MAGYAR SÍROK A CSENDES ÓCEÁNBAN
Egy helyen dolgoztunk Palival, én mint csak beosztott, jelentéktelen negyedéves. Palit először első éves koromban láttam az ebédlőben, ő már ötödéves volt akkor. Négy hasonló korú barátjával beszélgettek jó hangulatban, belehallgatni se mertem volna a szövegekbe. Később se váltottunk soha egy szót se, mint később kiderült, ő is csak valami zöld blúz színére emlékezett velem kapcsolatban. Tudtuk, hogy a betegekre különös gondja van, délutánonként is visszament egy-egy beteghez, beszélgetni esetleg eddig még nem említett problémái miatt. Azzal tréfálkoztak a kollégák, hogy ilyenkor gyóntatja a betegeket. De így utólag tudom, ez sokszor segíthetett a bajok felderítésében.
Katit kétszer vette feleségül, válás után újra összekötötték életüket. Mint értelmes, törekvő ember, szeretett volna előadást tartani egy bécsi kongresszuson, de erre semmi lehetőség nem adódott az akkori időkben. Ez nagyon elkeserítette őket, hogy ilyen célból sehova nem lehetett kikerülni az országhatáron kívülre. Úgy döntöttek, hogy amint lehetőség adódik erre, itt hagyják a munkahelyüket, természetesen az országot is.
Kedves évfolyamtársnőm említette, hogy ő járt néha nővérével a cukrászdába, ahol Pali zongorázott, mint vendég. Szívesen hallgatták, de személyesen már régről ismerték egymást. Kati osztálytársam meg arról beszélt, hogy a bátyja levelezik egykori barátjával, Palival, gondoltam, elkérem tőle az e-mail címet, válthatnának levelet Valikával régi emlékekről. Aztán valahogy rám maradt ez a levelezés. Küldtem képeket, híreket mindkettőnk által szeretett Debrecenünkről, aminek nagyon örült. Kaptam tőle régi szép képet az Andaházi intézetről, ahol egykor apám is lakott diák korában. Én küldtem kedvenc házamról, amit én kockacukornak hívtam, kiderült, hogy ők meg annak szomszédságában laktak egykor. Próbanyomatot csináltattam Séták Debrecenben című könyvemről, ami szintén tetszett neki. Egy kollégám, akinek kiadója volt, elvállata a könyv további kinyomtatását, ehhez küldött Pali anyagi támogatást azzal a kéréssel, hogy kapjon a könyvből kedves iskolája és a szülőfaluja. Így vettem fel a kapcsolatot a szülőfalu polgármesterével, tovább ők tartották a kapcsolatot egymással. Oda is küldött ajándékba egy összeget a falu szépítésére.
Ausztráliában telepedtek le, egy kicsi kertű házban. A felesége, Kati aztán beteg lett. Hamvait a Csendes óceánba szórták kívánsága szerint.
Pali pár évig egyedül lakott a házban. Időnként találkoztak magyar barátaikkal, zongorázott nekik magyar dalokat, ez kötötte őket össze a múlttal. Ha jól tudom, a gyémántdiploma átvételére jött haza az egyetemre, több utat nem tervezett. Rászánta magát, hogy feladja az önálló életet, egy otthonba költözött. Csodáltam latin nyelvtan tudását, hibátlan memóriáját. Ritkán jelentkezett telefonon, természetesen hibátlan magyarsággal beszélt. Sok évi levélváltás után írta, hogy fárasztja az írás, nem elég jól és könnyen gondolkozik. És e májusban kaptam barátaitól a szomorú hírt, hogy egy napi nagy fájdalom után feladta a szervezete. Egyetlen fiuk, aki felnőtt korában is állandó gondoskodásra szorul, egyedül maradt egy másik otthonban.
Pali hamvai a jövő szerdai búcsúztató után szintén a Csendes óceánba kerülnek.
Ónody Magdolna
Kedves Kitti! E-mail címedet nem őrizte meg a gép. Néhány szólás-mondást én is összeírta, de kaptam “kölcsön” rengeteget. Ha elküldöd címedet, továbbítom. e-mail: onodymagdolna@gmail.com
Kedves Magdolna! Megnéztem Kotricz Tünde képeit, találtam a Hortobágyról is párat, csak éppen a kis tavasat nem. Viszont élmény volt nézegetni a képeket, nem ismertem ezt a fotós hölgyet. Köszönöm.
Kedves Kitti! Szerettem volna elküldeni Kotricz Tünde hortobágyi képeiből azt, amelyik egy kis tavat ábrázol talán a sok zöld között. Ha tudod, nézd meg és gondolj rám. Szép kép
Kedves Kitti! Igyekszem összeírni. Most azon vagyok, hogy megtaláljak a gépemen egy Arany idézetet, ami arról szól, hogy írjuk meg, ami eszünkbe jut, talán jó lesz valamire az utókornak. Olyan rendetlenség van a gépemen a 21 könyvem anyagával, hogy nehéz megtalálni bármit. Meg eltűnnek anyagok, torzulnak a képek, már fáj a szemem a kereséstől. Magdolna
Kedves Magdolna! Érdekelne még mi minden kötődik bizonyos napokhoz. Mint például az első befőtt kinyitása… Írnál erről is egy cikket? Izgalmas téma, és ma már sokan elfeledték, vagy mint én, soha nem is tudták. Az Alföld szépsége engem is lenyűgöz már, pedig hegyeket kedvelő vagyok. 🙂 Mégis mennyire meg tudja magát kedveltetni ez a táj!
Szeretettel olvastam soraidat.
kit
A búcsúztatás alkalmakor az asztalon egy szép piros-fehér-zöld csokor virág volt. Bevallom, kicsit megkönnyeztem. Rémes lehet egy életet leélni idegenben, és milyen sokan vannak szerte a világban! Az este akadt véletlenül elém egy írás, magyarok Kanadában. Rengetegen voltak az 1920-as években fényképekkel együtt megemlékezve róluk. El nem tudom képzelni, hogy lehet így élni? Én csak az Alföldre vágyom vissza, legalább emlékeimben. Utólag sajnálom az időt arra is, amit az utazgatásainkra szántam. Nem kaptam annyit tőlük ajándékba, mint a kabai gyümölcsök, virágok illatától. Szép tél-tavasz-nyár- ősz idők voltak. Napokra tudtuk, mikor milyen változások vannak a természetben: Erzsébetkor esett le az első hó, akkor illett felbontani az első befőttes üveget, stb. Magdolna
Szép mementó, jó volt olvasni.