A látszat világa – amikor a tudás fegyverré válik
Ma reggel különös felismerésem támadt.
Rádöbbentem arra, hogy a több évtizeddel ezelőtti szólások és közmondások ma talán aktuálisabbak, mint valaha.
„Az egyszerű józan paraszti ész.”
„A látszat sokszor csal.”
Régen ezek csak bölcs mondatok voltak.
Ma viszont már figyelmeztetések.
Mert elérkeztünk egy olyan korszakba, ahol a mesterséges intelligencia egyszerre áldás és veszély.
Segíthet.
Taníthat.
Alkothat.
Gyógyíthat.
De ugyanúgy alkalmas arra is, hogy félrevezessen, megtévesszen, manipuláljon.
Régen filmeket néztünk arról, mi történik, ha a gépek átveszik az irányítást. Akkor még robotokra, géphadseregre és futurisztikus világokra gondoltunk.
Pedig a valódi veszély sokkal csendesebben érkezett meg.
Nem a gép támad először.
Hanem az ember használja rosszra a tudást.
Mert ha a tudás rossz kezekbe kerül, fegyverré válik.
És ez ma az AI világára különösen igaz.
Ma már bármit meg lehet mutatni:
egy soha meg nem történt találkozót,
egy hamis képet,
egy mesterséges hangot,
egy olyan valóságot, amelyet az emberek egy része gondolkodás nélkül elhisz.
Aki nem jártas ebben a világban, azt könnyű félrevezetni.
Hiszen azt látja, amit elé tesznek.
És talán itt kapcsolódik össze a modern technológia az ember örök természetével.
Sokan mondják:
„Nem hiszek abban, amit nem láttam.”
Miközben éppen a szemük előtt teremtik meg nekik a hamis valóságot.
A látszat korát éljük.
És közben még nem nőtt fel eléggé az emberiség ahhoz a tudáshoz, amit a kezébe kapott.
Mert a mesterséges intelligencia mellé még nem társult ugyanilyen fejlődés az emberi felelősségben, erkölcsben és jóindulatban.
Pedig végül talán csak ennyi hiányzik.
Egy kevés emberi tisztaság.
Mert önmagában sem a gép, sem a technológia nem gonosz.
A kérdés mindig ugyanaz marad:
ki használja…
és mire.
Filó Margit