A magyar költészet napján

Vizkeleti Erzsébet

A magyar költészet napján

1964-től minden évben április 11-én, József Attila (1905-1937) születésnapján ünnepeljük Magyarországon a költészet napját. Talán kevésbé ismert, hogy ugyanezen a napon született 1900-ban a magyar irodalom egy másik kiemelkedő alakja, Márai Sándor is. De miért József Attila neve kapcsolódik ehhez az ünnephez? A lélek szavainak mestere ő, költészete az érzelmek nyelvén ér el hozzánk. Szerelmes és istenes versei nemcsak arról szólnak, hogy valakit szeretünk, vagy nem szeretünk, hanem arról is, hogyan, miért, milyen mélységben. A fájdalomról, veszteségről, örömről vagy a természet szépségéről szóló költeményei elérnek a lélek legkisebb zugáig. Költészete az egyik legmélyebb és legmaradandóbb örökségünk, amely ma is tükröt tart emberi érzéseink és társadalmi kihívásaink elé. „Versei nemcsak a korabeli küzdelmeket, hanem az örök érvényű kérdéseket is feltárják – szeretet, magány, szenvedés, vágyakozás, a lét értelme.” (Az idézet forrása: Versünnep fesztivál 2025).

A költészet napján minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőkkel való találkozásokkal, közös versmondásokkal és számos egyéb rendezvénnyel tisztelegnek a magyar líra előtt Magyarországon és határon túl is. Szinte minden településen rendeznek költészetet népszerűsítő programokat. A mi városunkban is a Déryné Művelődési Központ és Könyvtár minden évben megszervezi „Amit szívedbe rejtesz” címmel a költészet napi verses délutánt. Erre ebben az évben április 8-án került sor. Ezen a délutánon a nyugdíjas korosztályból a verset kedvelők gyűltek össze, és aki akarta, elszavalhatta kedvenc költeményét. A résztvevők közül többen is saját költeményt adtak elő. A versek előadása után egy kis játékos kvíz kitöltése következett, majd oklevelek és jutalomkönyvek átadása és kötetlen beszélgetés.

Ebben az évben én magam is jelen voltam a rendezvényen és megtapasztaltam, hogy az idős emberek teljes szívvel ragaszkodnak a versekhez és nagy szeretettel szavalják kedvenceiket. Mennyivel felemelőbb érzés olyan emberektől hallani ismert költők verseit, akik értik és teljesen átélik a maguk értelmezésében, érzelmeiket kimutatva a versben foglalt szavakat, mint például az interneten átfutni gyorsan a szemünkkel, szótlanul. Nagy különbség van az igazi közösség és a virtuális közösség között! Én egy saját verset adtam elő, amit kimondottan a magyar költészet napjára írtam. Szeretettel fogadtak be és öröm volt köztük lenni.

Hadd idézzem Váci Mihály idevonatkozó szavait, amelyekkel mélyen egyetértek. „Azt szeretném, ha nem egy nap jutna a költészetnek, egy esztendőben egyszer, hanem csak percek, de állandóan, minden nap és áhítattal. Minden nap: percek. A költészet nem egész napi élmény.”

A költészet kifejezés magába foglal minden verset, amit költők megírtak az idők folyamán. Szinte nincs olyan téma, amiről ne írtak volna már, vagy olyan érzés, amit ne fogalmaztak volna már meg. Mégis minden egyes vers egyedi, mert minden költő a saját stílusában adja tudtul a verset szeretőknek a saját gondolat- és érzésvilágát tükröző sorait. És talán még azt is mondhatnám, hogy amikor megszületik a vers, az mindig a szerzője akkori lelkivilágát tükrözi az ihletett szavak által. Lehet, hogy egy más lelkiállapotban ugyanazt a gondolatot és érzést másként, más megvilágításban tárná elénk. De van olyan olvasó, akit éppen ezek a sorok ragadnak meg, velük tud azonosulni, úgy, ahogyan a költő azt akkor abban a lelkivilágában megírta. Mert a költészet nem csupán szavak egymás mellé rendezett sora. Több annál: lélegzet vagy visszhang, amely akkor is bennünk marad, amikor már minden más elcsendesedett. Láthatatlan fonál, amely összeköti a múltat a jelennel, az embert az emberrel, és talán az embert önmagával is.

Vannak napok, amikor a világ túl nehéz. Amikor a kimondatlan szavak súlya ránehezedik a mellkasunkra, és nem találjuk a módját, hogyan engedjük ki őket. Ilyenkor, ha szerencsénk van, érkezik a költészet, nem erőszakosan, csak szép csendben, mint egy régi ismerős. Átkarol bennünket, és kimondja helyettünk azt, amit mi nem tudunk kimondani. Vagy még ennél is többet tesz: megmutatja, hogy nem vagyunk egyedül azzal, amit érzünk.

A versek menedéket jelentenek. Egy sort, egy képet, egy ritmust, amelybe bele lehet kapaszkodni. Olyan, mint egy biztos pont a hullámzó időben. Amikor minden változik, amikor minden bizonytalan, a költészet ott marad nekünk, örök és mégis mindig új. Ugyanaz a vers másként szólal meg bennünk évek múltán, mert közben mi változunk, és ő velünk együtt alakul. Egy versnek más-más arcát vesszük észre, mindig felfedezünk benne valami újat, amit éppen akkor mond nekünk, amikor újra olvassuk.

A költészet vigasztal. Nem úgy, hogy eltörli a fájdalmat, hanem úgy, hogy értelmet ad neki. Nevet ad annak, ami addig csak szorítás volt a szívünkben. És néha már az is elég, ha valaminek neve van, mert akkor már nem ismeretlen, nem félelmetes. De a költészet nemcsak a bánat idején van velünk. Ott van az öröm legfinomabb rezdüléseiben is: egy napsugárban, egy érintésben, egy emlékfoszlányban, egy félig kimondott szó mögött. Megtanít észrevenni a szépséget ott is, ahol első pillantásra nincs semmi különös. Megtanít lassabban élni, figyelni, érezni. Legszebben Győri Dezső szavai fejezik ki azt, miért szeressük a verset.

„Szeresd a verset,

megtanít sírni, vagy szépen búsulni,

magasba vágyni, mélységbe hullani.”

Csodálattal figyelem itt, a Holnap Magazin weboldalán a bizonyos időszakokban megjelenő sok verset. Ezek a versek, valamint az általam fentebb említett kisvárosi rendezvény is tanúsítja azt, hogy a költészet az emberi lélek egyik legcsendesebb, mégis legerősebb bizonyítéka arra, hogy többek vagyunk puszta létezésnél. Hogy bennünk van a vágy a kimondásra, a megértésre, a kapcsolódásra. És talán éppen ezért marad velünk mindig. Mert amíg ember él a földön, aki érez, aki keres, aki kérdez, addig szükség lesz a költészetre. József Attila megfogalmazásában:

„Hiába fürösztöd önmagadban,

csak másban moshatod meg arcodat.”

(Nem én kiáltok)

Az érdeklődő olvasók a magyar költészet napjára írt versemet elolvashatják a Holnap Magazin weboldalán a Beküldött versek rovatban vagy a honlapomon, ahová szeretettel hívok és várok mindenkit.

https://www.vizkeletierzsebet.hu/versek/a-magyar-kolteszet-napjara