Az érdi ház teli történettel
Január 29-én esernyőm alatt ballagok Érden, a Lakatos utca 51-be. Ideje lenne már, ha a házszámok ott virítanának minden utcaajtón, morgolódom magamban, de itt még mindig a rendezetlenség a jellemző. Pötyörög az eső, síratja az erdőt, mert ő még emlékszik a tölgyfák susmogására, a levegő frissességét harapni lehetet, most 2026-ban gyalogút járda nélkül, igaz az utcák többségében van aszfaltozott vagy díszkövekkel kirakott közlekedésre elfogadható minőségileg közepesre értékelhető utca is. Az autóutak a gyalogoshoz hasonlók, talán azért is, hogy az egyenlőség elve be legyen tartva. Bizony, bizony az elvek fontosak, kondul meg a Szent István kápolna harangja, akit feljelentettek, a legutóbb Érdre költöző személyt idegesíti a hajnali harangzúgás, az igaz a harang ezen szokását nem most vette fel, több az száz évnél is, de a gyüttment úgy gondolja joga van jelezni, nem tetszését, sőt szerinte illő változtatni, talán úgy lenne a legjobb, ha hozzá alkalmazkodna mindenki. A Szent István kápolna bejárati ajtója mellett ott van a keresztre feszített Krisztus szobor, talapzatán az áll, hogy Faludy György állíttatta 1943-ban. A márványtáblára nagy betűkkel bevésve: Uram irgalmazz nekünk. Nagyon helytálló ez a három szó, még ma is. Nyáron mivel fák is vannak és a madarak hajnali négykor csipognak ugyancsak idegesítő, tud lenni az újonnan beköltöző számára, de ő ha bömbölteti a zenét, ahhoz joga van, hiszen a kapun belül saját kertjében, házában saját tulajdonában ne mondja meg senki sem, hogy hogyan éljen. Lábam előtt egy használt papír zsebkendő mintha vitatkozna egy fűcsoporttal és levendulák közösségével, arrébb egy sérült cigarettadoboz sajnáltatja magát. Azért büszkén hirdeti az Interspar méltóságteljes megjelenésével, hogy itt van a huszonegyedik század aki az egyén minden óhaját próbálja kiszolgálni, pöffeszkedő reklám táblája mindenki fölé emelkedve hirdeti és láttatni próbálja felsőbbrendűségét. Az Iparos utcában elsüvít egy személygépkocsi, majd a szabályt betartók is végig gurulnak, közben már a Lakatos utcában pattyogok, az eső is el áll. Örömmel fogad Kreischer Nelly a háza meleg szeretettel fogad be sok virág pontosabban szobanövények virulnak a gangon és a szobában is. Szeretet teljes burok borul rám, ami jól esik, most ebben a borongós bús januárban. Látogatásom célja, hogy megbeszéljük a Virág cukrászdában történő irodalmi délelőtt műsorát melynek a főszereplője Nelly lesz. Kényelmes székbe ültet a vendéglátóm, szemem a falon lévő festményeken ragad pár pillanatra, majd az asztalon lévő füzetek, dossziékat veszem észre. Kávéval, teával kínálna, de egyiket sem kérem, mivel most elsősorban vendéglátóm munkásságára akarok összpontosítani. Tudok már ezt azt életéről és alkotói tevékenységéről és most, hogy itt ülök vele szemben a lakásában amit eddig tudtam, hogy nagyszerűek versei, most az életterébe lépve érzem látom tárgyiasítva is művésziességét. Mutatja, hogy mely verseket szeretné, ha elhangzanának,és milyen sorrendbe, nagyon reméli, hogy Szigeti Eszter egyik megzenésített versével indulna a róla szóló irodalmi délelőtt. Elmondom neki, hogy mivel a Csuka Zoltán Olvasó Kör szervezi a műsort, pár szó elhangzik a József Attila díjas Csuka Zoltánról is, azért is mivel az idén lesz születésének 125. évfordulója. Vannak hasonlóságok is Csuka Zoltán és Kreischer Nelly életében, többek között az is, hogy ahol születtek, az a terület akkor Magyarországhoz tartozott, aztán a háborúk révén elcsatolták a területeket.
-Ha jól tudom, akkor Ungvár a születési helyed- mondom Nellynek.
-Így van ott születtem, édesapám Luboka jegyzője volt, édesanyám pedig Korláthelmecen volt postamester. Sajnos apámat mikor hároméves lettem elvesztettük, meghalt így anyám engem Szerencsre vitt a szüleihez, ő még visszament dolgozni, de 1945-ben egyre romlott a helyzet nemcsak Lubokán, hanem mindenütt, hiszen a háború borzalmait mindenütt lehetet érezni, így édesanyám is végleg Szerencsre jött. Közben anyám fiútestvére is családjával együtt Szerencsre költözött, ott, öt gyermek volt, én nagyon jól éreztem magam velük, akár a testvéreim lettek volna. Gut József nagyapám nagyon szeretet mindnyájunkat. Édesanyám itt is a postán dolgozott én pedig óvodába jártam. Emlékszem már akkor óvodásként örömmel vettem részt az ünnepi műsorokon az egyik mesejátékban én voltam a narrátor de szavalni is lelkesen álltam ki, hajoltam meg, szeretem szerepelni. Az iskolába járást, nagyon vártam, kíváncsian figyeltem az unokatestvéreimet, akik olvastak, írtak, számoltak. A számok bűvölete magával ragadott, igaz ehhez kellett egy olyan nagyszerű tanár is mint Arany Andrásné, Erzsike néni. A betűk a versek, mesék egy tündéri világot varázsoltak körém, oly annyira, hogy ötödik osztályos koromba már verseket írogattam. Most ahogy emlékezem, láttom magam előtt nagyszüleim házát, az iskolát igen csodálatos volt , ha bántott valami, kerestem egy csendes kis zugot és elkezdtem írni.
-Ezekből a gyermekkori versekből, maradtak meg?
-Tulajdonképpen -és mutat az asztalon lévő füzetekre-ezekben a füzetekben gimnazista koromban írt dolgaim lapulnak. A Bocskai István Gimnáziumba jártam 1957-1961 között. Nagyszerű tanáraim voltak akik bíztattak, bátorítottak bennünket. Kurucz László magyar szakos tanáromnak mutattam meg írásaimat. Valójában házi feladatnak kaptuk, hogy írjunk verset. Ezt fel kellett olvasni, engem nagyon megdícsért és vettem a bátorságot és megmutattam onnantól kezdve verseimet. Aztán már úgy kezdődött a magyar óra, hogy tanárom, megkért olvassam fel legújabb alkotásaimat. Aztán Kurucz László tanárom el került tőlünk, de Hajagos László aki jött helyette, osztálytársaimtól megtudta, hogy nálunk szokás, hogy én felolvasom írásaimat és ő elfogadta osztálytársaim kérését, így aztán nagyon jól éreztem magam a gimnáziumban. Közeledett az érettségi, egyik nap az igazgatónő jött be a magyar órára, mert tanárunknak el kellett menni valamilyen ügyet intézni. Az osztálytársaim az igazgatónőnek is elmondták, mi a szokás nálunk, nem nagy örömmel, de végül megengedte, hogy felolvassam legújabb verseimet. Ő egyáltalán nem lelkesítő szavakat mondott, érzelgősnek és egyáltalán nem a mai kor szellemének megfelelőnek jellemezte verseimet, teljesen elvette a kedvemet és onnantól kezdve többé nem olvastam fel alkotásaimat, igaz már pár hónap volt hátra, készültünk az érettségire.
-Az érettségi után, mi történt?
-Felvételiztem Debrecenbe magyarnyelv és néprajz szakra, sikerült, de mivel nem volt elég jelentkező, ezért a következő évben indították a szakot. Úgy gondoltam, addig nem várok azonnal elmentem dolgozni a postára, érettségivel felvettek. Szeptembertől viszont képesítés nélkül elmentem tanítani Megyaszóra az elsőtől a negyedikig összevont osztályt tanítottam ezek cigánygyermekek voltak. Közben az egri tanárképző főiskola levelező szakára felvettek matematika fizika szakra. Imádtam a matematikát és a tanítást is. 1962 szeptemberétől Bodrogkisfaludon tanítottam az ötödiktől a nyolcadik osztályig matematikát és fizikát, valamint olyan felnőtteket, dolgozókat akik nem fejezték be a nyolcadik osztályt. 1963-ban Szegedre kerültem és ott elsősorban a fizikát tanultam, majd 1964-ben férjhez mentem Budapestre kerültünk itt kaptunk lakást én pedig a Karikás Frigyes Általános Iskolában tanítottam a hatodik és nyolcadik osztályosokat matematikára és fizikára. 1965-ben megszületett első gyermekünk. Közben nagyon érdekelt a számítástechnika és eljártam tovább képzésekre, tanfolyamokra, az informatika, számítástechnika annyira lenyűgözött, annak ellenére, hogy szerettem a tanítást úgy gondoltam mivel hívtak ezért 1968 a Volán elektronika számítástechnika intézetbe mentem dolgozni. Megszerettem és imádtam a munkámat.
-Az írással mi lett, a gimnázium után lett folytatás, vagy a tanítás és a számítástechnikára lett fordítva minden idő?
-Folyamatosan írtam, csak nem rendszereztem mint gimnazista koromban így elég sok írásom elkallódott. Az tény a családra , a munkámra összpontosítottam elsősorban. 1973-ban megszületett második gyermekem, és 1974-ben lebénult édesanyám, így még több feladat hárult rám. Édesanyám ekkor mondta el, hogy Érdparkvárosban vásárolt megtakarított pénzéből telket, így aztán 1977-től belefogtunk egy családiház építésébe. Minden napnak meg volt a teendője, nem volt idő nyafogásra, sopánkodásra egyik feladatot a másik után kellett megoldani. Ez a feszített tempó rányomta a bélyegét a családi életünkre is, ekkor döntöttünk, úgy, hogy elválunk. Az élet nem nagyon kényeztetett el, sok teher nyomta egyszerre vállamat számomra kész „taposómalom” volt az élet: dolgoztam, gyerekeket neveltem egyedül. Beteg édesanyámat 22 évig ápoltam, volt férjemet pedig 15 évig gondoztam, annak ellenére, hogy elváltunk, mikor beteg lett segítettem. A temetések után Érdre költöztem, a saját építésű félkész nyaralómba. 1998-ban nyugdíjas lettem, és elkezdtem lelkesen kertészkedni, aki Érdparkvárosban él, tudja, hogy nem olyan egyszerű, hiszen a talaj az nem a legmegfelelőbb kertészkedésre. Így aztán először megpróbáltam feljavítani kertemnek a földjét, utána olvastam melyek azok a növények, gyümölcsfák, virágok amelyek megtudnak küzdeni ezzel az agyagos, köves talajjal. Sok energiát fektettem ebbe, bevallom mindezt örömmel tettem, így aztán ahogy teltek az évek egyre szebb lett a kertem, ha nem is olyan mesés lett, mint ahogy én azt megálmodtam, de az áldozatos kitartó munkámnak azért látszottak az eredményei. Gut József nagyapám szerettette meg velem a kertészkedést, Szerencsen nagyszüleim kertjében különböző fajtájú almafák voltak, különlegesízű szilvánk volt megpróbáltam megvalósítani a szerencsi emlékeimet. Imádom a virágokat is, a rózsákat, van krókusz vagyis több színben is sáfrányok, hóvirág, törpe írisz, tulipánok, orgona, aranyeső és japánbirs, és már most is kezdenek nyílni a téltemetők. Nyáron mikor megjöttem a munkából, és mindenből elegem volt, akkor az olajfa alatt lévő nyugágyba belesüppedtem és elkezdődött az újjászületésem a természet a fák, a madarak csivitelése kiemelt a mókuskerékből és szó szerint éreztem amint kimaszírozódik az idegfeszültség minden porcikámból. Sajnos az olajfa már annyira beteg volt, ki kellett vágnom, mert nem akartam, hogy a vihar döntse le és kárt tegyen a kidőlésével a kerítésbe. Elégedett voltam és a nyugdíjas éveimet csodaként fogadtam. Közben egyik alkalommal volt munkatársammal, Németh Andreával találkoztam és beszélgetésünk közepette, meghívott a Fényes Tollazatú irodalmi körbe, annak egy programjára, melynek éppen ő volt a moderátora. Nagyon jól éreztem magam és barátnőm volt munkatársam felolvasott egy verset, rám nézett és felém fordulta kérdezte, mondjam meg ki írta ezt a verset. Be kell vallanom, nem örültem a kérdésének, teljesen zavarba hozott, addig nagyon jól kimondottan élveztem ott lenni közöttük és jött a teljes leégés. Közben barátnőm elmosolyodott és nevetve mondta, ez volt az a vers amit te írtál, mikor még együtt dolgoztunk, én akkor elkértem tőled mert nagyon tetszett, azt hiszem, most be is bizonyítottam, hiszen azóta jó néhány év eltelt és mint láttod még azóta is őrzöm a versedet. Ekkor kimondhatatlanul jó érzés futott végig rajtam, és rendszeresen jártam minden összejövetelre, a tagok bátorítására újból elkezdtem írni, rendszerezni a verseimet. 2009 egy izgalmas, tevékeny mozgalmas, örömökkel teli utat jelölt ki a számomra. Szinte felsorolnom is nehéz, hogy hány irodalmi körbe kapcsolódtam be, hívtak meg és mindenütt biztattak, lelkesítettek az életem minden másodperce tartalommal töltődött meg, még betegnek is elfelejtettem lenni, mert mindig volt mit tennem és olyan dolgokat amelyeket szeretettel csináltam, örömmel és nem fáradtam el, hanem még jobban feltöltődtem, csodálatos lett innentől kezdve minden másodperce az életemnek. A verseket gondolataimat mindig azonnal leírtam ha vásárolni mentem, a táskámban mindig volt írószer és egy kis füzet és ha ott zümmögött a fejembe a verssor már írtam is le, bárhol voltam. Ezek lehet csak sorok voltak, aztán majd itthon tovább írtam. Mikor lett okos telefonom, onnantól még könnyebb lett a dolgom, mert csak rámondtam a gondolataimat, nem kell már papír és írószer sem. Az irodalmi körökbe való járás a boldogság egyik formája volt számomra.
-Arra kérlek, próbáld meg, felsorolni ezeket az irodalmi köröket?
-Sajnos most ez már nehéz számomra, pár évvel ezelőtt, akkor még pörgött az agyam, de próbáljuk meg. Ekkor Nelly behunyta szemét és lassan szép sorjába elkezdte mondani: Fényes Tollazat Irodalmi Köt, Krúdy Körbe, a Zilah Kávéházba, a Kláris Irodalmi Körbe, a Csepeli Irodalmi Körbe, a Rózsaművelődési Házba, Élhető Világ Kör, Budapesti Irka Kör, TAMA Irodalmi Kör, Holdudvar, Művészbarátok Egyesülete, Haiku Klub, a Rímkovácsok körébe, és Dedik János, Király Lajos, Kanizsa József, Csillag László biztatásaira elkezdtem írni a verseket. Az antológiákban megjelentek írásaim. Díjakat nyertem és köteteim jelentek meg. Publikáltam az Alföldi Tollforgatók az Ujjászületés lapjaiban. Mosolygó arccal, tágra nyílt szemekkel mesélt tovább, Szabó Aidával a Rímkovácsok körében találkoztam, ő egy elragadó kedves teremtés pillanatok alatt egymásra hangolódtunk és első látásra barátok lettünk, csak beszéltünk, beszéltünk és ő volt az aki magával vitt az érdi irodalmi körbe az IRKA közösségébe. Nagyon jól éreztem magam az érdiek társaságában Daróci Lajosné és Habos László szeretettel fogadtak, folyamatosan közölték verseimet az Érdi Irka irodalmi-kulturális folyóiratban. Közben öt könyvem jelent meg a: Nyitott könyv vagyok, Főnix, Barangolás, Meztelenül, Az utolsó stáció. Érden tagja lettem a Temesi Éva Irodalmi körnek is amely 2020-ban alakult meg Habos László alapítóval.
-Fotózol is, ha jól tudom?
Gyermekkoromtól fotózom, beleszerettem abba is de az igazi nagy lehetőségek a digitális fényképezőgépek megjelenésével adódtak. 63. születésnapomra gyermekeimtől számítógépet, internet lehetőséget és jó szoftvereket kaptam, azóta a fotóimból power point prezentációkat és fantázia-képeket is készítek. Szeretem a természetet, a természeti jelenségeket és az embereket megörökíteni. A Picassa nevű szoftverrel meg lehet jeleníteni, kigyűjteni egy-egy személy összes rögzített arcát, ezekből montázsokat készíteni. Többször próbáltam megfogalmazni, mi a fotó lényege írásaimban. Elkapni, megragadni és örök életűvé tenni a pillanatot, mikor egy bogár leszáll, egy pille pihen egy sziromlevélen, egy arcról sugárzik az átélés, egy kézmozdulat beszél. A növények, virágok különböző életfázisaikban, különböző napállásoknál, hőmérsékletnél más-más arcúak. És az emberi szemek, arcok kifejezései mi mindent fejeznek ki! Ezeket a pillanatokat igyekszem rögzíteni. Most jut eszembe, hogy a Montázsmagazin ennek szerkesztősége Kecskeméten van, nekik adtam ilyen hosszú interjút, de annak több mint tíz éve már. Aztán a 18.Kerületi Hírek szerkesztője Szabó László vele sokat beszélgettem a fotózásról és az általa szerkesztett lapban is jelentek meg írásaim, fotóim. Telik az idő és sajnos az idő telik sok gyógyszert szedek, most is be kell vennem, erre is oda kell figyelnem.
-Aztán, hogyan kezdődött az irodalmi műsorokról készült videók készítése?
-Az már csak úgy jött magától érthetően.
-Ha elfáradtál, tarthattunk pihenőt, vagy folytathatjuk máskor is a beszélgetést, de nagyon kiváncsi vagyok erre a tevékenységedre is. Komoly munkát, sőt anyagi befektetéssel is járt, hiszen ott van egy szoba, amit nem is tudom minek nevezzek, irodának, dolgozó szobának, ezt ennyivel nem tudod elintézni, hogy az csak úgy jött magától.
-Rendben, csak úgy gondoltam ezt úgysem érdekel senkit. De láttom rajtad, téged komolyan érdekel. A lényeg valóban az, hogy imádtam a munkámat, az informatikát, a számítógépet, a programokat, sőt a fotózást és a fotóshopozást ezért valóban egy szoba komoly műszaki berendezéssel van berendezve. Elhatároztam, ha már részt veszek az irodalmi műsorokon kiállítás megnyitókon, könyv bemutatókon, ha megengedik akkor én ezeket rögzíteném, és így kezdtem el készíteni videókat. Van honlapom, szóval mivel ilyen területen dolgoztam ez olyan érthető volt számomra és nagy megelégedésemre ezt örömmel fogadták az irodalmi körökbe meg a programokon. Több mint ötszáz olyan anyagom van, ahol műsorok vannak felvéve. A nyers anyagot itthon szépen megszerkesztettem, a technika mára már annyira fejlet, hogy mindent meg lehet csinálni és én ezt még élvezettel is készítettem. Az meg további erőt adott a munkámhoz, mikor láttam a csillogó szemeket, éreztem, hogy kézzel fogható örömöt okozok egy videó egy cd egy dvd elkészítésével. Ez számomra nem is munkának számított, hanem éreztem, hogy hasznos vagyok, elfogadnak és nem mellesleg megörökítettem, maradandóvá tettem csodás élményeket, sajnos már elég sokan távoztak közülünk, de mégis visszatudjuk nézni és olyankor az ember úgy érzi, hogy lám-lám itt van velünk a mi kedves írótársunk. Ezért csináltam és most is nagyon elégedett vagyok, hogy mindezt csináltam, a magam és mások örömére is.
Közben a dolgozó szobájába mentünk, – Ez 2009-től, mutat körbe az én csodavilágom lett. A falon a családi fotók mellett, Hudák Maja, Vincze Jutka és Tarnócziné Barabás Irén festményei, valamint saját alkotásai közül néhány csodálatos művészi fotó. Könyvespolc zsufolásig tele könyvekkel,- ezek mind olyan könyvek amelyek az irodalmi körök tagjainak a munkái, antológiák, melyekben nekem is vannak írásaim, valamint a pályázatokon díjat vagy helyezést elérteknek az alkotásaiból kiadott könyvek. Szeretem ezt a kis zugot, mikor leülök itt és semmit sem csinálok , csak ülök érzem, hogy megnyugszom, az itteni levegőnek is megnyugtató hatása van, most őszintén kell ennél több. Mikor itt ülök, érzem a barátaim közelségét bevillanak képek az irodalmi találkozóinkról, hát valahogy így élek.
Csodálom Ruszin Kornélia Natáliát vagyis Kreischer Nelly valójában mi is ő, költö, író, fotós, film készítő, kertész, informatikus, könyv szerkesztő, meghívók gyártója, közösségek kovásza, végül is egy ember, aki szereti embertársait még akkor is, ha azok nem mindig hálásak, őt nem az érdekli, hanem az alkotás öröme élteti és ő erről nemcsak beszél, hanem kézzel foghatóan végzi, mert hiszi az élet igazi értelme az ha megtalálom magamban azt, ami boldoggá tesz, és ez másoknak is erőt add, arra, hogy keresse és megtalálja élete értelmét. Mi az élet érteme feltehetjük ezt a kérdést, de erre nincs egy és csakis egy válasz. Az élet értelme az, amiben az egyén jól érzi magát úgy, hogy ezzel társait nem bántja meg, hanem ösztökéli példájával a másikat is a saját élménye megtalálására.
Kreischer Nelly munkássága amit tesz és tett a közösségért az több mint példaértékű, az több mint követendő, az egy életforma amely nem másolható, nem utánozható, mert mindnyájunknak van egy útja amely csak a miénk és ebben kell rátaláljunk arra az utánozhatatlanra, amelyet valójában mi hoztuk létre, úgy, hogy mások is gazdagodjanak, töltődjenek azáltal, hogy csak figyelik a mi vagy mások útját, útjait.
Érd, Lakatos utca 51 ott most áll egy ház teli történetekkel, a kert növényei fái, a felette elsuhanó felhők a Nap ahogy ránéz e kis pontra, a csillagok ahogy kacsintgatva jelzik, hogy itt egy ház teli történetekkel, nem is akármilyenekkel, itt van, nem mese, nem legenda, verssorok vezetnek iddáig, cd-kbe, dvd-kbe tömörítve, elektromos jelekbe rejtve sorsok.életek, mind itt vannak ebben az érdi házban a Lakatos utca 51-ben.
Feketegyarmati Sándor