagy jó előadással ünnepelhetek. Tavaly a Nagyvárosi fények világították meg ezt a napot („…ámulattal néztem ezt a kedves vígjátékot, ami a mosolygás mellett meghatottságot is nyújt, a könnyedség mellett vannak mélységei.”). Idén egy ősbemutató előbemutatójára esett a választásom. Általában nem szoktam egy napon belül a programokat halmozni, hogy igazán meg tudjam élni az élményt, de ezúttal ezen mégis változtattam. Valaki, egy tehetséges Ember eltervezett egy különleges rekorddöntést, amelyet ha csak egy rövid ideig is, de muszáj volt látnom és hallanom. Így 2026-ban az én színházi világnapom (03.27) első főszereplője: Ember Márk
Láttam már sorozatban – Valami Amerika, mozifilmben – Futni mentem, Hogyan tudnék élni nélküled?, Reggeli műsorvezetőként, amikor ő kérdezett másokat, és évekkel ezelőtt az őt bemutató beszélgetős délutánon is ott voltam, ahogy sok Grund koncerten („mindig jó velük bulizni, és csak hagyni, hogy átjárjon a zene. Csodálom, hogy mennyire szeretik egymást, mennyire együtt vannak, mennyire tehetségesek, mennyire jól zenélnek és énekelnek.”), és első önálló koncertjén az Akvárium Klubban. Ezt azért is sorolom fel külön, mert kevés ember kedvéért mennék el ötvenen felül egy olyan helyre, amely egyértelműen a fiatalabb generáció szórakozóhelye, és én kívülállóként érzem ott magam. De Márk a kevesek egyike, rá kíváncsi voltam, így beszereztem ezt az élményt is.
Láttam a különleges előadását, önálló estjét a Hogyan lettem színészt?-t („Már maga az ötlet is nagyon tetszett, és a kivitelezés is „szupcsinger” lett. Az előadás alapja Márk hajdani felvételi anyaga (a Színművészetire), 15 vers, 3 monológ, 5 dal.”), és persze több színházi előadásban is csodáltam tehetségét, játékát és hangját:
Pál utcai fiúk és Diktátor (Vígszínház), Komédia egy bankrablásról (Thália), Puskás és Kőszívű (Erkel), Szegedi Szabadtéri Színpadon 3 testőr („Ember Márk hiteles volt a vidékről érkezett, naiv, szeleburdi, ugyanakkor szilárd elhatározású, eltántoríthatatlan testőr-jelölt szerepben. Színes színészi játék mellett, amivel igazán „magával vitt” az a hangja, amely hol lágyan, érzelmekkel telve szólt, hol rockosan. Az ő dalától csordult ki a könnyem, megható volt, amikor D’Artagnan a halott apjához énekelt.”) Art-Színtérben Tikk-Takk Bumm! („A színészi játékon és a dalokon van a hangsúly, és ez nekem nagyon bejött. ….Ember Márk, aki néhány év alatt elérte, hogy ma már a nagy kedvenceim között tartom számon, és előfordul, hogy csak miatta veszek jegyet valamire, mert piszok jó hangja van, jó színész, jó hangszeres zenész, jó ember és nagy tehetség.”), Magyar Színházban Koldus és Királyfi („lubickol a Koldus szerepében, huncut, vagány és érzékeny, és hát a hangja az még mindig *olyan egész nap el tudnám hallgatni”), Margitszigeti Szabadtéri Színpadon SHREK („Ember-séges, szerethető Ogrét mutatott. Több interjúban is hallottam, hogy duci kisgyerek volt, kíváncsi lennék, a benne élő gyerek mennyire érezte otthon magát a pocakos mesefigura zöld bőrében.”), Erkel Színházban Trón („Ember Márk ismét bizonyított nekem, amin már nem lepődöm meg, nagyon jó Mátyás volt.”), és a Hogyan tudnék élni nélküled? („Ember Márk jó Gergő, és a Demjén dalok nagyon jól illenek hozzá”).
Szóval, Márktól már eddig is rengeteg jó élményt kaptam, és most ismét egy nagyon különleges dolgot talált ki: rekordkísérletet, amely során azt tervezte, hogy 25 órán keresztül olvas fel színdarab szövegkönyveket. A helyszín a megújult Erkel Színház, ahol a rekordkísérlethez teljes ünnepi eseményt építettek fel. Voltak 20 perces műsorok fellépőkkel négyóránként, amikor Márk kötelező szünetet tartott. Közös vacsora és reggeli, este sminkelőadás, reggel jóga miközben Márk olvasott. Már a színház előterében kivetítőn lehetett kísérni az első emeleti büfénél felállított kis színpad eseményeit, természetesen kihangosítva. A díszlet egy kanapé, szék, kisasztal, párnák. A jelmez „civil”, laza viselet, időnként sportcipővel, időnként anélkül. Smink nincs. Szereplők: csak Márk különböző hangokon megszólalva, különböző hanglejtéssel, stílussal. A darabok közül néhány: Kőszívű, Abigél, Liliomfi, Szép nyári nap, Dorian Gray, Valahol Európában, Csoportterápia… Én személyesen az első felolvasás egy részét hallgattam meg, amely a Meseautó musical volt. Amikor Márk korábban beszélt tervéről, említette, hogy a dalokat is felolvassa majd természetesen, amelyek így olyan hatást keltenek, mintha versek lennének. Örültem a sors-szerűségnek, amiért én éppen a Meseautót hallhattam így. Egy szép emléket idézett meg: néhány éve a Madách Színházban voltam egy olyan Meseautó előadáson, ahol a főszereplő – Nagy Sanyi – beteg lett, és mivel a váltó színész sem tudott beugrani, ezért azzal mentették meg több ember szórakozását, hogy Sanyi színpadra lépett, a musicalt prózában el tudta játszani, de éneklés helyett szavalta a dalokat. Különlegesen szép élmény lett az este, maradandó élményt adott. Ez jutott eszembe Márk felolvasásáról. Rengetegen voltak kíváncsiak erre az egyedi programra, így nekem már csak állóhely jutott, de nem bántam, muszáj volt látnom és hallanom.
https://www.facebook.com/100000461045300/videos/pcb.35029275436671046/903341362527445
Becsülöm Ember Márk színház szeretetét, és hogy folyamatosan újat és többet akar adni, miközben a saját határait feszegeti. Márk írta a közösségi oldalán:
„…Valami ilyesmi volt a célom ezzel és ez mindig is. Hogy az ember azt érezze, hogy a színház sokkal több lehet annál, hogy bemegy az ember, leül, és pár óra múlva feláll és elmegy. Aztán vagy emlékszik rá, hogy mit látott vagy nem.
A színház az utolsó olyan helyek egyike, ahol közösen, a jelen időben, kilépve az eltorzult virtuális valóságból együtt élünk meg valamit.”
Szerintem olyan szép gondolat, talán ez az oka, én is ezért éreztem azt, hogy ha csak rövid ideig is, de ennek az eseménynek részese kell, hogy legyek élőben, nagyon bántam volna, ha kihagyom a személyes jelenlétet egy ilyen színháztörténeti programon. Miközben Márk száguldott tovább a Meseautón, én már robogtam a következő program felé.
Azután persze online figyeltem a bejelentkezéseket, videókat és távolról drukkoltam tovább. Megszületett a hitelesített rekord-döntés 25 óra után. Márk éppen a Macskafogóból olvasott fel, és mivel elmondása szerint még nem látta a musicalt, de kíváncsi rá, ezért folytatta, és végül elképesztő, csodálatraméltó teljesítménnyel 27 órán keresztül olvasott fel.
Így ez a tehetséges Ember, már nem csak Jászai Mari-díjas színész (aki a kitüntetéssel járó pénzjutalmat jótékonyan felajánlotta), hanem magyar rekorder is. Szívből gratulálok, Ember Márk!
A rekord-állítás után egy Színházi világnaphoz nagyon szépen illő gondolatot írt Márk a közösségi oldalán:„…tudjatok róla, hogy bárhogy lesz, van egy hely ahol mindegy, hogy honnan jössz, kire szavazol, kit szeretsz, van egy hely, ahol mindezekkel együtt és mindezektől függetlenül tudunk együtt lenni és közösen létezni, és ez a színház!”
a zárójeles idézetek a honlapomon található élménybeszámolók részletei: https://szalay-hajnalka.webnode.hu/aktualis/
Az Erkel Színházból a Játékszínbe siettem A séf előbemutatójára. (Úgy is mondhatnám viccesen, hogy Szente Vajkot követtem, aki nem csak az Erkel Színház vezetője, hanem A séf író-rendezője, ezért ingázott a két színház között.) Egy premier mindig izgalmas esemény, különösen, amikor egy ősbemutatóról van szó. Először találkozunk az előadással, kíváncsian várjuk történetet és a szereplőket. Izgatottan reméljük, hogy jó élményt kapunk.
(Mielőtt rátérnék az előadásra, annyi negatív megjegyzést tennék, hogy bosszantó, amikor olcsónak nem mondható jeggyel bizonyos jeleneteket nem látok, mert az emeletről a színpad eleje (ahol a padlón fontos dolgok történnek) takarásban van olyan helyről, amelynél nincs megjelölve, hogy korlátozott látást biztosít.)
„A történet egy családias, kissé kaotikus étterem konyhájában játszódik, ahol egyetlen nap alatt minden félrecsúszik: felmond a séf, veszélybe kerül az üzlet, a kiútnak szánt ötletek lavinaszerű félreértésekhez vezetnek, mindezek pedig csak tovább rontanak a helyzeten.”
A séf egy önfeledt szórakozást nyújtó darab, remek színészi alakításokkal, ötletes jelenetekkel, fordulattal, félreértésekkel, szerethető karakterekkel tálalva. Kicsit csalódott voltam abban a tekintetben, hogy Szente Vajk korábbi vígjátékaihoz (szeretem őket, és többször láttam is) egészen hasonló sémákat és karaktereket láttam. Szente Vajk a szerepeket bevallottan színészekre írja, amelyek jól is illenek rájuk, de így ezen a területen sem tudnak meglepni.
A két főszereplő – Járai Márk (pincér) és Nagy Sanyi (üzletvezető) – kiváló szórakoztató vénája akár már külön is garantált a sikerre, ők ráadásul régóta ismerik és szeretik egymást, ezért a színpadon is nagyon jó energiával működnek együtt, amely a nézők felé erősen áramlik. Rajtuk kívül az én kedvenc karakterem Edna néni lett, a konyhai kisegítőt Zsurzs Kati keltette életre. Mellettük Peller Anna, Szerednyey Béla, Varga Ádám, Sebesi Daniella, Gáspár Kata és Gubik Petra gondoskodtak róla, hogy A séf által felkínált történetet borravalóra (tapsra) méltóan tálalják.
Említésre méltó a részletgazdag díszlet (Rákay Tamás) és a sokszor nagy szerepet játszó jelmezek is (Kovács Yvette Alida).
Ajánlom A séfet annak, aki egy sok nevetéssel kísért kikapcsolódásra vágyik, és kívánom az új darabnak a Legénybúcsúhoz és az Aranylakodalomhoz hasonló siker-szériát.
Én így ünnepeltem idén a színházat, szép élményekkel.
Szalay Hajnalka