Mátyus Attila költő elgondolkodtató szavai és versei
Verőfényes augusztusi délelőtt, Ilona napkor az érdi Katica cukrászdában a Csuka Zoltán Olvasó Kör vendége volt az Érden élő és alkotó költő Mátyus Attila. Zsetkei Elvira a Katica cukrászda tulajdonosa és munkatársa Kiss Adrienn szelet süteménnyel, kávéval esetleg fagylalttal kedveskedve fogadta az összegyűlt irodalmat kedvelők csoportját.
A Csuka Zoltán Olvasó Kör alapítója köszöntötte a jelenlévőket. Szokásához híven a József Attila díjas Csuka Zoltán költőről, több irodalmi lap alapítójáról, irodalomszervezőről és műfordítóról, munkásságának jelentőségéről, beszélt, kiemelve, hogy ebben az évben születésének 125. évfordulójára emlékeznek. Csuka Zoltán 1901.09.22-én született Zichyfalván, Trianon után ezt a területet elcsatolták Magyarországtól és délvidéken élve 1933-ig létrehozta a magyar irodalmi életet. Érdligeten vásárol telket és Molnár Farkas építészmérnök barátjával megépítetti a Bauhaus stílusú házát 1933-ban és 1934.október 14-én feleségül veszi Schuber Editet aki mindig mellette áll segíti munkájában hivatásában, mint meseíró még az irodalmi életben is társa.
A Csuka Zoltán Olvasó Kör alapítója a meghívott vendég Mátyus Attila költőről elmondja, hogy Érden él és felesége Navratil Zsuzsanna Csilla grafikus, illusztrátor képzőművész vagyis ők is egy művész házaspár, mint Csuka Zoltánék. Több irodalmi körnek volt tagja, és most Érden a Temesi Éva Irodalmi Kör tagja.
Mátyus Attila költőnek számos irodalmi lapban jelentek meg írásai, többek között: Napsziget, Helyzet Ember, Új Holnap, Ezredvég, Ártér, Együtt, Irodalmi Jelen, Partium, Előretolt Helyőrség és a Bárka folyóiratokban, valamint a Művészetek szigete, Rétság, A parlament a falra ment című antológiákban, illetve egy orosz nyelvű új magyar lírát bemutató kötetben. Néhány versét lefordították angol és vietnáminyelvre. A Tokaji írótábornak többször is résztvevője volt. Elvégezte a Magyar Íróakadémia szerkesztői mesterkurzusát és egy recenzióíró pályázat megnyerése után Bedő J. Istvántól tanulhatta a szerkesztői mesterséget.
Részleteseben Mátyus Attila költőtől fogunk hallani munkásságáról költészetéről adta át a szót az olvasókör alapítója a meghívott vendégnek.
Mátyus Attila költő üdvözölte közönségét, megköszönte az olvasókör alapítójának meghívását és a bevezetést, bemutatását, aztán Találkozás Billy Collins-al című költeményét olvasta el, majd egy 1700 évvel ezelőtti kínai költő. Lu Csi gondolatait idézte, aki már akkor azt feszegette, hogy a költő, hogyan ír verset. Mátyus Attilát ez is foglalkoztatja, valamint a költészet az irodalom fejlődése, megújulása, a társadalomra való hatása, valamint a társadalom hatása a kultúrára, irodalomra. Véleménye szerint igaza volt 2023-ban Magyarország miniszterelnökének abban, hogy Magyarország az egymillió Petőfi országa. Teljesen egyetért vele, mert a magyar a költészet nyelve, ezért könnyű nekünk verset írni ezen a nyelven, azért pedig, hogy sokan ezt „Petőfi” nyomdokain teszik az oktatás a felelős. Mit is tanulnak a gyerekek vers iránt legfogékonyabb 10-14 éves korban a jelenlegi oktatásban irodalomból? (Az ő saját példája is ezt igazolja, mert 13 éves korában kezdet el verset írni.) Gyakorlatilg magyar irodalmat, az európai irodalomról alig-alig, de a világirodalmi művekről, a kínai, indiai, amerikai, arab költészetről, prózai művekről szinte semmit. Annak, hogy a magyar költészet ennyire hangsúlyos, versíróként örül, de az iskola feladata egy szélesebb látókör megalapozása lenne, de ezt úgy nehéz megtanítani, hogy a négyévnyi 288 tanórából 114 órát az 1800-as évek költőinek szentelünk. Saját verset olvasott fel, melynek címe Kisvárosi hajnal, illusztrálva ezzel, hogy mennyire hatottak rá is az iskolában tanultak. Az irodalom és a költészet egy folyamat, amely tele van újítással, útkereséssel és akadályokkal. Petőfit, Aranyt, Vörösmartyt ő is kedveli, de inkább a hozzánk időben közelebb lévő alkotóknak kellene ekkora részt kapniuk az oktatásban, Adynak, Kassáknak, József Attilának, Weöresnek és a többi modern vagy akár kortárs alkotónak. Szerinte magyar nyelvre szinte bármelyik nyelvből könnyű, fordítani mivel a magyar nyelv nagyon rugalmas, kötetlen, gazdag, változatos, viszont magyarból más nyelvre fordítani, jóval nehezebb, ha nem csak a tartalmat, hanem a formát is át akarjuk adni. Nagyszerű műfordító volt szerinte Csuka Zoltán, de ő a nagyságát elsősorban abban látja, hogy Csuka Zoltán délvidéken az expresszionista verseivel, a szabad versekkel egy más gondolkodást indított el ezért az avantgárd sokkal nagyobb teret foglalt el a kulturális életben. A vajdaságban az Új Symposion című folyóirat szélesebb teret add az újszerű, a modern stílusú verseknek. Saját verseiből olvasott fel és saját költészetében megmutatta a fejlődést, hogy ezt elérje, nagyon sokat olvasott, tanult és a hazai alkotókon kívül angol, amerikai, kínai, indiai, japán, albán költők műveiből. Pályája elején nagyon nagy hatással volt rá Ratkó József a világlátásával, versnyelvével. A Ratkó által kezdeményezett Tokaji írótáborról elmondta, hogy ennek eredeti célja, hogy az alkotók megbeszéljék a társadalom és az irodalom valós problémáit fokozatosan megszűnt, kiüresedett. Valódi jelentősége abban maradt meg, hogy hazai és határon túli alkotók személyesen találkozhatnak, eszmét cserélnek így ha hivatalosan nem is, de a háttérben mégis megvalósul annak eredeti eszmélye. Saját verseiből hallhatta a közönség a Halálra ítélt bolond balladája címűt aztán haikukat és a Tusculánumi képek ciklusából néhányt. Az irodalmi délelőtt az érdi Katica cukrászdában a Magamnak című versével zárta Mátyus Attila költő.
A Csuka Zoltán Olvasó Kör alapítója megköszönte mindenkinek a részvételt és szerinte Mátyus Attila szavai mindenkit gondolkoztatásra késztett akárcsak versei és külön megköszönte a Csuka Zoltánról szóló gondolatait.
Mátyus Attila
Magamnak
Magamnak írok. Kinek másnak?
Magamnak szól e vers,
ha lesz belőle egyáltalán
valami versnek látszótárgy
vagy valami hasonlatos,
ahhoz mit nevezhetünk talán annak,
joggal vagy jogtalan.
Vagy lehet, letörlöm majd,
mint táblára firkált kréta csíkot,
s azt mondom: – Nem is létezett.
Olvas-e még, valaki verset?
Érti-e művemet majd a publikum?
S kritikusok vajon fanyalognak?
Engem mind ez, már nem érdekel.
Ki költő lett, Isten tette azzá.
Rávetve vállára kínzó keresztjét,
útjára e szókkal bocsátva:
– Menj hát alá e földi pokolba,
álmodj és remélj, igazabbul,
s szebbet mint bárki más!