Csuka Zoltán: Szép versek (1976, 1978)
Hornyik Miklós: Szabálytalan napló című könyvének a 167-ik oldalán Csuka Zoltán címmel egy interjút olvashatok, amely a Képes Ifjúságban 1975.május 14-én jelent meg, ugyanis az interjú végén ez fel van tüntetve. Hornyik Miklós könyve a Forum Könyvkiadó gondozásában jelent meg, a Minerva Nyomdában Szabadkán, 1981-ben,700 példányban. A kiadásért felel Fehér Kálmán főszerkesztő /Recenzes: Bori Imre és Utasi Csaba /Szerkesztő: Bordás Győző, korrektor: Faragó János és a borítót Illés Lajos műszaki szerkesztő tervezte.
A József Attila díjas Csuka Zoltánnal készült interjú a könyv 167. oldalán kezdődik és a 175. oldalon fejeződik be.
Hornyik Miklós első kérdése: – Vallomás egy hajdani találkozásról c. emlékezésében olvastam, hogy irodalomszervezői, folyóiratszerkesztői és műfordítói munkássága mögött költői műve háttérben maradt. Mivel magyarázható, hogy versvilágát kevésbé tartja számon az irodalmi köztudat?
-Ennek több oka van. Részben történelmi, részben pedig esztétikai magyarázata. Amikor itt éltem Vajdaságban, itt még nemigen volt olyan versolvasó közönség, amely teljesen megérthette volna a műveimet. Mondhatnám úgy is, hogy vajdasági viszonylatban egy kicsit elébe ugrottam a koromnak. Nemrégiben újra olvastam a régi verseimet, és rájöttem arra, hogy a tartalmuk, a csengésük ma frissebben hat, mint évtizedekkel ezelőtt. Elsikkasztott költői nemzedék tagja vagyok. A vajdasági mozgalmi avantgarde legjobb képviselője, Mikes Flóris legalább olyan tehetségű költő volt, mint én, de az ő életműve is kihullott az irodalmi „köztudatból”. Általad idézett írásomban elmondtam azt is, hogy az én költészetemet hiába fedezte fel Benedek Marcell vagy Bori Imre. Mai antológiák sem tartanak számon. A Szép versekből, a Szocialista költők antológiájából rendre kimaradnak a verseim, pedig publikálok annyit és talán olyan értékű verset is, mint az antológiák kedveltebb szerzői.
A kesernyés mondatai után, vannak olyan szavai is, amire méltán lehet büszke, sőt még mi is az utódok. Csuka Zoltán mondatai a 171.oldalon így hangzanak:”1933-tól 1944-ig a Láthatár című folyóiratot szerkesztettem. A Láthatár a Duna menti népek összefogását szorgalmazta. Szellemi hidat akartam építeni népeink között. Ez volt a legfontosabb teendő.”
Aztán a következő kérdés után, rávilágít arra is, hogy szerinte versei miért maradnak ki a Szép versek antológiákból.
–Milyen emléket őriz Andricról?
-Nézd, én Magyarországon is, Jugoszláviában is csak akkor látogattam meg egy-egy írót, ha munkajellegű megbeszélésekre volt szükségem. Sohasem tartoztam egyetlen baráti körhöz, egyetlen csoportosuláshoz, klikkhez sem, talán emiatt is feledkeznek meg rólam mint költőről a szerkesztők.”
Azért a Szép versek 1976 kötetben az 56-57. oldalakon a következő négy verse van benne: Számvetés, Balzsam, Patt, Könyörgés bölcs halálért. Még a Szép versek 1978 kötetben a 61. oldalon Ha már megértem és a Hites sorok a gyermekekhez. Ezek a kötetek Budapesten a Magvető Kiadónál jelentek meg és válogatta és szerkesztette: Bata Imre mindkét kötetet.
1976-ban ünnepélyes keretek között Érdligeten a Sárd utca 35-ben megnyitják a Csuka Zoltán által kezdeményezett Jószomszédság Könyvtárat s talán ezért nem feledkeztek meg róla és bekerült a Szép versek antológiába, aztán kimarad az 1977-esből, de ekkor jelenik meg Az idő mérlegén 638 oldalas című könyv verseivel és az első 50 oldalon Czine Mihály írásával. A könyv védőborítója barátja Borsos Miklós szobrász plakettjének felhasználásával a Magvető Könyvkiadó gondozásában.
Csuka Zoltán: Bizonyságul című kötete 1983-ban jelenik meg Budapesten a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya adja ki, 5000 példányban. A kötésterv Pap Klára munkája és a kiadásért Dr. Tóth Károly felelt. Bartha Tibor a következő mondattal kezdi előszavát :”Csuka Zoltán verseinek közreadásával mintegy két emberöltő terméséből válogatott gyűjtést nyújtunk át az olvasónak.”
A következő sorokkal zárja Bartha Tibor előszavát : ”A Magyarországi Református Egyház egész közössége számára nagy megtiszteltetés, hogy a költő tiszta, mélységesen emberi, emberszeretetet és békességet sugárzó bizonyságtételének közreadását Sajtóosztályunkra bízta. Bizonnyal mondhatom, művét drága ajándéknak tekintjük és megbecsüljük.”
Ez volt az utolsó verses kötete melyet kezében foghatott, bele olvashatott és lapozgatás közben csendben végig peregtek életének útjai, talán eszébe jutott, hogy verset írni öröm és verset írni gyötrelem is.
Feketegyarmati Sándor