Húsvét mostanában

Összes megtekintés: 168 

Húsvét alkalmából a vidéki tájakat jártam. Talán kerestem az „ősi „hagyomány nyomait, hátha még őrzi őket valaki.
Gyönyörűen sütött a nap, igaz a szél tuti széttépte volna a tojásfákat, ha azok fel lettek volna állítva, mint régen. De csak az óriásira nőtt füvet, gondozatlan háztájékot tépdeste a szél, mintha a rossz időjárásra válaszolva az emberek még az otthonukból sem óhajtottak volna előbújni. Vagy inkább csak féltek kijönni, hiszen nem lehet tudni, vajon nem valami rosszat dugott el az idei nyuszi még a bokor alatt is? Minden esetre szomorúan láttam, hogy a régi hagyománynak se híre se hamva már a magyar őshazánkban.
Azért mégis maradt egy kedves emlékem a mai napról, mert jártamban keltemben beleszaladtam egy rég nem látott kedves ismerősömbe, aki nem egy mai évjárat s még nagyon tud örülni egy régen látott barátnak. Invitált, hogy menjek be szerény, kedves otthonába, de én persze félve merészkedtem inkább csak fél lábbal megtisztelni nálam idősebb embertársamat. Boldog volt, hogy jött egy „vendég”, nem tojással s nem is sonkával kínált, hanem falta minden szavamat s folyamatosan marasztalt. Mosolyogva követett, lépten nyomon megölelt, régmúlt idő körbevett, kedves emlék felemelt.
Repült az ott töltött idő, rám pedig vártak a ház előtt s kicsit fájó volt otthagyni őt, aki a veszélyeztetett korban van. Kértem vigyázzon magára, ki tudja mikor látom újra s ő kedvesen csak annyit kérdezett, mikor jössz el újra?
Hazafelé haladva már nem is tojásfákat kerestem dacolva, inkább némán figyeltem az elsuhanó tájat s magamba fordulva csak egy viszlátra vágytam…

Filó Margit

“Húsvét mostanában” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Margit!
    Szomorkás Húsvétunk volt az idén is és tavaly is, sajnos mi is külön voltunk a távolság és a vírus miatt is.
    De remélem a legközelebbi már vidámabb lesz. Addig is békés napokat kívánok: gyöngyi

  2. Kadvas Margit!

    Tetszéssel olvastam múltba tekintő írásodat. A régi emlékek nyomán, már csak az ” óriásra nőtt füvet tépdesi ” a szél.
    Szeretettel gratulálok írásodhoz
    Magdi🥀

  3. Erdekes, ahogyan lejatszodik fejemben az irasod tortenese es ahogy hazafele elmerengtel, elmerengek most en is. Szeretem az effele irast es van is egy otletem. Sokaknak ugye megfelel egy ilyen rovid, attekintheto terjedelmu es konnyen emesztheto olvasmany. Mi lenne, ha azok szamara viszont, akik nem elik be ezzel es a kepsoroknak hosszabb fejmozit kivannanak, azok szamara lenne egy folytatas? Egy-ket oldal csupan, hol felelevenedhetne az esemenysor a vegso pontig.

Szólj hozzá!