DEBRECEN FÁI 2

DEBRECEN FÁI 2

FÁK, VIRÁGOK DEBRECENBEN

Június van, ilyenkor a legillatosabb a Simonyi út és környéke. Keresem a városban a régi fákat. Láttam egy képet az interneten, ahol a Péterfia utcán a Thaly Kálmán utca magasságában egy villamos megy közvetlenül a járda mellett, a villamostól az út fele szál egyenes fák sorakoznak.

Erre már nem emlékezhettem, 1913-ra, de a Piac utca, Kossuth utca és Szent Anna fáira igen, csak nem jegyeztem meg, milyen fák lehettek. Megkérdeztem az illetékeseket az 1930-as évek fáiról, de nem tudtak válaszolni. Nincs nyilván tartva állítólag, ahogy a szobrokról se kaptam egy részletes ismertetést eddig, csak egyesekről őriz adatokat a Déri múzeum. Szerencsére voltak ide látogatók, akik elcsodálkoztak a várost díszítő sok virágon. Ezt a szép írást is véletlenül találtam az interneten Dsida Jenőtől.
„Szatmárnémeti Budapest Beregszász. Dsida Jenő a történelmi Magyarországnak ebben a háromszögében töltötte első tizenegy esztendejét. Ma már ez a három város három országhoz tartozik” írta Lisztóczky László a Dsida Jenőről, aki “Képeslapok Magyarországról” című cikksorozatában számol be egy-egy városról, (A konkrét bibliográfiai adatok: In: Pásztortűz, XXIII. évfolyam. 17. szám (1937. szeptember 15.), 313. l.) szerencsénkre Debrecenről is 1937-ben. Olyan tökéletes leírása az egykori debreceni hangulatnak, hogy szeretném, ha sokan olvasnák. Nem volt még rengeteg autó, amelyek miatt szélesíteni kellett az utakat.

Debrecen

„A kezdődő ősz már rálehelt a Nagyerdő fáira. A sárga akáclevelek mint vékony, tojásdad aranypénzecskék hullanak alá. Szinte hallani, amint egymáshoz ütődve összecsengenek.

Az erdő sétányai mellett, a tereken, az utcákon kétoldalt még teljes pompával virítanak a virágok. Rengeteg virág. Talán sehol a világon nincs ennyi virág. Cineráliák, kánák, petúniák, szalviák, csipkés bokrokon kék, lila, rózsaszín harangok, élénk, rikító színek, a természet harsány vidámsága. Minden kihasználható darabka földön virágok pompáznak. A villanegyedek épülő utain platánok.
A villamoson egyszerre hét-nyolc nyelven beszélgetnek a fiatalok. Javában áll a Nyári Egyetem, melyre évente öt-hatszáz idegen gyűl össze húsz nemzet fiaiból.
Egy szemüveges hollandus kinéz a villamos ablakán, és furcsa németséggel mondja a mellette ülő bolgár lánynak:
– Azt hittem, hogy Firenze a virágok városa. Pedig Debrecen az.
– Français… français… figyelmezteti a fekete lány a fiút, hogy nem érti a német szót.
A nagyerdei partfürdőn hanglemezek pattogó dalait hinti szét a hangszóró. Az egyetem előtt szökőkút csobog. Két magas pózna közé feszített zsinóron húsz nemzet lobogóinak tarkaságát lengeti a szél. A tavon csónakok siklanak, az erdőszegte, akácfás sugárút végén, roppant messzeségből a halotthamvasztó különös épülete komorlik.
Az utcán hullámzik a tömeg. A Bika-kávéház teraszán nyugdíjas bácsik, vadászruhás birtokosok szürcsölik a kávét, huszártisztek konyakoznak.
A Déry-múzeum előtt kőpadok, virágágyak.
Minden modern, minden vadonatúj. De ha letérünk a főútról, elénk tűnik a régi Debrecen, a nagy tűzvész után épült kicsi házak, a girbegörbe, öreg, gyomos temető. Benne Csokonai fekete vasoszlopos sírja. A gizgaz térdig ér. Az akácok suhognak. A síremléken fölírás:

… A Múzsáknak szózatja
A Sírt is megrázkódtatja”

Üdvözlettel: Szendrei László, szaktájékoztató könyvtáros

1929-ben a nagy télben kifagyott a fasor a Simonyi úton. Helyét hársfákkal ültették be 1931-ben. A Központi Egyetem felavatásának évében (száz évvel azelőtt halt meg Simonyi óbester a börtönben, aki a kifagyott fasort ültette saját költségén) 1932-ben Pohl Ferenc, városi kertészeti felügyelő tűzpiros Cannákat és Salviákat ültetett a hársfák mellé. Ezek voltak a régi Városháza előtt is, meg a Központi Egyetem előtti téren is Kánák virítottak.

Ezek a fák vigyázták gimnazista koromat.

Ez a fa volt egyetemi éveim barátja.


Az egykori Piac utca.

Ónody Magdolna

“DEBRECEN FÁI 2” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Éva!
    Köszönöm, hogy olvastad. Azóta kibővítettem az írást több képpel, érdekes így látni az 1800-as évek képeivel a kis anyagot. Magdolna

  2. Magdika milyen szép és gazdag ez az ismertető! Nem olyan régen készítettünk egy regényt, és Debrecen is szerepelt benne. Akkor vettem jobban górcső alá ezt a várost, és rájöttem, hatalmas értékei vannak. Írásod csak megerősítette ezt a véleményemet. Az öreg fákat és is nagyon szeretem, számon tartom őket. Nekem mindig az jut róluk eszembe, mennyi mindent láthattak a történelmünkből… Szeretettel: Éva

Szólj hozzá!