Zerindi Olosz Lajos Irodalmi Kör
Csanádi János tanárbácsi a Zerindi Olosz Lajos Irodalmi Kör elnöke augusztus 23-án, pontosabban 1985.08.23-án a zerindi művelődési ház kistermébe hívta meg az irodalom kedvelőket, ez péntek délután négy vagy öt órakor lehetett. Ezen a napon Románia szerte így Zerinden és Feketegyarmaton is minden házban ki kellett tenni a román zászlót, mert 1944.augusztus 23-a ünnep volt, ugyanis megtörtént a román átállás vagyis megtörtént politikai és katonai fordulat, amikor Románia a második világháborúban kilépett a tengelyhatalmak oldaláról, és csatlakozott a szövetségesekhez. Az esemény gyökeresen megváltoztatta a kelet-európai hadszíntér helyzetét, hozzájárulva Németország gyorsabb visszaszorításához, valamint elősegítette a szovjet befolyás megerősödését Romániában. Ez a nap augusztus 23-a „nagybetűs” nemzeti ünnep volt Romániában, hivatalos megnevezéssel: Románia fasiszta iga alól való felszabadulásának napja — amelyet szigorúan minden településen meg kellett tartani, legalább annyival, hogy a trikolort ki kellett rakni, nemcsak az intézményekre, hanem minden lakóházra. Az irodalmi kör tagok azzal tisztában voltunk, hogy nem emiatt hívja össze őket Csanádi tanárbácsi, hanem, hogy Olosz Lajos költő születésnapjára emlékezzünk, aki 1891.08.23-án született és 1977-tól a költő iránti tisztelet jeléül a nevét, felvette az irodalmi kör.
Csanádi János a kultúrház előtt fogadta a meghívottakat, és irányította a kisterembe őket, ahol a Bondár házaspár kínálta hellyel az érkezőket. A mosolygós arcú Bondár Gizella férjét közben arra kérte, hogy biztosan elég lesz a kisterem ezt kérdezze meg Csanáditól. Pár másodperc múlva Bondár Ferenc bólogatva közölte erősítette meg, hogy bőven elég lesz, ezt üzeni a János. Egyre többen lettek a teremben, így aztán székeket hoztak át a nagyteremből. Aztán belépett Csanádi János a kör elnőke csillogó szemekkel és átgyömöszölte magát a zsúfolásig megtelt terembe, hogy az asztalhoz érjen. Nem, nem ült le, hanem az asztal oldalának támasztott bőrtáskájából előhalászta a Vörös lobogót ez egy romániai magyar nyelvű napilap volt, amely az Arad tartományi, majd a megyei pártbizottság és néptanács hivatalos kiadványaként működött, több példány is volt a kezében, boldogan lobogtatta meg közönsége előtt. Köszöntötte a jelenlévőket, külön kiemelte, hogy a zerindi és feketegyarmati iskola tantestülete sőt az óvónők is itt vannak. Ma emlékezünk, mint mindig Olosz Lajos költő születésére és azért fogom a kezembe a Vörös lobogót, mert egy oldalnyi jelent meg a Zerindi Olosz Lajos Irodalmi Kör tollforgatóinak az írásaiból. Lehetséges akinek jár a lap, az előfizetők azok már elolvasták, de akiknek nincs rá előfizetése, azért hoztam több példányt a szerkesztőségből, hogy az érdeklődőknek tudjak adni belőle. Aztán az egyik újságot ott nyitotta meg ahol a kör tagjainak írása volt és a Zerindi Olosz Lajos Irodalmi Kör kezdő betűit ha összeolvassuk az jön ki , hogy ZOLIK és ha mellé teszem alkotói akkor máris ZOLIKA, mondta Csanádi tanárbácsi tiszta, őszinte elégedettséggel, hogy egyszerre felhangzott a taps. Így emlékezzem, így láttom magam előtt a jelenetet, és biztos vagyok benne, hogy most 2026.08.23-án, amikor Olosz Lajos költőnek a 135-ik születésnapja évfordulójára emlékezzem az érdi szobámban, hallom az én szeretet Csanádi János tanárom hangját. láttom csillogó szemeit, szétszórt az élet turbulens pörgése bennünket, de soha sem szabad feledni, honnan indultunk, kik segítettek bennünket és mennyi kitörölhetetlen emlék, mennyi kézzel fogható alkotás nyom van mögöttünk. és nem szabad meg állni, menni kell bármennyire kislángja is van most a fáklyának, kialudni nem szabad hagyni. Budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban lapozom az 1985.08.11-én megjelent Vörös lobogót vasárnapi szám és a harmadik oldalon a művelődés rovatban a Zerindi Olosz Lajos Irodalmi Kör alkotóinak írásai. Több figyelmet érdemelnének a cikk írója Ujj János, aztán az Otthon című írás melyet Besenyő Sándor írt, Adorján Mihály: Hazám című költeménye, Szilvási Julianna: Randevú című prózája, Ludáné Andrási Zsuzsa Társtalanul című elbeszélése és Csanádi János:” Megsirat az édesanyám” alcímként Az anya viszonyulása a tragikumhoz a Körös menti balladákban. Az oldalt Ujj János és Csanádi János szerkesztette. Egy fekete-fehér fotó is található mely a zerindi néptanács épületét és jobbról a művelődési otthon épületét ábrázolta. Nem tudom meddig néztem, csakúgy néztem aztán azt érzékeltem, hogy könnyezni kezd az újság lapja, azonnal az arcomhoz és a szememhez kaptam, de nem érzékeltem semmit, az tény amíg fel nem száradt, el nem párolgott a lapról a könnycsepp, addig vártam és csak akkor nyugodtam meg, mikor tudatosult bennem, hogy nem tettem kárt az újságban. Aztán büszkén írom le, hogy a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonban is benne van a Zerindi Olosz Lajos Irodalmi Kör. A lexikon első kötete Balogh Edgár főszerkesztésében jelent meg Bukarestben 1981-ben a Kriterion gondozásában az A – F-ig. A második kötet 1991-ben G- Ke-ig, a harmadik kötet már Dávid Gyula főszerkesztésével Kh- M-ig 1994-ben, a negyedik kötet N-R-ig 2002-ben és ezt már az Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár Kriterion Könyvkiadó, Bukarest -Kolozsváron adták ki. Egyértelműen ez a lexikon számomra nagyon kedves hiszen a 264-ig oldalon írnak az Olosz Lajos Irodalmi Körről, egészen a 266-ig oldalig. T.L monogrammal, vagyis Tibádi Levente mint szakszerkesztő ír ami általunk nevezett Zerindi Olosz Lajos Irodalmi Körről. Az egészen biztos Ujj János segített neki, mivel Aradot ekkor mint helyi szerkesztő ő képviselte. A legelső kötetben amit 1981-ben adtak ki, akkor Aradot mint helyi szerkesztő Ficzay Dénes volt magyarirodalmat tanító tanárom képviselte. Aztán 2010-ben megjelenik az öt per egyes (5/1) S-Sz-ig és ugyanabban az évben az5/2-es T-ZS-ig. Az utolsó kötet 1271-ik oldalán a Zerindi Képtárról írnak U.J monogrammal vagyis Aradról Ujj János helyi szerkesztő bevonásával. Most, hogy gépelem e sorokat be kell vallanom, boldogabban ver a szívem, ki lehet engem nevetni, meg szentimentálisnak nevezni, de én akkor is nagyon boldog vagyok, és köszönöm tanáraimnak , hogy az én szülőföldemen ilyen felemelő dolgokat csináltak és nem nyafogtak, nem síránkoztak, csak tették a dolgukat szülőföldjük iránti szeretetből, tiszteletből, igen ők voltak a Zerind fáklyavivői. Visszatérve eredeti gondolat menetemhez, most emlékezzem és emlékezünk Olosz Lajos születésének a 135-ig évfordulójára. Kaptam egy fotót a zerindi Szőllősi Juliskától ezt nézzem és augusztus 23-án ezzel a fotóval és a 1972-ben a Kriterion Könyvkiadónál Bukarestben megjelent Hattyúének című kötetet olvasgatom mely Olosz Lajos költeményeit foglalja magába és az 51-ik oldalon lévő versét melynek címe Vers a vén cserfához a vers cím alatt a zeréndi irodalmi körnek küldöm ezt többször is elolvasom. A zerindi Szőllősi Juliskától aki mai napig lelkes tagja a Zerindi Olosz Lajos Irodalmi Körnek, megkaptam azok neveit is akik a fotón vannak melyen ott van a költő Olosz Lajos is. Csanádi János, Fazekas József, Bondár Ferenc zerindi tanárok szervezésében meglátogatták az irodalmi kör tagok Olosz Lajost házában, aki szeretettel fogadtak a lelkes irodalmat kedvelő csapatot. Én sajnos éppen beteg voltam, ahova nagyon elakartam menni amit nagyon akartam akkor éppen midig lebetegedtem. Így volt ez Kolozs Rozika unokatestvérem esküvőjén. lakodalmán is, ahol még vőfély is lettem volna, aztán de ezek magánügyek. Szóval akik a fotón vannak azok, kezet foghattak Olosz Lajos költővel a következők:
Boros Katalin, Tyukodi Piroska, Csanádi János, tanár az irodalmi kör elnöke, Olosz Lajos költőnél voltak, Semsei Margit Kovács Csongor, Fazekas József, tanár, Fazekas Irén, Bondár Ferenc, tanár, Hevesi Ildikó, Pap Hortenzia, Deák Rozália, Csillag Lajos, Pap Margit, Szilágyi Margit, Adorján Mihály, Szűcs József, Mészár Marika, Gál Erzsébet, Gál Ibolya, Szilágyi Julianna. Nézem a fényképet és annak ellenére, hogy én nem tudtam ott lenni, olyan felemelő érzés fog el, hogy milyen szeretettel veszik körbe az irodalmi kör tagjai Olosz Lajos költőt. Aki, a Vers a vén cserfához címú verssel hálálta meg az irodalmi kör tagjainak tiszteletét szeretetét.
A vers így szól:
Olosz Lajos: Vers a vén cserfához
A zeréndi irodalmi körnek küldöm
Te, vén cserfa, kit kiégetett a villám
és közeledsz a végedhez,
hamvadol,
ne sajnáld hajdani,
sötétzöld, gazdag lombodat,
ami most szőnyegként terül,
ha ledőlsz, békében alhatol.
Vannak hőslelkű ifjak,
kik fáklyaként égetik
lángoló szivük
és a szálló szikrákból
a dombok oldalán
ezernyi új lila-fény fakad:
mernek már a lelkek álmodozni
a Körösök partján, a Leveles alatt.
Dalokba fonják ébredő álmukat,
harmatlepte népi meséket mondanak
és dal, mese, szépség kell már nekik,
hogy felékesítsék az összevont-szemöldökű,
komor életet.
Oda nézz!
Napkeleten, a láthatár alján
hajnalpiros, ragyogó csík feszül,
és a rossz lelkiismeretű sötétség
az éjszakából osonva menekül.
Veterán Cserfa, szelíden dőlj el!
Alhatod már boldog álmodat!
A verset Olosz Lajos költő, 1971.augusztus 10-én írta Köröskisjenőn, ez így van beírva a Hattyúének című kötetében.
Feketegyarmati Sándor