Harminc éves a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör

Harminc éves a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör

– Nyáron voltatok otthon?
– Igen.
– Meddig?
– Csak egy hétig, aztán jöttünk haza.

Igy hangzik ez gyakran. Ezt a fogalmazást a „külföldi magyarnak” nem kell elmagyarázni.

Magyar volt a szó, ahol és amikor kinyílt a szemünk. Mire felcseperedtünk, háború és politika zúgott át a fejünk fölött. Magyarországon, de az 1920-ban területileg megnyirbált hazánk határain kívül rekedt honfitársaink között is sokan voltak, akik megpróbálták szülőföldjüktől távoli országokban elfogadtatni munkaerejüket, tudásukat és alkotóképességüket. Úgy gondolták, talán igéretesebb gyermekeiket egy szabadabb világban életre indítani.

Mi az új Otthont Svédországban találtuk meg. A lakásban fontos papírok, fekete-fehér fotográfiák és sok egyéb jelentik az otthont, ahová a magyar-Hazulról meg-meg lehet térni: hazamenni, onnan pedig hazajönni…

Az 1980-as évek végén omlott össze az a világ, amely bilincsbe verte és fogva tartotta a „béketábor” népeit. 1991-ben már harminc éves is elmúlt az 1956-ban kivándoroltak göteborgi egyesülete (GME). Februárban egy este magyar fiatalok zárták ki a svéd hideget és egy göteborgi ház termében beszélgettek arról, hogy alakítani kellene egy olyan magyar ifjúsági egyesületet, amely nem engedi elkallódni a szellemet és kultúrát, amit ki-ki magával hozott.

A világ sok városában tervezhettek ílyen módon a magyarok. Ifjabbak, idősebbek.

Göteborgban az alakuló gyűlésre 1991.február.14-én került sor. Tizennyolcan ültek és szavaztak. Ez a szám olvasható az első jegyzőkönyvben is, de név szerint tizennégy a biztos. A maradék négyre tizen is jelentkeztek, ezért itt nem találgatunk. A Göteborgi Ifjúsági Kör tehát vezetőséget választott. Valaki azt mondta a mellette ülőnek: – Hát, legyünk Kőrösi Csoma Sándor Ifjúsági Kör. A szomszéd, aki rövidesen vissza is költözött Budapestre, bekiáltott : – Legyen Kőrösi Csoma Sándor Ifjúsági Kör…
A jelenlévők egyhangúan megszavazták.

Elnök: Bedő Eleonóra
Titkár: Csata Attila
Pénztáros: Jordáky Béla
Póttag: Kovásznay Ádám
Revizor: Bán Zsófia

A jegyzőkönyvet Bán Ferenc vezette. A jelenlévők az évi tagdíjat 30 koronában határozták meg.

Három évtized! Ebben a harminc évben – a Kőrösin belül -, mint valami külön produkciók jöttek létre a Tavaszi Szél, a hu.se.t, később az iHuset rendezvénysorozatai, valamint a Göteborgi magyar pop-rock estek. Ezek már önmagukban is göteborgi kultúreseménnyé nőttek fel, de hangsúlyoznom kell, hogy erre a mindenkori lehetőséget a Kőrösi anyagi támogatása és energiája adta meg. A Tavaszi Szél, amelyet a Kőrösi jelenlegi elnöke, László Patricia harmadmagával alapított, magyarul oktatta/oktatja a legfiatalabbakat irodalomra, történelemre, népdalokra, fontosabb ismeretekre. A hu.se.t gondolata jó tizenöt éve, az akkori Kőrösi-titkár, Sall László fejében született meg. Már az első is egy misztikusan csodálatos élmény volt. Az erről megjelent (2005) cikkből idézek:
„Ott lebeghetett a lelke fölöttünk. Egészen közel. Hányszor dobbant meg a szívünk a büszkeségtől, hogy magyarok, svédek, fiatalok és idősebbek József Attila verseit mondták, énekelték ott, azon az estén a göteborgi Världskulturmusè et-ben?”
És jött az otthoni „komment”:
„…elolvastam az évfordulóról írt beszámolódat. Mi sem természetesebb, hogy kíváncsiságomat elsősorban a nagy zseni iránti tiszteletem hajtotta, ugyanakkor egy cáfolatot is vártam beszámolódból, reménykedve. Annyi téves, rossz sztereotípia él a világban más országokról, más nemzetekről – így a külhoni magyarok „magyarkodásáról” is – hogy reméltem, a cikk lerombolja ezt a rossz beidegződést. Nem csalódtam. Ékes, és felemelő bizonyítéka a beszámoló annak a tettnek, ami egy választott, új hazában is igyekszik megőrizni kulturális, irodalmi, szellemi nagyságaink örökségét. Hatalmas kalapemelésem. titus56 –„

Jól esik egy ilyen „kalapemelés” mindannyiunknak, akik Göteborgban élve nem magyarkodnak, hanem védik és használják magyar kultúrájukat. Kinek is jutna eszébe utcák és helységek nevét magyarra fordítva használni, vagy betyárnak öltözve elámítani a göteborgi járókelőket? A Kőrösi tagsága már a kezdet kezdetén célul tűzte ki, hogy évente legalább egy képkiállitás, koncert, színdarab és tudományos előadás legyen, bár az első években még a SMOSZ kulturális rendezvényeit is a Kőrösi rendezte meg és az erdélyi meghívottak vízum ügyeit a pénztáros, Jordáky Béla intézte. Tehát volt maradék energia.
Sokan elmlékszünk még a Mölndali magyar rendezvényeinkre, ahol népi ruhát viseltek a lányok, asszonyok; népzenére ropták a magyar táncosok és magyar ízeket kóstolgatott a sok érdeklődő.

Azután a Kőrösi tagságának száma szépen gyarapodott, így a kezdeti idők után az Ifjúsági helyett a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör nevet vettük fel. Azt ígértük, hogy majd rendszeresen cseréljük a vezetőség tagjait, de ezt a mindennapi élet zajossága miatt nem tudtuk megtartani. Volt, hogy nem is akartuk. A vezetőség tagjai mind a napi munkájuk mellett gondoltak magyarságra, telefonálások, levélváltások tömkelegére. Leghosszabb ideig, több, mint tíz eredményes éven át, Csata Attila volt a Kőrösi elnöke. Az otthoni hírességeknek nem lett volna elég, ha a Kőrösi egy telefonhívással Göteborgba kéri őket. Gyakran egy-két éves kitartó, töretlen igyekezet előzte meg a legtöbb híres művész kijövetelét.
Harminc év után most itt állunk mosolyogva, talán büszkén is. Nem „magyarkodunk”! Vastag vendégkönyveinkbe sok-sok színművész, énekes, zenész, képzőművész, világhírű sportoló és tudós írta be, milyen érzés eleget tenni egy hazától távol élő magyar közösség kérésének. Eljöttek meghívásunkra, mert értettük a szót, amelyen beszéltek hozzánk. Tudtuk a dalszövegeket, ismertük a verseket és értettük a poénokat. Ezekkel a rendezvényeinkkel ápoljuk és gondozzuk mindenkori kapcsolatunkat a Hazával, hogy tarthassuk a lépést az otthoni hétköznapokkal.

A Kőrösi fennállásának huszonötödik évfordulójának megünneplésekor az akkori magyar nagykövet asszony, Makkay Lilla, arra mutatott rá, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör évtizedei alatt Göteborgban és vonzáskörében több száz magyar gyermek született. Ezek közül máris sokat láttunk felnőni, amint rendezvényről rendezvényre ott ültek szüleik mellett a nézőtér soraiban, s gond nélkül értették a magyar szót; többen közülük a Tavaszi Szél foglalkozásain töltötték a vasárnapok egy részét, vagy annak tánccsoportjában élvezték a magyar ritmusokat. Ez eszembe juttatja, hogy jelenlegi elnökünk, László Patricia, leányként öcsikéjével, Eddyvel volt jelen 1991-ben a ifjúsági kör első lélegzetvételeinél.
A Svédországban született gyermekeikkel a szülők legelőször, természetesen, mind magyarul beszélnek. Azután az átmeneti időkben:
– Titta! Holden! – kiáltotta kislányom, amikor felmutatott a teliholdra, hogy a svéd szomszéd fiacskája is észrevegye. Észrevette. Meg is értette…

Persze akkor mindannyian fiatalabbak voltunk, de közben az idő múlásával egy fikarcnyit sem veszítettünk az érzésből, amely újra és újra odavonz minket, ahol magyarul hangzik a vers, a dal, a politikai, a viccek tömkelege, vagy a sport izgalmairól.

A nyolcvanas évek legvégén éppen a nyugat felé megnyitott magyar határok hoztak történelmi változásokat a világ, de elsősorban Európa életében. Ez rövid idő alatt eltörölte a hazánk és a nyugati országok, köztük Svédországgal szembeni alapvető politikai ellentéteket, s ez rendkívüli módon megjavította a külföldön élőkről alkotott otthoni képet is, miközben egyre több magyar állami támogatás érkezett a kultúrértékeiket használó-védő magyar egyesületekhez.

Említettem az iHuset jelentőségét. Ennek szinte alcíme volt a Göteborgi Magyar Napok. Ez elválaszthatatlan volt a Kőrösitől. Az első években egy hetet, azután két hetet töltöttek ki a műsorok, de a lelkesedés óriási volt, így a legelfogadhatóbb lett, hogy az egész évben sokszor kezdődtek így a hirdetések: „Az idei iHuset rendezvényében….”

Szinte megszámlálhatatlan, mennyi koncert, tárlat, tudományos- és politikai előadás fért el az elmúlt harminc évben. Valójában e cikk írójának jutott a legkellemesebb feladat, hogy átlapozza a hirdetéseket, a Vendégkönyvünkbe írott sorokat , amelyeket azok írtak, akik nálunk jártak, akik elhozták nekünk tudásukat, tehetségüket.

Valószínüleg a legidősebb vendégünk lehetett az Aranycsapat akkor éppen nyolcvan nyolc éves és hét napos játékosa, Buzánszky Jenő, aki – azután, hogy egy fotelben ülve majdnem másfél órás interjúval tisztelt meg -, kerek két órát mesélt teltház előtt. Állva! Valamikor az első óra után hazulról hívta valaki a mobilján:
– Teeee, most nem, mert Svédországban vagyok. Focirajongók előtt állok és beszélek.
– ……………….?
– Hogy hazajövök-e? Há’ persze, hogy hazamegyek!

Nagy volt a nevetés.

Meg kell említenem, hogy évente legalább három, vagy több magyar filmet vetítünk a Hagabio-ban. Nem lenne érdemes az összeset felsorolni, mert megsértődhetnének, akiknek alkotása most nem kerülne említésre. A filmek hangjának angol fordítása mindíg jól olvasható, így a magyarokon kívül gyakran sok göteborgi vesz belépőt.

2014-ben a negyvenéves SMOSZ Kristianstadban, Göteborgban, majd pedig Stockholmban hívta össze a közelben élő honfitársakat. A vezetőség a göteborgi rendezvény megszervezésére a Kőrosi Csoma Sándor Művelődési Kört kérte fel. Az ünnepi műsorban Sebestyén Márta, Andrejszki Judit, Berecz András mesemondó, Teleki Gergő zongoraművész, a Corvinus Néptáncegyüttese és zenekara. Utóbbiak néha akrobatikus, gyakran szellemes jelenetekkel arattak nagy tetszést.

2018-ban a százötven tagú szentegyházi Fili gyermekkórus járt Svédországban is. Göteborgban a Kőrösi gondoskodott az elszállásolásról és a vendéglátásról. A kórust hallani hatalmas öröm volt.

A mindenkori stockholmi nagykövet és konzul gyakran tart tájékoztatót hazánk nemzetközi kapcsolatairòl, gazdasági életének javulásáról.

Raoul Wallenberg születésének századik évfordulóját 2012 áprilisában, vendégünk, az akkori magyar nagykövet, Szentiványi Gábor jelenlétében ünnepeltük meg. Kiállítást is láthattunk Wallenberg budapesti munkásságáról. Életéről Lars Brink tartott előadást. A magyar fővárosban utcát, teret, parkot neveztek el róla és több helyen szobra is látható. Wallenberg zsidók ezreit gyűjtötte össze és mentette meg a deportálástól a svéd zászlók alatt védett lakóházakban.

2019.november.22-én Szirányi Mária ismertette könyvét (Osztályidegen vagyok). Aki nem tudja mi is igazából a kitelepítés, annak érdemes megszerezni ezt a könyvet.

2015-ben izgalmasan indult a Nemzetközi Könyvvásár Göteborgban. Izland mellett a magyar irodalom és a magyar könyv volt a vásár főszereplője. Harminchárom magyar író és költő csóválta a fejét a félresikerült megnyitó támadása miatt.
Másnap este azonban a magyar írók és költők közül a Kőrösi meghívására tizenöten jelentek meg a 3:e Våning Kulturközpont nagytermében, ahol halk zongoramuzsika mellett minden meghívottat érdeklődők fogtak közre. Hiszen a „magyarok” azt jelenti, hogy jöttek írók, költők, fordítók, könyvkiadók a régi, az egykori magyar területekről is.

Jókai Anna egy órán át mesélt az irodalomról, az életéről és mindenről. Sok kérdésre adott választ. Azután nem sok idő múlt el: többé nem írt, nem beszélt hozzánk. Elment….

Kukorelly Endre volt az első, akit „leszólítottam” közvetlen a Göteborgi Könyvvásár híres megnyitása után. Jó volt beszélni vele. Annyira jó, hogy 2017-ben meghívtuk (Ki? A Kőrösi) egy író-olvasó találkozóra. Sikeres volt és akkor nem csak én hallgathattam, hanem sokan a tagságból is.

2017-ben húsz éves volt a Székelyföld folyóirat. Szerkesztői mindhárman eljöttek: Lővétei Lázár László, György Attila és Molnár Vilmos. László Arany Jánosról tartott előadást, hiszen éppen nagy költőnk születésének kétszázadik évfordulóját ünnepeltük, Lövétei Lázár László pedig jó ismerője Arany Jánosnak.
Antal József irodalmár Kosztolányi Dezsőről és Márai Sándorról beszélt. Az előadások minden irodalomszeretőnek izgalmas élményt jelentett.
Dr.Pőcze István lelkész és pszichológus több nagyon érdekes előadással, izgalmas témával lepte meg és bilincselte le hallgatóit.
Ahogy átgondolom, kikről emlékezem meg ebben az írásban, bizony sokan megérdemelnék, hogy többet írjak róluk, dehát most a Kőrösiről van szó. Ezért hadd jöjjön egy felsorolás azokról, akikre nagyon nagy szeretettel és tisztelettel gondolunk mindannyian.

Félő, hogy valakit elfelejtek megemlíteni, de nagyon sok fontos vendégünk volt ennyi év alatt. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, dr.Borbély Zsolt Attila Erdelyről beszélt, Dr. Pázsit Imre atomfizikus több ízben is elbűvölte közönségét akkor is, ha kétszázan voltak, akkor is, amikor rajta kívül csak öten (Liseberg óriáskerék egy kabinjában); Dr. Jákó János professzor az orvosokról beszélt, Csinta Samu író az erdélyi kastélyok ébredéséről írt könyvét mutatta be. Takaró Mihály történész és Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő nem egyszer járt nálunk. Gergely Gábor asztalitenisz világbajnok, Berecz András és István, a fia; Erdély Dániel, Csikós Tíbor, Balogh Márta és Fredrik Fabó kiállítása a Gallery & More-ban, ugyanott a nagyszerű Family Singers, Szabó Tünde borász, Dániel András író és illusztrátor; a New Generation fotósai: Ács Alíz, Száraz Kata és Vékony Dorottya; Tímár Péter fotós tartott izgalmas előadást, mindenkori fotósunk hosszú éveken át Bánovits András volt; Dóczy Péter színész-rendezőt, Csongrády Katát, Csomor Csillát nagyon szívesen láttuk, Marosán Csaba a Tarka-barka strófákkal Dsida Jenő írásaiból állított össze. Szirányi László hegedűn és Joó Réka fuvolán játszotta Bartók Béla kétszólamúit.

A tizedik iHuset megnyitóját követően a Dresch Quartet koncertjén dobogtak a lábak. A tenor saxofon és a cimbalom használata eleve sokunk érdeklődését keltette föl, de élmény volt a jazz, a zene és a hangszeri tudás.

Évek óta nézhetjük az otthoni tévében a Virtuózok vetélkedését. Hatalmas tehetségek nevét ismerjük meg, akik a szinte teljes ismeretlenségből a képernyőkön váltak a világszerte sok millió néző kedvenceivé. Már az első zongoravirtuóz, az akkor 11 éves Boros Misi, egy évvel később már a Kőrösi vendége volt. Egy Március 15-i ünnepség után adott koncertjében megmutatta, hogy tényleg hihetetlen tudással rendelkezik.
Már korábban, 2011-ben járt nálunk a Liszt-díjas Király Csaba zongora- és orgonaművész, aki nagysikerű koncertet adott a Hagakyrkában.
Victoria Stjerna göteborgi magyar hegedűművész sokszor állt már a magyar közönség előtt és minden alkalommal örömmel fogadjuk…

A „BlackBirds” együttest hallgatva azt hihetnénk, hogy a Beatles kelt életre.
A Vodku zenekar Cseh Tamás dalait szólaltatta meg.
A Csík Együttesről nehéz csak megemlékezni, hiszen zenéjük, mindaz, amit fennállásuk óta alkottak, páratlan a magyar zenében. És nagyszerű!
A Knock out zenekart alig akarta elengedni a közönség; többen táncoltak is…
Székelyföldi költők, valamint Ady Endre és József Attila verseinek
megzenésítésére vállalkozott a Role zenekar. Máskor is eljöhetnének Göteborgba.
2011-ben négy fiú Nyíregyházáról harimincvalahány ország után Göteborgba is eljutott: a világhírű 4 for Dance. Azóta lehet, hogy további harminc országban jártak. Kovácsovics Fruzsina énekszámokkal lépett fel.

Az Ismerős Arcok kétszer is járt nálunk. Komoly munkát végeztek és nagyszerű eredménnyel. Nem csoda, hiszen „egy vérből valo-ók vagyunk”.

A Magyar Pop-rock estek meghívására jött hozzánk a Mystery Gang, Hoffman Mónika már másodszor, Huzella Péter, a Triász, Király Martina és zenekara és még számos együttes.
Maros Gábor operaénekest kétszer hívtuk meg nagysikerű Seress Rezső estjével. Emlékezetes élmény!

2018 áprilisában egyesületünk tagságának és az érdeklődőknek Hencz Helga játszotta L.v. Beethoven hegedűversenyét. A kadenciák külön élvezetet jelentettek. Helgát Solti Árpád zongoraművész és zeneszerző kísérte. Árpád eljátszotta saját, technikailag sziporkázó szerzeményét is: Vals Impromtu. Izgalmas, szellemes zene volt.
Az egyébként erdélyi származású Tamás Gábor 2018-ban Stockholmból jött hozzánk Göteborgba. Akik a nézőtéren ültek, ismerték már a művész nevét és zenéjét, így nem csoda, hogy legtöbb dalának refrénjét vele együtt énekelték. Nagyon kellemes est volt.

Bródy János rendkívül finom és egyszerű gitár-ének koncertje mellőzött minden hangerő-hatást. Finom harmóniák és tartalmas dalszövegek.
Tolcsvay László nem egyszer járt nálunk. Minden koncertje sikeres. Én megragadtam az alkalmat és hosszan beszélgettünk mindkettőnk szerelméről, a magyar népdalról, népzenéről.
Presser Gábor feledhetetlen estét hagyott maga mögött. Göteborból és nyolcvan kilóméteres körzetéből háromszáz ember fért a terembe. A többieket a tűzoltoság tartotta kint…
A tűzoltóság többször is vállalt „szerepet”. Ez történt Zorán, Rúzsa Magdi és Tóth Vera fellépésein is. Nos, azért nagy élmény volt mindegyik koncert azoknak is, akik emiatt csak az előcsarnokból hallották a dalokat.

2017 egy jó év volt a Göteborgban és környékén élő magyaroknak. Eperjes Károly (a „Hidember”) kétszer is eljött hozzánk…második alkalommal Borbálát is magával hozta. Mindkét est emlékezetes élmény volt. A második látogatás óta nekem ez a József Attila emlékem maradt meg és gyakran gondolok rá: “Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot”…
Eperjes Károly utóbbi előadása egyúttal a Kőrösi által sok év óta támogatott Arte Sacra eseménye is volt.

Csányi Sándor, akit jól ismerünk színházból, filmekből, hálás témával állt a telt ház elé. A Nőről volt szó. Sziporkázó színészi produkció volt.
A Gergely Theáter kétszer volt vendégünk. Heller Tamás mesteri volt…
Sminkszoba: Farkas Ibolya, Balázs Éva és Szász Enikő, valamint a főiskolás Bilibok Anita, a marosvásárhelyi Yorick Stúdió színművészei jöttek el hozzánk. Láng Zsolt drámaíró darabját Patkó Éva rendezésében láttuk. Hosszú volt a taps és azután még sokáig beszélgettünk a szinműben felvetett gondolatokra, komoly kérdésekre keresve választ.

2020 február 8-án vendégünk volt a debreceni Hajdan-Hajdú Senior Néptáncegyüttes, Ki hitte volna, hogy ez most éppen egy éve történt, amikor már úton volt Európa felé a járvány, amely még most, 2021 februárjában sem engedi ki karmai közül az emberiséget…

Mi azonban ünneplünk, mert harminc sikeres év van mögöttünk.
Rendezvényeink fontosabbjaira meg szoktuk hívni dr. Bengt Halse-t, Magyarország tiszteletbeli konzulját, aki már évekkel ezelőtt elkezdett számolgatni. Most azt mondaná: a Kőrösinek már csak hetven év kell, hogy megünnepelhesse fennállásának századik évfordulóját.

Maróti László,
Göteborg

“Harminc éves a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Csak gratulálni tudok Laci! Örülök, hogy olvastam ezt a beszámolód itt. Régen jártál erre, jó lenne, ha feltennél valami újabb írásod is! Szeretettel ölellek téged, és kedves nejedet is! Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok nektek!🎄

Szólj hozzá!