Érdligeten 50 éves a Jószomszédság Könyvtára
A kezemben Bertha Bulcsu: Írók műhelyében című könyve melyet Budapesten a Szépirodalmi Könyvkiadó adott ki 1973-ban. Tizennyolc magyar író, költő életrajza, munkássága van betömörítve négyszázharminchét oldalba. Nem akármilyen névsor következik: Cseres Tibor, Csuka Zoltán, Déry Tibor, Fodor András, Garai Gábor, Illés Endre, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Kende Sándor, Kolozsvári Grandpierre Emil, Ladányi Mihály, Mándy Iván, Nagy László, Simon István, Takács Imre, Tatay Sándor, Vas István, Zelk Zoltán. Csuka Zoltánról a 27. oldalon kezd el írni és a 46. oldalon fejezi be utolsó mondata így hangzik: ”Vastag húsú levelek remegnek a szélben.” Alatta a következő dátum 1971.
Bertha Bulcsu a könyv harmincadik oldalán a következőket írja, ezeket Csuka Zoltán mondja neki:” De ha elkészül a házuk, nem adom ki többet, hanem megalapítom ebben a házban a Jószomszédság Könyvtárát. Kibővítettem majd, s minden könyv idekerül, ami a szomszédos délszláv népek irodalmából magyarul megjelent, plusz ami a magyar irodalomból ott megjelent. Képeket, festményeket is szeretnék kiállítani ebben a házban. Tudod, mi lesz itt? Zarándokhely… Ezt nem én mondom, hanem tavaly nyáron az újvidéki Matica elnöke, Mladen Leskovac. Példát mutatunk…Régóta foglalkoztat ez a gondolat, de amikor 1970-ben az újvidéki Matica székházában ezek a szavak elhangzottak, véglegessé érett az elhatározásom. Azt gondoltam: ha lúd, legyen kövér.” Mindezeket mikor mondta hetven éves volt és Prukner Pál 1974.január 31.-én a Pest megyei Hírlapban A jószomszédság írói elkötelezettje címmel a következőket írja a Csuka Zoltánnal készült interjújában: „-Fordítói munkám során sok jugoszláv íróval leveleztem, köztük Ivo Andric-csal és Miroszlav Krlezsával. Csak Krleszától több mint félszáz levelem van. Könyvekben, kéziratokban, levelekben érdekes és értékes anyag gyűlt össze az évek során. Már közelebb vagyok hetvenöthöz, mint hetvenhez, kár lenne elkótyavetyélni mindazt, amit itt, ebben a házban több mint négy évtized alatt összejött. Például a Magyarországon megjelent jugoszláv műveket – eredetiben és magyar nyelven, valamint azokat a magyar könyveket, amelyek Jugoszlávia népeinek nyelvén jelentek meg és a vajdasági magyar irodalom kötetei. Ezért fogalmazódott meg bennem már évekkel ezelőtt az elhatározódás, hogy ebben a házban, valamint a hozzá tartozó szomszédos épületben, megalapítom a Jószomszédság könyvtárát.” Teltek a napok, hónapok és 1975.november 12-én a a Pest megyei Hírlap a Jószomszédság Könyvtára Érden címmel a következők olvashatók „ Nem mindennapi esemény színhelye volt tegnap délben Csuka Zoltán József Attila díjas költő érdligeti háza. Annak a szerződésnek az aláírására került sor ott, amely szerint a költő Érd nagyközségre hagyományozza két házát, megalapítva bennük még életében a Jószomszédság kölcsönkönyvtárát. Az ünnepélyes aktuson megjelent Dobozy Imre író,a Magyar Írók Szövetségének főtitkára, Hadrovics László professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Piszák Imre, a nagyközségi pártbizottság titkára, Benussi Silvio, a nagyközségi tanács elnóke és Szekeres József a tanács vb. Titkára. A hétköznapok sorjázása után 1976.szeptember 26-án a Pest megyei Hírlap hasábjain olvashatták Prukner Pál tollából a következő címmel Csuka Zoltán köszöntése alcím Könyvtáravatás Érdligeten :” Nem mindennapi esemény színhelye volt tegnap este Csuka Zoltán József Attila-díjas költő érdligeti háza. Több százan jöttel el ide, hogy köszöntsék 75. születésnapja és műfordítói munkássága 50. évfordulója alkalmából. És azért is, hogy részesei lehessenek Érdliget új könyvtára ünnepélyes felavatásának, amelynek létrehozója maga a költő volt.
Csuka Zoltán valóra váltotta álmát, mert 1976.szeptember 25-én megnyitotta ajtaját a Jószomszédság Könyvtár. Igazi ünnepivé lett téve az a nap, mert az Érden élő és alkotó szobrász alkotása is a ház falára került. Csuka Zoltán is boldog volt és Domonkos Béla szobrászművész szintén. A dombormű ugyancsak Csuka Zoltán eszmeiségét fejezi ki. A következő látható az érdi Jószomszédság Könyvtár épületének utca felöli homlokzatán a domborművön a nap sugarai egy békegalambra, s alatta egy nyitott könyvre hullanak. A könyv lapjain Madách Imre sorai, magyarul és szerb-horvátul: „Küzdj, és bízva bízzál… Bori se, Uzdaj se”.
2008-tól sokszor vittem diákokat a Jószomszédság Könyvtárba és mindig bemehettünk a Napházba is ahol emlékszoba van berendezve. Amint beléptünk a Napházba Zentai Tóth István életnagyságú női aktszobra fogadott bennünket. Aztán beljebb lépve Domonkos Béla érdi szobrászművész mellszobra Csuka Zoltánról és a falon hatalmas rézdomborítás amelyet Borsos Miklós készített és ajándékozott Csuka Zoltánnak. Lasonci Miklós a Pest megyei Hírlapban 1975.szeptember 17-én Tárlat Érden címmel és alcím Szepes Gyula és Domonkos Béla közös tárlata írását azért említem meg, mert a Domonkos Béla érdi szobrászművész Csuka Zoltánról készített alkotása szinte el van feledve, pedig már 1975-ben ott volt a tárlaton és Losonci Miklós a következőket írja: „ Domonkos Béla szobrainak kettős hűsége a szembetűnő. Egyforma hévvel ragaszkodik a test szerkezetéhez és az egyéniség belső együtthatóhoz, ezt az összetartó kettőséget mindig valamilyen csekélységnek látszó, mégis lényeges szobrászati részlettel jeleníti meg Szepes Gyula arcmásában számára az értelmezést a hanagul elomló kalap biztosítja, Goda Gábor portréja esetében az intellektuális jellegű mosoly kapja a főszerepet. Csuka Zoltán láttatásában a szemüveg.”
1994-ben Eőry Emil érdi szobrász, képzőművész is készített Csuka Zoltánról egy mellszobrot, ami most a Hivatalnok utcai könyvtárban van.
Emlékeztem Csuka Zoltánra, akiről Czine Mihály 1977-ben a következőket írta: „Ötször-hatszor is felfedezték; még mindig keveset tudunk róla. A költő, a szerkesztő, a szervező, aki szinte a semmiből hívta elő a jugoszláviai magyar irodalmat, aki annyi értéket segített napfényre – maga máig a poétanép ismeretlenebbjei között maradt.”
Hornyik Miklósnak a következőket nyilatkozta Csuka Zoltán 1975-ben: „Az én költészetemet hiába fedezte fel Benedek Marcell vagy Bori Imre. Mai antológiák nem tartanak számon. A Szép versekből, a Szocialista költők antológiájából rendre kimaradnak a verseim, pedig publikálok annyit és olyan értékű verset is, mint az antológiák kedveltebb szerzői.” Ennek okát Csuka abban látta, hogy sohasem tartozott „egyetlen baráti körhöz, egyetlen csoportosuláshoz, klikkhez sem.
Emlékezem Csuka Zoltánra, aki nagyon sokat tett a magyar és az egyetemes kultúráért is, emlékezem rá, születésének 125.évfordulója alkalmából.
Feketegyarmati Sándor