Mi lenne ha…?

Összes megtekintés: 278 

Felkelünk nap mint nap, tesszük a dolgunkat, sírunk, nevetünk, szeretünk, élünk… és közben sokkolva nézzük mi történik körülöttünk. Csendesen ingatva a fejemet csak annyit kérdeznék csendesen:
Mi lenne, ha – megpróbálnánk gondolkodó emberként élni?
Mi lenne, ha – az élet pillanatai közül nem csak a rosszakat látnánk meg?
Mi lenne, ha – elfelejtenénk azt, hogy ki milyen bőrszínű, végzettségű, nemi irányultságú?
Mi lenne, ha – kizárnánk végre az életünkből a mocskolódást, gáncsoskodást, áskálódást?
Mi lenne, ha – nem az izmusok és a média szabná meg a gondolkodásunkat?
Mi lenne, ha – azt néznénk hogyan segíthetünk másokon?
Mi lenne, ha – nem a múlton rágódnánk, hanem a jövőnket építenénk?
Mi lenne, ha – önállóan gondolkodnánk és nem a ránk erőltetett kliséket szajkóznánk?
Mi lenne, ha – élveznénk az életünk minden pillanatát, nem csak a túlélésre játszva átszenvednénk?
Mi lenne, ha… – Ha emberként néznénk végre egymásra?
Mert az élet nem fekete és fehér, nem szirupos lányregény vagy horrorsztori.
Minden nap más és más és minden nap egy új esély arra, hogy jobbá tegyük a világot.
Azt mondod, ez csak utópia?
Biztos?
Ha nem tőlünk, akkor mitől lesz jobb minden körülöttünk?
Mi hozhat változást? A pénz, a technológia fejlődése, vagy az emberséges gondolkodás?
Az élet tele van a legkülönbözőbb emberekkel. Akad köztük okos, buta, egészen ostoba, mulatságos és unalmas is. Sokféle emberből áll össze a világ, de a maga módján mindenki egyéniség, még ha első pillanatban nem is tűnik annak.
Ha hajlandó vagy megállni egy percre a mai életnek nevezett kesze-kusza körforgásban, talán végre kinyílik a szemed és rácsodálkozol arra, hogy mi az értelme igazán annak, amit ÉLET-nek nevezünk!
Mert ez, ami most körülvesz minket elárulom neked, nem az!
De a remény még él. Tegyünk róla, hogy ne vesszen el végleg…

Bakos József

“Mi lenne ha…?” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Gratulálok az írásodhoz! Mindegyik mi lenne ha…kérdésed telitalálat. Még otthon, vagy egyedül tudjuk is mind, hogy a rájuk adott igenlő válasz esetén minőségi változás következhetne be mindannyiunk életében. Aztán ahogy kilépünk a többiek közé, telnek az órák, a napok, jönnek a bosszúságok, keserűségek, félreértések, másoktól ért támadások, kenyérharc, irigység, megéri-e nekem, stb. Mégis ezt emelném ki: “Minden nap más és más és minden nap egy új esély arra, hogy jobbá tegyük a világot.” Vagyis soha nincs késő! Köszönöm, hogy olvashattam!

    vargaerzsebet0222

  2. A még meglévő erőforrásainkra nagyon vigyáznunk kell. A pozitív gondolkodás mellé, közvetlenül építsünk fel a felsoroltakhoz tartozó olyan pozitiv szavakat amelyek ma is élőek, és az egymástól való távolságtartás sem tudta bennünk megszüntetni. Ilyenekre gondolok: kommunikáció, együttműködés, bátorság, hit, alkotás, szabadság, természetjárás, szeretet, stb… és ezek szerint élnénk. A “mi lenne ha -azt néznénk hogyan segíthetnénk másokon?” Nagyon fontos kérdés az életünkben. Ennek a hiányát sürgősen fel kell oldani, mert sajnos az elszigeteltség miatt a gyakorlása szinte lehetetlenné vált. Bízom benne, hogy nem haladunk el egymás mellett szótlanul, hanem felülkerekedik bennünk a “ma neked, holnap nekem” szólás abban az értelemben, rádöbbenjünk, bárkivel megtörténhet, hogy segítségre szorul. Összefoglalva a felsorolt kérdéseket átéltük, létező volt, hát tegyünk róla és gyakoroljuk annak a végrehajtását. Szebb lesz tőle az ” Életünk”. Szeretettel gratulálok, Zsófia.

  3. Kedves Józsi!

    Sokkal jobb lehetne a világ, ha az emberek megpróbálnák a jót látni, nem csak a rosszat, elfelejtenék a gyűlölködést, haragot.
    Szeretettel gratulálok írásodhoz.
    Magdi

  4. Kedves Gyöngyi, Márton, Rita!
    Köszönöm, hogy olvastátok az írásomat.
    Mindaz amit leírtam, már a Covid előtt is így volt, a vírus csak mégjobban ráerősített.
    Én próbálok optimista maradni és bízom az emberekben. Remélem felébrednek egy félresikerült Csipkerózsika álomból.
    És remélem ennek a vírushelyzetnek is vége lesz mostmár.
    József

  5. “Mi lenne, ha – nem az izmusok és a média szabná meg a gondolkodásunkat?”

    Ez különösen is jó lenne, hiszen nem gondolkodhatunk másképp, mint ahogy a fősodor ezt elvárja tőlünk. A többivel is egyetértek. Az úgynevezett “másokat” nem bántja senki, ha nem provokálnak, de ez csak a személyes véleményem, gondolom, hogy nekem is lehet, talán.

    Szeretettel: Rita

    💐

  6. Igen, jó lenne ! Sajnos sokan vannak, akik csak a rosszat látják ebben a helyzetben, ami tényleg nagyon rossz és egyre elviselhetetlenebb, de pl hozott néhány új dolgot is , mint pl. online oktatás, home-office , online kereskedelem fellendülése .. Meg kell próbálni kihozni belőle a legjobbat, ami tőlünk telik. Mi, néhány római magyar( kis csoport 7-10 fő) minden hónapban szoktunk találkozni a Római Magyar Akadémián vagy más helyen összejönni, megbeszélni valami témát, vagy csak kávézni egyet. De amióta nem lehet találkozni (itt szigorúbbak az ellenőrzések) vagy a Skype-on, vagy a Zoom program segitségével tartjuk ezeket a találkozókat. Én a lányommal is Így tartom a kapcsolatot amióta országhatárok és covid szabályok választanak el bennünket egymástól. És sokat írok, publikáltam (gina fodor néven) , amit biztosan megtettem volna covid nélkül is, de lényegesen lassabban, mert nem lett volna rá ennyi időm. Tehát hajrá, kedves Mindenki, pozitivan előre, mert el fog jönni az a nap, amikor végre fellélegezhetünk szabadon. Gy

Szólj hozzá!