Házi Henriette az érdi Virág cukrászdában
Rus Annamária az érdi Virág cukrászda tulajdonosa 2026.07.21-én délelőtt 10 órakor biztosította a helyet a Csuka Zoltán Olvasó Kör által szervezett irodalmi délelőttre. A szép számú érdeklődőket a Csuka Zoltán Olvasó Kör alapítója köszöntötte, és megtiszteltetésnek vette, hogy elfogadta a meghívást Házi Henriette, akinek eddig négy mesekönyve és válogatott verseiből is egy füzetecske is megjelent, akárcsak beszélgetőtársának Vargáné Tasnádi Erzsébetnek, akinek két kötete jelent meg, lélekre az érzelmekre ható verseivel.
Szokásukhoz híven pár mondatban emlékeztek Csuka Zoltánra, akinek szeptember 22-én lesz a születésének 125. évfordulója. Schuber Edit, aki a József Attila díjas költő, irodalomszervező több lap alapítója és a délszláv irodalom fordítójának a felesége, egyben meseíró, ugyancsak megemlékeztek róla, azért is mert Házi Henriette is meseíró, és így át lett adva a szó Vargáné Tasnádi Erzsébetnek a Temesi Éva Irodalmi Kör tagjának, aki a beszélgetést folytatta az ugyancsak Temesi Éva Irodalmi Kör tagjával Házi Henriettével.
Házi Henriette elsőként legújabb írását olvasta fel, mely Csuka Zoltánról szól, aki 51 évet élt
és alkotott Érden a Sárd utca 35-ben, a barátja által tervezett, épített Bauhaus stílusú házban. A vers felolvasása után Vargáné Tasnádi Erzsébet a gyermekkoráról kérdezte, érték-e olyan inspirációk melyek a versek felé terelték.
-Az én nagymamám, Bordás Magdolna, írt verseket. Ezeket nekünk, az unokáinak írta és olvasta fel. Az emlékkönyvemben is írt egy verset, amelynek címe A gyémánt és így hangzik: A gyémánt is, ha fény esik rá, / Szerte szórja fényét, / Úgy szórja szét az ember is, /A sugarát, a lényét/ Jól vigyázz hát, mit sugárzol/ Jót-e, avagy rosszat/ Úgy lesz életed káros /Vagy mindig hasznosabb!”
-Mi vezetett abba az irányba, hogy kezdjél el verseket írni?
– Nagymamám megszerettette a verseket, meséket az olvasást. Amikor iskolás lettem, én voltam az őrsünk krónikása, majd tanítóként engem kért meg az iskola igazgatója az iskola napló vezetésére és én szívesen vállaltam. Amikor híre ment, hogy az iskola igazgatóját saját versemmel köszöntöttem születésnapján, kollégák, ismerősök, rokonok, barátok kértek meg névnapi, születésnapi köszöntők írására, amit és én megtiszteltetésnek vettem, s nem utasítottam el senkit. Ezáltal egyre bátrabb lettem, miután láttam, hogy örömmel veszik soraimat és aztán elkezdtem nem kérésre, hanem saját érzéseim kifejezésére is írni verseket.
-Hogyan emlékszel vissza, melyeket gondolod, komolyabb verseidnek?
– Igazából, amikor kamasz lettem, a szerelmes verseket gondolom olyannak, amelyek között, már valóban voltak elfogadható versek. De azok még eléggé gyermetegek, kezdetlegesek voltak. Felolvasnám a “Lennék én” című versemet, amit már mások előtt is vállalni merek.
-Vallanál-e a szerelem utáni időszakodról is, párkeresés, férjhez menés, családalapítás?
– Úgy gondolom, az “Annyira jó!” című versemben minden benne van. A mai modern technika segítségével, vagyis a mesterséges intelligenciát felhasználva megzenésítettem. Hozzá kell tennem Zsemlye Veronika volt aki egyik versemet megzenésítette a Te című versemet és ezt egy alkalommal szimfonikus zenekar is eljátszotta.
Aztán a gyermekek megszületése után a gyermekeim nevelése, az élmények kudarcok mind-
mind verssé formálódtak. Hozzá kell tennem első szerelmem lett a férjem. S mivel nehezen indult a családalapítás, Czeizel Endre orvos-genetikust is felkerestük. Kaptunk időpontot, s mire menni kellett hozzá, kiderült, hogy áldott állapotba kerültem. Nagyon boldog voltam. Aztán még egyszer megtörtént velem ez a csoda. Egy fiam és egy lányom van. Nőttek a gyermekek és a “Lusta vers” egy valós történet alapján íródott meg. Minden gyermek életében van dackorszak. Egyszer a kislányom valami miatt megharagudott rám, és ennek hatására írtam meg ezt a verset.
-A gyermeknevelés, és a hivatásod mellett, ha jól tudom sportoltál is?
-Valóban eveztem az MTK-VM-ben. Országos bajnokságon általában dobogósok voltunk. Be
kell vallanom, hogy akkoriban nem szerettem futni, de az edzéseken, amit kértek, azokat mindig megcsináltam. Sajnos a versenyszerű sportolást abba kellett hagynom, mert az egyik edzőtáborban beállt a derekam, s akkor kiderült, hogy van két degeneratív csigolyám. Aztán a
Fészek Gyermekvédő Egyesületnél dolgoztam. Az egyik kollégám benevezte az egyesületet egy maraton váltóra. Nem volt kötelező, de illett becsatlakozni. Elsőre még az érdi gát végéig
sem tudtam megállás nélkül elfutni. Ennek ellenére néhány edzés után vállaltam hat kilométert. Utána át kellett adni a stafétát. Én átadtam, de úgy gondoltam futok tovább, amíg bírok, és aztán egészen a célig futottam. Az 15 kilométer futást jelentett. Életemben nem futottam előtte ennyit soha. Mégis a célegyenesben olyan eufórikus érzés kerített hatalmába, hogy beleszerettem a futásba. Előtte, amikor láttam télen futókat, egyszerűen nem értettem őket. Számomra örömöt szerzett a futás. Lehet ebben az is benne volt, hogy kezdett elhidegülni a férjemmel a kapcsolatunk. Futottam a Duna-gát partján szinte minden nap.
Kezdtem részt venni versenyeken. Legnagyobb boldogság volt számomra, amikor a lányommal futottam és végig futottuk mindig, amit elhatároztunk. Először “csak” a félmaraton távra készültem, majd újabb kihívás volt számomra a maratoni táv, a 42 km. Ezt többször is teljesítettem. Közben egyre több futót megismertem. Hívtak olyan versenyekre, ahol közösen futottunk. Így beneveztek engem is egy csapattal az Ultrabalaton futására.
Akkor 49 éves voltam, ezért 49 km-et kértem, vállaltam. Azután kétszer trióban is futottam az
Ultrabalatonon. Lefutottam a maratont az eredeti helyszínen is, Athén és Marathon között. Megismertem Sallai Zsuzsanna ultrafutót, és ő példaképemmé vált. Róla van egy könyv is, “Visszadobtak” címmel. Ajánlom mindenkinek, olvassa el!
-A sport mellett egész mozgalmas életet éltél és élsz?
-A sport az megvan az életemben most is, de a természetet is nagyon szeretem és a magam módján próbálom védeni. A gyerekeknek a “Víz világnapja”, a Föld napja, a “Madarak és fák
napja”, az “Állatok világnapja” alkalmából mindig szervezek játékos, de tanulságos vetélkedőket, kvíz kérdéseket, totót készítek, vagy megnézünk a témához kapcsolódó filmet.
Most legutóbb egy versem olvastam fel nekik, aminek címe “A Föld napjára”.
-Pár szót ejtettél magánéletedről. Csak ha akarod, részletesebben is kifejtenéd?
-Férjem volt az első szerelmem. 33 év után sajnos elváltunk. Megvártam, hogy a gyermekeim
nőjenek fel, találják meg az útjukat és aztán tettem meg csak azt a nagy lépést életemben. Ez nem volt könnyű számomra. A futás is az egyik jótékony hatású pótcselekvés volt. Azt hiszem, az a legjobb, ha meghallgatjuk az ehhez kapcsolódó megzenésített versem melynek címe: “Legyél jó hozzám!”
-Azért közben írtál, mert nemcsak antológiákban jelentek meg verseid, hanem négy mesekönyved van, egy verses köteted. Ezeket hogyan sikerült elérned?
-Írni mindig írtam, de csak a gyermekeimnek, meg magamnak. Sohasem gondoltam, hogy könyveim fognak megjelenni. Mivel mindig gyerekekkel foglalkoztam, tanítottam programokat szerveztem, könyvtáros voltam, egyik éjjel csak úgy elkezdtem írni macikról, hogy a “medve napon” azt olvassam fel a gyerekeknek. Versnek indult, de olyan hosszúra sikeredett, hogy verses mese lett belőle. Megmutattam Navratil Zsuzsanna kolléganőmnek, aki grafikus, és ő gyönyörű rajzokat készített a verses mesémhez, azaz ő lett az illusztrátora.
Besegített abban, hogy könyv legyen belőle. Neki voltak ismeretségei, tudta, hogyan kell ezen
az úton elindulni és így születtek meg a mesekönyvek. Az első, a “Hóóómedve” 2023-ban az
AB ART kiadónál, jelent meg. 2025-ben “A sisakos sáska históriája avagy óda a 2024-es év rovatához”, 2026-ban “A pöttyös elefánt” és a “Kikelet” címmel- ami a Hóóómedve” folytatása – mesekönyveim jelentek meg.
-Jövőbeli terveid, céljaid?
-Túlságosan is sok van. Még dolgozom, de hamarosan nyugdíjas leszek és egy kötetben kiadatnám szerelmes verseimet. Az idei ünnepi könyvhéten is jelen voltam, mint dedikáló szerző. Ott megismerkedtem többek között egy kiadóval, akivel azóta már találkoztunk és támogat a szerelmes verseim kötetének a megjelenésében. Állati imakönyvet is szeretnék írni! Ehhez már megírtam több állatos verset, de még kell néhány ahhoz, hogy ez könyvvé válhasson. Regényt is tervezek írni, de ez biztosan csak a nyugdíjas éveimben valósul meg.
Aztán egy “Anyakönyvet”. Ami kicsit önéletrajzi, dokumentumregény lenne. Tervek, célok vannak, csak idő kell hozzá. Remélem sikerül megvalósítanom terveimet, mert a jelenlegi párom nagyon támogat és segít mindenben, igazából akkor változott meg és jöttek a sikerek az írásban is, mióta vele élek.
Az irodalmi délelőtt az érdi Virág cukrászdában kötetlen beszélgetéssel, fagyizással, kávézással finom sütemények fogyasztásával zárult, édesebbé és szebbé téve a résztvevők számára a nap további részét. A vers melyet Csuka Zoltánról írt.
Házi Henriette: Csuka Zoltán emlékére
Élt egy költő ember ezen a földtekén,
Akit sajnos soha nem ismertem én.
Érdi létemben sokat hallottam róla,
Róla szól ez a megemlékező nóta.
Az idő oly gyorsan eljárt már felettünk,
Sajnos Ő már nem lehet itt közöttünk.
Mégis gyakran találkozhatunk nevével,
Munkássága révén az ismertségével.
Százhuszonöt éve Zichyfalván született,
Életében az asztalra sokat letett.
Tehetséggel áldotta meg a teremtő,
Költő volt, műfordító és szerkesztő.
Szabadkán élt, diákéveit ott töltötte,
Ifjúkori verseit ott költötte,
Gimnáziumba járt, érettségizett Pécsen,
Felnőttként, egészen haláláig élt Érden.
Ült ártatlanul a vádlottak padján,
Börtönbe zárták, koholt vádak alapján,
Tizenöt év helyett öt év után kiengedték,
Hiába volt börtönviselt, az érdiek szerették.
Az érdi könyvtárban megtaláljuk nevét,
A városi könyvtár viszi tovább hírnevét.
Merthogy könyvtárat neveztek el róla,
Csuka Zoltánról szólt ez a néhány strófa.
Feketegyarmati Sándor