MOST BÚCSÚZUNK… BALLAG MÁR A VÉN DIÁK

MOST BÚCSÚZUNK…
BALLAG MÁR A VÉN DIÁK

„Most búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt.” „Ballag már a vén diák.” „Gaudeamus igitur.” Énekelik a diákok május elején ismét. Eljött az idő, amikor a vén diákoknak menniük kell szeretett középiskolájukból. Elhagyják az alma matert, amelyhez rengeteg élmény kötődik, jó és rossz, kellemes és kellemetlen egyaránt.
A ballagáskor azonban a fájó emlékek is megszépülnek. Lányok, fiúk kéz a kézben, tanáraikkal együtt körbejárják az oktatási intézmény öreg falait. A még néhány évig az iskolában maradó társaik sorfala között ballagva átveszik a szebbnél szebb virágcsokrokat, az ajándékokat.
Elindulnak a csupa nagybetűs életbe. Még teli hittel és lelkesedéssel. Ezt kell megtartaniuk az elkövetkezendőkben is, hogy ne érje őket kudarc és csalódás.
Lelkükben meg kell maradniuk örökkön örökké nemes, szabadlelkű, törekvő diáknak. Olyan öregdiáknak, aki sohasem felejti el, hogy mit is kapott elbocsájtó iskolájától.
Most búcsúznak, várja őket az érettségi, az egyetemi, főiskolai felvételi vizsga, a munka.
Most ünnepelnek, azután pedig jönnek a dolgos hétköznapok.

CSATÓ JÓZSEF