SÍRKŐ HALIFAXBAN

Összes megtekintés: 356 

Októberben lesz 60 éve, hogy ott áll idegenben a sírkő. Az a hír érkezett felőle, hogy már ledózerolták ott a temetőt, a földig egyenlővé téve. Váratlanul bukkant fel a sírkő képe nemrég az interneten. Mégis megőrizték. Aki ott pihen, soha nem került haza azóta, mióta elment otthont találni magának, munkát, nyugalmat, és igazi otthont, ami itt sose adatott meg neki. Azokban a szigorú években álmodni se lehetett arról, hogy hazatérve viszontlássa hozzátartozóit. Könnyelműség volt olyan hosszú útra indulni, amilyet tervezett ott Halifaxban, de hát nem volt, aki ott igazán féltse. Társaságra vágyott, beszélgetésre, jó hangulatra, így elindult olyan városba, ahol Kanadába érkezésekor már szert tett néhány ismerősre, magyarokra és ottaniakra. De sose ért oda. Fáradtan elalhatott egy kis időre, ami elég volt ahhoz, hogy egy fa véget vessen az életének autózás közben. A műtőasztalon pár magyar szó villant még az eszébe: Fázom, hideg van. Élt 29 évet.
Vannak, akik még emlékeznek rá itthon. És csoda, hogy ott is megőrizték az emlékét. Köszönet érte.

 

Mikor utoljára találkoztam vele, egy otthonra vágyott. Neve nem látható itthon az 1953-ban végzett hallgatók névsorában.

dr. Ónody Magdolna

“SÍRKŐ HALIFAXBAN” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Köszönöm figyelmedet. Az illető kedves évfolyamtársunk volt. Annak idején többször írta levélben, visszaemlékezésben, hogy “úgy-e, nagyon jó élni!” M.

Szólj hozzá!