Üres székek…

Üresek a székek… megannyi üresen álló szék jut eszembe…
…üres székek mindenütt… a lelátókon sötétkék műanyag ülések… nem koptatja őket több ezernyi szurkoló farmerbe bújtatott feneke… nem hullanak közéjük popcorn darabkák… nincs hangos GÓÓÓÓL felkiáltás, nincs ujjongó öröm, csak hideg sima elhagyatott felületek…
…üres székek a moziban… mélabúsan sorakoznak egymás mögött félkörívben, szürkeségben, nem kapcsolgatják a lámpákat fölöttük, nem szór szikrázó fénynyalábokat a vetítőgép, nem ropogtatnak tortilla chipset a rajtuk helyet foglalók… csend honol egy éve…mozdulatlanságba dermedt világunk…
…üresek a székek a stadionban… a több tízezer ember hűlt helye… fergeteges koncertek emléke, csodálatos előadók, frenetikus hangzás és látványvilág megfakult képei maradnak csak, melyekbe kapaszkodunk…
…üres székek a színházban… a bordó bársonykárpittal bevont székek várnak… csendben várnak… csodálatos előadások, színészi játékok, fantasztikus darabok, rendezések, ismert és ismeretlen színészek kiemelkedő alakításai… nincs taps és standovation… hosszú időre legördült a függöny…
…üres székek a kis kávézók aprócska asztalai mellett… üres tonett-ek, kis fotelek, pléddel letakart rattanok, kovácsoltvas szépségek, marhabőr-borítás és vidám színekben pompázó műanyagok… …csillogó króm, vagy kényelmes süppedős plüss, támlával vagy anélkül, babzsákon vagy sarokpadokon… magányos székek mindenütt… …nincs kávéillat, sem sütimorzsák… nincs csacsogás, szerelmes suttogások… nincs cappuccino, vagy méregerős expresso szürcsölgetés mellett elolvasott újságok… nem ülünk a teraszokon, nem cirógatja az arcunkat a tavaszi szél, miközben az utcai forgatagot pásztázzuk, érkezik e már a barátnőnk a megbeszélt délutáni baciare-ra… nincsenek meghitt éttermi vacsorák, különleges fogások, fine dining életérzés… nincs pizzázás a haverokkal, nincsenek baráti koktél-partyk és jóízű sörözések a Bajnokok Ligája döntő alatt… nincsenek sportesemények, nincs buli, nevetés, és önfeledtség… nincs fesztivál, százezrek szíve mikor egyszerre dobban…
…üresek a székek az iskolában, a padokra felfordítva, égnek meredő lábakkal várnak… …várnak a nyüzsgésre, a zsibongásra, a tanórák rendszerességére, a becsengetésre… …várnak… nincs krétapor, nincs osztálynapló, nincs jelenlét, nincs fizikai kontaktus…
…virtuális tér van, monitorok által két dimenzióba szűkült élettér…
…üresek a fitnesz klubok edzőpadjai… a fekete műbőr felületeken hónapok óta nem izzadt senki, a súlyokat nem emelték fel… rozsdásodnak az illesztések, és az ízületek… tunyulunk…
…kiüresedett színtelen életet élhetünk… a boldogságunk, az élményeink vesztek el…
… egyetlen szék nem üres… a tévé előtti, az étkezőasztal melletti, az íróasztal mögötti…
…székek, melyeken hónapok óta ülünk… az otthonunkban…

Ferencz Vicus

“Üres székek…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Nagyon szépen köszönöm Rozika hogy olvastál, a véleményed !😊

    Vigyázzatok magatokra nagyon nagyon !

    A helyzet nagyon rossz…. tényleg! Nem a híradásokból, nem a médiából, nem manipulációból.. saját bőrömön látom érzem… 😩😓😡

  2. Sajnos ez a valós, de egyben nyomasztó helyzet. És nem eldönthető egyértelműen, hogy ennyire zárni kell, vagy még jobban zárni kell. Nehéz elviselni. Köszönöm hogy olvashattam.
    Rozika🌹

  3. Kedves Gábor, jogos..nyilván akinek a vírus testközelből érinti érintette a családját vagy őnmagát, nem az üres székekkel van elfoglalva..
    ..de sok mindenkinek..a többségnek érinti a mindennapjait..nehéz így élni ilyen sokáig kilátások tervek nélkül bizonytalanságban..🙁
    ..köszönöm hogy olvastál..😊

  4. Kedves Rita!
    Köszönöm szépen véleményed, hozzászólásod,meglátásaid.. 🌼
    …jó lenne már vidámabb, optimista cikkeket írni, pozitív dolgokról, az élet szép oldaláról…de sajnos most annyira ez veszi körül az embereket, hogy folyamatosan ezek a gondolatok tolulnak előre…😢

  5. Remek cikkedet tetszéssel és egyetértéssel olvastam. Bizony ez van és egyre inkább, napról napra rosszabb a helyzet. A mentő szirénázó hangja, az egyre növekvő napi megtegedések, a kórházban ápoltak, a lélegeztető gépen levők és az elhalálozások száma. Nehéz, nagyon nehéz ez a riadt várakozás. Ráadásul még azt se tudjuk, hogy mindez meddig tart. De vége lesz, egyszer elmúlik ez is, csak nehéz kivárni és nem biztos, hogy mindannyian megéljük.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!