Természetvédelmi területeink 3. A Hortobágyi Nemzeti Park

Természetvédelmi területeink 3.
A Hortobágyi Nemzeti Park

A Hortobágyi Nemzeti Park hazánk első nemzeti parkja, amelyet 1973. január 1-jén hozott létre az Országos Természetvédelmi Hivatal. Területe 82 000 hektár. 1999. november 30-án Marrákesben, az UNESCO Világörökség Bizottságának ülésén felvették a Hortobágyi Nemzeti Park egész területét a Világ Kulturális és Természetvédelmi Örökségének listájára. Hatalmas megtiszteltetés ez hazánk e csodálatos vidékének, tájának!
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága Debrecenben, a civis városban található. Továbbá még a nemzeti park üzemelteti az ország egyetlen utasokat szállító halas tavi kisvasútját,amely Magyarország legnagyobb mesterséges halas tavánál ( a Kondás tónál) végződik.

Működési területe Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéket, valamint Heves megye Tisza-tavi kis szeletét foglalja magába ( Tisza-tavi madár rezervátum).
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága természetvédelmi kezelésében található a Közép-Európa legnagyobb füves pusztáján, a Hortobágyon lévő nemzeti park, a négy tájvédelmi körzet és 19 önálló természetvédelmi terület. A nemzeti park egész területe bioszféra-rezervátum, a Ramsari egyezmény alapján vízi élőhelyei:
– a hortobágyi halastó
– Zám-puszta
– Pentezug-puszta (vadló rezervátum)
– Angyalház-puszta
– az Egyek-Pusztakócsi mocsarak
– a Tisza-tó északi része ( Tisza-tavi Madárrezervátum)
– a Tisza-tó középső része ( Poroszlói-medence) Kunkápolna
nemzetközileg is védettek. Itt a vízi madarak vadászata egész évben tilos!
A Hortobágy olyan táj,amelyet sajátos története, értékes élővilága, egyedülálló néphagyománya jellegzetes magyar vonásokkal ruház fel. Az egykori ligetes sztyeppe néhány száz évvel ezelőtt még az Alföldön kalandozó Tisza hatása alatt állt.
A táj kialakulásában az embernek meghatározó szerepe volt. Mai képét a 19. század vízrendezéseivel ( folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása, a legeltető állattartással, az erdők kivágásával, felégetésével alakították ki, amelyek hatására a keleti sztyeppék hangulatát idézi. A valaha virágzó – a török hódoltság korában elpusztult – települések emlékét a pusztarészek nevei őrzik.
A nemzeti park területének nagy része szikesekkel teli, rövid fűvel borított legelő, és csupán kis része a kisebb foltokban beékelődött szántóföld. A vidék többi részét a halastavak, mocsarak, holtágak, nádasok jelentik.
Négy élőhely típus található itt:
– szikes puszták,
– löszpuszták,
– mocsarak,
– árterek.
Talaja a nagy lecsapolások, folyószabályozások nyomán szikesedésnek indult. A talajból elpárolgó vízből az ásványi sók kiválnak és a talaj felső rétegében halmozódnak fel. Emiatt jelentősen csökken a talaj termékenysége. A szikes talaj legfelső laza rétege lepusztul, például az eső hatására, így néhány centiméteres szintkülönbségek alakulnak ki, a padkás laposok. Ezek a kis szintkülönbségek is nagy jelentőségűek a növényzet szempontjából. A kunhalmokon ugyanis a lösz puszták állományai maradnak fenn. Elsősorban a tiszacsegei hullámtéren maradtak olyan élőhelyek, amelyek a Tisza szabályozása előtti képet idézik fel.
Annak ellenére, hogy a Hortobágy nem klimatikus sztyeppe, sajátos vízháztartása miatt nagy részét mégis gyeptársulások borítják.
A hortobágyi növényvilágot a tündérrózsa, a boglárka, a nagyezerjófű, a vízi rucaöröm és a békatutaj színesíti. A száraz pusztát a sziki őszirózsa és a sóvirág díszíti.
A zömmel kőzetliszttel borított, lapos hátakon és a kunhalmokon ( Szálka-halom, Csipő-halom stb.) löszpuszta gyepek maradványait találjuk.
Itt igen gyakoriak a különböző zsályafajok, a taréjos tarackbúza, a közönséges borkóró. Ritka és értékes növényei:
– a macskahere,
– a magyar szegfű.
Az elszikesedő talajon só- és szárazságtűrő növények élnek, jellemzően szolonyec talajon. A talaj humusztartalmának csökkenésével a löszpuszta gyepet felváltja a füves szikes puszta. A gyengébb minőségű szikes talajokon ürmös székes puszta alakul ki.
A Hortobágyi Nemzeti Park állatvilága igen gazdag. Az ártéri erdők és a puszta belsejében szórványosan található kisebb kerek erdők faj gazdag gémtelepeknek adnak otthont, de ritka ragadozó madaraikról is híresek. A kék vércsék mellett itt él a kerecsensólyom és a parlagi sas. Itt fészkelt először hazánkban a pusztai ölyv.
A kurgánok halmain élnek : az ürge, fürj, menyét, hermelin. Ugyancsak itt él a legnagyobb termetű madarunk, a túzok. Száraz, füves puszták madara a fürj, a fogoly, az ugartyúk, nedves szikfoltok fogyatkozó számú madara a székicsér, kopár szikeseken fészkel madárritkaságunk, a sziki pacsirta. Rétek féltett madárritkasága a csíkosfejű nádiposztáta.
A mocsarak és a halastavak gazdag vízi madárvilágot tartanak el, több mint 330 madárfaj él itt! Tavasszal és ősszel a költöző madarak tízezrei pihennek meg a környéken, ritka ragadozó madarak kíséretében. A Hortobágy az ország legnagyobb „madárszállója”. Ősszel a darvak, vadludak vonulása figyelhető meg.
A rideg állattartás jelentősége napjainkban visszaszorult, bár a legfontosabb gazdasági ág napjainkban is az állattenyésztés. Ma már elsősorban génmegőrzés céljából és idegenforgalmi okokból tartják az ősi magyar szürke marha-gulyát, a rackanyájat, a mangalicát, a magyar félvér lófajtákat. a parlagi baromfi fajtákat ( fodros tollú magyar lúd) és a magyar pásztorkutyákat, a pulit, a pumit, a mudit, a kuvaszt és a komondort. A kuvasz, a komondor a szállást védte, a nyájat a puli, a pumi és a mudi.
Tájvédelmi körzetei:
– Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet
– Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet
– Hajdúsági Tájvédelmi Körzet
– Bihari-sík Tájvédelmi Körzet
Természetvédelmi területei:
– Baktalórántházi Erdő Természetvédelmi Terület
– Bátorligeti Természetvédelmi Terület
– Bihari-legelő Természetvédelmi Terület
– Cégénydányádi Kastélypark Természetvédelmi Terület
– Debreceni Nagyerdő Természetvédelmi Terület
– Egyek-pusztakócsi mocsarak Természetvédelmi Terület
– Fényi-erdő Természetvédelmi Terület
– Hajdúbagosi földikutya-rezervátum Természetvédelmi Terület
– Hencidai Csere-erdő Természetvédelmi Terület
– Kállósemjéni Mohos-tó Természetvédelmi Terület
– Kaszonyi-hegy Természetvédelmi Terület
– Kecskeri puszta Természetvédelmi Terület
– Tiszadobi-ártér Természetvédelmi Terület
– Tiszadorogmai Göbe-erdő Természetvédelmi Terület
– Tiszaigari Arborétum Természetvédelmi Terület
– Tiszatelek-Tiszaberceli Ártér Természetvédelmi Terület
– Tiszavasvári Fehér-szik Természetvédelmi Terület
– Vajai-tó Természetvédelmi Terület
– Zádor-híd és Környéke Természetvédelmi Terület
Érdemes családostul felkeresni hazánk első nemzeti parkját. A Hortobágyi Nemzeti Park rengeteg látnivalót kínál az ide látogató turistáknak, természetet kedvelőknek,
kikapcsolódásra vágyóknak. Egy csodás világ tárul eléjük, amelyet óvni, védeni szükséges a jelen és az utókor számára!

Csató József

 

 

“Természetvédelmi területeink 3. A Hortobágyi Nemzeti Park” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!