A hit és az állhatatosság árnyékában

A hit és az állhatatosság árnyékában

Oliver Napoleon Hill: A teljes gondolkodj és gazdagodj

Örök igazság, hogy az embereket jobban megfizetik azért a képességükért, hogy másokat teljesítésre bírjanak, mint amennyit azzal kereshetnének, hogy maguk végzik el a munkát.

Férfiasan megvallom, hogy az önszántamból és a saját pénztárcám kárára, talán soha (soha ne mondd, hogy soha) nem áldoztam volna erre a könyvre, ahogy nagy valószínűséggel, ki se kölcsönöztem volna egy könyvtárból sem. Ha ajándékba kaptam volna, ki tudja miért, a könyvespolc helyett, biztos az egyik szekrényem mélyére süllyesztem eme világszerte, milliók által magasztalt kötetet, ami ha hinni lehet a statisztikáknak, a világ tíz legolvasottabb könyve között szerepel, Mao piros könyvével, és az Alkonyattal egyetemben. De mivel a könyvet az egyik legjobb barátom nyomta a kezembe, nem tehettem meg, hogy legalább ne olvassak bele. Megköszönve neki a gesztust, még azt is megígértem neki, hogy amint végzek a könyvvel, még egy ajánló, vagy kritika szerűséget is írok róla. A dolgot, úgy, mint a könyvnek való nekikezdést, és az ígéretemhez híven, annak a kivesézését is csak húztam és halogattam. Eddig.

Nincs olyasmi az életben, hogy valamit – semmiért!

A könyvből megismert és részletezett módszerek, sok évtizeddel a megírásuk után is visszaköszönnek a 21. század mindennapjaiban, még hangsúlyosabban és erőteljesebben. Ebből a könyvvel kezdődtek az alapkőletételek, igaz, erősen kilúgozva, hiszen a könyvben még arról szól a fáma, hogy a vezetőknek, talán nem ártana elismernie, és megfizetnie az alkalmazottjaikat, hogy a káposzta is megmaradjon, és a kecske is jóllakjon. De ez mára, a saját tapasztalatomból is beszélve, valahogy kiveszett és elfelejtődött.

A könyv a hihetetlen és töretlen népszerűségét, az újszerű gondolatoknak is köszönhette, mára azonban, nyolcvanöt évvel a megírásuk után, azonban a „kisember”, ezeknek a módszereknek csak a súlyosan elkorcsosult formájával találkozhatnak. Lehet vitatkozni az alapvető ténnyel, hogy az emberi boldogság és megelégedettség legfőbb fokmérője-e a vagyon, a pénz maga. Vagy elégedjünk-e meg, hogy az életünk akkor is eredményes lehet, ha elégedettek vagyunk azzal, amink van. Bízzunk-e, bízzak-e én is a könnyű és gyors, vagy a nehéz és lassú meggazdagodásban, mindezért nem átallva feláldozni a barátaimat, a szerelmeimet, az üzletfeleimet (ha már vannak, vagy lesznek), a saját addigi erkölcsi irányelveimet, az addig felépített magánéletem, a szabadidőm, örömeim és emberi vágyaimat.

A kérdés költői persze, hiszen a könyv, és annak a szerzője, bármilyen makacssággal is igyekezett a direkt marketing hatása alá vonni engem is, bocsánat, de engem nem sikerült meggyőznie arról, hogy az egyetlen valós értéknek a pénzt tekintsem.

A vélemény a legolcsóbb áru a világon. Mindenkinek van belőle egy halom, hogy elhalmozzon vele mindenkit, aki hajlandó elfogadni.

Nem mondom, hogy bűnnek halálos, de erősen illúzió gyanús, az a fejükbe sulykolt tézis, hogy bárki, így én is könnyűszerrel megtollasodhatok, ha a könyvben foglaltakat betű szerint követem. Mindössze annyi a dolgom, hogy bevonzom az életembe a pénzt.

Csak nagyon kell vágynom rá, becsukva a szemem, magam előtt látva azt a pénzösszeget és mennyiséget, amivel már meg lennék elégedve, elképzelve, ahogy a kezembe veszem, ahogy megszagolom, és hipp és hopp, máris ajtóstul ront az életembe az inspiráció, és a magam elé kitűzött határidőre a kezemben, a pénztárcámban, vagy a bankszámlámon is lesz az igényelt, és hőn vágyott pénzösszeg.

Mindezzel még nem is lenne olyan nagy bajom, csak azzal, hogyha ez mégsem jönne össze, azért csak is magam tehetem felelőssé. Azért mert valamit félreolvastam, értelmeztem, vagy nem úgy tettem, ahogy az a könyvben meg vagyon írva. Azért mert nem akartam eléggé, nem voltam elég koncentrált és összeszedett, mert a gondolataim nem a helyes irányba tereltem. Azért mert nem akartam eléggé, elég erősen, mert rosszul csináltam valamit, nem fogalmazva meg tűpontosan a vágyaimat, félreolvasva a könyv utasításait.

Minden, amit ember alkot, egy gondolattal kezdődik.

Hogy mindezért nem is kellene megdolgozni? Mert szerintem a pénznek nem igen szokása a kezdetben, az első pár millióig csak úgy, kérésre és óhajra megjelenni, csak úgy a semmiből, kopogtatás és köszönés nélkül. A képzettség, a tehetség, a tapasztalat is elkelne mindehhez, hogy feltalálhassunk valamit, amiből aztán vagyonokat kereshetünk. Ehhez, így vagy úgy, nem alkalmas mindenki, ehhez kivételes képességekkel kell azért rendelkezni és bírni. Ha csak nem nyílt még egy bolt, világmegváltó ötleteket árulva. A kivételes horderejű ötletekhez talán nem kivételes személyes képessége kellenek? Amihez ugye nem ártanak a környezeti és egyéb feltételek sem.

Biztos sokan szívesen feltalálták volna a rák ellenszerét, a fúziós erőművet, a bölcsek kövét, vagy nem utolsó sorban a környezetbarát üzemanyagot, de milliók is kevesek voltak ehhez, pedig ezen milliók közül, lehet, hogy többen is olvasták ezt a könyvet.

A sikerben azoknak van része, akikre a sikergondolkodás a jellemző. A kudarcban azoknak van része, akik gondatlanul megengedik, hogy kudarcgondolkodás rabjai legyenek.

Nem szeretnék a könyv veszélyeibe mélyebben belemenni, hiszen már magam előtt látom, ahogy a barátom jobbra és balra ingatja a fejét, mondván hogy mennyire csalódott bennem, hogy mennyire félreismert, meg hogy persze én tudom, hogyan maradjak szegény és tudatlan, így a hamis realitásérzék teremtésről majd máskor, és más formában értekezem.

Kíváncsi lennék, hogy hány embert emésztett fel ez az utóbbi. Akik hiába akarták a nagy ötletet, az csak nem jött. De lehúzni teljesen sem akarom a könyvet, hiszen a pszichológiai és önismereti részben, amikor a szerző az embert, és annak személyiségét egy organikusan működő egységként ábrázolja és mutatja be, akire nem csupán a pénz utáni megszállott vadászat van hatással, akkor igen is, mélyen és többször is el tudtam gondolkodni. hogy az igenis használhatónak tűnő és mutatkozó megállapítások közül, melyiket tegyem a magamévá, és építsem be az életembe.

Minden hátrány magával hozza a vele egyenértékű előny csíráját.

Persze, mindezek lehet, hogy csak nekem hatottak az újdonság erejével, hogy elég lenne pozitívan gondolkodnom, a félelmeimet és fóbiáimat kiküszöbölni, belátva hogy a szex sem egy utolsó dolog, az inspiráció kibontakozásának témakörében és tárgyában.
Lehet, hogy az óhatatlan aggodalmak, félelmek, rigolyák, stresszek és konfliktusok ellen, elég, ha egyszerűen megszuggerálom magam? Vagy ez még mindig jobb megoldás, mint a szőnyeg alá söpörni azzal a megnyugtató érzéssel, hogy a nagy világmindenség úgyis a gondom viseli majd? Nem mondom, hogy a könyv kevésbé hasznos, mint amennyire veszélyes, ahogy az olvasóm sem tartanám vissza attól, hogy lelketlen üzletemberré váljon.

Amikor gondolkozni, és gazdagodni kezdesz, rájössz, hogy a gazdagság a gondolkodásmóddal, a világos és egyértelmű célokkal kezdődik, és egyáltalán nem a sok és kemény munkával.

Bár tőlem a mély-spiritualitás és a motivációs könyvek is távol állnak, izgalmas egyvelegnek gondolom a könyvet, aminek pozitív hatásait sem tagadhatom le. A kiolvasása után ugyan gazdagodni nem gazdagodtam, vagy nem abban az értelemben, amiről a könyv az első részben beszél. Amit hogy őszinte legyek, kevésbé bánok, mint fájlalok. Az átvitt értelemben való gazdagodásomat, valahogy éltetőbbnek és élhetőbbnek gondolom. Mint egy, a tudatára ébredt olvasó.

Móritz Mátyás
2021. Október 10. Vasárnap
Budapest, Csepel

Szólj hozzá!