Ne légy hitetlen hanem hívő

Összes megtekintés: 132 

Hol kezdődik az hogy hiszek?
S mikor vagyok vallásos?
Ha hiszek attól jobb emberré válok?
Oly sok kérdés van a vallás körül és nem igazán találjuk rá a megfelelő választ.
Sajnos van néhány tévtanító, akik annyira félre magyarázzák a jó keresztény mivoltát, hogy akik épp a megtérés útjára léptek, azok teljesen elbizonytalanodnak és inkább visszahőkölnek, vagy válogatás nélkül mindent elhisznek!
A bibliában olvashatjuk, hogy aki a szentírás szavaiból csak egy sort is elvesz, vagy hozzátesz, az óriási bűnt követ el.
Sokan sokfélék vagyunk és sajnos a vallást is sokféleképpen valljuk, de a legrosszabb amikor olyan képet mutatunk egy új keresztény felé, ami már a túlzással is felér.
Mert nem attól leszünk jó keresztények, ha minket minden vasárnap a templomban ér, vagy a megszabott ünnepeket az utolsó betűig betartjuk, hanem inkább azt kéne belátnunk, hogy ha az ó ember mindig és újra visszatér lelkünkbe, akkor a szívünk nem fogadta be igazán Isten szeretetét.
Egy hitetlen nem a szóból ért, hanem a kegyelmi megtapasztalások hatására történik meg benne az igazi megtérés.

Filó Margó

“Ne légy hitetlen hanem hívő” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Drága Metta!
    A vallás kérdése igen érzékeny téma, főleg azok után, amit megéltünk a II. világháború során. A vallás elméletileg összefüggést kéne mutasson a hittel, ám a gyakorlatban nem mindig van így. A hit kérdése véleményem szerint elsősorban önmagunkról szól, a bennünk lévő erős, vagy gyenge lélekenergiáról, amit magunk felé érzékelünk. Bízunk a döntéseinkben, amik mások kárára nem érvényesíthetőek és hiszünk abban, hogy velünk sem tesz meg más olyat, ami kárunkra lehet. Csak, hogy az élet nem erről szól, hiszen a vallás nevében való gyilkolások a múltban ellentmondanak a keresztényi megnyilvánulásoknak, és az emberiesség ellen elkövetett számtalan megnyilvánulás, különféle felekezetek ellen, megkérdőjelezi a vallás / ok érvényességét. A “felsőbb hatalom” létezése, avagy nem léte mindig is foglalkoztatta az embert, nevezzük ezt Istennek, vagy bármi másnak, hiszen olyan jó elhinni, hogy van valaki, aki szeret, aki megvéd, aki erőt ad és a többi elvárás, amit egyébként csak is önmagad tudsz elérni és biztosítani másoknak is…

  2. Kedves Margó!
    Most jutott eszembe ez a rövid kis versike, gondoltam elküldöm.
    Nagyon sok szeretettel gratulálok írásaidhoz, nagyon jól és lényegre törően megragadják az élet legfontosabb történéseit.
    Üdvözlettel: gyöngyi

    Füle Lajos: Hit és vallás…
    A hit nem magyaráz,
    cselekszik, harcol, éltet…
    A vallás csigaház,
    mélyében nincsen élet.

    Füle Lajos (1925-2015), református költő,
    Ybl-díjas mérnök

    https://abekessegszigete.blogspot.com/2017/10/fule-lajos-hit-es-vallas.html

  3. Kedves Margit!
    Nagyon jó és lényegbevágó kérdéseket teszel fel már mindjárt az írásod elején!
    A Szentírás szerint: ” Az igaz ember pedig hitből (hit által) él” (Róma 1:17, Habakuk 2:4, Galata 3:11 )
    Jakab levelében olvashatunk arról, hogy az élő, igazi hit tettekben nyilvánul meg (Jakab 2: 14-26)
    Hívő vagy vallásos ember vagyok-e? Látszólag talán nincs különbség, a valóságban pedig mégis van.
    Úgy tudnám megragadni a különbséget, hogy a vallásos ember a saját erejéből próbál megjavulni, élni.
    Abban bízik, ahogyan Te is írtad, ha bizonyos cselekedeteket, “szertartásokat” megtesz, megtart, akkor üdvözül.
    A hívő ember nem bízik magában (lelki szegénység állapota), hanem Istenbe veti minden bizalmát és rábízza
    életét teljesen Megváltójára. Annyira átjárja az isteni önfeláldozó szeretet (Agapé), hogy ez meglátszik az életén,
    szokásai jó irányba változnak, jelleme tisztul, úgymond “kiábrázolódik” benne, rajta Krisztus.
    Igyekeztem rövid lenni és még egyszer megköszönni, hogy ezeket a valóban nagyon fontos kérdéseket felvetetted.
    Békés napokat kívánok. Szeretettel: gyöngyi❤️

Szólj hozzá!