Semmire nincs mentség!

Semmire nincs mentség!

„…mert vétkesek közt cinkos aki néma!”

(Babits)

Előre kell bocsájtanom, hogy nem vagyok híve, hogy a szülők a tanárt, a tanítás módszerét, általában az iskolát kritizálják, azok tekintélyét bármilyen formában csorbítsák, vagy lejárassák.
Kiváló gimnáziumi magyar tanáromnak, Kubinyi Lászlónak köszönhetően az irodalom tisztelője, elkötelezett híve vagyok. Ezért – elveim ellenére, csak kíváncsiságból – megkérdeztem nyolcadikos unokámat, hogy éppen mit tanulnak magyarból. „Semmit!” volt az egyszerű válasz. A felnőttekkel való viselkedés elvárásaira vonatkozó kioktatásom után kiderült, hogy kivételesen a gyereknek volt igaza! Janne Teller Semmi című könyvét olvassák és elemzik.
Nem ismervén a könyvet, igyekeztem mihamarabb pótolni hiányosságomat. Megdöbbentem! Megnézetem a jó hírű fővárosi gimnázium magyar irodalom (!) óráihoz rendelt kötelező olvasmányok több tanéven átívelő sorát. Ezek címét és rövid tartalmi kivonatát (az internet alapján) felsorolom, hogy ismertessem, vagy emlékeztessem ezekre a Nagyszülő, Szülőtársakat.

1.) Hemingway: A beavatás
„A cselekmény egy napnyi történet, melynek során Nick, az öt-hat éves gyerek megismerkedik a halállal és az öngyilkossággal. A novellában szinte minden eseményt két-három mondatban mesél el Hemingway, kivéve azokat a pillanatokat, amikor Nick az apjával beszél. Ekkor ugyanis szinte érezzük a félénk, két-három szavas kérdések mögötti és közötti hallgatást, és azt, hogy minden kérdés mögött ott egy fontosabb, amit elhallgat Nick. „
2.) Goldin: A legyek ura
„Született optimista vagyok – írja Golding – de a fogyatékos logika… pesszimistát formál belőlem.” Ebből a folyamatból valóban a végeredmény, a pesszimizmus marad meg uralkodó benyomásként Golding… regényeinek olvastán… „Ember voltunk abban áll – írja, hogy el tudjuk dönteni, mi a helyes és mi a rossz, mi a csúf és mi a szép, mi az igazság és mi az igazságtalan.” A legyek ura voltaképpen … egy maroknyi kamasz hajótörött életének néhány hetében az emberi ösztönök fejlődésének teljes panorámáját – a magatartásformák teljes skáláját adja a legvégletesebb helyzetekben. Megmutatja, hogy az értelem, az emberség, az ésszerű társadalom az ember elemi szükséglete; de ha az értelem nem eléggé érett, az emberség nem eléggé erőteljes, feltámadhatnak az alantas ösztönök, az öncélú hatalomvágy, a kegyetlenség.
3.) Janne Teller: Semmi
„Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” – halljuk Pierre Anton szájából. … Eltünteti a világot ez a pár mondat. … A gyermekkort épp maguk mögött hagyó, identitásukat kereső, felnőttek világát kritikusan szemlélni kezdő kamaszaink még talán nincsenek felkészülve egy ilyen alapvető kérdés körüljárására. …. A főszereplő által elkiáltott mondatok hatása tovagyűrűzik; először összehozza, majd egymás ellen fordítja őket. Hiszen a semmi szorongásánál elemibbet keveset élhet meg ember.
A szorongás itt szükségszerűen agresszióba torkollik. Megdobálják a fiút, aki elrabolta tőlük lelki nyugalmukat. Az értelmet keresés értelme egymás bántásába fullad. Először pszichés síkon, majd fizikailag is. Sötét, tragikus, filmszerű jelenetek. Egy lány eszét veszti. Ő elmenekült a kérdés megválaszolása elől, de társai sem viselkedtek éppen példaszerűen, beszippantotta őket a felnőtt világ – az értelmetlenség iránti rajongásával. Mi maradt a végén? Hamu. … Tiszta szívvel nem tudom ajánlani egy fiatalabb generációnak, hiszen túlburjánzik benne a nyers agresszió, amivel egyébként is el vannak árasztva nap, mint nap a különféle médiumok által. Hiányzik belőle a finomság, árnyaltság, könnyedség és a humor. Nem kapunk feloldozást a kontrollvesztett fiatalok története végén. A regény használatát leginkább egy filozófiaóra keretében tudnám elképzelni; úgy vélem ugyanis, hogy a téma (hogy semminek nincs értelme) kibeszélése a fontos inkább, mint a mű részletekbe menő elemzése, kibontása. (A pszichológus szemszögéből – Szabó Anna: A „semmi-élmény”)
Dániában betiltották, majd kötelező olvasmánnyá tették…
4.) Huxley : Szép új világ
Sokan nem szeretik olvasni…. mert semmiféle reményt nem mutatnak fel a végkifejletben. Az új világ nem hogy nem szép, de kegyetlenül zsarnoki: aki nem felel meg a szűkre szabott mércének, kihullik. Felismerjük vajon azon törekvéseket, amelyek a regényekben vázolt világokba torkollhatnak egyszer? Létezik a szabadság, egyenlőség, testvériség – így együtt? Swift, Madách, Huxley és Orwell ítélete lesújtó: valamelyik eszményünket mindenképpen fel kell adnunk, ez azonban magával vonja annak a teljességnek a feladását is, ami emberré tesz bennünket, illetve ami miatt jó embernek lenni.
5.) Dosztojevszky: Bűn és bűnhődés
A mű – egész problematikáját meghatározó és feszültségét fenntartó – alapkérdései: átléphetők-e a társadalmi-erkölcsi normák? Melyek egy torz eszme hatására cselekvő ember sorslehetőségei? Mit tehet az egyén a nyomor, a kiszolgáltatottság, a rossz társadalmi berendezkedés ellen? Le tud-e számolni Raszkolnyikov az erkölcsi szabályokkal, el meri-e követni tettét, miért is gyilkol, leküzdhető-e bűntudata, vállalja-e a szenvedést?

És hogy mi ezekben a kötelező olvasmányokban a közös, amin egy szülő felháborodhat? A tizenéves kamasz alakuló világszemléletét, létezésének értelmét, helyének keresését ezek a könyvek – ha mégoly vitathatatlan szerepük, helyük is van a világirodalomban – hamis, sőt bátran kijelenthetjük, adott életkorban káros irányban befolyásolják őket. Ha a tanár, vagy a szülő nem tudja időben és kellő képen ellensúlyozni, ezek kiváló előkészítői lehetnek a „kék bálna” önpusztításra buzdító terjedésének.

„Erre fi¬gyel¬je¬nek a szü¬lők: meg¬sze¬rez¬tük a Kék Bálna ön¬gyil¬kos fel¬ada¬tait!
Vágd meg a kezed há¬rom¬szor, állj a tető szé¬lére, s végül: le¬gyél ön¬gyil¬kos! Ezek a fel¬ada¬tok sze¬re¬pel¬nek a netes őrü¬let, a Kék Bálna öt¬ve¬nes lis¬tá¬ján. Meg¬sze-reztük a ret¬te¬ne¬tes lis¬tát…. már magyar áldozatai is vannak a Kék Bálna-őrületnek: két 15 éves diák akasztotta fel magát Debrecenben két hónap eltéréssel. Vikinél és Petinél is arra utalnak a bizonyítékok és az öngyilkosság előzményei, hogy a Kék Bálna játékba szervezték be őket, az 50 feladat közül többet is végrehajtottak, mielőtt véget vetettek az életüknek.
A Kék Bálna résztvevői 50 pontos listát kapnak, amit 50 nap alatt kell teljesíteniük. Egy-egy elvégzett feladatot fotóval vagy videóval kell bizonyítaniuk. A „mentor” eleinte csak kisebb feladatokat kér az áldozattól, például, hogy lopjon el valamit egy boltból, másszon fel magas épületek tetejére, ne törődjön családjával, társaival, keljen fel az éjszaka kellős közepén (pontosan 4:20 perckor), nézzen horrorfilmeket. Ha ezeket megteszi és bizonyítja is, szintet lép.
Életveszélyes feladatokat kapnak! A feladatok napról napra egye nehezebbé és durvábbá válnak: arra utasítják a gyerekeket, hogy pengével véssenek bálnát vagy más ábrákat a karjukra, csonkítsák meg magukat, vagy égessenek magukba egy ábrát.
Vágd meg a kezed háromszor! Fess bálnát egy lapra! Menj fel a tetőre és állj a szélén! Beszélj egy bálnával! Legyél öngyilkos! – ilyen feladatokat kapnak a tinik, derül ki abból a listából, aminek a birtokába jutottak egy Facebookon működő, zárt csoportból.
Természetesen nem kötelező megcsinálni a feladatokat, de a mentor folyamatosan sakkban tarja őket azzal, hogy ha nem hajtják végre a kiszabott próbát, akkor a mentor a családjával együtt meg fogja őt ölni. Ha öngyilkos leszel, nyertél. Ha nem, mi majd segítünk – szól a jelmondat, ezek után pedig úgy érzi az áldozat, hogy vagy önként megöli magát vagy végeznek vele és szeretteivel.”

Mit mondanak erre a szakemberek?

„Néhány évvel ezelőtt budapesti gimnazisták körében volt egy felmérés, amiből az derült ki, hogy 10 százalékuk érezte már magát úgy, hogy jobb lenne nem élni, meghalni. Ebben az életszakaszban az identitáskeresés, az értékválasztás, a felnőtt életre való készülés velejárója az élet értelmének keresése, egyáltalán a halál, mint misztérium is érdekli a kamaszokat. De ez az arány azt is mutatja, hogy nagyon sok olyan tizenéves lehet akár hetekig, hónapokig ilyen lelkiállapotban úgy, hogy a környezete (család, iskola) ebből semmit nem érzékel, ezért az illető nem kap segítséget. A helyzetet súlyosbítja, hogy nagyon hézagos a gyermekpszichiátriai ellátás, különösen vidéken” (Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője). „Mint kifejtette, a tiltás önmagában nem megoldás, mert ez esetben a gyerek még kevésbé tud bizalommal segítséget kérni. Mint minden egyéb veszélynél, úgy itt is a bizalmi kapcsolat, a rendszeres beszélgetések, a felelős internethasználat megtanítása jelentheti a védőfaktort. „
Hadd tegyük hozzá, hogy az ismertetett általános iskolai kötelező olvasmányok meg aztán végképp nem segítik a megoldást a kamaszkorú gyermekeinknek!

Krikovszky Péter

“Semmire nincs mentség!” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Szerintem semmi összefüggés nincs a felsorolt irodalmi művek és a Kék bálna között.
    A kettő egymástól teljesen különálló, egymással párhuzamosan futó dolog. A gyerek nem azért fog falcolni, mert elolvasta a Beavatást, vagy a Legyek urát. (A Legyek ura nekem 18 évesen a kedvencem volt, bár akkor még nem volt kötelező. Nem is tudtam, hogy azzá lett.)
    Én nem szerettem az Anyegint, nekünk az volt kötelező. Nem váltam társadalmi normákat szegő emberré. Kafka bürokratáit viszont itt látom magam körül ma is. Nem kell a gyereknek burokban nevelkednie. Egyébként szerintem a fiatalok nem is olvassák el ezeket, csak letöltik a netről az elérhető tartalmat és elemzést. Kurt Vonnegut Macskabölcsőjét is kötelezővé tenném, hogy felnőjenek a Bokononizmushoz. 🙂

  2. Köszönöm. Azt hittem, csak én vagyok ilyen “hülye” (környezetemben használatos szó szerint), hogy nem értem a mai irodalom oktatást. Ónody Magdolna

Szólj hozzá!