Felkértek, hogy írjak pár mondatot a könyvről, könyvtárról az Országos Könyvtári Napok 2021 alkalmából. Most megteszem.
Kezdeném azzal, hogy mi jut eszembe legelőszőr erről a szóról?
Az olvasás! Hiszen a könyvtár az olvasóért van… Erről pedig Csukás István szavai ötlenek fel bennem:
„Nagyobb csodát nem tudok elképzelni, mint hogy a fehér papíron a fekete betűk megelevenednek. Megindul a fejben a képzeletmozi. Az olvasás a legfontosabb.”
Miért jó olvasni?
Mert olyan, mint egy meditáció, mint egy lelki gyakorlat.
Mert úgy tájékoztat, hogy bár magadban vagy egyedül, mégis beléphetsz a világegyetembe, megnyílik előtted a természet, az élők világa, eljuthatsz általa a világ bármely sarkába és így végül is nem vagy egyedül.
Mert maga a könyv egy nagy varázslat, mely elűzi a magányt, egyszerre többhelyre juttathat el, s ilyen módon az ember megsokszorozhatja önmagát.
Mert úgy tekinthetsz a könyvre, az olvasmányodra, mint egy bizalmas barátra. A leírt gondolatok benned újabb gondolatokat ébresztenek.
Mert képet tár elibéd a világ egy szeletéről, jobb képet, mint a kisebb-nagyobb képernyők képei, mert „a könyv képei személyre szabottak” – mondja találóan Isaac Asimov.
Mert tanít, segít koncentrálni, memorizálni, fejleszti a művészeti érzéket és ihletet ad.
Mert az olvasó megismerheti mások gondolatait, elfogadhatja vagy elvetheti azokat, okulhat belőle, hozzáfűzheti saját gondolatait. Csak meg kell tanulni olvasni, hiszen aki nem olvas könyvet, miben sem különbözik attól, aki nem tud olvasni (Mark Twain).
Mert egy jó könyv olyan, mint egy kedves, meghitt barát, aki türelmes – félre teheted és bármikor előveheted, nem sértődik meg, akár hosszú évekig is várja, hogy kézbe vedd.
Miután ennyi szépet és jót elmondtam az olvasásról, beszámolok egynémely saját tapasztalatomról, élményemről.
Az iskolában, az első elemiben már Karácsonyra megismerkedtünk minden betűvel; de persze összeolvasni még nem nagyon ment. Az „úr ír” után jött egy hosszabb, immár rímes: „malom mellett állok, málnát, mentát látok”. Ezeket inkább kívülről megtanulva mondtuk, mint olvastuk. Évvégére azonban, már sikerült folyékonyan olvasni rövidebb, kisebb szövegeket, de nagyon fárasztó volt. Aztán a nyári szünidő alatt találtam az udvar végében levő öreg színben egy csomó régi újságot, könyvet. Előbb csak a címeket böngésztem és a hirdetések szövegeit. Nagy örömömre felfedeztem, hogy megértem, amit olvasok. Nagy felfedezés volt!
Megosztottam az a felfedezésemet a barátaimmal, akik még nem tudtak olvasni és büszkén elolvastam nekik mindent, ami a szemem elé került. Az utcaneveket a sarkon, a boltok cégtábláit, a moziplakátot a házunk oldalán. Ősszel, amikor megkezdtük a második osztályt már nagy tudósnak éreztem magam. Később, évek múlva ebbe az öreg színbe bújtam el a tiltott könyveket olvasni, azokat, amelyeket a hatalom is tiltott, nem csupán a felnőttek. Például az öt kötetes nagy történelmi munkát, a „Magyarország Vereckétől napjainkig címűt, valamint Bánffy Miklós Erdélyi trilógiáját. Maradandó emlék!
Mikor aztán a fivérem beiratkozott az utcánk végén akkor megnyílt közkönyvtárba, én is elkísértem, s nekem is vett ki egy meséskönyvet, ami tele volt szebbnél szebb képekkel. Bámuló szemekkel néztem a könyvektől roskadozó polcokat. Fivérbátyám elmagyarázta, hogy innen bárki kikölcsönözhet könyveket, aki ide beiratkozik. Ez is egy csoda számba ment számomra, hogy ezt mind ingyen…
Így indult az ismerkedésem a könyvekkel és a könyvtárral.
És most egy kis tudomány – orvostudomány.
A könyvek jótékony hatása az emberek lelkivilágára az orvosok, nevelők által jól ismert. Az olvasást, mint gyógymódot különféle kóros állapotok enyhítésére használják – ezt a kezelési formát biblioterápiának nevezik.
Ez egy úgynevezett szelíd gyógymód, s mint ilyen nem helyettesíti a gyógyszereket, a szakorvosi kezeléseket. Kiegészítő kezelésként alkalmazható egyénileg és csoportosan; a klinikai gyakorlatban, idősotthonokban, börtönökben és könyvtári környezetben, daganatos betegek támogatására, a pályaorientációban, és a gyógypedagógiában.
Lássuk a minden napok alatt, milyen pozitív hatásokat küszönhetünk a könyveknek, az olvasásnak.
Az olvasás alkalmával különös idegi kapcsolatok jönnek létre egyidőben a látás, a nyelv, a tanulás tevékenységéért felelős agyi területek között és gondolkozásra, összpontosításra késztet, ezáltal javítja az olvasó ember memóriáját.
Bizarrnak tűnő ötlettel jelentkezett a Weight Watchers magazin munkatársa, mégpedig, hogy az edzőpadon dolgozók részére könyvtámasztékot szerelt, hogy edzés közben ne csak zenét hallgasson, hanem olvashasson is a delikvens. Megfigyelte, hogy néhányan tovább maradtak a gépen egy izgalmasabb olvasmány kedvéért. Ezeknek a résztvevőknek mérhetően javult az állóképességük.
Az olvasás lassítja az öregedést és fiatalon tartja az agyat. A kutatók megállapították, hogy akik kreatív szabadidős tevékenységeknek vagy szellemi tevékenységeknek hódolnak, például olvasnak, azoknak a körében több mint 30%-kal lassabban romlik a megértési képességük, szemben azokkal, akik nem vesznek könyvet vagy más olvasni valót a kezükbe. Az Alzheimer-kor is kétszer kisebb eséllyel alakul ki azoknál, aki rendszeresen olvasnak vagy más szellemi tevékenységet folytatnak, sakkoznak, rejtvényt fejtenek.
A fentebb idézett magazin arról ír, hogy egy jó könyv olvasása csökkenti az úgynevezett stresszhormonok szintjét, enyhítve a stresszt. A cikk idéz egy angliai kísérletet, melynek során a résztvevők olyan tevékenységet folytattak, amely feldúlta őket, majd egy részük olvasott, a többiek zenét hallgattak vagy videojátékot játszottak. Azoknak, akik olvastak, 67 százalékkal csökkent a stressz-szintjük, ami jóval meghaladta a másik két csoportnál észlelt mérteket. Az olvasás egyfajta büszkeséggel, jó érzéssel tölti el az embert, megnyugtat és segít az önbizalmat erősíteni. Nemegy paciensem jegyezte meg, hogy ha este olvas néhány oldalt egy jó könyvből, nincs szüksége altatóra az elalváshoz.
A könyvek jelentősen bővítik szókészletet. A kutatók szerint szókincsünk 5-15 százalékát könyvekből tanuljuk, ezért is különösen fontos tehát az olvasás a gyerekek szellemi fejlődéséhez.
Ide kívánkozik egy tapasztalatom, amivel írás közben szembesültem. Tudjuk, ugye, hogy a magyar nyelv kifejező készsége egyedülálló, hogy jellemző rá a finom, árnyalt megfogalmazás. Egy szó pontos, megfelelő elhelyezése a szövegben csak úgy lehetséges, ha pontosan megismerjük a helyes használatát. Erre a tudásra úgy tehetünk szert, ha többféle szövegkörnyezetben találkozunk a választott szóval – és ehhez sokat kell olvasni.
Kutatók szerint, aki történeteket olvas, másként viszonyul a többi emberhez. Egy könyv szereplőinek sorsát átélve, az olvasó jobban megértheti mások érzéseit. Ha átéli egy regény szereplőinek társas kapcsolatait, könnyebben beilleszkedhet egy valódi közösségbe. Továbbá egy regény pozitív érzéseket ébreszthet az olvasóban.
És végül: az olvasás a legolcsóbb kikapcsolódás.
De ne feledkezzünk meg a könyvtárak által kínált nagyszerű lehetőségekről!
Bige Szabolcs Csaba