„A történelem nem szobor” – Amikor a múlt életre kel az irodalomban
Hogyan lehet a történelmet közelebb hozni a fiatalokhoz? Miért fontos, hogy ne csak évszámokként, hanem emberi történetekként tekintsünk a múltra? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kovács Dániel történelem–etika szakos tanárral, aki szerint az irodalom képes életre kelteni a történelmi személyiségeket, és segít megérteni, hogy a történelem nem lezárt múlt, hanem a mindennapjaink része.
Mit jelent ön számára a történelem, és miért érzi fontosnak a használatát a mai irodalomban?
A történelem számomra rendkívül fontos, hiszen segít megérteni a jelent és felkészülni a jövőre. Tanárként mindig azt próbálom átadni a diákoknak, hogy a múlt ismerete nélkül nehéz eligazodni a világban. A történelem nemcsak tudást ad, hanem a személyiség fejlődésében is fontos szerepet játszik.
Tanárként és íróként más szemmel tekint ugyanarra a történelmi időszakra vagy eseményre?
Nem választanám szét a kettőt. Az irodalom segít élményszerűvé tenni a történelmet. Korábban például verseket és mondókákat írtam egy-egy tananyaghoz, hogy a diákok könnyebben megértsék és megjegyezzék az adott témát. Az irodalom hangulatot ad a történelmi eseményeknek, és közelebb hozza őket az olvasóhoz.
Előfordult már, hogy egy történelmi szereplő vagy esemény új értelmet nyert az ön műveiben a mai társadalom tükrében?
Ez nagyban függ az olvasótól. Egy történelmi személyiségről általában kialakul bennünk egy idealizált kép, de az irodalom segíthet megmutatni az emberi oldalát is. Így nem csupán szoborként tekintünk rájuk, hanem olyan emberekként, akiknek erényeik és hibáik egyaránt voltak.
Van-e olyan történelmi korszak vagy személyiség, amelyhez írásaiban gyakran visszatér?
Krúdy Gyula Szindbád-alakja különösen közel áll hozzám. Megfogott az a nosztalgikus világ, amelyet Krúdy megteremtett. Több komolyabb írásomban is megjelenik ez a hangulat, miközben olyan kérdéseket vizsgálok, amelyek a mai embert is foglalkoztatják.
Mit gondol, a történelmi parafrázis inkább a múlt megőrzését vagy a jelen megértését szolgálja?
A kettő elválaszthatatlan egymástól. A történelem nem lezárt dolog, hanem folyamatosan jelen van körülöttünk. A történelmi parafrázisok éppen azt mutatják meg, hogy a múlt ma is hatással van az életünkre, és segíthet jobban megérteni önmagunkat és a világot.
Az, aki a történelmet használja fel az írásaihoz, hogyan tud egyszerre történelmileg hiteles maradni, mégis a saját hangját megmutatni?
A hitelesség nagyon fontos, de szükség van írói szabadságra is. Jó példa erre Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye, amely valós történelmi alapokra épül, mégis tartalmaz kitalált szereplőket. Úgy gondolom, hogy egy történelmi mű nagy részben legyen hiteles, de maradjon benne hely a fantáziának is, hogy a történet élvezhetőbbé váljon.
Ha egyetlen történelmi személlyel beszélgethetne, ki lenne az, és mit kérdezne tőle?
Széchenyi Istvánt választanám. Nehéz lenne egyetlen kérdést kiemelni, inkább hosszabban elbeszélgetnék vele. Leginkább arra lennék kíváncsi, hogyan látja a mai világot, és mit gondol arról, hogy az ő és más nagy történelmi személyiségek munkájából mi valósult meg az utókor számára. És itt nagy kérdés lehet az is, hogy mi hogyan élünk az örökséggel, amit elődeink hagytak ránk…
