A Falóger

A Falóger volt annak idején a kincsesbánya félárván maradt értelmiségi diákok s pici fizetésért dolgozó egyetemisták számára. Keveset tudok róla, Papp József: Debrecen város birtokkatasztere 1924-1958 c. írásában számol be az épületekről. A hely: Vámospércsi út 2, Ruyter utca 1-3, Luther utca 1, Városi Faraktár.
A lényege az volt, hogy a gúti erdőben megtermelt faanyagot itt, a falógerben rakodták át az arra vállalkozók más szerelvényekbe, és innen szállították tovább a megrendelőkhöz, vagy a város felhasználása számára.
1950-ben is ilyen fárasztóan forró nyár volt, mint most, 2021-ben. Igyekeztünk felüdülést találni a strand vizében, a medence melletti fák árnyékában. Mégis sok lehetett így is a napsütésből. De örültünk, hogy egymás közelében lehettünk kedves évfolyamtársammal, ez a lehetőség egy csoda volt számunkra. Talán nem is a földön jártunk, gondolataink távol kerültek a valóságtól. E pár szabadon töltött nap után azt tervezte évfolyamtársam, hogy elmegy a falógerba dolgozni, és addig teszi, míg össze nem gyűlik egy karikagyűrűre való pénz. Nem is emlékszem, az ékszerboltokban árultak-e akkor karikagyűrűt, vagy csak valahol lehetett ilyen lehetőséget találni? De szinte mindegy volt. Őt kirendelték egy fiatalokkal való nyári tábor orvosi felügyeletére, én pedig a klinikára kerültem megmagyarázhatatlan eredetű lázas állapottal. Mire ebből hosszú hetek után kikerültem, ez a terv már valahogy nem valósult meg.
Ma hiába keresek képeket a falógerről, alig találok.

“A Falóger” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Magdolna!
    Érdekes volt írásod. Érdekes az elnevezés is. Falóger. És igen… Az élet olykor furcsa játékot játszik. Szeretettel: Róza

Szólj hozzá!