VIRÁGKARNEVÁL 2014

Élőben még sose láttam. Emlékeimben úgy élt, hogy néhány remekmű elhaladt a képernyőn előttem méltóságteljes lassúsággal, megcsodálhattam azokat az alkotásokat, még a virágszirmokat is, amelyeknek a megnézésére időm jutott házi munka közben. Elhatároztam, hogy az idén szabadnapot engedélyezek magamnak és gyönyörködni fogok a felvonuló remekművekben. Valahogy eddig sose jutott eszembe, hogy a kocsik sorszámát nézzem, bár a műsorközvetítők be-be mondták és felhívták rá a figyelmet, talán valahogy úgy, mint a szépségkirálynő választásokon, hogy akinek ez a sorszámú kocsi tetszik, szavazzon erre és erre a számra. Most figyeltem, hátha még szavazni is akarok. Bár fogalmam sem volt, hogy lehet azt tenni innen a televízió mellől. Ez bizonyára az én figyelmetlenségem, egyszer mondhatták segítségül. Annyit már megjegyeztem, hogy az első (és talán a második?) kocsira nem lehet. Nem is kerestem a számát, elől vagy oldalt kellett volna? ma sem tudom. Nagy mozgást igénylő műsorok végeláthatatlan sora következett. Egyikről iskolás korunk tornavizsgája jutott eszembe, bár az nem a Nagytemplom előtt zajlott. Vagy az iskolaudvaron örültünk annak, hogy a tornacipőben könnyedén tudunk szaladni a kellemes júniusi napsütésben, vagy a Stadion nagy tere adott otthont szabad mozgásunknak. Ez a mutatvány majdnem annyira meglepett, mint mikor az egyik zenés műsor alatt a Kossuth szobor tetején ülő fiatalt láttam. Az jutott eszembe, hogy egykori iskola igazgatónk, vagy talán az osztályfőnöknőnk is ilyen esetben azt mondta volna a diákjának: Holnaptól kezdve nem kell többet ebbe az iskolába jönnöd, kedves. ( Osztályfőnöknőnknél ez a kedves szó volt talán a leginkább elmarasztaló jelentőségű). Lehet, hogy rosszul emlékeztem, de talán eddig a Bika szállóhoz közeli részen vonultak a kocsik. A mostaniak sorrendjére nem emlékszem. Láttam a csupa fehér virágból álló Kölcsey témájú alkotást, szép volt, de így képernyőn keresztül nem tűnt drámaian megragadónak. A sok látni és hallani való közben feltűnt a Piac utca 10. számú ház elől lassan vonulgatva egy drappos színű kocsi, a témára valahogy nem figyelhettem eléggé, a számot próbáltam keresni rajta. Nem sikerült rátalálni. Megállt a Püspöki palotához közel a Szent Lászlót ábrázoló autó. Nagyon büszke voltam rá most is, mint történelem tanulásaink közepette. Egy igazi férfi, akinek ereje, hite van, talán szerencséje is, nem véres háborúk, évszámok és helyszínek kötődnek a nevéhez, hanem a nép szeretetét és tiszteletét kifejező történetek. Jó volt hallani a kísérő szöveget is. Egykor a gyerekek által fogyasztott reggeli kávé csomagolásában voltak kis összefoglaló leírások színes képekkel azokról az eseményekről, amelyekről minden gyereknek illett valamennyit tudni. Nem szörnyek, dinoszauruszok és földönkívüliek voltak az érdeklődéseink központjában. Telt az idő és én még vártam, hogy láthatok sok szép virágot elvonulni a szemem előtt. A látott műsorokat egy alkalommal szívesen megnézném a nem létező Latinovics színházban esetleg, legalábbis hármat vagy négyet belőlük, egy más alkalommal. Végre feltűnt az Egyetem kocsija, ha jól jegyeztem meg. A répa mese megjelenítése aranyos volt, de leginkább a kis egér figurája maradt meg bennem. Igen, sok ilyen kis egér adja az életét azért, hogy mi jó gyógyszereket kaphassunk és egészségesek maradjunk. Végül feltűnt egy fergeteges mozgású csoport, akik igazi életet varázsoltak a képernyőre. A Hajdú táncegyüttes fiataljai. Nem vagyok nagy csodálója a népi táncoknak, de ez most jól esett. Igazi mozdulatok, ismerősek, a mieink tánca.
Este telefonált az egyik barátnőm, ő közelről látta a virágkarneválon felvonult alkotásokat. Meghatóan szépnek találta a győztes művet. Örültem neki. Főleg azért, mert a véletlen folytán megismerhettem az álmosdi polgármester úr eddigi hozzáállását a helyi értékek megőrzéséhez, megtartásához. Egy szép könyvet is kiadott ezekről. Tiszteletet érdemelnek a virágok gondozói, őrzői is. Így kellene hozzáállni mindenkinek a saját környezetéhez.

Ónody Magdolna

 

 

“VIRÁGKARNEVÁL 2014” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Ott nőttem fel, gyerekként már reggel a házunk előtt a Bethlen utcán vonultak, csodálatos emlék még ma is. Köszönöm hogy felidézted 🙂

Szólj hozzá!