Mit tehet, mit tegyen az ember önmagában, önmagával és a világgal. Elgondolkodtam. A választ tetteivel, cselekedeteivel adja meg, az aki töprenget már saját életútján. Vannak emberek akik teszik a dolgukat, következetesen haladnak. Hevesi Mónár József doktor úrral Nagyzerinden találkoztam a Zerindi Olosz Lajos Irodalmi Kör összejövetelén. Beszélgettünk, tudtam róla, hogy háziorvos, és ír verseket, szereti az irodalmat, és Csanádi János a Zerindi Olosz Lajos Irodalmi Kör elnöke mindig meghívta, ő ha tehette részt vett örömmel a programokon, de nem volt olyan egyszerű eljönnie Seprősről, mert akkor éppen ott teljesített szolgálatot. Idősebb volt nálam, elismert orvos, versei jelentek meg romániai magyar lapoknál. Találkozásainkon mindig kifejtette örül annak, hogy vannak fiatalok akiket érdekel az irodalom, a szülőfalu kulturális élete, hagyományai, szokásai és történelmi múltja. Sajnos mindig rohant, így személyesen tőle saját irodalmi tevékenységéről keveset tudtam. Elkerültem Feketegyarmatról, ő pedig a doktor úr oda került Nagyzerind és Feketegyarmat körzeti orvosa lett. Látogatóban voltam Kolozs Róza nénémnél, és a doktor úr éppen jött ellenőrzésre, hogy hogyan is van az egészségi állapota, használ-e az általa javasolt Béres-csepp, mert remélte, hogy sikerült vinnem. Nagy örömmel öleltük meg egymást, és most végre ő mesélt, hogy mi mindent csinál aztán Olosz Lajos költőről beszéltünk, egy emléktáblát akar arra a házra tenni, ahol gyerekeskedett a költő, majd a Gyulán élő Simonyi Imre költőről mesélt, elhatározta Simonyifalván a házat ahol született a költő azt közkinccsé kell tenni. Beszélgetésünk közbe kiderült, hogy Nagyszalontán az Arany János Középiskolában érettségizett, akárcsak én, csak én 1966-ban még csak hat éves voltam. Első írása a Korunkban jelent meg, 1964-ben méghozzá díjnyertes diákpályázóként. Mikor Marosvásárhelyen orvostanhallgató volt a helyi és bukaresti lapokban írt rendszeresen. Ágyán nevelkedett, és már gyermekkorában érdekelte kisfalujának történelme ,a második világháború után született 1948.május ötödikén és a falubelijei történeteit figyelmesen hallgatta. Szeretet az ágyai erdőben csatangolni gyerekként, ezért néha még büntetést is kapott, mert vadmacska vadászat közben László főherceg itt sebesült meg, majd halt bele sebei ugyanis üszkösödni kezdtek mire orvosok kezei közé került. Az ágyai erdőben egy kápolna épült, és Mária Dorottya, László főherceg húga egy festményen örökítette meg testvére halálát. Aztán Olosz Lajos költőt is ismerte, majd szülőfaluja múltjának feltárása közepette ,olyan dokumentumokra bukkant, hogy Szabó Magda írónő családja kötődik Ágyához. Erről, hogy megbizonyosodjon levelet írt az írónőnek, aki 1982.március 30-án levelében elismerte, hogy családja Ágyát mindig számon tartotta. Mikor kezébe kapta orvosi diplomáját első munkahelye jó messze volt szülőföldjétől Moldvába került, jó néhány év után Seprősre került ez már úgymond közel volt szülőfalujához, de az akkori útviszonyok között nem volt könnyű a közlekedés. Seprősön is munkája mellett kutakodott és a Czárán családra bukkan, akik Gyergyóból kerültek Seprősre, idős Czárán János 200 forintot adományozott a szárhegyi kolostornak, ez gyergyói kötése utolsó szálát jelentette. Hevesi Mónár József míg Seprősön volt, megtalálta a seprősi iskola alapító iratát amelyből kiderül , hogy Tivadar a Czárán család egyik tagja 1883-ban 17.000forintot adományozott a seprősi iskola építésére, és azt is kikötötte, hogy az iskola bármilyen vallású és ajkú gyermek tan-és beírási mentességet élvez, csak járjon iskolába. Czárán Gyula a nagy természetjáró 1847-ben Seprősön születik, elemi iskolái elvégzése után, az Aradi Minorita Gimnáziumban folytatja tanulmányait 1866-ig, majd Pozsonyban tanul és jogot tanul Budapesten, később Bécsben. A már magyar, román, német nyelv mellett megtanul franciául, olaszul és a zeneművészet iránt érdeklődik, mindezt a Siska-Szabó Zoltán által szerkesztett és 2002-ben és az Alma Mater Alapítvány Arad által román és magyar nyelvű kiadványból tudom. Czárán Gyulát a Magyar Kárpát Egyesület 1886-ban megválasztja rendes tagjának, ebben az időszakban lesz a Királyi Magyar Természettudományi Társulat tagja. Czárán Gyula a Fekete-Körös észak-bihari forrásának feltárója, a Galbina szoros, a pádisi fennsík búvópatakjai, a Révi cseppkőbarlang, talán a legérdekesebb természeti képződmény a Bihari-kapu, egy beszakadt barlang része, a Nagy Phaneon vízesés látványosságai mind neki köszönhetők, hogy láthatjuk, csodálhatjuk. 1906.01.05-én rosszul lett és meghal. Természet szerető, természetvédő, mint írja Siska-Szabó Zoltán:”Tapossuk az ösvényeit, hogy ne nőhessék be a feledés gyomjai!” Az első lépéseket, mikor Seprősön volt orvos Hevesi Mónár József akkor tette meg az irányba, hogy azóta többen is érdeklődnek Czárán Gyula életének munkássága után. Hevesi Mónár József mikor kezet rázott velem, mindig hozzá tette aztán ne feledd szülőföldedet, mindig mindent úgy tegyél, hoz ne szégyenkezzünk miattad. Sajnos ő már elment 2015 november 17-én, 67 évesen, szükség lett volna még rá nagyon sok mindent elindított, sínre tett, néha saját költségén, de őt elsősorban az érdekelte, hogy nyoma maradjon a múltnak, ne tűnjenek el azok a kövületekké öregedett emlékek, történetek, tettek, melyet a közösségért a jobb jövő az igaz barátság megerősödéséért tettek őseink. Hevesi Mónár József a Szabó Magda Társaság és a Habsburg László Páneurópai Társaság Alapító tagja, regionális Simonyi Társaság elnökeként a Regionális Simonyi Napok szervezője, a Simonyiak Házának ötletgazdája, MÚRE és MÚOAZ tagja volt. Folyamatosan szervez, amint van rá lehetőség, nyüzsög-mozog jó értelemben és minden történelmi, irodalmi, képzőművészeti népi hagyomány kulturális morzsát a jövő nemzedéke számára begyűjt ami a látóterébe kerül. Simonyi eredeti nevén Szmola Imre , József Attila díjas költő munkáságának ismertetéséért mindent megmozgat, ha már egyszer Simonyifalván született úgy gondolta becsületbeli kötelesség az utókornak tisztelni Simonyi Imre emlékét. Létrehozták a Simonyi díjat az elsőt 2002-ben Szabó Magda írónőnek adták át, majd ebben a díjban részesültek még Beke György, Bodor Pál, Szűcs Géza, L Simon László minden díj átadón személyesen ott volt Hevesi Mónár József hiszen az ő ötlete , álma valósult meg, ezzel. A Simonyi-díj létrehozásában az Aradon élő Böszörményi Zoltán 1000 dollárral járult hozzá, első kötete a bukaresti Litera kiadónál jelent meg Örvényszárnyon címmel 1979-ben. Azóta egy regényes életutat futott be, József Attila díjas költő, az Irodalmi Jelen alapítója és több oldalon keresztül lehet sorolni, hogy mi mindent tett a kulturális és az irodalmi életért. Hevesi Mónár József vele is készített interjút és bevonta a Simonyi Imre költő ismertebbé tételébe valamint a Simonyi Imre díj alapításába is. Böszörményi Zoltán mindezt örömmel vállalta, számos verses kötete, regényei az irodalmi élet szervezésében való munkássága, a Romániában lévő szórvány magyarokért tett szolgálatai megtartották embernek, földön járó, gyakorlatiason segítő és nemcsak nagy szavakban melengető szavakat puffogtató, ígérgető, ő a cselekvő, támogató, és megközelíthető ember. Hevesi Mónár József aki orvos, de ír verseket, és mindent felkutat ami a magyarsággal kapcsolatos, szervezi az irodalmi életet, nem hagyja elfeledni azokat akik értéket teremtettek, még ha egy porszemnyit is, ő nyilvántartja és újból és újból beviszi a köztudatba őket, 2015-ben távozásával űrt hagyott maga után. Május ötödikén lenne 73 éves Hevesi Mónár József, orvos, közíró, költő, emlékezzem rá, mert megérdemli.
Kiss Sándor