GONDOLATOK AZ ABIGÉLHEZ

Szomorú vagyok, hogy jó 10 év alatt ennyit változtak a szokások a Dóczi gimnáziumban és internátusban az Abigél kárára, ahogy az író emlékeiben éltek, mint ami a mi emlékünk az 1940-es évekből. Azt el kell hinnünk, hogy ő így élte meg a hétköznapokat. Legalábbis az olvasók és egyes kritikák azonosítják e regény helyszínét a debreceniével, ahol soha nem lakott az író az internátusban. Később Hódmezővásárhelyen élt és tanított, arról nekünk nem lehet tudomásunk, hogy ott ilyen barátságtalan épületben és körülmények között laktak-e a tanulók, ahogy akarattal ilyennek mutatták a regényről készült filmben. Mi a Dóczi internátusában tiszta, világos jó hálószobákban és tanulószobákban éltünk, nem pokróccal takaróztunk, hanem szép paplanokkal, nem volt egyen hálóingünk, hanem szebbnél szebb fehérneműt lehetett vásárolni akkor a boltokban és így utólag tudom értékelni szüleink gondoskodását, hogy mindezek beszerzését lehetővé tették számunkra.

Igaz, hogy a kertünk és udvarunk nem egy arborétum volt. Szobor sem volt benne. Egy-két tanárnő kivételével megértő és segítő személyek foglalkoztak velünk. Egy tanár kivételével szinte ugyanazok tanítottak bennünket is, mint akiket személy szerint azonosítani tudtunk a könyvben említett személyekkel. Ők valóban a Dócziban tanítottak. „Abigél” is, aki valóban jóindulatú ember volt, gyakran mesélt élvezetesen nekünk utazásairól, ami tanított tantárgyával összefüggött és kirándulásairól. Bennünk nem hagytak olyan nyomokat és elhangzott mondatokat, mint amiket a filmben hallottam kis megdöbbenéssel.
Süket maga? kérdezte az igazgató a filmben.
További mondatok, amelyek elhangzottak a filmben:
Nem sül ki a szeme?
Fogja be a száját!
Soha ilyen utálatos, fegyelmezetlen tanulóval nem találkoztam még!
Mi pedig szerencsére nem találkoztunk ilyen bántó és közönséges mondatokkal igazgatóinktól. A mi időnkben nem tanított bennünket diakonissza egyenruhában egyetlen tanárnő sem, bár természeténél fogva volt, aki hasonló, csendes természetű volt, mint a valamilyen rendben dolgozók.
A könyv írója a mi osztályunkban, a II.b-ben töltötte gyakorló idejét. Lendületes, szórakoztató előadó volt, nagy fantáziával áldotta meg a sors, ahogy később figyelemmel kísérhettem a beszámolóit a TV műsorokban. Emlékét megőrizték Debrecenben szinte úgy, mintha más értékes ember nem is élt volna a városban.

2021, március 18.

“GONDOLATOK AZ ABIGÉLHEZ” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Magdolna!

    Ráadásul vannak olyanok, akik a kor szellemének akarnak megfelelni. Ma nem divat jót írni a szocializmus előtti társadalom kiválóságairól. A papok “pedofilok”, az apácák kikezdenek a papokkal, a zárdában elnyomják a fiatalokat, stb., stb. Ezekre éhesek és szomjasak az emberek, nem arra, hogy igenis vannak olyan hívő emberek, akik szeretetből, szívjóságból teszik a dolguk, olyan papok, akik nem érintkeznek másokkal, apácák, akik az Úrnak szentelik az életük, de ezt a gyarló ember nem akarja elfogadni, mert annak örül, ha a másik is gyarló. A buta a butának. Az okos embert sokan utálják, ahogy a tehetségeset és a gazdagot is. Nem számít, hogy azért gazdag, mert dolgozott éjt-nappallá téve, hogy megvalósítsa az álmait. Kisszerűnek kell lenni! Másokra fröcsögni, másokat lehúzni és így emelkedni fel az “uborkafára”. Szánalmas.

    Szeretettel: Rita🌹

  2. Kedves Rita! Többször jót mosolyogtam már azon, hogy meg merted fogalmazni a gondolataimat helyettem. Ezek miatt igyekeztem a végére járni több témában is az igazságnak, Munkácsyval kapcsolatban és Petőfivel, több évtizedbe telt. Senkit nem akartam megbántani az addigi ismeretek miatt, én már rég nem sértődök meg, ha ezek miatt bántani akarnak engem. Nem én vagyok a fontos, hanem nagyjaink és az igazság. Az uram kitartó segítségének az autóutakban olyan szerencsém volt, hogy sok helyszínt felkerestünk, éltek még olyan emberek, akik találkoztak szereplőkkel, sok élő rokonnal tarthattam a kapcsolatot és nem utolsó sorban az egykori helyszínek közvetlen közelében éltem és élek. Köszönet. Magdolna

  3. Kedves Rita! Köszönöm megértésedet. Még vagyunk páran, akik ott laktunk az internátusban és a gimnáziumban tanultunk, vagy a tanítónőképzőben, mind Gryllus Vilmosné, a zenélő Gryllusok édesanyja, szép volt, okos és mérnök lett, a cukorgyár Kabán az ő munkái szerint működött. Csaknem minden elérhető író-olvasó találkozón ott voltam Szabó Magda tanárnővel való találkozásokon Debrecenben, pár levelet is váltottunk. Kedvesen írt, érdeklődött kislányom egészsége felől. De sose jött el az osztálytalálkozóinkra. Az egyik író-olvasó találkozón azt a kérést tették fel egykori tanítványai, döntse már el, hogy írásai, mint a Für Elise, életrajzi témák vagy kitalált történetek. A Te szavaiddal válaszolt, megbántódva, hogy “aki nem tanulta meg gimnazista korában, hogy mi az írói szabadság, magára vessen.” Aztán távozott. Nekem megvan az a rossz tulajdonságom, hogy az igazságot szeretem az emlékeimben is. Persze, kell egy kis csavar a könyvek szövegében, erre járnak a díjak. Fantáziája csodálatra méltó volt és a nagyvilág értékeinek ismerete. Emlékezzünk egykori tanóráira mi, régi tanítványai. Magdolna

  4. Kedves Magdolna!

    Sajnálom, hogy nem olvassák sokan az írásod. Nekem nagyon tetszik, megfogott az őszintesége. Sajnos ott van az írói szabadság, amivel aztán szépen félre lehet vezetni az emberiséget. Ma már ezt teszik sok történelmi alkotással, regénnyel, filmmel is. Nem is az a baj, hogy XY mit hogy értelmez, hanem az, amikor tényként ír le hazugságot, féligazságot, amit aztán az olvasó/néző készpénznek vesz.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!