Rebecca

Rebecca

Ez volt az első, és mai napig az egyetlen musical, amit külföldön láttam. Akkor nálunk még nem mutatták be, de a bécsi előadásról nagyon sok jót lehetett hallani. Ezért nagy szervezkedés után (utazás, szállás, színházjegy) izgatottan ültünk a nézőtéren, és annak ellenére, hogy nem értettünk mindent, sőt több résznél csak következtettünk, teljesen elvarázsolódtunk. Olyan fényes padlót azóta sem láttam színpadon, mint ott a monte-carlói hotel jelenetben, és akkora csokor fehér rózsát sem láttam máshol, mint a Mrs. Danvers-t játszó színésznő karjában, amely egy rajongó ajándéka volt. De megérdemelte minden szálát. Úgy hatott ránk a darab, hogy még a művészbejárónál is jártunk, pedig azt még itthon is ritkán tettük. Sok év után is szívesen gondolok vissza arra az élményre.

Évekkel később, mikor itthon is bemutatták, természetes volt, hogy ezt látnunk kell. Drukkoltunk, hogy legyen annyira jó, mint a bécsi előadás, amelynek emléke bevésődött. És lett. Nagyon sokszor láttam, az egyik kedvencem volt az Operettszínházban. Annyi jó dal van benne, és annyira jó a zenéje, hogy ennél a darabnál majdnem mindegy volt a szereposztás, mert ha a kevésbé kedvelt színészekkel néztük, akkor is lehetett jó élményt kapni. Persze az igazi katarzishoz kellettek a kedvencek. Eleinte nekem a Vágó Zsuzsi – Szabó P. Szilveszter – Polyák Lilla hármas („Én” – Maxim – Mrs. Danvers) volt az álomszereposztásom, de később Mrs. Danversként lépett színpadra Nádasi Veronika, Homonnay Zsolt Maximot játszott, és akkor már nem volt egyértelmű a választás, de ez csak még jobb helyzetet adott. Sok-sok jó élményt őrzök arról az időszakról. Nagyon sajnáltam, amikor kikerült a repertoárból.

Ezért is örültem, amikor kiderült, hogy az Erkel Színház műsorra tűzi (rendező: Béres Attila). Izgatottan vártam a szereposztást. És vártam, és vártam. Már csak néhány hét volt a premierig, és szereposztás még sehol. Annyi szép előadás után, már magasabbak voltak az elvárásaim, már nem volt elég a csodás zene, azt gondoltam, ha a három főszereplő színészei között nem lesz számomra kedves, akkor inkább nem nézem meg, és a korábbi szép emlékeket dédelgetem csak tovább. Sokáig húztam a jegyvásárlást, és már haragudtam az Erkelre. De amikor már egyre kevesebb számomra jó ár-érték arányú hely maradt, akkor mégis beadtam a derekam. Amikor végre bemutatták a szereposztást hirdető videót, csalódott voltam. Másokat képzeltem a szerepekre, másokat vártam. Akkor keseredtem el igazán, amikor a napi szereposztások is nyilvánosak lettek. A megvásárolt jegyemet muszáj lesz elpasszolnom, de találtam olyan „variációt”, amelyet érdemesnek találtam egy próbára. Elsősorban Feke Pál Maximjára voltam kíváncsi. Szerencsére sikerült elcsípnem egy áprilisi jegyet. Izgultam, hogy jó legyen az előadás, hogy maradandó élményt nyújtson.

A történet alapja A Manderley-ház asszonya regény (olvastam), amelyből Hitchcock készített filmet, majd több feldolgozásban is vászonra került (láttam). Szeretem a történetet, és szerintem a színpadi változat nagyon jól működik. Már a Jekyll és Hyde kapcsán is felmerült bennem a gondolat, hogy a musical különösen jól áll a thrillernek vagy éppen fordítva, a thriller áll jól a musicalnek. Mindenesetre nagyon hatásosak együtt, az izgalmas feszültséggel teli történet a zenével. A mélyben és a felszínen meghúzódó dolgok – az angol nemesség értékei és korlátai, családi összetartás, önbizalom, barátság, szeretet, szerelem, szenvedély, pénzéhség, hatalom, befolyás – szépen lüktetnek végig az eseményeken. A hangzás és a zenekar csodás volt.

A díszlet a ledfalakkal és a vetítésekkel kiegészítve nagyon jó lett (díszlettervező: Horesnyi Balázs, szcenikus: Tóth Kázmér, animáció- és világítástervező: Madarász „Madár” János). A megmozduló figurák a „festményeken”, a hullámzó tenger, a nemesi ház belseje mind hatásos (egy jelentnél nem tetszett csak a vetített háttér – Manderleybe utazás során nem találtam elég „olaszosnak” a helyszínt). A jelmezek (jelmeztervező: Velich Rita) is eltaláltak (itt is van kivétel, Maxim aranyszínű köntöse nekem nem jött be). A szellemek lehettek volna kicsit ijesztőbbek, de egyébként jól működtek feszültségkeltésben.

Braga Nikita Benje tetszett, Julyan ezredes (Barnák László) karaktere viszont szerintem sokkal erőteljesebb, mint amit most láttam.

Előre örültem, hogy Udvaros Dorottya – egy nagybetűs Színésznő – játssza Mrs. Van Hopper szerepét, aki ugyan undok, kiállhatatlan figura, de egyben egy igazi díva is, és több ponton feszültségoldó. Sajnos túl soknak éreztem, és szerintem sokkal jobban volt idétlen, és kevésbé díva, mint kellett volna. A „futni mentem” poénját én nem tapsoltam meg. Nincs kifogásom általában a „kikacsintgatásokkal” szemben, de Mrs. Van Hopper karakteréhez egyáltalán nem illik ez a megjegyzés, ezért nagyon nincs ott helye. Nem mindenki volt hasonló véleményen, mert taps és nevetés fogadta. (Csak félve találgatok, hogy Náray Erika Van Hoopere a másik szereposztásban megnéz egy X-Akták epizódot?)

Veréb Tamás láthatóan élvezi a szélhámos, rosszfiú szerepet Jack Favellként. Frank Crawleyt alakító Fehér Tibor szépen énekelte a szóló dalát, és korrekten játszott, bár tőle határozottabb jelenlétet vártam volna. Vágó Bernadett kedves Beatrice, és csodaszépen énekli mindkét fontos dalát.

Tóth Angelika „Én” szerepében a legkellemesebb csalódás. Angelika más darabokban eddig nem győzött meg, de itt játékra és hangra is nagyon rendben volt. Szépen fejlődött a karaktere, szerethető volt, és hiteles, Maximnak és Mrs. Danversnek is jó partnere volt, nagyon jó közös jelenetek és duettek születtek.

Kíváncsi voltam Malek Andreára Mrs. Danvers szerepében. Szerintem játékra nagyon eltalálta a karaktert, végig meghatározó volt a jelenléte. Az első szólójában viszont nem találtam elég erőteljesnek, ott meg is ijedtem kicsit, mi lesz azokkal a nagyívű, csodajó dalokkal. De szerencsére azután hamar meggyőzött az éneklésével is, és nagyon egyben volt a figurája.

Minden színész egy kicsit máshogy játszik, más színét, más oldalát hangsúlyozza az általa alakított szerepnek, és ez is része a színház szépségének, az élő művészet erejének. Ez így szép. Az én szívemnek kedves színésznők Mrs. Danversét is más-más okból szeretem. Arra jutottam, hogy az eddig látottak közül Malek Andrea emlékeztetett leginkább az első, nagyon meghatározó, és mély nyomot hagyó bécsi előadás Mrs. Danversére.

A végére hagytam azt, akiről a legtöbben fogok áradozni. Maxim – Feke Pál. Palit régóta (több, mint húsz éve) követem és szeretem. Eleinte róla mindig az jutott eszembe, hogy ő A Hang. Bár akkor is többnyire színházban láttam (azért voltam koncertjén, és több zenés fellépésen is hallottam), vele kapcsolatban az volt a meghatározó, hogy a hangjával varázsolt el teljesen. Természetesen például a kecskeméti Nyomorultak Jean Valjean felejthetetlen élményéhez az is kellett, hogy játékra is erős legyen, és a Madách Színházban Jézussá való átlényegülése is emlékezetes, de egyedülállóan jó hangjával énekelte be magát a szívembe. Drukkoltam neki a Társulatban, és örültem, hogy megnyerte, és István, a király lett, de a zenés színházból hiányzott. Azután visszatért, majd ismét kevesebbet láttam, amikor a produceri munkában is elmélyedt.

Idővel egyre inkább olyan alakításokat nyújtott, amelyekben a hangjának és játékának összhangja volt meghatározó. A Kőszívű Rideghváryját, A 3 testőr Richelieu bíborosát nagyon jó volt látni és hallgatni. Azért is örültem, amikor az Erkelben társulati tag lett. Neki a zenés színházban a helye. Amikor kiderült, hogy Maxim lesz, tudtam, hogy őt hallanom kell, már csak miatta is meg kell néznem a Rebeccát. Ugyanakkor én előzetesen azt gondoltam, hogy Pali nem igazán Maxim alkat. De nagyon rám cáfolt. Teljesen belebújt a karakter bőrébe, érzékeny játékkal, és ezerféle érzést kifejező hangjával, olyat nyújtott, amitől úgy futkosott rajtam a libabőr, ahogy már régóta nem. Szerintem a Jégmosoly a musical dalok között olyan, mint prózában egy nagy drámai monológ. Kiemelten fontos, és meghatározó. Palitól ez nagyon szívbemarkolóan szép volt. „Én”-hez fűződő kapcsolatát is finoman mutatta meg, vívódásaiban hiteles volt. Feke Pali nagyban hozzájárult, hogy ez a Rebecca előadás is kiemelkedő helyet foglaljon el a kedvenceim között, amelyek élményét szeretném többször átélni.

Utóirat:

A bécsi Maximmal van közös képem, de a legújabb budapesti Maximtól van több cd-m, az első dedikálva, és ő a leginkább szívből jövő, őszinte nevetés gazdája is, amit ugyan nem Maximként, hanem például a Kockahas főszereplőjeként, vagy zenés fellépéseken, vagy interjúkban lehet hallani.

Szalay Hajnalka