Dr. Kubassek János emlékei

Dr. Kubassek János emlékei

Dr. Kubassek János a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára és az érdi Magyar Földrajzi Múzeum címzetes igazgatója volt a vendége a Csuka Zoltán Olvasó Körnek 2026.10.20-án délelőtt az érdi Katica cukrászdában. Szép számú hallgatóság gyűlt össze, mivel a beszélgetés témája a József Attila díjas Csuka Zoltán költő, irodalomszervező, műfordító volt, akit személyesen ismert a meghívott.
A Csuka Zoltán Olvasó Kör alapítója szokásához híven pár mondatban beszélt Csuka Zoltán munkásságáról, kiemelkedő műfordítói tevékenységéről az ő általa alapított, ebben az esztendőben 50 éves Jószomszédság Könyvtárat is megemlítette. Csuka Zoltán születésének 125. évfordulója van, és eszmeiségét a kulturális életben tett tevékenységét a béke iránti szeretetét hangsúlyozta. Nem az ellenségeskedésre, hanem a jószomszédságra, az együttműködésre van szüksége a nemzeteknek most is, mert ezeknek hiánya veszedelmes következményekkel járhat.
Az olvasókör alapítója a meghívott vendéget is röviden bemutatta, aki 1983-tól az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója, nyugdíjazásáig. 1985-ben a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok felelős kiadója, több száz tanulmány írója. Kubassek János geográfus, tudománytörténész és utazó, a Magyar Földrajzi Múzeum egykori igazgatója, jelenleg címzetes direktora. Kutatásai során hat kontinens117 országában fordult meg. Megörökítette magyar felfedezők nyomdokait Afrikától Ázsiáig és számos tudománytörténeti művet írt. Expedíciói és tanulmányútjai során olyan legendás magyar utazók útjait követte, mint Kőrösi Csoma Sándor, Almásy László és Teleki Sámuel, és előadásokat tartott különböző egyetemeken és múzeumokban világszerte. Kubassek János tudományos és ismeretterjesztő írásait, interjúit 17 nyelvre fordították le. Számos kitüntetés kitartó következetes munkásságának az eredménye – hangsúlyozta a Csuka Zoltán Olvasó Kör alapítója. Külön beszélt A Himalája magyar remetéje című könyvről, mivel az első oldalon Csuka Zoltán: Kőrösi Csoma Sándor című költeménye van és ezzel át is adta a szót a könyv szerzőjének.
Dr. Kubassek János professzor mondandóját azzal kezdte, hogy Balázs Dénes a Magyar Földrajzi Múzeum alapítójának a házában találkozott először Csuka Zoltánnal. Egy őszi esős nap volt, a Sárd utcában, ahol Csuka Zoltán és Balázs Dénes is lakott néhány háznyira egymástól. Csak gumicsizmában tudtak közlekedni, olyan nagy volt a sár, akkor még nem volt járda. Balázs Dénes bemutatott Csuka Zoltánnak, hogy ő egy fiatal debreceni egyetemista, akivel szervezik a Magyar Földrajzi Múzeum alapítását, működését. Csuka Zoltán nem tartózkodott sokáig, talán egy fél órát, mert határidőre kellett leadjon egy műfordítását, és látszott rajta, hogy izgul és el is ment. Balázs Dénes házában jó néhányszor találkoztam még vele. Délután öt óra elmúlt mikor megérkezett a költő, műfordító. Vilma néni a ház asszonya fogadta szeretettel és kérdezte, hogy éppen mit csinált.
-Kerestem – felelte a hangjából kihallatszott az irónia.
– Az jó dolog és mennyi pénzt kerestél? – ezt már Balázs Dénes kérdezte.
– Szó sincs pénzről, a gépelt kézirataimat kerestem – mosolyodott el Csuka Zoltán majd folytatta.
-Az íróasztalomon hagytam a gépelt lapokat rágyújtottam egy cigarettára, kinyitottam az ablakot és pillanatok alatt szétfújta a szél a sorban letett írásokat, azokat kerestem meg és sorrendbe pakoltam.
-Nálunk is van ablak és én is ki szoktam nyitni, de ha éppen irományaim vannak az asztalon, akkor rájuk teszek egy mészkődarabot.
-Nagyon kedves, jó emberek voltak, örömmel hallgattam őket mikor találkoztam velük. Balázs Dénes lakásán heti rendszerességgel megfordultam, nála beszéltük meg a feladatokat. Emlékezetes volt számomra az, amikor Balázs Dénesnél voltam és az asztalán lévő Magyar Nemzetben megjelent cikkre hívta fel a figyelmemet, melyet Szilágyi Ferenc írt az elfeledett Kőrösi Csoma Sándor szoborról, ha jól emlékszem 1983-ban. A cikk olvasása után Balázs Dénes a következőket mondta „Ezt a szobrot nem szabad tovább kallódni hagyni fel kell kutatni, meg kell találni! Tégy meg mindent azért, hogy Érdre kerülhessen! Ez mostantól az egyik fontos feladatod.” Ekkor toppant be Csuka Zoltán és ő is teljes szívvel támogatta az ügyet.
– Ez a fiatalember, képzeld már bejárta azt az utat, amit Csoma, sokat tud életútjáról tevékenységéről – mondta Balázs Dénes. Ekkor tudtam meg Csuka Zoltántól, hogy ő is írt egy verset melynek címe Kőrösi Csoma Sándor, amely 1934-ben a Protestáns Szemlében jelent meg. A költő nagy tisztelője Csomának és kijelentette, hogy azt a szobrot meg kell keresni és Érdre kell hozni. A vers csodálatos, amit írt Csuka Zoltán. Ő azonban a műfordításokra helyezte akkor a hangsúlyt. Amikor én megismertem, a délszláv irodalomból több mint száz művet fordított magyar nyelvre. Ez óriási teljesítmény. Koholt vádak alapján 15 év börtönre ítélték, amiből 5 évet le is töltött, de erről nem beszélt. Felesége, Schuber Edit mindig mindenben támogatta és hűségesen kitartott mellette. Aki hitelesen tud róla beszélni az Harmat Béla. Ő nagyon jól ismerte, hiszen mikor megalakult a Jószomszédság könyvtára, akkor ott ő lett a könyvtáros, és már előtte is bejáratos volt hozzá. Nagyon remélem, meg fogja írni személyes emlékeit Csuka Zoltánról. A bibliográfiáját már elkészítette, ha valaki, akkor ezt ő tudja legrészletesebben megírni. A Kőrösi Csoma Sándor szobrot a Magyar Földrajzi Múzeum udvarában még látta, de sajnos a szobor avatási ünnepséget már nem érte meg, mert 1984.március 23-án elhunyt. Akit részletesebben érdekel az érdi Kőrösi Csoma-szobor kálváriájának története azok elolvashatják A Himalája magyar remetéje című könyvben – jegyezte meg a könyv írója. Saját életútjáról, munkásságáról is beszélt Kubassek János. Gyermekkorában nagyszülei szerettették meg vele a mesekönyveket, Gulliver utazásait a hétmérföldes csizmában, valamint Anderssen, Grimm és Benedek Elek meséit. Keresztanyjától, Manyitól kapta a Robinson című könyvet. Ekkor nyolcéves volt. A könyvek lettek legjobb barátai. Szülei is támogatták és amikor lehetett gyerekkorában is gyakran kirándultak. Balázs Dénes könyveit már általános iskolás korában olvasta. Sajnos még matematika órán is emiatt kapott intőt. A szülei ezek után csak annyit kértek tőle, hogy tanórákon többé ne olvasson, figyeljen a tanárra. Mesélt kutatásairól, külföldi tanulmányi útjairól. A Magyar Földrajzi Múzeum alapítójáról Balázs Dénesről, az épületről, annak felújítási munkálatairól, a parkról, hogy hogyan népesült be Domonkos Béla érdi szobrász alkotásaival. Az első szobor – melyet Domonkos Béla készített – Teleki Sámuel szobra volt. Pénz nem volt, és művészi honoráriumot sem kért a szobrász csak az anyag árát és az öntési költségeket, de azt is csak részletekben tudták odaadni, mert az emberek adományaiból igen lassan gyűlt össze a pénz. A szobor elkészült, de a pénznek csak a fele gyűlt össze, és akkor volt iskolatársát, Vallus Gábort kereste fel, aki tagja volt a Magyar Vadászok Országos Szövetségének. Őt kérte meg, hogy – ha lehetséges – adakozzanak a vadászok, hogy a szobrot tudják kifizetni, hiszen akkor negyvenezer tagja volt a vadásztársaságnak. Pár nap múlva megérkezett a még hiányzó összeg. Újabb probléma merült fel, Teleki Sámuel gróf volt, s a pártállamban néhányan ezt a tényt kifogásolták. Végül az akkori tanácselnök, Pató Simon csak annyit kérdezett: rendes ember volt? Ha igen akkor felavatjuk a szobrot még akkor is, ha gróf! A szoboravatás után egy rádióriporter kereste meg, hogy Érden vannak utcák, ahol nincs járda, sőt még olyan részek is vannak, ahol nincs bevezetve a villany. Miért szoborra költik a pénzt? A múzeumigazgató elmondta, hogy adományokból készült a szobor, nem a város pénzéből és nem az állam pénzéből. Az érdi szobrász, Domonkos Béla úgy kezdett bele a munkába, hogy nem volt pénz. Így indult és kezdett kialakulni a szoborpark, ami mára Érd város egyik büszkesége. Kiemelte Domonkos Béla szobrász áldozatkészségét, valamint a sok-sok önzetlen ember adományát.
Édesapám szavai jutnak eszembe:” Mindig a kötelességek és a teljesítmények képezik a jogok és az igények alapját.” Ezt tanultam a szüleimtől és ezt láttam Balázs Dénestől is.
A Temesi Éva Irodalmi Kör tagja Kissné Lehoczky Gyöngyi a Lehoczky Irodalmi Szalon háziasszonya, édesapja Lehoczky Győző versét olvasta fel, melynek címe: Égtek a gyertyák…1956!
Ezzel megemlékeztek a jelenlévők a forradalom 70. évfordulójáról.
A hallgatóság nagy tapssal jutalmazta az előadást. Voltak, akik dedikáltatták könyveiket. Mindenki egyöntetűen kérte a szervezőt és előadót, hogyha lehetséges, szeretnék, ha tartana még Dr. Kubassek János ilyen színvonalas előadást.
Köszönet az érdi Katica cukrászda vezetőjének, Zsetkei Elvirának a hely biztosításáért és a szeretetteljes kiszolgálásért.

Feketegyarmati Sándor

Szólj hozzá!